A Duna-Tisza Csatorna jövője A csatorna ügye ma Rónay István okl. építőmérnök, vízimérnöki szakértő Kecskemét, 2009. december 01.

Eredeti téma : Homokhátsági tervek és a Duna-Tisza Csatorna Az előadás témája: Mit kellene újragondolni és újrakezdeni a hátság vízgazdálkodásának sikeres jövőjéhez

Az elmúlt, közel negyven évben több nagy térségre kiterjedő vízpótlási terv készült a Duna-Tisza köze terü-letére. A tervek egy része számolt a Duna-Tisza Csatorna esetleges megvaló-sításával.

1964-ben kiadott Országos Vízgazdál-kodási Keretterv (1. sz. térkép) 1984. évi Országos Vízgazdálkodási Keretterv (2. sz. térkép).

1990-ben Előtanulmány a Duna-Tisza közi hátság vízgazdálkodási problémáinak rendezésére c. tanulmány 1992-ben A Duna-Tisza közi Hátság távlati vízellátásának koncepciója c. tanulmány „A” változat (3. sz. térkép) „B” változat (4. sz. térkép)

1982-84 A Bácskai Többcélú Vízgazdál-kodási Rendszer [BTVR] (5. sz 1982-84 A Bácskai Többcélú Vízgazdál-kodási Rendszer [BTVR] (5. sz. térkép) 1996-ban A Duna-Tisza közi hátság víz-visszatartás és vízpótlás megoldása műszaki és pénzügyi megvalósíthatósági tanulmánya (6. sz. térkép)

Kvassay Jenő 1880-as évek

Mit kellene újragondolni és újrakezdeni a hátság vízgazdálkodásának sikeres jövőjéhez

A víz az élet alapja, a társadalmi, gazdasági fejlődés fontos tényezője. a klímaváltozás fogalma a tudomány világán kívül, már a közgondolkodásban is megjelent várható hatásait világszerte a legmagasabb fórumokon vitatják Magyarország vízkészleteinek döntő része a környező országokból érkezik Ezek az országok a vízkészletek megtartására törekedtek eddig is. Várható, hogy a klímaváltozás okozta csökkenő vízkészletek ellensúlyozására további tározási programot indítanak, amely a Tisza-völgyben komoly, a gazdaságra is kiható következményekkel járhatnak.

A Duna-Tisza Csatorna, abban a formában, ahogy azt a közvélemény is értelmezi országos jelentőségű – megkockáztatom, nemzetközi jelentőségű – ügy. Nem szerencsés ezt a kérdést a csak a Duna-Tisza-közi Homokhátság ügyévé, 800 ezer ember sorskérdésévé tenni. Az is nagyon fontos, de a Homokhátság vízhiányos gondjainak megoldására vannak sokkal szerényebb költséggel, a konkrét területi igényekhez igazodóan megvalósítható módozatai. A Duna-Tisza Csatornával csak akkor szabad érdemben foglalkozni, ha a célok között legalább az egész Alföld ügyét, még szerencsésebb lenne, ha az egész magyar gazdaságra gyakorolt hatását lehetne megfogalmazni.

A Csatorna ügyének továbbvitele szempontjából elsődleges feladat a hasznosítási célok és stratégiák kidolgozása. (1) A Duna-Tisza Csatorna létesítmény rendszere egy országrésznyi terület komplex fejlesztési tervének fontos pillére lehet. A jelenlegi hazai ágazati orientáltságú fejlesztés rendszerben nehezen képzelhető el, hogy a megvalósítás közelébe jusson. Már az előkészítő szakasz sikere is azon múlhat, hogy erős kormányzati akarat rá tudja-e kényszeríteni az ágazatokat, és meg tudja győzni a civil társadalmat arról, hogy az ország érdekeit összességében legjobban szolgáló fejlesztés megalapozásában konstruktívan, kompromisszum készen vegyenek részt.

A Csatorna ügyének továbbvitele szempontjából elsődleges feladat a hasznosítási célok és stratégiák kidolgozása. (2) Ennek szükségessége akkor érthető igazán, ha a lehetséges társadalmi, gazdasági célokat végiggondoljuk Fontos: az előkészítés fázisában nem lehetnek tabutémák. Minden ötletet és javaslatot fel kell dolgozni. Lehetnek olyan javaslatok, melyek megvalósítását jelenleg érvényes jogszabályok nem teszik lehetővé, vagy nehezítik azt. Minden esetben vizsgálni kell, hogy mi Magyarország érdeke, és ha szükséges, akkor jogszabályt kell módosítani.

Lehetséges társadalmi, gazdasági célok Ezek a teljesség igénye és fontossági sorrend nélkül a következők lehetnek: a vizek jó állapotát biztosító vízátvezetés, vízi-közlekedés, tömegárú szállítás mezőgazdasági vízigények, környezetvédelmi és természetvédelmi vízigények, vízerő hasznosítás, turizmus, táji értékek növelése, vízi-sportok, rekreáció, belvízvédelem, települési környezet fejlesztése, foglalkoztatás növelése, stb.

A Csatorna ügyének továbbvitele szempontjából elsődleges feladat a hasznosítási célok és stratégiák kidolgozása. Meg kell fogalmazni, hogy a létesítmény milyen előnyökkel jár az adott célterületén, és melyek a várható hátrányok. Ezt követően kell kidolgozni a célokat legjobban kiszolgáló műszaki változatokat.

Miért nem halad előre a Duna-Tisza közének ügye a helyi döntéshozók abszolút egyetértése ellenére? A kérdésre kérdésekkel lehet válaszolni: Van-e Magyarországnak a belvízi hajózásra vonatkozó, az EU-val harmonizált, gazdasági számításokkal alátámasztott fejlesztési terve? Van- e Magyarországnak olyan agrárkoncepciója, amely orientálni tudja a gazdálkodókat arra, hogy mit, milyen minőséget, milyen technológiával, milyen feldolgozottság szinten, milyen garantált értékesítési lehetőséggel érdemes előállítani? Ki tudják-e gazdálkodni a gazdák a befektetéseik hitelét, az öntözővíz szolgáltatás költségeit?

Vannak e tájrendezési elképzeléseink Vannak e tájrendezési elképzeléseink? Kik, és milyen forrásból tartják fenn a tájgazdálkodást? Van-e gyakorlatban eredményesen megvalósítható tanyaprogramunk? Van-e idegenforgalmi fejlesztési elképzelés, netán konkrét , megvalósítható terv? Hogy szeretnénk élhetővé tenni a tanyavilágot? Milyen fejlesztések szükségesek ehhez, és ezek mennyibe kerülnek? Kik fogják üzemeltetni a vízpótló rendszereket, és milyen forrásból? Netán az államtól reméljük e feladat ellátását?

Még lehetne sorolni a kérdéseket, de talán gondolatébresztésnek ennyi elég volt. Arra a kérdésre, hogy miért nem megy előre az ügy több válasz is adható. Az egyik sűrűn elhangzó, amit akkor tesznek fel, amikor pénzügyi döntésről esik szó: jó-jó, de milyen konkrét haszna lesz e nagybefektetésnek? A válasz a hiányos gazdasági- társadalmi feltárás miatt nem lehet konkrét és megalapozott, és ez meg is pecsételi az eredményt. A fő kérdés viszont az, hogy ki és mikor fogja ezt a szerteágazó, sok kimenetű, sokérdekeltségű projektet összefogni és egy projekten összeszervezni úgy, hogy abból az egyén, a kis és nagyközösségek számára is világos célt és eszköz-rendszert és a végén tisztes eredményt lehessen bemutatni.

A Duna-Tisza Csatorna ‑ jó előkészítés esetén ‑ szimbolikus jelentőségű mérnöki létesítmény lehet, amely megjeleníti Magyarország határozott fellépését a klímaváltozás vízkészletekre gyakorolt negatív következményeinek mérséklése érdekében, és egyúttal az ország jelentős területein megalapozza a fenntartható fejlődés lehetőségét.

A korrekt szakmai vita az előkészítési és tervezési szakasz fontos része. A vitákat azonban érdemben csak akkor lehet megkezdeni, amikor az egyes fejlesztési célokat műszaki, gazdasági és társadalmi szempontból megalapozó érvelésre alkalmas dokumentumok állnak rendelkezésre. Fontos, hogy a vitázó felek szakmai érvekre szakmai észrevételeket tegyenek, és szakmai sovinizmusból senki ne ragaszkodjon mereven álláspontjához.

A fejlesztés csak akkor lehet igazán sikeres, ha végső megoldás alátámasztó stratégiák kemény szakmai vitákban születnek meg. Kívánatos lenne, hogy a döntést követően, az ország érdekében mindenki a jó megvalósításért dolgozna, azaz a döntés a vita lezárását is jelentené.

Vagyunk néhányan, akik évek óta hangoztatják, hogy hiányzik a térségi összefogás, hiányzik az azt szimbolizáló szervezet, és ami még fontosabb hiányzik az a projekt-menedzsment, amelyik koordinálná, szervezné a Duna-Tisza közi térség fejlesztési projektjeit.

Köszönöm a figyelmet