Az agresszió és a problémás viselkedés előre jelezhetősége a koragyermekkor alapján Herczog Mária Budapest, 2008. november 11.

Egyéni rizikófaktorok (R.Loeber,D.P.Farrington, 2001) Korai viselkedésproblémák Érzelmi faktorok: erős, gyenge viselkedéskontroll, aktivitás, gátlás Gyenge kognitív fejlődés Alacsony intelligencia színt Hiperaktivitás Családszerkezet Nagy család

Családi rizikófaktorok Szülői felkészültség, szülői gondozás minősége Elhanyagolás,rossz bánásmód Családi erőszak Válás Szülői pszichopátia, szociopátia Szülők antiszociális viselkedése Nagyon fiatal szülők

Érzelmi meghatározók Korai agresszív viselkedés a legjobb előrejelző – 3 éves korra minden emberi érzés kifejezésére képes a gyerek – harag, büszkeség, szégyen, bűntudat A viselkedés kontroll mértéke is jelzésértékű Az érzelmi és kognitív fejlődés 2 éves korra ki kell alakítsa a gyerek társas viselkedési kontroll képességét Nyelv fejlődés, szociális készségek, tanulási, adaptációs készség, neuropszichológiai funkciók az IQ mellett támogatják ezt a fejlődést. A 3 éves kori magatartási zavarok előrejelzik a 13 éves kori viselkedési problémákat, bűncselekmény elkövetést. Gyenge kognitív fejlődés és magatartászavarok a koragyermekkorban megmagyarázzák a későbbi gyenge iskolai teljesítmény és elkövetői karrier közötti összefüggést. (Fergusson and Horwood, 1995, Maguin and Loeber, 1996)

Hiperaktivitás Nyughatatlanság, hiperaktivitás összefüggést mutat a későbbi bűncselekmény elkövetéssel. Óvodai felmérés szerint ez jobb előrejelző a 10-13 év közötti elkövetésre, mint a proszociális viselkedés hiánya és az alacsony szorongási index (Tremblay és tsai, 1994) Más kutatások szerint a hiperaktivitás csak akkor vezet elkövetői gyakorisághoz, ha együtt jár fizikai agresszióval és állandó szembenállással, ellenkezéssel (Lahey, McBurnett, Loeber, 2000)

Családi rizikófaktorok Sokféle konstelláció hozhatja létre, van, ahol csak egy, máshol együttállások okozzák A gyereknevelési zavarok, elégtelenség, otthoni diszharmónia, és az elhanyagolás egyértelmű összefüggést mutat (Derzon és Lipsey, 2000) A legerősebb előrejelző a későbbi erőszakos viselkedés szempontjából a család méret, és a családtagok anti-szociális viselkedés előzménye

Családi rizikófaktorok A kisgyermekkori temperamentum okozta nehézségek, nevelési, gondozási nehézségekkel súlyosbítva fontos összetevőknek látszanak a későbbi problémák szempontjából. A szülőség, családi élet minősége hatással van a későbbi elkövetői karrier esélyére

Szülőség, családi gondozás Az inadekvát szülői gondoskodás az egyik legerősebb indikátora a későbbi problémáknak(Hawkins és tsai, 1998) A gyereknevelési gondokkal küzdő kisgyerekes családok esetében ez nyolcszoros valószínűséget jelent a fegyelmezési problémák felmerülésében, és más konfliktusos helyzetekben, sokkal kevesebb pozitív interakciót, és negatív viselkedés akaratlan megerősítését. 3 fontos negatív szülői gyakorlati elem: szülő-gyerek konfliktus gyakorisága, gyenge figyelemmel kísérés, ellenőrzés, kevés pozitív aktivitás A büntetések gyakorisága és formája további megerősítés az elkövetői viselkedéshez

Szülői, családi gondozás Védőfaktor a hagyományos szülőkhöz és a társadalmi intézményrendszerhez való kötődés (Hirshi, 1969) Elhanyagolás, rossz bánásmód, abúzus erőteljes kiváltó ok, különösen a fizikai erőszak testi fenyítés és a gyermeki agresszió A többség – 80% - esetén a fizikai bántalmazás nem függ össze a későbbi antiszociális vagy erőszakos magatartással, de ez önmagában nem értékelhető, mert többnyire együtt jár más problémákkal Családi erőszak esetén – ha a gyerek tanúja az erőszaknak - magasabb az erőszakos viselkedés aránya, különösen fiúk és kisebb gyerekek esetében (Reid és Crisafulli, 1990) Erőszak elszenvedése és tanúsága kétszeres veszélyeztetettséget és gyakoriságot eredményez

Szülői, családi gondozás Alkohol és más drog függőség felerősíti a hatásokat a férfi bántalmazók esetében Anyai pszichológiai distressznek való kitettség jelentős indirekt rizikót jelent, különösen, mivel az anya érzelmileg nem elérhető a gyerek számára (Zuckerman és tsai, 1995) Válás esetén a fiúk esélye nagyobb a későbbi problémákra, bár nehéz a konkrét hatás mérése, lévén együtt jár más faktorokkal (szülő elvesztése, hiánya, alacsonyabb családi bevétel, feszültség,stb.) Szülői pszichopatológia esetén nagyon magas – 45% - az összefüggés a fiúk által elkövetett cselekményeknél. Hasonló az arány a függőségek és depresszió esetében, A depressziós szülő sok tekintetben nem tud a gyerek szükségleteire reagálni

Szülői, családi gondozás Szülők problémája erősíti az sikoláskorú gyerek pszichiátriai érintettségének valószínűségét (nem csak organikus okokból) Fiatalabb gyerekek esetén nagyobb a veszélyeztetettség, ha a szülő szorong, vagy depressziós (Pittsburgh Youth Study, 1998) Szülők antiszociális viselkedése: a családok 5%-a felelős a fiatalkorú elkövetők feléért a Cambridge Study alapján(West és Farrington, 1977) Az antiszociális fiatalok gyakran hasonló partnert választanak Antiszociális szülők esetén sokkal több a családi konfliktus, erőszak, krízis, családbomlás, Erőszakos testvér hatása erős, ha korban közel állnak (Farrington, 1995)

Szülői, családi gondozás Tinédzser terhesség, szülőség szorosan korrelál a tizenéves elkövetői valószínűséggel (Conseur és tsai, 1997) főképp, ha az anya maga is problémás előtörténettel rendelkezik és a partner is antiszociális Egyszülős –anyás – családokban fokozott a viselkedési problémák esélye, különös tekintettel az alacsonyabb jövedelemre, több mentális problémára, fokozott izolációra és egyéni felelősségvállalásra, segítség hiányára a felügyelet és ellenőrzés terén is, gyakoribb költözés, bizonytalanság Önmagukban is emelik az esélyt, de az együttállások nagyon erősítik egymást Minél nagyobb a család, annál nagyobb a rizikó az elkövetői magatartásra, 4 és több testvér esetén a fiúk 10 éves korukra kétszeresen esélyesek a gyerekkori elkövetésre, függetlenül a szocio-ökonómiai státusztól (West ésFarrington, 1973) – alacsonyabb figyelem szint egy lehetséges magyarázat Meghatározó faktorok: nyelvfejlődés, temperamentum és karakter, gyenge kötődés az elsődleges gondozóhoz – korai anya-gyerek kapcsolat (minél szorosabb a kapcsolat, annál kisebb a veszély)