A masszázs története

A masszázs világtörténete A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik. A francia massage szó, görög eredetű, massein (dörzsölni) szóból ered, s gyúrást jelent. Valószínűen az emberek önmagukon már ősidők óta ösztönösen alkalmazták a masszázst nyomkodva – gyúrva - simogatva a fájós részeiket. Később már tudatossá válhatott. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálhatjuk a használatát.

I.e. 4000.-ben Indiában léteztek már fürdők, melyeknél masszázskezeléseket is alkalmaztak, egészségügyi és rituális célból. Illatos olajokkal dörzsölték be a testet, és utána megfürödtek a szentnek tartott Ganges folyó vizében. Simították, nyomkodták, gyúrták a test lágy részeit. Arcon kezdték, törzsön folytatták, s a végtagokkal fejezték be. Végtagokon a műveleteket a széli részek felé végezték, mintha ki akarták volna nyomni a gonoszt a testből. ( Thai masszázs)

I.e. 3200.-ben Herodotos idejében az egyiptomiak a betegségek és sebek gyógyítására is használták a masszázst. Akkor már a betegség megelőzése (preventio) is fontosnak ígérkezett. I.e. 2700-ból Kínában orvospapok végezték, s kombinálták a szervezet aktív és passzív tornájával. Innét származik az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, mely az akupunktúra egyszerűsített változata. A zsidók kultikus szent könyvei sok egészségügyi rendszabályt írtak elő a hívők számára, külön utalással a masszázs alkalmazására. I.e. 460-370.-ben Görög-római kultúrában, az orvosok a jó levegőt, helyes táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és a masszázst ajánlották gyógyterápiaként. Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, a krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket.

Cook (XVIII. sz.) leírásából értesültünk, hogy Ausztráliában, Tahiti szigetén az őslakosok a fáradtságot dörzsöléssel csillapították. Jáva szigetén pedig fogamzásgátlásra használták (a méhet állítólag mesterségesen hátra hajlították, ha szükséges volt ismét a fogamzás képesség, akkor masszázzsal visszaállították). A XVIII. századtól a masszázst, mint mechanikai úton végzett eljárás, mechanoterápia néven vált ismertté.

Pehr Henrik Ling (1776-1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár foglalkozott a torna és a masszázs rendszerezésével. Ismertette a masszázs technikáját, hatását és javallatait („svédmasszázs”). A XIX. században a német Mosengeil és a holland Metzger (1839-1901. aki Ling tanítvány volt) gyűjtötte a korábbi tapasztalati anyagot. 1867-ben adott ki könyvet a masszázsról, mely komoly összefoglaló munka volt. Felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai lehetnek. Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó tanulmányainkban: effleurage    - simítás pétrissage   - gyúrás frictio            - dörzsölés tapotment    - ütögetés vibratio         - rezegtetés, vibráció Finnországban is kialakult egy sajátos egyszerű regeneráló, frissítő, gyógyító módszer, a „finn-masszázs” a szauna-kultúrával együtt.

1890-ben William Murell, londoni klinikus vezette be a masszázs oktatását. Az orvosi egyetemeken, klinikákon az orvosképzés része lett. Gustav Zander (1835-1920) mechanikus gépeket szerkesztett a masszázs és a torna céljaira. A XX. sz. elsõ évtizedeiben a klasszikus masszázs mellett a speciális masszázs fajták is kialakultak. Head 1898-ban felfedezte, hogy a belsõ szervek megbetegedéseinél a bőr bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezek a zónák reflektórikus kapcsolatban vannak a belső szervekkel.

Kirchberg 1926-os megjelenésű „Masszázs és gyógytorna” könyvében már a speciális masszázsfajták fejlesztésével foglalkozott. Bevezette a köztudatba a nyújtás fogalmát, s megállapította, hogy a masszázs nem csak az izmok hipertónusát befolyásolja, hanem hatással van a nyirokkeringésre is. Első alkalommal 1932-ben alkalmazták a nyirokelvezetés (lymphdrainage) masszázst, mely módszert, azóta is állandóan fejlesztik. Először Dr. Emil Vodder dán fizioterapeuta dolgozta ki. A nyirok szállítja el a szövetekből az anyagcsere végtermékeit, amelyek részben túl nagyok ahhoz, hogy a vérkeringésbe visszatérjenek; részben a szövetekben sem tudnak tovább bomlani. A nyirok az immunrendszer szempontjából nagy jelentőségű. Az ún. lymphdrainage serkenti a nyirokkeringést.