Kommunikáció- nyilvánosság- részvétel Péterfi Ferenc 2012.11.28. Ág

Kommunikációs alapvetések I. Kommunikáció Információcsere (az üzenet, a jel útja): adó közvetítő közeg (komm. csatornák) vevő Kommunikációs csatornák Átvitt üzenet aránya Verbális < 10 % Vokális ~ 30-40 % Non-verbális (metakommunikáció) > 50 % arcjáték szemkontaktus kézmozdulatok testtartás távolság szimbólumok (ruha, jelvény, ékszer…)

Kommunikációs alapvetések II. A vokális (akusztikus) csatorna használata - Érthetőség – kapcsolat a tartalomhoz (légzés, beszédhibák, artikuláció) - Érzelmi telítődés – kapcsolat az érzelmi elfogadáshoz (hangerő, hangszín, hangmagasság)

Kommunikációs alapvetések III. Metakommunikáció „Minél távolabb van egy testrészünk a fejünktől, annál nehezebb vele hazudnunk” (kivétel: szem)   „Ne gesztusokat tanuljunk be, hanem megfelelő lelkiállapotot érjünk el.”

„A királynőt megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem”

Biztosan van valaki, aki örülne, ha meglátogatnád. Mert fontos vagy! (NEVI)

Ellesett hartai párbeszéd: A Mari jól van? Jól. Azt mondták nincs jól. Ki mondta? A Kati A Kati csak ne beszéljen. Nincsen jól. Nincs jól a Kati? Rosszul van. Megmondom a Marinak.

Helyi nyilvánosság funkciói - megteremtődjön a részvétel, a változásokba bekapcsolódhassanak a helyi társadalom tagjai, közösségei - kifejlődjön a véleménycsere, az együttműködés a közösség tagjai között. - olyan sokirányú kommunikációs folyamatok alakuljanak, amelyekben mód nyílik a társadalom működése szempontjából fontos információk társadalmi használatba vételére.

Helyi nyilvánosság funkciói - Hogy kiépüljön a közhatalom társadalmi kontrollja. - A nyilvánosság keretében olyan helyzet, társadalmi légkör teremtődjön, amely a civil társadalom tagjainak lehetőséget kínál az információk értelmezésére, - felszínre hozza a véleményeket, segít azok mérlegelésében, a konfliktusok kezelésében, - a helyi közösségekben hozzá járul az álláspontok finomodásához, a konszenzus megteremtődéséhez.

Civil részvétel a társadalmi kontroll, az ellenőrzés, az áttekinthetőség, a hozzáférés esélye a beleszólás megteremtése a helyi köz(össégi)ügyekben, a kezdeményezés serkentése, a társadalmi nyilvánosság szélesítése a különféle kérdésekben. a pörölés, a döntéshozók – a hatalom folyamatos ellenőrzése és számonkérése.

Részvételi formák Nyilvános rendezvényeken jelennek meg Különféle szerveződéseket (intézményeket) állampolgári-, tanácsadó bizottságokat, közösségi-, szomszédsági tanácsokat alapítanak az állampolgárok Szószólót-ombudsmant neveznek ki Lobbiznak a törvényhozóknál, döntéshozóknál Közmeghallgatáson vesznek részt Felügyelik a jogszabályok betartását

Elégedetlenséget kifejező részvételi eszközök Tüntetéseket, kampányokat szerveznek Bojkottálnak különféle termékeket, üzleteket Nyílt leveleket, petíciókat, hirdetéseket tesznek közzé Aláírásgyűjtést szerveznek

Részvétel – a közösségfejlesztés egyik alapvető célja A helyi közösséghez és a társadalomhoz tartozás elősegítése Közösségi-társadalmi beágyazottságban éljünk Bevonás; a társadalomba-, a helyi folyamatokba való belefoglalás (inclusion) Képessé tétel + felhatalmazás (empowerment) Kirekesztettség, tehetetlenség, képessé tétel fogalmakról Ezúttal azonban nem a társadalom perifériáján élők (amúgy igen valós) gyakran hivatkozott csoportjaira gondolunk csupán, hanem a közpolitikából, a saját ügyei intézéséből kirekesztett társadalom nagy többségére. Arról a közösségi kezdeményezésben járatlan, ilyen szokásoktól mentes, apatikus társadalmi többségről van szó, amely a hazai társadalomra általában és igen széleskörűen jellemző. Többnyire a tehetetlenség (angolul „powerless”) érzése határozza meg ezt a magatartást, amelynek történelmi, kulturális és nevelési okai is vannak. A közösségi fejlesztőmunkában gyakran hangsúlyozzák azt a szükségletet, hogy bátorítani szükséges a különféle közösségeket, csoportokat arra, hogy legyenek hatással az életüket érintő közpolitikai döntésekre, jóléti szolgáltatásokra, különféle jogokra, lehetőségekre.[1] Más megközelítésben, hogy magán- és közügyekben is legyen bátorságuk és kedvük engedély nélkül szót emelni, a következményektől való félelem nélkül. A korábbi nyelvi definícióra (powerless) utalva, ahhoz kapcsolódva, az "empowerment" fogalma, azt a folyamatot jelenti, melynek révén a tehetetlen állapotból eljuthatunk a hatni tudó állapotba. Részvételre képesítés, képessé tétel, felhatalmazás, hatalommal való felruházás – ennek a kifejezésnek a közvetlen fordítása. Kiemeljük itt a kollektív fellépés, közösségi összefogás szükségességét és annak a folyamatnak a megértését, amelynek során az emberek „képessé válnak” arra, hogy környezetükre nagyobb hatást gyakoroljanak. Ehhez olyan lehetőségekre van szükségük, ahol megoszthatják tapasztalataikat, ahol átélik, hogy megértették őket, és a megértés konkrét változást is maga után von. [1] Egyebek között hivatkozunk Harkai Nóra: Közösség és közösségi munka c. tanulmányára Parola füzetek Közösségfejlesztők Egyesülete Bp, 2006 90-92-old.