Biztosításgazdaságtan 2. téma A kockázat kezelése /Risk Management/, továbbiakban RM Az RM fogalma, céljai, szakaszai Irodalom: ld. a Bg. 1. témánál felsoroltakat

A kockázat kezelése Fejlődése a II. vh után az USA-ból indult. Okai: vállalkozások növekedése, bonyolultabb, kockázatosabb munkafolyamatok, nagy veszteségek, magasabb biztosítási díjak.

RM koncepció 1955. Snider /USA/: „Olyan önálló részleg kifejlesztése kívánatos, amely teljes mértékben integrálja a biztosításért, a kármegelőzésért, a biztonságért és az alkalmazottak megfelelő munkafeltételéért való felelősséget”.

1956. a Russel publikálta „Kockázatkezelés és a költségellenőrzés új szakasza” üzleti útmutatóban először szerepel leírva a risk management és a risk manager kifejezés. A tanulmány lényege, hogy ahhoz, hogy a vállalati risk management program kidolgozható és végrehajtható legyen, főállású risk managert kell alkalmazni.

A risk management elve nem változott az évek során: abból a feltételezésből indul ki, hogy a legtöbb esetben a kár előre látható lehet és ennek következtében megteremthetőek azok a körülmények, amelyekkel a káresetek egy része elkerülhető, és ezt a védelmet a lehető leggazdaságosabb módon kell megszerezni.

Magyarországon a kockázatkezeléssel a biztosítás tudománya a monopolhelyzet megszűnése után kezdett el foglalkozni, kiemelten az állami tulajdon magánosítása következtében.

A kockázatkezelés definiálása Ébliné /1988/ „Kockázatkezelésen azt a magatartásformát és azt az intézményi hátteret értjük, amelyet a kockázatviselők tanúsítanak, illetve amelyre támaszkodhatnak. Ez egyben a kockázatviselés és a kockázatkezelés szoros kapcsolatát, kölcsönhatásait is jelzi.”

Huczka Daisy /1994/ „Mindenre kiterjedő kockázatelemzési, gazdálkodási és finanszírozási folyamatra gondolunk, amely során a vizsgált személy, vagyontárgy, illetve objektum és felelősség veszélynek kitettségét komplex módon mérjük fel.”

Asztalos László A többféle biztonsági dimenzióban létező kockázatok térben és időben összehangoló, koordináló és azokat egységes keretekben, illetve mérce alapján összekapcsoló /integráló/, továbbá a legkisebb veszteség – vagy költség – „áldozatot” kereső /optimalizáló/ elvi-elméleti, gondolkodási módszerét jelenti.

A kockázat kezelése /RM/ Az RM céljai: Az RM előzetes céljai sokban hozzájárulnak ahhoz, hogy a károkat megelőző, a károkat követő célok. ne is legyen kár, valamint az érintettek felkészültek legyenek a veszteségek minimalizálására.

Legfontosabb módszereink: gazdasági – pénzügyi felkészülés, a félelem és a feszültség csökkentése, ezzel a hibaelkövetési gyakoriság mérséklése, a külső elvárásoknak való megfelelés /jogszabályok/.

A károk bekövetkezése után az RM-célokat a kockázatkezelésért felelős vezető különbözőképpen fogalmazhatja meg: elsősorban a cég /család/ túlélését, fenntartását kell biztosítani, lehetőséget kell teremteni az üzletmenet folytatására, lehetőséget kell teremteni a jövedelmi helyzet helyreállítására.

Kockázatkezelés típusai: Preventív /megelőzés, mérséklés/ Kompenzáló /tudomásul vevő magatartás, pénzbeli kiegyenlítést célzó/ Kárenyhítés /veszteség csökkentése/

A kockázatkezelés szakaszai: A lényeges kockázatok feltárása A kockázatok megítélése Kockázatcsökkentő intézkedések kiválasztása, végrehajtása, ellenőrzése

I. szakasz: A lényeges kockázatok feltárása Az első lépésben azt vizsgáljuk, hogy miből adódik a kockázat, milyen a kockázat viszonya a cselekvő alannyal: felismerte-e az alany a saját szubjektív kockázatát? szubjektív kockázat: függ a cselekvőtől objektív kockázat: független a cselekvőtől

II. szakasz: A kockázatok megítélése A kockázatelemzést és kockázatértékelést jelenti. A kockázatelemzés: azt vizsgálja, hogy milyen zavaró tényezők okozhatják a cél és az eredmény eltérését fel kell tárni a zavarok forrását, fajtáit, helyét, tárgyát.

A kockázat értékelése szempontjából 5 mutató vizsgálata jelentős: kárgyakoriság, kárnagyság, a lehetséges legnagyobb kár, a kár legvalószínűbb maximuma, a kár elháríthatatlan értéke.

III. szakasz: Risk-manager intézkedések kiválasztása Az intézkedések lehetnek: kockázatkerülés – lemond a célról kockázatmérséklés – megelőzés, kárcsökkentő intézkedésekkel kockázatmegtartás kockázatáthárítás

A kockázatáthárítás Azt jelenti, hogy nem kell lemondani a célról, hanem keresni kell egy olyan partnert, aki térítésért részben, vagy egészben átvállalja a kockázatot. A kockázatáthárítás módjai: Nem biztosítás jellegű Pénzügytechnikai jellegű Biztosítási jellegű

Nem biztosítás jellegű kockázatáthárítás Fajtái: Bankkezességek Garanciák Garanciális szerződések

2. Pénzügytechnikai jellegű kockázatáthárítás Kiegyenlítési alapmódszer: lényege, hogy a biztosított befizeti a teljes biztosítási díjat, amelyet a biztosító kettébont a kezdeti költségek fedezetére, és a maradék díjrészt elkülöníti. A kár utáni díjfizetés módszere: a biztosított eredetileg is csak a biztosító kezdeti költségeihez feltétlenül szükséges díjrészt fizeti be, a díj „maradék” részét a biztosító meghitelezi a biztosítottnak.

3. Biztosítási jellegű kockázatáthárítás A kockázatot áthárítják egy arra szakosodott szervezetre, a kereskedelmi /üzleti/ biztosítóra.

A kockázatkezelőnek /risk-manager/ a biztosítási védelem szempontjait kell meghatároznia: az elengedhetetlen biztosítási védelem, a szükséges biztosítás, a még elfogadható biztosítási védelem. A kockázatkezelőt 2 tényező segítheti: az önrészesedésének meghatározása, az ún. biztosítási többlet-módszer, ami azt jelenti, hogy a biztosító milyen kárnagyság fölött lép be a kockázat-felosztásba.

RM intézkedések közötti választás Típus Kár- gyakoriság Kár-nagyság Javasolt intézkedés I. Alacsony Saját megtartás II. Magas 1. Kármegelőzés 2.a) Saját megtartás b) Biztosítási többlet* III. Magánbiztosítás* IV. Kockázat-elkerülés *Kockázatáthárítás típusai!

Mikor és milyen módon célszerű a kockázat ilyen, vagy olyan módszerrel való kezelése? RM intézkedési lehetősége a különböző típusoknál: I. típus: javasolt az alacsony kárgyakoriság és a kis pénzügyi veszteség miatt a saját megtartás II. típus: javasolt a kármegelőzés /pl. riasztó felszerelése/. Javasolt továbbá a saját megtartás a sok kis kár összegére való figyelemmel, és/vagy a biztosítási többlet-szerződés megkötése. III. típus: ha viszonylag ritkán következnek be a károk, de ezek jelentős pénzügyi veszteséget okoznak, a magánbiztosítás /üzleti/ megkötése javasolt. IV. típus: a gyakran bekövetkező súlyos károk esetén indokolta kockázat elkerülése /pl. árterületen építeni/.

A biztosító kiválasztása A kiválasztás legfontosabb szempontjai: a biztosító pénzügyi ereje, a jó hírneve, az esetleges korábbi tapasztalatok, a gyakorlati együttműködés szervezhetősége, a biztosítási díj nagysága, a kockázatvállalással összefüggésben.