Az ókori görög gyógyítás, orvostudomány

Az orvostudomány vált el először a többi a tudományágtól az V Az orvostudomány vált el először a többi a tudományágtól az V. század végén. Orvostudományuk nagyrészt a tapasztaláson alapult de sokáig nem mentesült a filozófia spekulációktól (a betegség okozóját hideg, meleg, száraz, nedves egyensúlyának felborulásában keresték). Kialakították a prognózist, ami a betegség lefolyásán alapul. A kezelést vizsgálat előzte meg, az arcot, a tüdő zörejét szabad fülel, a belső szervek elváltozásait tapintás útján, ugyanígy következtettek a lázra; majd a váladékokat, salakanyagokat. Legkorábban a sebek és a törések gyógymódjait tapasztalták ki, így ez lett a legelőre haladottabb. Például, ha törött láb a másik lábbal nem egyenlő hosszúságúra forrt össze, azt már szégyennek tartották.

Az ókori görögök Aszklépioszt, Apollón isten fiát tekintették a betegségeket gyógyító istennek. Hogy élt-e valójában és orvos volt-e? Ezeket a kérdéseket homály fedi. Évszázadokon keresztül az Aszklépiosz-kultusz fejlődése során alakultak ki a gyógyítás istenéhez fűződő attribútumok, a kutya, a kígyó, a bot, s így váltak ezek Aszklépiosszal (latinul: Aesculapius) a gyógyító tudomány ma már mindenütt elfogadott jelképévé.

Kr.e. a VIII. században megszületett Homérosz két eposza, az Iliász és az Odüsszeia, melyben az európai orvoslásra vonatkozó első utalások találhatók. Az Iliászban Aszklépioszt is megemlíti a költő. Az egyik jelentős ógörög orvos, Teofrasztosz (Leszbosz, 373-288 körül) Arisztotelész tanítványa volt. A De historia plantarum c. kilenckötetes műve és a De causis plantarum c. hatkötetes munkája mindent tartalmaz, amit a gyógynövényekről abban az időben tudtak. A növények osztályozásával is foglalkozott, sőt azok vizsgálatát is leírta. A tudományos igényű botanika megalapítójaként tartják számon.

(fekete bodza)

Az indiai gyógyászati könyvek több oldalon keresztül foglalkoznak a méz gyógyhatásaival. A néphit szerint Góliát és Herkules is naponta fogyasztott táplálékul mézet. Az ókori görögök már sokat foglalkoztak a méhekkel és a méhészeti termékekkel. Ásványianyag- és vitamintartalma miatt ma is jelentő s roborálószer. Hippokratész legfontosabb szerei közé tartozott a méz és a víz, valamint a méz és az ecet keveréke.

Már az ókorban használták a különböző Thymus-fajokat (kakukkfű) Már az ókorban használták a különböző Thymus-fajokat (kakukkfű). Dioszkoridész fűszernek alkalmazta, de gyógyszerként is ismert volt. A középkori kolostorkertekből sem hiányzott.