Zeng, lelkem, ez új reggelt, A nap, ím, ismét fölkelt. Ó, nap, mily gyönyörű vagy, Az Úr jósága mily nagy! Az Úr hatalma intett, Újra világosság lett. Menny, föld, magasztald,imádd A világosság Urát!
Imádkozz minden reggel, imádkozz délben is ! Imádkozz minden este, imádkozz szüntelen !
Kis telefonom van nekem, két öszetett kezem Kis telefonom van nekem, két öszetett kezem. Mit lenn a földön mondok el, megváltóm hallja fenn. Ha hívom őt barátomat, ő mindig válaszol,felhangzik már HALLO!HALLO!S a szivem hallja jól. Csingi-lingi,csingi-ling, szólj kis telefon, összekulcsolom kezem, s felhívom Jézusom.
A Filiszteusok egy csapata Izraelbe ment, hogy Saul királlyal megmérkőzzön. Volt egy hatalmas harcosuk, akit Góliátnak hívtak, aki kihívta Saul király legerősebb harcosát, hogy vívjanak meg.
Saul király katonáinak azonban inukba szállt a bátorságuk, senki sem mert kiállni ellene.
Egy fiatal fiú, Dávid éppen Saul király udvarába tartott, hogy a testvéreinek élelmet vigyen, akik Saul király hadseregébe szolgáltak. Ahogy közeledett azt hallotta, hogy Góliát gúnyolja és csúfolja Istent és Istennek a népét .
Dávid így szólt Saul királyhoz : Senki sem csúfolhatja büntetlenül istennek a nevét és Istennek a népét. Megyek és kiállok ellene !
Saul király ráadta Dávidra a páncélját,de az túl nagy és nehéz volt neki. Dávid ezért levetette azt és a patakhoz sétált majd felvett 5 sima követ a patakból.
Amikor Góliát meglátta kinevette, de Dávid nem törődött vele. Dávid nem bírta hallgatni, hogy Góliát Isten nevét és így magát Istent csúfolja, így tudta, hogy Isten majd megvédi őt a a harcban.
Dávid az egyik követ a parittyájába tette… Majd Góliát felé futott és elhajította a követ.
A kő Góliátot eltalálta és ő holtan esett a földre. Amikor a Filiszteusok meglátták, hogy a hősük a földön hever, elfutottak és tudták: soha többé nem csúfolhatják Izrael istenének a nevét, mert Ő hatalmas, aki egy kisfiút is meg tudott segíteni abban, hogy az ő hatalmas harcosukat legyőzze.
LEGYEN VIDÁM NAPOD !