Stíluseszközök, stílushatás, stílusérték 3.

Stíluseszközök, stilémák Nyelvi és nyelven kívüli eszközök, amelyek szerephez jutnak a szövegben, és stilisztikumot eredményeznek Minden nyelvi elem stilémává válhat: Kérsz? (tudakozódás, kínálás) Ugye kérsz? (rábeszélés) Ugye nem kérsz? (Előfeltevést jelző kínálás)

Stílusérték, expresszivitás, érzelemkifejezés A közölt tartalom nyelvi megformálásának megfelelése a kommunikációs helyzethez ↓ Ahogyan mondanivalónkat közöljük A közölt tartalomhoz és a beszédpartnerhez fűződő érzelmi viszony ↓ Azzal függ össze, amit mondunk

Boszorkány! Ember – pasi, pók, szivar, ürge, mandró, csóró, csávó, fej, hapsi, hapi, krapek, pasas, manus, mókus /a beszédtárgy értékelését is el tudjuk végezni, s a partnerhez való viszony is kederül/ Bizonyos funkcionális stílusok eleve stílusérték-hordozók pl. hivatali, költői nyelvhasználat, publicisztikai stílus

Hírérték, entrópia A megjósolhatóságtól,ill. a váratlanságtól függ pl. „Elhull a virág, eliramlik az élet” – minden és mindenki meghal egyszer A közhelyekről Akasztott embernek lába se éri a földet. Aki a BNV-t szereti jó ember nem lehet. Aki keres az rájön hogy ellopták. Aki kiváncsi az fáncsi. Aki másnak vermet ás az sírásó. Aki mer annál van a kanál. Aki nem Duke-ozik az ne is egyék. Aki nem Imre ne legyen falába. Alkalom szüli a szexet. Amelyik kutya ugat az hangos. Ami késik elmúlik. Az élet nem fenékig Milky Way. Az okoskodás halála a tett. Átbaszták mint szódás a lovát.

Bagoly mondja verébnek hogy bőrfejű Bagoly mondja verébnek hogy bőrfejű. Béna gyereknek az anyja veri a faszát. Case kezet mos. Csődörből vödörbe. Egy majomban örlünk. Evés közben jön meg a postás. Éhes makkal disznókat álmodsz. Félénk vitéznek szaladj a vára. Ha ló nincs a lovas is jó. Ha megdobnak kővel dobj vissza kettővel. Hallgat mint aki sír. Hazug embert hamarabb utolérni ha sánta. Hóból is megárt a sok. Itt van a kukta elásva.

stílusérték Minden nyelvi elem teremthet stílusértéket Szavainkat kettős tulajdonság jellemzi. Egyrészt önmagukban is van jelentésük, ezt a nyelvtudományban különbözőképpen nevezik: szótári, fogalmi, kognitív vagy denotatív jelentés (denotáció = megjelölés). Másrészt a közlésben, a szövegstruktúrában nyerik el teljes jelentésüket, ez a konnotatív jelentés (konnotáció = együttjelölés). A két jelentés egyszerre hat a stílusban.

„Les sanglots longs l Des violons l De l'automne l Blessent mon coeur / D'une langueur / Monotone." --Szabó Lőrinc fordításában így hangzik: „Zokog, zokog / az ősz konok l tört hegedűje l zordul szívem / fordul szívem l keserűre." --Tóth Árpádéban: „Ősz húrja zsong, / jajong, busong / a tájon, / s ont monoton / bút konokon / és fájón."

a szótárban a szavak egy részéhez több szótári jelentés is kapcsolódik, de a szövegben általában csak eggyel fordulnak elő. Pl. a beszél igének 22 jelentését tünteti fel a Magyar Értelmező Kéziszótár. (A beszél bizalmasan zagyvál, gúnyosan halandzsázik, az argóban hantál, szövegel, süketel stb.)

minden toldalék, a szófajok, a mondatformák, a szórend stb minden toldalék, a szófajok, a mondatformák, a szórend stb. rendelkeznek állandósult és alkalmi stílusértékkel, mivel az egyéni választás és elrendezés révén gazdagítják a közlést. Szilágyi Domokos Kérvény:„Alulírott, ideiglenes l lakos a XX. L század negyedik, ötödik, l hatodik és hete­dik emeletén, l alulírott vagyona: még 300 év, l kamatok: infarktus, vélt véletlen, ki tudná, / vagy szándék, elborult; alulírott, / ... ki szólott nagy kiáltván: `Hiszek, Uram! Légy segítségül / az én hitetlenségemnek.”

A szavak jelentése és hangalakja között általában véletlenszerű a kapcsolat, mert megegyezéssel létrejött jelek, amelyek nem fejeznek ki reális kapcsolatot a jelölt fogalommal (motiválatlanság). Szavaink nagy része motiválatlan, de bekerülve a konnotációba motiváltakká válhatnak. (Pl. a kökény és a szem összekapcsolásával teremtett szóképben.) A hangutánzó és a hangulatfestő kifejezések közvetlenül felidézik a valóságot, ezért motiváltak (pl. puffan, cserreg; ballag stb.).

Ide sorolhatjuk az érzelemkifejező szavak egy részét is: pl Ide sorolhatjuk az érzelemkifejező szavak egy részét is: pl. szamár, mimóza, tuskó, báb, málé vagy a kedveskedő megszólításokat, mint aranyom, rubintom, bogaram stb. A metaforák alapját jelentő fogalom az értékhordozó, mint ahogyan a névátvitellel őrzik az eredeti jelentést a következő jelzős szerkezeteink: hétpróbás gazember, esküdt ellenség, testi-lelki jó barát. Motivált szavak a bamba, bárgyú, bugyuta, bumfordi, mafla, mert a hangzásukkal (ajakhangok, mély magánhangzók) utalnak az értelmi képességre. Az összetett szavak egy részében is feltárható a motiváció eredete, így például az agyalágyult, eszeveszett, üresfejű, mondvacsinált szavak esetében.

A stílus szociokulturális rétegzettségét az alábbi változók mentén vizsgálhatjuk:   a magatartás mentén: durva, bizalmas, közömbös, választékos; a helyzet mentén: informális, közömbös, formális; az érték mentén: értékmegvonó (ironikus, gúnyos), közömbös, értéktelítő (patetikus); az idő mentén: közömbös, régies, újszerű; a hagyományozott, intézményes nyelvváltozatok mentén: sztenderd, irodalmi nyelv, nyelvjárások, városi népnyelv, diáknyelv, a szépirodalom történeti stílusrétegei stb.

Lövöldözés Kalocsán Fegyvert fogott a rendőrökre A rendőrök csak figyelmeztető lövés után és testi kényszer alkalmazásával tudták megbilincselni szerdán a 64 éves K. István Pált, aki Slavia típusú légpuskájával előbb szomszédja házának ablakán lőtt be kétszer, majd a kiérkező járőrökre fogta fegyverét. A Vörösszállás gúnynevű városrészben a riasztásra érkező rendőrök egy imbolygó férfialakot pillantottak meg, kezében egy „puskának látszó tárggyal”, amit rájuk fogott. Az egyik rendőr felszólította: dobja el fegyverét, majd a levegőbe lőtt. Társa pedig lefegyverezte az idős embert. (Magyar Nemzet 1999. augusztus 5. 32.)

Zsarukra célzott Puskával célzott zsarukra Kalocsa külterületén egy ember. Nem lőtték szitává, mert a figyelmeztetést követően eldobta a csúzlit, és megadta magát. A járőrt amúgy éppen a puskás ember miatt riasztották Kalocsán. Azt állította egy telefonos bejelentő az ügyeletesnek, valaki fegyverrel lőtt be az ablakán. A sötétben guruló rendőrautó aztán megtalálta a puskást. A fénycsóvába került ember nem sokat kecmecelt: vállához emelte a fegyvert, és célzott a zsaruk felé. Ám eldördült a figyelmeztető lövés. A fegyveres ugyan elhajította a csövest, viszont a bilincselésnek ellenállt, miközben egy hosszú kés is kikerült a zsebéből. (Mai Nap 1999. augusztus 6. 32.) Milyennek találja a mellékelt két szöveg stílusát a teljes szöveget tekintve? Milyennek találja a mellékelt két szöveg stílusszerkezetét?

stílusérték Értelmi, érzelmi, hangulati, asszociatív tartalom, amely öf. az adott nyelvi elemeknek a beszédhelyzetben való előfordulásával, a nyelvrétegbeli kötöttségnek való megfelelőségével Miből fakad a köv. szavak stiléma volta? Kuncsorog, kínkeserves, keserédes, ballagdál, politikum, apol, poncichter, -nók, -nők

Adekvát, inadekvát stílus Szűkszavúság: A római nép Európa déli részén terül el. Igen hegyes vidék, és kevés a szántóföld. A népdalokban is sokszor használt pásztorlány jelenik meg a birkanyájjal Radnóti Razglednicák című versében. Petőfi Az Alföld című versét a Kárpátoknál kezdi.

Gélyi Jánosnak van szép felesége, habár özvegyasszony, mégis irigylik tőle. A harmadik versszakban elkezd esni az eső, mintha még nem volna elég a vízből.

Szófölösleg: vizsgálat tárgyává tesz, eljárást foganatosít, megrendezésre kerül, bemutatást nyert, felvételt nyert… Körülményesség, dagályosság: Erősödött az oktatók belső motivációja a tudománnyal való aktívabb foglalkozás iránt.

Szótévesztés: hamar megtalálta velünk a hangsúlyt, a metafora egy szóképlet, A költő korán elvesztette édesanyját, és korai halálát a sok munka, a fáradhatatlan hajsza tette lehetővé. Két rendőr odamegy a hamburgerárushoz. -Két hot-dogot kérünk. -Sajnos, nincs. Pechetek van. Akkor két pecheteket kérünk.