REGIONÁLIS ÉS LOKÁLIS GAZDASÁGFEJLESZTÉS I. (4. előadás: 2008.03.04.) Prof. Dr. Lengyel Imre

1. Újjászerveződő regionális specializáció A globális kihívásra adott válasz a fejlett országokban: (nagy méretű piac, az olcsó fejlődő országok versenye) nagyarányú outsourcing tranzakciós költségek minimalizálása pozitív lokális extern hatások (ingyen van!!) tömegesen testre szabás (egyediség, kis sorozat, magas ár) szolgáltatások szerepe megnő (cégre, személyre szabottak)  specializáció: a vállalatok csak azzal foglalkoznak, amiben versenyelőnyeik vannak és amely tevékenységek jövedelmezősége magas: emiatt a régiók gazdasága is specializálódik (a traded szektor)  tartós kooperáció: lehetővé teszi a kockázatok és a transzakciós költségek minimalizálását, a megfelelő versenystratégiák kidolgozását: hálózatok és klaszterek megjelenése (az együttműködő vállalkozások mindegyike egyidejűleg tudja erősíteni versenyelőnyeit: 2-4 %-kal javul a jövedelmezőség + KKV-k túlélési aránya jelentősen megnő)

Összegezve A globalizációs folyamatok következtében megnőtt a fogyasztó piac és emiatt az árutermelő gazdaság mérete: a méretgazdaságosság felértékelődése, ebből adódóan koncentrációs és dekoncentrációs folyamatok, amelyek megnövelik a tranzakciós költségeket, így kialakul a globális-lokális paradoxon. → a régiók között egy új globális munkamegosztás körvonalazódik a globális gazdaságban (fejlett régiókban stratégiai részlegek, kevésbé fejlettekben végrehajtó üzemek) → a fejlődő országokban ipari, fizikai tevékenység, míg fejlettekben üzleti szolgáltatások: „tudásalapú gazdaság” jött létre és ennek felismerhető térbelisége van

A globális gazdaság térszerveződése (Scott)

Kérdés: mindegyik régiót ugyanolyan módon lehet fejleszteni? Nem!! A területi verseny miatt alulról-szerveződő stratégiákra van szükség, ezek pedig az egyedi helyi (endogén) jellegzetességekre és a régió adottságaira (fejlettsége, munkaerő színvonala, a régió infrastruktúrája stb.) épülnek! → országok versenyképességénél is eltérő (GCI és BCI) típusok fejlettség és „képesség” szerint → az eltérő típusú régiókra eltérő típusú regionális gazdaságfejlesztést kell kidolgozni Kérdés: milyen régió típusok formálódnak az új (globális) regionális specializáció hatására? Cél: a régió típusok olyan megadása, amelyek egyúttal orientálják a gazdaságfejlesztést is (a területi verseny miatt bottom-up regionális gazdaságfejlesztésre van szükség!!!) De nem elég a diagnózis, hanem a terápiát is meg kell adni! Eltérő fejlettséggel és társadalmi-gazdasági feltételekkel rendelkező régiókhoz eltérő gazdaságfejlesztési stratégia lehet sikeres! (a területi verseny miatt sem lehet sablonokat alkalmazni, mert a versenytárs régió rájön és beelőz!!) → kompetitív fejlődés szakaszai (Porter-féle), lényegében a regionális munkamegosztásban elfoglalt hely A régió gazdaságának mérete is lényeges (urbanizációs vs. lokalizációs előnyök) → méretgazdaságosság

Ism.: komparatív és kompetitív előnyök térbelisége: a ‘méretgazdaságosság’

Ism. a kompetitív fejlődés szakaszai Értékelési szempontok az egyes szakaszoknál: - az ország fejlettsége - a globális (traded) iparágak versenyelőnyeinek típusai, helyük az értéklánc-rendszerekben - a munkaerő felkészültsége - a menedzsment felkészültsége - a cégeknél alkalmazott technológia (későn követők, korai követők, élenjárók) - a kormányzati fejlesztések célja

2. Regionális fejlődés a gyakorlatban: négyfázisú-modell Kérdés: egy elmaradott régió milyen lépések során fejlődhet és válhat versenyképessé? USA tagállamai kb. 30 éves fejlődésének modellezése (1960-tól) alulról-felfelé építkező (bottom-up) és kereslet-orientált szemlélet gazdasági bázis (economic base) elméleten alapul klaszter-alapú fejlesztési stratégia Porter-féle kompetitív fejlődés szakaszai megfigyelhetők

A régiók fejlődése és gazdaságfejlesztése egy folyamat, amelynek különböző fázisai vannak Fázisonként, azaz a régiók fejlettsége szerint eltérő stratégiákat és programokat kell kidolgozni Fázisonként más-más szereplők dominánsak és másmilyen eszközök sikeresek Két eltérő stratégia figyelhető meg Az elmaradott régiók (1. és 2. fázis): a hiányzó bázis kialakítása, részben kínálat-orientált A fejlettebb régiók (3. és 4. fázis): a bázis megerősítése, amely klaszterek fejlődését jelenti, főleg kereslet-orientált Megjegyzés: a négyfázisú modellt WAITTS nyomán vesszük, de ugyanez a lépéssorozat a lokális gazdaságfejlesztésben (LED- local economic development) három fázisba sűrítve több helyen megtalálható (Világbank stb.)

Szerkezet-átalakítás Iparági „verbuválás” (1. fázis) Szerkezet-átalakítás (2. fázis) Újraszerveződés (3. fázis) Klaszter-alapú gazdaságfejlesztés (4. fázis) Kulcs- kihívás (cél) Telephelyek odavonzása Munkahely-teremtés Javítani a programozás/ politika hatékonyságát Globális versenyképesség Fókusz Vállalatokon kívüli tényezők Vállalatokon belüli tényezők Az 1. és 2. fázis kombinációja Vállalatok kölcsönhatásai Ügyfél Nagyvállalatok KKV-k ezrei KKV-k és megerősödő helyi bázisú nagyvállalatok Vállalatok együttműködő csoportjai, hálózatai és klaszterei Kormányzati szerep „Csábító” partner Egyedi támogatások egyedi vállalatoknak „Aktív” partner Általános szolgáltatások többféle cégnek „Reform” partner A nyújtott szolgáltatások javítása és ha-tásaik kiterjesztése „Intelligens” partner Speciális szolgáltatá-sok a kulcságazatoknak, klasztereknek Gazdasági alapok Alacsony költségek Olcsó munkaerő Alacsony adók Pénzügyi támogatás Természeti erőforrások Minimális szabályozás Tehetség/munkaerő Technológia Műszaki infrastruktúra Tőke Életminőség Adó/szabályozás politika A 2. fázis javítása. Speciális klaszter- erőforrások: fejlesztő intézetek, egyetemek, kockázati tőketársaságok, tanácsadó ügynökségek Stratégia Cégek odacsábítása Létező cégek megtartása/ fejlesztése Az 1. és 2. fázis stratégiáinak javítása Klaszterek kiépüléséhez cégek odavonzása, megtartása, fejlesztése Stratégia koordinálói Központi és regionális kormányzat Regionális kormányzat Regionális kormányzat és magánszektor Magánszektor Teljesítmény értékelése Letelepedett cégek száma Létrehozott munkahelyek száma Létrehozott/ megtartott munkahelyek száma Létrehozott minőségi munkahelyek száma Magas életszínvonal Magas jövedelmek Minőségi munkahelyek Export növekedési üteme Kompetitív fejlődés szakasza Tényező-vezérelt Tényező-vezéreltből beruházás-vezéreltbe Beruházás-vezéreltből innováció-vezéreltbe Innováció-vezérelt Régió típusa Neofordista Neofordista/tudásalkalmazó Tudásalkalmazó/tudásteremtő Tudásteremtő/tudásalkalmazó

A négy fázis lényege: Megadhatók a kulcsszereplők, a stratégia koordinálói és az ügyfelek: fázisonként változnak Megadhatók a kulcskihívások: amire fókuszálni kell és reális esély van a megvalósítására Megadhatók a reális fejlesztési stratégia gazdasági szempontjai Megadhatók az eszközök, amelyek nemzetközileg beváltak Stratégiai szemléletű regionális gazdaságfejlesztés: Célok Eszközök Szabályozás Menedzsment: szereplők → Ez a négy lépés a gyakorlatban bevált, nem íróasztal mellett született, hanem az életből lett véve → Klaszter: a dinamikus agglomerációs előnyök kihasználása (a fejlett országokban a traded szektor túlélésének eszköze)

3. Tudásalapú gazdaság: a posztfordizmus újabb fordulata? Lisszaboni stratégia: a legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdaság Ez mit jelent? (miből lehet a magas munkabéreket kigazdálkodni?) üzleti szolgáltatások magas aránya innováció-vezérelt gazdaság A tudásintenzív tevékenységek térben koncentrálódnak: a tudásteremtést és -alkalmazást kiaknázó iparágak térségi bázisai, a hozzájuk kapcsolódó intézmények csak néhány fejlett térségben (városban) találhatók A végrehajtó jellegű (leszabályozható) tevékenységek dekoncentrálódnak : kevésbé fejlett térségekbe, fejlődő országokba kerülnek Összevetjük a tárgyi alapú (fordista) és tudásalapú (posztfordista) gazdaságot, négy szempontrendszert emelünk ki, amelyek a kompetitív fejlődés elméletnél is fontosak (4.2. táblázat): (a) A gazdaság szerveződési elvei és formái (b) Munkaerőforrás (c) Vállalati jellemzők (d) Térszerveződés

Jellemzők Tárgyi alapú gazdaság (fordista) Tudásalapú gazdaság (posztfordista) 1. A gazdaság szerveződési elvei és formái Hierarchikus, bürokratikus, vertikális hálózatok Egyenrangú, team-szerveződés, horizontális hálózatok Verseny hatóköre Nemzeti Globális Piacok Stabilak Változékonyak Piacszerkezetek Oligopóliumok (stabilak) Monopolisztikusak (átmenetiek) Verseny alapja Alacsony költség Magas hozzáadott érték (minőség) Fő erőforrás Fizikai javak, pénztőke Kapcsolati tőke, tudástőke Növekedés forrásai Tőke és munkaerő Tudás és innováció Termelés mérethozadéka Csökkenő vagy konstans Növekvő Kormányzati szerep Gondoskodás Útmutatás, tanácsadás Gazdaságfejlesztés Kiemelt ágazatok, központosított fejlesztések Klaszter-alapú, helyi programok Infrastruktúra fejlesztése Műszaki (hard) létesítmények Információs (szoft) hálózatok

2. Munkaerőforrás Feladat végrehajtása, előírt teendők Problémamegoldás, nagyfokú önállóság Főnök-beosztott kapcsolat Szemben álló Együttműködő Ösztönzés Jövedelem Jövedelem, „kihívások”, vonzó környezet, béren kívüli kompenzációk Munkaerő hozzáállása Passzív, kívülálló Aktív, azonosuló Képzettségek Speciális szaktudás, nem konvertálható szakmai ismeretek Széleskörű ismeretek, gyakori átképzések Közoktatás célja Feladatra felkészítés Egész életre szól (lifelong learning), tudásszerzés a gyakorlatban (learning by doing) Foglalkoztatáspolitikai cél Munkahelyek létrehozása Magasabb jövedelmek Szakképzéssel szembeni elvárások Társadalmi elvárások, kormányzati koordináció Munkaerő-piaci elvárások, a magánszektor koordinál Felsőoktatás „Diplomagyár”, alapkutatások „Tudásgyár”, spin-off cégek

3. Vállalati jellemzők Független vállalatok Stratégiai szövetségek, hálózatok, klaszterek Vállalati szerkezet Nagyvállalati dominancia, stabil Vállalkozókészség (KKV-k), változó Versenyelőnyök Hosszú távúak Rövidtávúak Versenyelőnyök forrásai Méretgazdaságosság Választék-gazdaságosság, egyediség Termelékenység forrása Gépesítés (mechanika) Digitalizálás (elektronika) K+F szerepe a vállalatnál Mérsékelt, esetleges Erős, folyamatos Termékek és szolgáltatások Szabványosítottak (tömegtermelés) Vevőre szabottak (rugalmas termelés, termékdifferenciálás) Alkalmazott technológiák Hasonlóak Eltérőek Technológiai váltás Lassú Gyors Kereskedelembe kerülő javak Termékek

4. Térszerveződés Top-down irányítás Bottom-up szerveződés Regionális verseny Közepes Erős Területi kormányzatok Alárendeltek, passzívak Önállóak, aktívak Területi tervezés Allokatív, költségvetési források Stratégiai, saját helyi és magánforrások Vállalati tartós versenyelőnyök forrásainak térbelisége Nemzeti Lokális, regionális Helyi fejlesztéspolitika Infrastruktúra fejlesztése, kínálat-orientált Üzleti környezet és területi marketing, kereslet-orientált Cégek földrajzi mobilitása Alacsony Magas

4. Kompetitív regionális fejlődés Három szakasz (lényegük megegyezik az előző szakaszokkal): Neofordista régiók Tudásalkalmazó Tudásteremtő Lényeg: mindenütt a tudásalapú (poszfordista) gazdaság érvényesül, de eltérő jelleggel Neofordista régió: alárendelt helyzetben levő régió (alacsony tényezőköltségek), azaz posztfordista régió, de a vállalatok fordista jegyeket is megőriztek Mindegyik típusnál mások a gazdaságfejlesztés célja, eszközei, a szereplők feladatai stb. Kétféle szempont alapján értékeljük: a regionális gazdaság szerveződése (4.3. táblázat) a vállalati szervezet jellemzői (4.4 táblázat)

EU NUTS-2 régiók tipizálása (empirikus felmérés, Cambridge, 2003)

Jellemzők Neofordista régió (félperiféria) Tudásalkalmazó régió Tudásteremtő régió (centrum) Kompetitív fejlődési szakasz Tényező-vezérelt (költségelőnyök) Beruházás-vezérelt (hatékonyság) Innováció-vezérelt (egyediség) Gazdaságfejlesztés célja Nagyvállalati telephelyek odacsábítása, munkahelyek létrehozása Szerkezet-átalakítás, meglevő cégek megtartása, növekvő bérű munkahelyek létrehozása Klaszter-alapú gazdaságfejlesztés, térségi bázisok megerősítése, magas életminőség Gazdaságfejlesztési szemlélet Hagyományos ágazati, nagyvállalatok Hagyományos ágazati, nagyvállalatok és beszállító KKV-k Klaszter-alapú, iparágak és intézmények, KKV-k Gazdaságfejlesztési döntések Centralizáltak: központi kormányzati támogatások Decentralizált: helyi kormányzatok Decentralizáltak: helyi kormányzatok és magánszektor Területfejlesztési stratégia Kínálat-orientált (vállalaton kívüli infrastruktúra): műszaki (közlekedési) infrastruktúra Kínálat-orientált (vállalaton kívüli üzleti környezet): hálózati infrastruktúra, intézmények Kereslet-orientált (vállalatok együttműködése): kommunikációs hálózatok, endogén fejlődés, üzleti környezet

Agglomerációs előnyök Gyengék Statikusak Dinamikusak Iparági körzetek típusai Szatellit Marshall-i szatellit, marshall-i „Kerékagy-és-küllő”, marshall-i Lokális fejlesztések kiemelt célja Ipari park, globális nagyvállalatok telephelyei Innovációs centrum, helyi nagyvállalatok és KKV-k hálózatai, inkubátorházak Tudományos park, helyi nagyvállalatok és spin-off KKV-k, klaszterek Helyi vállalkozás-fejlesztés Piachelyettesítő, pénzügyi kedvezmények, vállalkozói ismeretek Piacfejlesztő, üzleti tanácsadás, menedzseri készségfejlesztés Piacfejlesztő, komplex inkubációs programok, kockázati tőke Kutatás-fejlesztés, forrásai és aránya Elszigetelt alapkutatások, kormányzati források, alacsony Alkalmazott kutatási részfeladatok, kormányzati források, növekvő Komplex kutatás-fejlesztés, kormány-zati és magánforrások Munkaerő-forrás Alacsonyan képzett, hiányzó üzleti és műszaki szakemberek Javuló képzettségi szint, bővülő átképzések Magasan képzett műszaki, üzleti és tudományos szakértők Munkaerő mobilitása Magas, a kvalifikált munkaerő egy része elköltözik Alacsony, a tudományos minősítésű munkaerő elköltözik Magas, „agyelszívás” a kevésbé fejlett régiókból

Jellemzők Neofordista régió (félperiféria) Tudásalkalmazó régió Tudásteremtő régió (centrum) Vállalati szervezeti egységek (traded szektorban) Izolált végrehajtó (összeszerelő) telephelyek, értékesítő részlegek Nagyméretű telephelyek növekvő önállósággal, helyi beszállítói hálózattal Szuperklaszterek, döntési központok, globális vállalatok stratégiai részlegei (térségi bázisok) Vállalati versenyelőnyök forrásai Alacsony költségek, szabványosított tömegtermelés Statikus agglomerációs előnyök, rugalmas tömegtermelés Dinamikus agglomerációs előnyök, rugalmas specializáció Helyi vállalati együttműkö-dések Minimális Bővülő helyi együtt-működések, vertikális beszállítói hálózatok Intenzív, erős szinergikus hatások, horizontális és dinamikus hálózatok és klaszterek Technológia Vásárolt, máshol kifejlesztett, nem a legújabb: kései követők Vásárolt, az elérhető legújabb: korai alkalmazók Saját fejlesztésű: élenjárók

Munkaerővel szembeni elvárás Megbízhatóság, főleg szakmunkások és középfokú végzettségűek, máshol hozott döntések pontos végrehajtása Általános műveltség (nyelvtudás, informatikai ismeretek), felsőfokú végzettségűek növekvő száma, részfeladatok önálló megoldása Kreatív, magasan képzett, egyetemi és PhD végzettségűek magas aránya, problémák megoldása, döntések előkészítése és meghozása Munkabérek Alacsonyak Szóródnak Magasak Vállalati kutatás-fejlesztés Minimális, bevált eljárások átvétele, eszközpark kialakítása Növekvő, elkülönült részfeladatok, technológia és tudás transzfer Széles körű, integrált szemlélet, innovációk kifejlesztése Vállalati és egyetemi együttmű-ködés Esetleges, alapkutatások szponzorálása Esetleges, alkalmazott kutatási részfeladatok közös megoldása Folytonos és komplex, közös kutatások és fejlesztések, spin-off cégek (inkubáció), klaszterek igényei szerinti képzések

Kérdés: milyen típusú régiókra igaz ez a tipizálás? csomóponti régiókra (lokális térségekre): a bottom-up gazdaságfejlesztés egységeire tervezési, programozási régiókra csak elnagyoltan Egy-egy lokális térség típusának eldöntése: mindegyik régióban megfigyelhetők neofordista tömegtermelést végző cégek (pl. szállítás, kereskedelem, vendéglátás) és beruházás-vezérelt vállalatok is, valamint mindenütt vannak főiskolák, egyetemek szerteágazó képzési programokkal, különböző tudományos műhelyekkel és kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal, magasan kvalifikált kutatókkal, kisebb-nagyobb innovatív cégekkel. → a régiók gazdasága összetett, különböző versenystratégiával bíró iparágak vannak (de! eltérő arányban) → a régiók kis, nyitott gazdaságok, nem rendelkeznek gazdaságpolitikai szabályozókkal és eszközökkel → három eltérő régió típust definiáltunk: mindegyik típusra máshogy írható fel a piramis-modell (az alaptényezők egyes részelemei), az ún. „masztabák” (később majd vesszük)

Főbb értékelési szempontok egy adott régió besorolásánál: A régióban levő nagyvárosok népessége mekkora (kritikus tömeg, méretgazdaságosság), képesek-e urbanizációs előnyöket (dinamikus agglomerációs előnyöket) nyújtani és fejlett intézményi, közlekedési-kommunikációs háttérrel rendelkeznek-e, avagy a régióban csak lokalizációs előnyökről beszélhetünk. A régió fejlettségét (GDP/lakos), amely hosszabb időtávban nemcsak a munkabérek színvonalát, a bérköltséget mutatja, hanem a helyben elkölthető jövedelemtömeget, a szolgáltatások iránti igényeket is. A régióban működő traded szektorok domináns iparágainak, globális vállalatainak versenystratégiáját (költségelőny, avagy termékdiverzifikálás) és döntési önállóságuk mértékét, hol van a térségi bázisuk (döntések a profit felhasználásáról, fejlesztésekről, együttműködésről stb.). A régióban a magánszektor által finanszírozott K+F tevékenységek kiterjedtségét, a helyi üzleti szféra milyen mértékben igényli a helyi intézményektől az innovációk kidolgozásában való együttműködést. → az utóbbi 3 szempont összefügg