Neoklasszikus szintézis Elmélettörténet Neoklasszikus szintézis
Hicks kísérlete a neoklasszikus szintézisre Hicks 1936-ban: Keynes művében a legforradalmibb a várakozások kezelése 1937-ben már három egyenletre redukálja az elméletét: M = L(I,i), a pénz keresleti függvénye, Ix = C(I,i), a beruházási javak mint tőke iránti kereslet, Ix = S(I,i) a beruházások egyenlőek a megtakarítással
Hicks IS-LL diagramja
A kamatláb és a nemzeti jövedelem meghatározódása Keynes körkörös érvelése: a kamatláb nagyságát a spekulációs pénz kínálata határozza meg, utóbbit a nemzeti jövedelem nagysága. A nemzeti jövedelem nagysága függ a beruházás nagyságától, az utóbbi a kamatlábtól. Hicks és Hansen a nemzeti jövedelem és a kamatláb szimultán meghatározásával tör ki ebből.
Hicks és Hansen szintézise A reálszféra egyensúlya: Y = C + I A pénzügyi szféra egyensúlya: M = L1+L2 C = f1(Y), L1 = f2 (Y), S = f3 (Y), I= f4 (r,i) Egyensúlyi pont: az IS – LM görbék metszéspontjában Ami kimarad: a várakozások, a bizonytalanság és az idő szerepe Harrod, Modigliani és Lange is használják a modellt
A megtakarítási – beruházási görbe
A pénzpiaci egyensúly
A pénzkereslet és pénzkínálat egyensúlya
A kamatláb és a jövedelem egyensúlyi szintje
A keynesi függvények újraértelmezése Modigliani: életciklus hipotézis - egy egész élettartamra felbecsült jövedelem határozza meg a fogyasztást Keynes korrekciója Friedman permanens jövedelem hipotézise – a fogyasztó elért életszínvonalát tartani akarja Keynes elvetése
A Phillips-görbe Phillips: 5,5 %-os munkanélküliségi ráta mellett stabil a bérráta Samuelson – Solow: 2,5%-os termelékenység növekedés mellett 5-6 %-os munkanélküliségi rátánál stabilak az árak 4-5 %-os infláció mellett elérhető 3 %-os munkanélküliség