Maja teremtéstörténet A világ és az emberek teremtése

A teremtés Az Istenek elmélkedtek majd megvilágosodtak és terveikben megjelent az ember. Elgondolták a fák, folyondárok növekedését, az élet születését és az ember alkotását a sötétségben és fénytelen éjszakában.

Mindezt Égszíve szerezte, akit Hurakánnak mondanak. - Legyen élet és legyen világosság az égen és a földön! És ne legyen ragyogás, nagyság és dicsőség művükben és teremtésünkben. Míg nem alkottunk embert, míg testet nem ölt az ember! Így szóltak és utána megteremtették a Földet.

Így teremtette, majd termékenytette Égszíve és Földszíve, mikor még várakozás borult az égre és víz a szárazra. Majd ismét elmélkedtek… Ezután megteremtették a bércek vadjait, az erdők démonait, a hegyek szellemeit és az állatokat.

Az állatok teremtése Azt akarták, hogy minden földi imádja őket. De az állatok nem értették egymás beszédjét, ezért nem tudtak tenni semmit. Így áldozatul a föld állatait arra ítéltették, hogy megölessenek és táplálékul szolgáljanak.

Ekkor a teremtő elhatározta, hogy kísérletbe kezd, és megteremti megalkotja az embert… - Teremtsünk hát engedelmes és tisztelettudó lényeket, akik táplálnak és eltartanak minket.

Az ember teremtés Először megalkották sárból és földből a húsát, de látták, hogy nem jó… És az emberi alakokat azonnal elkészítették fából. Olyanok voltak mint az emberek. Beszéltek és benépesítették a földet.

A bosszú A fából készült emberek éltek és sokasodtak, lányaik és fiaik voltak. De nem volt lelkük, értelmük, és nem emlékeztek a Teremtőre és az Alkotóra. Elfelejtették égszívét és ezért elveszítették kegyelmét. Égszíve vízözönt bocsátott rájuk. Ami a fából készült alakok fejére zúdult.

Egy kis érdekesség A vallási szerepet betöltő labdajátékkal a kozmosz működését akarták szemléltetni, melyet a külön e célra létrehozott hosszúkás pályákon játszottak, földből épített kőfalakkal körülvéve.

A kosárlabdához hasonlatos játékban a játékosok bőr könyök-, térd- és fejvédőket hordtak, maga a játék a jó és rossz harcáról szólt, melynek a végén a nyertes csapat tagjait megtiszteltetésként és dicsőségként feláldozták, meglehetősen kegyetlen módon:

a papok a pályán vagy a templomban obszidián pengével felvágták az áldozatokat, majd kiemelték még dobogó szívüket, felajánlásként isteneik jóindulatához.