Makroökonómia 3.előadás

A fogyasztási kereslet A fogyasztási függvény a jövedelem és a fogyasztási kereslet közötti kapcsolatot fejezi ki, megmutatja, hogyan függ a fogyasztási kereslet a jövedelemtől. C = f(Y) Keynes szerint a fogyasztási kereslet a rendelkezésre álló jövedelemtől függ. Kétszektoros gazdaságban ez megegyezik a realizált jövedelemmel.

C = C0 + ĉ * Y C A fogyasztási függvény C(Y) C0 Y

C0 az autonóm fogyasztás, a fogyasztásnak az a része, amely nem függ a jövedelemtől. ĉ a fogyasztási határhajlandóság, azt fejezi ki,hogy a jövedelem egységnyi növekedésével mennyivel nő a fogyasztás: ĉ a fogyasztási függvény meredeksége. 0 < ĉ < 1

A vállalatok magatartására vonatkozóan azzal az egyszerűsítő feltevéssel élünk, hogy adott árak mellett a vállalati szektor egy bizonyos határon belül bármennyit hajlandók termelni, azaz a kibocsátás szintjét a kereslet határozza meg. A kínálat tehát minden jövedelemszintnél azonos a jövedelem nagyságával.

Ábrázoljuk a fogyasztási keresletet és a kínálatot egy ábrán: Alacsony jövedelemszintnél a fogyasztási kereslet meghaladja a jövedelem, tehát a kibocsátás nagyságát. Y0-nél magasabb jövedelemnél viszont a kereslet kisebb, mint a kínálat. Y0 Ha a kibocsátás eltér Y0-től, akkor a vállalatok készletei eltérnek a tervezettől, ami arra készteti a vállalatokat, hogy alkalmazkodjanak a kereslethez.

Az a jövedelemszint (Y0), amely mellett a fogyasztási kereslet megfelel a jövedelemnek: Y = C(Y) = C0 + ĉ * Y amiből Tehát ha C0 megnövekszik, a keresletet és kínálatot kiegyenlítő jövedelem ennek többszörösével növekszik meg (kiadási multiplikátor)

Fogyasztási modellek A fogyasztási függvény bemutatásakor azzal a feltevéssel éltünk, hogy a fogyasztási kereslet az adott időszakban realizált jövedelemtől függ. Tapasztalatból tudjuk azonban, hogy a fogyasztók költekezéseit nem csak az adott időszak jövedelme befolyásolja, hanem például a jövedelem alakulásának tendenciája is. De nem csak a múltbéli jövedelem, hanem a jövőre vonatkozó várakozások is befolyásolják a fogyasztást.

A tapasztalatok alapján a fogyasztási kereslet következő tulajdonságait állapították meg: A Jövedelem növekedésével a fogyasztás részaránya csökken Adott időszakban a magasabb jövedelmű csoportok fogyasztási hányada kisebb Egy gazdasági ciklus alatt a fogyasztási hányad csökken a jövedelem növekedésével Hosszú távon a fogyasztási hányad állandó, a fogyasztási határhajlandóság megegyezik a fogyasztási hányaddal A hosszú távú fogyasztási arány idővel (nagyon hosszú távon) növekszik A fogyasztás fenti tulajdonságainak magyarázatára három fontos elmélet született: a relatív jövedelemhipotézis, a permanens jövedelemhipotézis és az életciklus-elmélet.

A beruházási kereslet Beruházásnak nevezünk minden olyan kiadást, amely a gazdaság tőkeállományának pótlására és bővítésére irányul. A háztartások elsősorban fogyasztási célú beruházásokat hajtanak végre. Az összes beruházási keresletet elsősorban a vállalati szektor beruházási kereslete határozza meg. A vállalati szektor beruházási keresletét az határozza meg, mennyi terméket kívánnak eladni. A tőkejavak hatékonysága határozza meg, hogy a tervezett kibocsátáshoz mekkora tőkeállományra van szükség.

Adott termelt mennyiség és adott árak mellett beruházásra csak a meglévő tőkeállomány fenntartására van szükség: a beruházások megegyeznek a szükséges pótlások étékével. Ha a tőkejavak hatékonysága adott, éppen akkora reálértéket kell a pótlásra fordítani, amekkora az adott évben keletkezett amortizáció nagysága. Elég tehát a nettó beruházásokkal foglalkoznunk. A vállalatok célja a profitszerzés. Akkor fogják tőkeállományukat bővíteni, ha reményeik szerint bevételeik nagyobbak lesznek, mint a beruházás költségei. Ehhez figyelembe kell venni: - a kibocsátás általános szintjét, a bevételeket - a költségeket - a várakozásokat

A bővítő beruházások nagysága elsősorban a tervezett kibocsátás növekedésétől függ. A beruházási keresletet három tényező határozza meg: - Beruházási igény A várható keresletnövekedés kielégítéséhez szükséges tőkeállománynövekedés - Piaci kamatláb A beruházás alternatív költsége -Belső kamatláb A beruházási várható határhatékonysága

A beruházási igény a fogyasztási kereslet változásától függ, ami hosszú távon ugyanolyan ütemben nő, mint a jövedelem. A beruházási kereslet a piaci kamatlábbal ellentétesen változik. Előfordul azonban, hogy a növekvő kamatláb ellenére is növekszik a beruházási kereslet, ha a vállalati szektor javuló értékesítési feltételekre számít. A vállalatok tehát a piaci kamatláb várható alakulását is figyelembe veszik. A beruházási várakozások a beruházás várható jövedelmezőségében összegződnek. Tehát a beruházási kereslet az aktuális piaci kamatlábtól és a jövedelmezőségre vonatkozó várakozásoktól függ.

Ha rövid távon a várakozásokat állandónak tekintjük, akkor a beruházási keresletet a piaci kamatláb határozza meg: I(i) = I0 - a*i I0 az autonóm beruházási kereslet nagysága a a beruházások kamatérzékenysége

Az árupiaci kereslet A fogyasztási kereslet és a beruházási kereslet összegeként YD = C(Y) + I(i) adott i0 piaci kamatláb mellett a beruházási kereslet az árupiacon autonóm keresletként jelenik meg: YD = C(Y) + I(i0)

Y0' egyensúlyi jövedelem mellett megegyezik a kereslet a kibocsátással

Az egyensúlyi jövedelem nagysága: Y = C(Y) + I(i0)= C0 + ĉ * Y + I(i0) amiből Az árupiacon az egyensúlyi jövedelem nagyságát a jövedelemtől független keresleti tényezők és a multiplikátor szorzata határozza meg. A beruházásoknak ugyanolyan multiplikatív hatása van, mint az autonóm fogyasztási keresletnek. Egyensúly esetén a beruházás nagysága megegyezik a megtakarítással: Y - C =YD - C S = I

Az IS -függvény Változó kamatláb mellett Y = C(Y) + I(i)= C0 + ĉ * Y + I0 - a * i ebből Az IS (beruházás-megtakarítás) függvény a jövedelem és a kamatláb azon kombinációinak halmaza, ahol a tervezett beruházások és a szándékolt megtakarítások megegyeznek egymással adott árszínvonal mellett. (Az árupiac egyensúlyi pontjai)

Pénzkínálat: Pénzkereslet: A tranzakciós pénzkereslet a szokásos kiadások fedezetére tartott pénzkészlet Lt = f(Y) Az óvatossági pénzkereslet az a pénzmennyiség, amit előre nem látható kiadásokra tartanak Ló = f(Y,i) A spekulációs pénzkereslet a piaci kamatlábbal ellentétesen változik Ls = f(i) Az összesített pénzkereslet: L = Lt(Y) + Ló(Y,i) + Ls(i) = k * Y + L0 - h * i

Az LM-függvény i = (k/h) * Y + (1/h) * (L0 - M/P) A pénzpiac egyensúlyát egy olyan függvénnyel írhatjuk le, amely összekapcsolja a kamatláb és a reáljövedelem azon összetartozó értékeit, amelyek - adott reálpénzkínálat mellett - biztosítják a pénzkereslet és a pénzkínálat egyensúlyát. Ezt nevezzük pénzkeresleti-pénzkínálati görbének. M/P = k * Y + (L0 - h * i) ebből i = (k/h) * Y + (1/h) * (L0 - M/P)

i = (k/h) * Y + (1/h) * (L0 - M/P) Az egyensúlyi Y0, i0 értékekre: és i = (k/h) * Y + (1/h) * (L0 - M/P) egyszerre igaz, ebből Y-t kifejezve

Adott árszínvonal és pénzkínálat mellett ennyi az áru- és pénzpiac együttes egyensúlyát biztosító reáljövedelem. Hasonlóan az egyensúlyi kamatláb:

Az összkeresleti függvény Az összkeresleti függvény az áruk iránti reálkereslet és az árszínvonal közötti kapcsolatot fejezi ki adott pénzmennyiség mellett.

Az árszínvonal nem közvetlenül, hanem a pénz- és árupiac mozgásán keresztül változtatja meg az összkeresletet. Az árszínvonal csökkenésével csökken az egyensúlyi kamatláb is, az összkereslet pedig növekszik. Az összkeresleti függvény