A DEC, Intel és Xerox cégek (együtt: DIX) által kidolgozott alapsávú LAN-ra vonatkozó specifikáció. Az Ethernet hálózatok az ütközések feloldására a CSMA/CD-t használják. Számos kábeltípuson (koax, réz stb.) működik legalább 10 Mbps sebességgel.
Az Ethernet az 1970-es évek elején kidolgozott ALOHANET -tel kapcsolatos fejlesztések eredménye. Egy ütközést jelző vivőérzékeléses többszörös hozzáféréses protokoll. (Carrier Sense Multiple Access with CollisionDetection) 1976-ban tervezték meg és valósították meg.
A nevét az éterről (angolul: ether), a 19. századi fizikusok által feltételezett, az elektromágneses sugárzások terjedésére szolgáló könnyű közegről kapta.
Az Ethernet esetén a közeg egy speciális koaxiális kábel volt, amely akár 2,5 km hosszú is lehetett (500 méterenként egy ismétlővel). A kábelre csavarozott adóvevőkkel legfeljebb 256 gépet lehetett csatlakoztatni.
Ez az Ethernet olyan sikeres volt, hogy a DEC, az Intel és a Xerox 1978-ban megállapodott egy közös, 10 Mb/s-os Ethernet szabványban, amely a DIX szabvány nevet kapta. Az Ethernet azóta is fejlődik, létezik már a 100 Mb/s-os és még nagyobb sebességű változat is, a kábelezés is változott.
A vivőérzékelés (carrier sense) jelenti azt hogy az állomás adás előtt belehallgat a csatornába. Az állomás által küldött üzenet a csatornán keresztül minden állomáshoz eljut, és véve az üzenetet a bennfoglalt cím alapján eldöntheti hogy az neki szólt (és ilyenkor feldolgozza), vagy pedig nem (és akkor eldobja). Előfordulhat olyan eset, amikor egyszerre két vagy több állomás akarja használni a közeget. Ezt ütközésnek hívják, és ilyenkor az állomás megszakítja az üzenetküldést.
Vége ;)