Bálint Sándor „a legszögedibb szögedi” (Szeged, 1904 – Budapest, 1980) Szeged legnevesebb néprajzkutatója Szegeden, a Ferenc József Tudományegyetemen végzett magyar-történelem szakon 1930-tól a néprajz tanszéken gyakornok, egyetemi magántanár, majd 1965-ig egyetemi tanár 1966-ban kényszerű nyugdíjazás (1950-56 között nem taníthatott, 1965-ben rendszer elleni izgatás miatt felfüggesztett börtön) Fontos szegedi művei: Szegedi szótár (I-II., Bp., 1957); Szeged városa (Bp., 1959); A szegedi paprika (Bp., 1962); A szegedi nép (Bp., 1968) Legfontosabb trilógiája: A szögedi nemzet (I-III., Szeged, 1976, 1977, 1980)

1. A területhasználat alapkérdései A földterület (földfelszín), mint termelési tényező hasznosításakor felmerül a föld minősége (főleg a talajé), valamint térbeli elhelyezkedése, emiatt megkülönböztetjük: a termőföld mezőgazdasági célú hasznosítását: ahol elsősorban a föld (humuszréteg) minősége és a domborzati, klimatikus viszonyok fontosak, az egyéb célú ingatlan jellegű hasznosítást: városi (lakóterületek, intézmények, városi utak, parkolók stb.), közlekedési (autópályák, repülőterek stb.), ipari (üzemek, raktárak stb.) területhasznosítást, ahol döntő a földterület térbeli elhelyezkedése és elérhetősége.

A termőföld közgazdasági jellemzői Kínálata hosszú távon rugalmatlan Helyhez kötött, teljesen immobil (inputorientált tevékenységek) Térbeli pozíciója a környezet (megközelíthetősége, elérhetősége) és a környezetében található externáliák függvénye Vagyonmegőrző jellegű: nem amortizálódik (elkülönítjük magát a talajt az amortizálódó vagyontárgyaktól: öntözőcsatorna, alagcsövek stb.) Lassú a tőkeforgás: részben a szezonalitás miatt Nagy a kockázat: főleg az emberi tevékenységgel nem befolyásolható természeti elemek miatt A tulajdonos és a birtokos gyakran elválik egymástól: a tulajdonos jövedelme a földjáradék, bérleti díj (rent bid, vagy bid rent), míg a birtokosé (bérlőé) a profit Alternatív felhasználása (mint inputnak) korlátozott: más célú gazdasági tevékenységek (ipar, turizmus stb.) ugyan hasznosíthatják, avagy háztartások lakóhelye

2. A város körüli földterület optimális hasznosítása (von Thünen, 1826) Kiindulás: A földterület szűkös erőforrás, ugyanazt a területet különböző, egymással versengő vállalatok, háztartások szeretnék hasznosítani. A területhasznosítás intenzitása alatt az egységnyi földterületre jutó kibocsátást (pénzben kifejezett outputot, hozzáadott értéket) értjük A közösség (társadalom) számára az a legelőnyösebb, ha az a piaci szereplő hasznosíthat (bérelhet) egy adott területet, amelyik a legmagasabb bérleti díjat képes fizetni érte (mert képes a legmagasabb hozzáadott értéket elérni) → földjáradék (bérleti díj, amit a tulajdonos kap) Thünen: az ipari forradalom előtti önellátó városállamot modellezi (városban élnek a fogyasztók és termelők) Kérdés: a város körüli mezőgazdasági területhasználatnak vannak-e közgazdasági törvényszerűségei? Megjegyzés: a modern közgazdaságtudományi mainstream (Samuelson, Krugman stb.) ezt a modellt tartja a közgazdaságtan térbeli jellemzőinek leírására a legjobbnak

Thünen (1826) kiinduló gondolatai (egyetlen piac, városellátó övezetek stb.) a korabeli társadalmi-gazdasági feltételeket modellezték. A közgazdászok közül elsőként dolgozta ki a határköltség, határtermelékenység stb. gondolatokat, és a térbeli egyensúly (munkaerőpiac/jövedelem) feltételeit (mivel németül írta le, emiatt csak az 1950-es években ismerték el, főleg Samuelson hatására). Három meghatározó tényezőt érdemes kiemelnünk, amelyek abban a korszakban nagyon fontos mérlegelési szempontként merültek fel: A romlandó élelmiszerek tárolása és szállítása nehézkes volt, emiatt messziről nem lehetett a városba szállítani pl. tejet, zöldséget stb. A szállítási lehetőségek rosszak voltak, szekerekkel, avagy folyami hajókkal lehetett szállítani, az utak állapota sem volt jó (földutak), emiatt a nagyobb súlyú (tüzelőfa) és tömegű (búza) terményeket a város közelében kellett termeszteni. A munkaerő közlekedése is nehézkes volt naponta a lakóhely és munkahely között, a városból naponta kigyalogoltak a földekre dolgozni, emiatt túl messzire levő földeket nem tudtak megművelni (egyszerű leírást veszünk, csak a lényeget, az egyensúlyelméleti kérdésekre nem térünk ki, azok majd mesterszakon lesznek)

A város körüli területhasználat rendje A területhasználat intenzitásának vizsgálatához az egységnyi földterületen képződő kibocsátást, a bevételek és költségek alakulását kell elemezzük, természetesen a termelési és felrakási (együtt: FOB-ár) költségek mellett a szállítási költségek is fontosak Térben pontszerű piacot (egy városállamot) feltételezünk és a város körüli földek hasznosítását vizsgáljuk, zárt a gazdaság (nincs export és import) A mezőgazdasági termékek fogyasztói (ipari üzemek, háztartások) a városban találhatók, városon kívül nincs piac, a mezőgazdasági dolgozók is a városban élnek (és naponta ki-be gyalogolnak) Tökéletes versenyből indulunk ki, sok vállalkozó (földbérlő) működik, amelyek tökéletesen informáltak, racionálisan döntenek és árelfogadók (nem tudják befolyásolni az árat) A földtulajdonosok racionálisan döntenek, maximalizálják a földjáradékot (a bérleti díjat), a bérlők (termelők) is racionálisak, csak akkora járadékot fizetnek és olyan terméket állítanak elő, hogy jövedelmüket optimalizálják A földterület korlátozás nélkül, bármilyen mezőgazdasági tevékenységre felhasználható, bárki által bérelhető, a termőföld minősége mindenütt azonos A termelési költségek termékenként azonosak (ugyanazon technológiát feltételezzük) A szállítás minden irányban lehetséges a pontszerű piac és bármely földterület közötti egyenesen, nincsenek természeti akadályok, lényegében egy homogén síkról van szó.

A földjáradék és a távolság kapcsolata Kérdés: hogyan számolhatjuk ki az egy hektárra jutó földjáradékot? (szállítási költségből kiindulva) Először egyféle terményt nézünk: Rk egységnyi földterületen (1 hektár) a földjáradék M ezen termény termésátlaga (tonna/hektár), Á piaci ára (1 tonna ára) ezen terménynek a városban C termelési költség (1 tonnáé), amelyben a termelő normálprofitja is szerepel, k a piactól (várostól) mért távolság légvonalban (km), t a fajlagos szállítási költség (1 tonnakilométer Ha nő a termény ára, akkor kitolódik a termelési övezet (és fordítva).

Adott területen többféle termény is termelhető, kérdés, melyiket érdemes előállítani? Amelyiknél a legmagasabb bérleti díj (földjáradék) adódik (a birtokos csak normálprofitot kap). Mindig a felül levő függvényrész a döntő. A lineáris függvények metszéspontjai alapján koncentrikus körök alakulnak ki, amely körgyűrűn belül ugyanazt a terményt célszerű előállítani. → a területhasználatot nem a mezőgazdasági talaj, hanem a közgazdasági törvénysze-rűségek szabályozzák → ez van ma Magyarországon is

3. A városi területhasználat alapmodelljei Városi területhasznosítás: nem mezőgazdasági, hanem egyéb célú, ipari, szolgáltatási és háztartási (házak, lakások) általi hasznosítás A városi területhasznosításnak van néhány egyedi jellemzője, a legfontosabbak: Szűkös jószág, viszont szinte korlátlanul megosztható: emeletes házakat (toronyházakat) építve egy-egy felhasználóra a földfelszín igen kicsiny része jut. Immobil tényező: a városi terület nem szállítható, nem vihető máshová, hanem a „használónak” kell odatelepülnie. Elérhetősége határozza meg elsősorban a városi terület bérleti díját: a piactól, az üzleti partnerektől, a munkahelytől való távolság és a felmerülő szállítási (közlekedési) költségek. Környezete is döntő, a szomszédok, a zaj, a közlekedési lehetőségek stb. Helyettesíthetőség áll fenn: a munka, a tőke és a terület (nagysága, elhelyezkedése) egymással helyettesíthető termelési tényezők.

Monocentrikus városmodell Az Alonso-féle monocentrikus városmodell kiindulópontjai (Thünen-modelljének aktualizálása): A homogén térben (síkon) egyetlen várost vizsgálunk, amelyben (a városközpontban levő) egyetlen pontszerű piac működik, ahová a termelők (vállalatok) termékeiket szállítják. Egyaránt a városi területen helyezkednek el a vállalatok (ipari, kereskedelmi, pénzügyi stb. cégek) telephelyei, illetve a háztartások lakóterületei. Egy adott területet csak egyetlen cég vagy háztartás használhat (bérelhet). A vállalatoknál és a háztartásoknál egyaránt felmerülnek szállítási, közlekedési, valamint területhasználati költségek (ingatlanbérlet). A vállalatok szállítási költségei a telephely és a pontszerű (egyetlen) piac között merülnek fel. A háztartások közlekedési költségeit a lakóhely és a munkahely (telephely) közötti közlekedés jelenti. Mindegyik szállítás (közlekedés) a piacpontból kiinduló egyeneseken (sugarakon) folyik (a közlekedés egyébként bárhol lehetséges). Mindegyik döntéshozót racionálisnak feltételezzük: azon a helyen és akkora területet próbál bérelni, ahol és amekkora a vállalat maximális profitjához, illetve a háztartás maximális hasznossági szintjének (jólétének) eléréséhez szükséges.

A profit-orientált tevékenységek főbb zónái

A háztartások zónái jövedelmi viszonyaik alapján

A hagyományos monocentrikus városmodell

A policentrikus városmodell (Központi üzleti negyed - CBD- central business district)

Győr vonzáskörzetében az ingatlanok fajlagos ára

4. Általános elhelyezkedés (telephely) -elmélet)(Scott 1998) Externáliák szerepe Térbeli tranzakciós (szállítási) költségek nagysága Egységesen alacsony Heterogén magas Gyenge Térbeli entrópia (véletlen eloszlás) (bárhová települhet: pl. mobiltelefon összeszerelés, textilipar) Véletlen eloszlás kombinálva a Lösch-Weber-féle térszerveződéssel (pl. vegyipar) Lösch-Weber-féle térszerveződés (pl. lakossági bankok fiókhálózatai) Erős Kis össze-kapcsolódó klaszterek (pl. hollywoodi filmipar: forgatókönyvírás, speciális effektek stb.) Szuper-klaszterek (pl. autó összeszerelés) Kis elkülönült klaszterek (pl. egyedi bútorok készítése)

A gazdasági tér kialakulásának fázisai Lösch-nél (ismétlés)

Az általános elhelyezkedéselmélet (telephelyelmélet) (location theory) értelmezése a globális gazdaságban, avagy napjainkban hogyan működik térben a gazdaság: Tranzakciós költség: a termelési költségen túli költségek (a szállítás, illetve a szerződéskötés, piacfigyelés, marketing, üzleti partnerekkel való tárgyalás stb. költségei is), amelyek a globális gazdaságban a kiszervezések miatt (pl. kínai partnerek) megnőnek Externhatások: pénzben nem ellentételezett és nem szándékolt hatások (lásd Marshall-nál) Jó tanulást!!