A nagyváros–vidék kettősség az európai térszerkezetben dr. Jeney László egyetemi adjunktus jeney@caesar.elte.hu Településfejlesztési alapismeretek II. Gazdasági és vidékfejlesztési agrármérnök alapszak (BSc) 2013/2014, II. félév BCE Gazdaságföldrajz és Jövőkutatás Tanszék

Nagyvárosok fejlődésére ható új / felértékelődő tényezők Rendszerváltozás Politikailag: új államok  fővárosi funkciók megjelenése (Pozsony, Vilnius, Ljubljana) Gazdaságilag: dinamikus felzárkózás, de nagyvárosok és vidéki térségek eltérő fejlődési impulzusokat kapnak Európai integrációs folyamat EU regionális politikai támogatások: strukturális és kohéziós politika a nagyvárosoknak kedvez A városi dimenzió erősödése az EU-ban (de jure még nem) Globalizáció TNC-k sajátos telephelyválasztási szempontjai: nagyvárosok felértékelődése Eredmény: kelet-közép-európai országok fejlődésének motorjai a nagyvárosok

Kelet-közép-európai nagyvárosok dinamikus gazdasági fejlődésének kettős következménye Konvergencia az európai nagyvároshálózatban Látványos kiegyenlítődés a perifériák gyorsabb fejlődése (különösen a volt szoc. országok) Centrum–periféria reláció kevésbé meghatározó Legerősebb törésvonal még mindig az egykori „vasfüggöny” vonala Divergencia a felzárkózó gazdaságokon belül Polarizáció a nagyváros–vidék viszonylatban Váltómozgás-elmélet (trade-off)

Nagyvárosi terek, mint pozitív reziduumok Népesség 2004 (mó fő) GDP (md €) GDP/fő (€/fő) GDP-növekedés 1995–2004 (%, évi átlag) EU 485 10458 21547 4,7 Nagyvárosok 98 (20%) 2982 (28%) 30428 5,2 Vidék 387 7476 19301 4,5 Nagyvárosok előnye a vidékhez képest 1,6 X Növekedési különbség: 0,7 %-pont

Városi terek az európai térszerkezeti modellekben Brunet: Kék Banán (1989) Kunzmann: Európai szőlő (1991) Van der Meer: Vörös Polip (1998)

Nagyvárosi–vidék kettőség mérése Dur: nagyváros–vidék duál-mutató yu: nagyvárosi régiók átlagos egy főre jutó GDP-je adott országon belül yr: vidéki régiók átlagos egy főre jutó GDP-je adott országon belül 6 6

A nagyváros–vidék kettősség változása az Európai Unió tagállamaiban, 1995–2004 A legtöbb tagállamban nőtt a nagyváros-vidék kettősség Adatok forrása: EuroStat

A nagyváros–vidék kettősség Észak-Amerikában Proportion of cities in Canada/USA country population GDP USA (SMA) 38% 49% Canada (CMA) 45% 54% 8

A nagyváros–vidék kettősség eltérései az Európai Unió tagállamaiban, 2004 Leginkább a kelet-közép-európai nagyvárosok ugranak ki országuk térszerkezetéből EU átlaga: 1,6X Maximum: 3X (Lettország) Minimum: 1,2X (Olaszország) Forrás: Eurostat adatai alapján saját számítások, alaptérkép: World Gazetteer

A fejlettség és nagyváros–vidék kettősség összefüggése az EU-tagállamokban, 2004 Adatok forrása: EuroStat Az erősebb nagyváros-vidék egyenlőtlenséget az elmaradottabb országoknál látjuk Piros szín: ha nem minden nagyváros, hanem csak az ország legfejlettebb nagyvárosának értékeit vesszük figyelembe

Nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepe a regionális fejlettségi különbségekben

Fejlettségi közeledés az EU NUTS3-as régiói között, 1995–2004 NUTS3-as szintű regionális fejlettségi különbségek Hoover-indexe (HNUTS3) (n=1267): szigma konvergencia

A nagyváros–vidék kettőség erősödő szerepe az egyenlőtlenségekben, 1995–2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

Az EU-n belüli egyenlőtlenségeket meghatározó térszerkezeti elemek Államhatárok szerepe (országhoz tartozás jelentősége) Földrajzi fekvés Centrum–periféria egyenlőtlenség Észak–dél egyenlőtlenség Nyugat–kelet egyenlőtlenség Történelmi megosztottság (régi–új tagállam) Nagyváros–vidék egyenlőtlenség Térszerkezeti elem egyenlőtlenségének szerepe az EU-n belüli NUTS3-as szintű regionális különbségekben:

A nagyváros – vidék egyenlőtlenség szerep-ének mérése regionális különbségekben Regionális gazdasági fejlettségi különbségek mérése NUTS3-as-szinten (H, Hoover-index): n: régiók száma NUTS3-as szinten (n = 87 for Visegrad Countries) xi: „i” régió aránya az össz-GDP-ből fi: „i” régió aránya az össznépességből-GDP-ből A különbségek vizsgálata az egyes tényezők (pl. nagyváros–vidék egyenlőtlenség) esetében (Hur: Hoover-index azonos képlettel) Pl. nagyváros – vidék egyenlőtlenség esetében: n = 2 (nagyvárosi NUTS3-as régiók, illetve vidéki NUTS3-as egységeinek összevonása) Tényező szerepeRole of urban–rural inequality with the overall regional inequalities (Rur): 15 15

Tagállamok közötti egyenlőtlenségei Egyenlőtlenség nagysága H = 18% A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 85%

Centrum–periféria egyenlőtlenség Nép: 37% GDP: 46% Egyenlőtlenség nagysága H = 9% A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 45%

Észak–dél egyenlőtlenség Nép: 67% GDP: 71% Egyenlőtlenség nagysága H = 4% A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 20%

Nyugat–kelet egyenlőtlenség Nép: 55% GDP: 67% Egyenlőtlenség nagysága H = 12% A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 58%

Régi és új tagállamok közötti egyenlőtlenség Nép: 79% GDP: 95% Egyenlőtlenség nagysága H = 16% A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 75%

Nagyváros–vidék egyenlőtlenség Nép: 20% GDP: 28% Egyenlőtlenség nagysága H = 8% A NUTS3-as szintű a regionális fejlettségi különbségekhez képest H% = 39%

100% 80%

Főbb tényezők szerepe a NUTS3-as szintű területi egyenlőtlenségekből, 2004 elemszám Hoover-index, % tényező Hoover-indexének részesedése a NUTS3-as szintű Hoover-indexből, % NUTS3-as szint 1267 21 100 országos szint 27 18 85 régi–új tagállam 2 16 75 nyugat–keleti 12 58 centrum–periféria 9 45 nagyváros–vidék 8 39 észak–déli 4 20 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

A térszerkezeti elemek szerepváltozása a regionális különbségekben, 1995–2004 Az EU-ra általánosan jellemző kiegyenlítődés a legtöbb tényezőnél megfigyelhető, csak a nagyváros-vidék kettősség esetében növekednek az egyenlőtlenségek Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a tagállamok regionális fejlettségi különbségeiben, 2004 Lettországban a legnagyobb a területi egyenlőtlenség Lettországban és Csehországban a területi egyenlőttlenségek 100%-át a nagyváros-vidék kettősség adja Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

A nagyvárosok és a vidéki térségek országos átlagukhoz viszonyított fejlettsége, 2004. Nagyvárosok többsége meghaladja az országos átlagot Több országban szinte csak a nagyvárosok haladják meg az országos átlagot (Kelet-Közép-Európa) No., Spo. Olo., Rom.: más térszerkezeti elemek fontosabbak

Nagyváros–vidék egyenlőtlenség Kelet-Közép-Európában

Vizsgált nagyvárosok és vidéki térségek meghatározása Terület: Visegrádi Országok Időszak: 1995–2004 Térségi szint: NUTS3 Nagyvárosok (8db) Csupán népességszám alapján (elővárosok nélkül) 500 ezer fő felett + Pozsony Adatok NUTS3 régiókra vonatkoznak (Pozsony  Pozsony megye) Vidéki térségek Itt: teljes nagyvárosokon kívüli komplementer terület

Nagyvárosok mint a közép-kelet-európai térszerkezet kiemelkedő elemei népesség 2004 (mió fő) GDP 2004 (mió €) GDP/fő 2004 (€/fő) GDP-növekedés 1995–2004 (%) V4 összesen 64 407 6377 206 nagyvárosok 8 106 13368 237 nagyvárosok relatív helyzete 12% 26% 210% +31%-pont EU 20% 29% 141% +8%-pont

A nagyváros–vidék kettősség változása az Európai Unió tagállamaiban, 1995–2004 Adatok forrása: EuroStat

A nagyváros–vidék kettősség eltérései az Európai Unió tagállamaiban, 2004 Adatforrás: Eurostat alaptérkép: World Gazetteer

A gazdasági fejlettség és nagyváros–vidék kettősség összefüggése, 2004 Adatok forrása: EuroStat

A nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepének mérése a területi különbségekben Regionális gazdasági fejlettségi különbségek mérése NUTS3-as-szinten (H, Hoover-index): n: régiók száma NUTS3-as szinten (n = 87) xi: „i” régió GDP-aránya fi: „i” régió népességaránya A különbségek vizsgálata a nagyváros–vidék egyenlőtlenség esetében (Hur: Hoover-index azonos képlettel) n = 2 (a 8 nagyvárosi NUTS3-as régiók, illetve a 79 vidéki NUTS3-as egysége összevonása) Tényező szerepe a NUTS3-as egyenlőtlenségekben (Rur): 33 33

A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a tagállamok regionális fejlettségi különbségeiben, 2004 Adatforrás: EuroStat

A nagyváros–vidék egyenlőtlenség a Visegrádi-országok regionális különbségeiben, 2004 Forrás: EuroStat adatai alapján saját számítások

A nagyváros–vidék egyenlőtlenség szerepe a Visegrádi országok regionális különbségeiben Adatforrás: EuroStat

A V4 nagyvárosainak és a vidékeinek fejlettsége (országuk átlagához képest), 2004. 37 37

A nagyvárosok és a vidéki térségek országos átlagukhoz viszonyított fejlettsége, 2004.

Az ágazatok megoszlásának változása a bruttó hozzáadott értékből, V4, 1995–2004. Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások Nagyvárosok 1995 0% 27% 73% Nagyvárosok 2004 21% 79% Vidék 1995 9% 38% 53% Vidék 2004 6% 31% 64% 39 39

A bruttó hozzáadott érték növekedése ágazatonként, V4, 1995–2004. Mezőgazdaság Ipar Szolgáltatások Nagyvárosok 1995–2004. 1.3 1.8 2.6 Vidék 1995–2004. 1.9 2.1 40 40

Magyarország: Budapest új szerepe a magyar iparban a rendszerváltás után, 1992–1998 Budapest dezindusztralizációja (1992–1998) A fővárosi ipari foglalkoztatottak száma 57%-ára esett vissza (289 e fő  165 e fő) Budapest súlyának visszaszorulása a magyar iparon belül Ipari foglalkoztatás: 29 %  22 % Ipari értékesítés: 36 %  24 % Ipari exportértékesítés: 38 %  17 % (Fejér megye: 7 %  22%)

Ágazati átrendeződés a magyar iparban a rendszerváltás után, 1992–1998 Iparágak 1992 1998 Foglalkozt. Gépipar (%) 21 25 Textília, ruházat és bőrtermék (%) 15 17 Élelmiszeripar, ital és dohánytermék (%) 18 16 Értékesítés 13 36 23 Vegyipar (%) 19 Villamosenergia-, gáz-, hő- és vízellátás (%) 20 12 Export 27 61 8 42

Az ipari specializáció erősödése Magyarországon, 1992–1998 Az ipari specializáció erősödése Magyarországon, 1992–1998., Koncentrációs mutató alapján 1992 1998 foglalkoztatás Ipari értékesítés Ipari export 43 43

Nagyvárosok szerepnövekedésének tényezői Pozitív externáliák Agglomerációs előnyök Méretgazdaságosság: a hatékonysági kritériumokat kielégítő kritikus tömeg a nagyvárosokban biztosítható „Sikeres város” versenyképességének alapja: a város lakóinak szellemi tőkéje (sikeresség 10 tényezője, Enyedi Gy., 1998) Európai kohéziós politika Jobb ágazati struktúra a vidékhez képest (tercializáció) De: negatív agglomerációs externáliák, a nagyvárosok növekedésének egy bizonyos pont után határt szab: erőforrások (kapacitások) szűkössége emelkedő árak (telek, bérleti díjak, bérek stb.) zsúfoltságból eredő nehézségek stb.

Ágazati átrendeződés hatása a területi egyenlőtlenségekre Visegrádi Országokat növekvő nagyváros–vidék kettősség jellemzi Elsősorban a fővárosok „ugranak ki” Visegrádi Országok nagyvárosainak sikere nem független az ágazati átrendeződésüktől: a növekvő nagyváros–vidék kettősség elsősorban szolgáltatás-alapú A vidéken belüli fejlettségi különbségek hátterében pedig az ipari megújulás húzódik meg Ezen belül is elsősorban a feldolgozóipar (gépipar) A vidéki ipar gyorsabban nőtt, mint a nagyvárosok esetében A vidéki gazdaságon belül az ipar növelni tudta részesedését 45 45

A kreatív gazdasági tevékenységek szerepe a kelet-közép-európai városversenyben

Sokféle megközelítés, fiatal kutatási téma „A kreativitásnak, a kreatív iparágak regionális, területi fejlettségi különbségek kialakulásában játszott szerepe az elmúlt években szinte slágertémává vált.” (Ságvári B.) Kreativitás, kreatív ember: pozitív jelentés (Howkins, 2002) Valami új kigondolása, előállítása Lehet „semmiből valamit”, vagy csak új jelleg Nem kell, hogy vezessen valamire Kreatív ember: korunk egyik hőse Dimenziói Társadalmi: kreatív osztály – Richard Florida Gazdasági: kreatív iparágak  kreatív gazdaság Földrajzi: kreatív városok – Charles Landry

Richard Florida: The Rise of the Creative Class (2002) USA alapvetően már kreatív gazdaság, Gazdasági erőforrás: tudás  hasznos, új formákat hoz létre Hármasosztatú társadalomfelfogás Munkásosztály (working class) Szolgáltatásban dolgozók osztálya (service class): valamilyen feladatnak a tervszerű végrehajtásáért kapják a pénzüket Kreatív osztály (creative class): magáért az alkotásért fizetik  nagyobb autonómia és rugalmasság USA 38 mió fő, fogl 30%-a Buffalo, New Orleans és Louisville: elveszítették a kreatív munkaerő egy részét Austin, Boston, Washington D.C., Seattle: toleránsabbak, nyitottabbak a kreativitásra és a másságra

Globális Kreativitási Index (Global Creativity Index) Al-indexek: Kreatív osztályba tartozók száma (ILO): szakemberek, művészek, zenészek, tudósok, közgazdászok, építészek, mérnökök, menedzserek Human capital index: diplomások % (25–64 évesek) Scientific talent index: kutató tudós, mérnök / 1000 fő Innovációs index: szabadalmak / mió fő High-tech innovációs index: csúcstechn. szab. / 1000 fő R&D index: K+F költés / GDP Attitűd index (Eurobarometer): rasszizmus és idegengyűlölet Érték-index, önkifejezés-index (World Value Survey) Középszintű indexek: 3 T (technológia, tehetség, tolerancia)  siker záloga „Globális kreativitás index” IRL, SF, P, DK, E, GR, S, B, A, NL, D, I, GB, F

Kreatív iparágak, kreatív gazdaság Kreatív iparágak értelmezései Legszűkebb: hagyományos művészeti ágak (pl. képzőművészet) Közepes: tágan értelmezett kulturális–művészeti ágazatok, piacképes kultúra (pl. populáris zene, média) Legszélesebb: nem csak kultúrához kötött (pl. kutatás-fejlesztés) Kreatív gazdaság megközelítései Kultúraközpontú szellemi tulajdonon alapuló, „alkotásközpontú”

Kultúraközpontú megközelítés Theodor Adorno és Max Horkheimer (1977) Bírálták a kultúra iparosítását, azaz a piaci logikának a művészetek területén megfigyelhető korlátlan érvényesülését a kaptalista társadalmakban Scott Lash és John Urry „Economies of Signs and Space” (1994) Kulturális iparágak, kultúrpiac működésének megismerése Blair: kreatív iparágakkal foglalkozó munkacsoport (Creative Industries Task Force): 13 iparág NBr., Ausztrália, Új-Zéland, USA, Szingapúr, Hong Kong NBr. kr. iparágak: 1,8 mió fogl, 112,5 Mrd Ł bevétel, GDP 5%, 10 Mrd Ł exportbevétel

Alkotásközpontú megközelítés Robert Reich (1991): innováció John Howkins (1999): szellemi tulajdonok: szerzői jogok, a szabadalmak, a védjegyek Reklám, építészet, képzőművészet, iparművészet, formatervezés, divat, film, zene, előadóművészet,,rádiózás és televíziózás, videójátékok K+F szektor (545 Mrd $), könyv- és lapkiadás (506 Mrd $), szoftveripar (489 Mrd $) Richard Caves (2000): szórakoztató érték

Sikeres város versenyképességének alapja Kreatív városi környezet (Andersson 1985, idézi Enyedi 2000) Információgazdag: információáramlási csomópontok Tudásalapú, innovativitás: városlakók szellemi tőkéje, tudáskészlete Információs társadalom korszakában Sikerágazat: „tudásipar” Sikertérség: nagyvárosok, nagyvárosi térségek – szolgáltatásra épülő, de csekély ipar + gyorsan fejlődő szolgáltatás

Empirikus vizsgálat eredményei EU 15 ezer legnagyobb vállalatából 508 V4 Ebből 67 kreatív tevékenységet folytat Telekommunikáció, média Pénzügyi, üzleti szolgáltatások, biztosítás (bányászat, ipar) Ebből 55 vállalat a 8 nagyvárosban 90% foglakoztatásból, 92% értéktermelésből

Nagyvárosok súlya országuk kreatív nagyvállalatai között A nagyvárosok dominánsak a vezető kreatív iparágakban Varsó: 20 Mrd $, Wroclaw 0,2 Mrd $ (27%)  fővárosi dominancia Prága 15 Mrd $ (33%) Budapest 10 Mrd $ (23%) Pozsony 3,7 Mrd $ (22%)