B EFOGADÓ MUNKAER Ő PIACI POLITIKÁK ÉS SZOLGÁLTATÁSOK Krémer Balázs

„H ÁROMLÁB ” Keresletélénkítő, piacokat stimuláló politikák „Érje meg dolgozni!” fiskális politikák „Foglalkoztathatóságot javító” szolgáltatások

K ERESLETÉLÉNKÍTÉS olcsóbbá tenni a nehezen foglalkoztathatók foglalkoztatását olcsóbbá tenni a részmunkaidős, „atipikus” – értsd: bizonytalan és rossz foglalkoztatást legalább ideiglenesen (pl. START-szerű kedvezmények) vagy még inkább tartósan (alacsony béreket terhelő elvonások csökkentése)

É RJE MEG DOLGOZNI ! NEM A SEGÉLYEK LESZORÍTÁSA! (attól csak még lepukkantabbak lesznek…) a munkába állást, az ahhoz szükséges erőfeszítéseket premizálja az alacsony béreket kiegészítő támogatások (Bér+Támogatása munkába állást, az ahhoz szükséges erőfeszítéseket premizálja az alacsony béreket kiegészítő támogatások összege: Bér + Támogatás > korábbi segély, Bér melletti támogatás < korábbi segély

S ZOCIÁLIS SZOLGÁLTATÁSOK azt szokás feltételezni: az ügyfél ambiciózus, akar dolgozni és önbizalommal munkát keres ezzel szemben: az ügyfél depressziós lúzer, önbizalma és önbecsülése mínuszban, akarni sem akar semmit valahogyan ezen kell változtatni – a többi már jön magától

A HAZAI REALITÁSOK : keresletélénkítés – „valami van, de nem az igazi…” munkára ösztönzés – legfeljebb regulázás és kötelezés, ami rosszabb a semminél szolgáltatás – csodavárás – komolytalanra, szakszerűtlenre és erkölcsileg aggályosra hangszerelve a végeredményt látjuk: az alacsony foglalkoztatási szintbe bemerevedett, immobil munkaerőpiac az alsó szegmensben

M IT LEHETNE TENNI ? M I LENNE HELYES A SZOLGÁLTATÁSOK TERÉN ? talán nem kellene hazudni, legalább önmagunknak… talán nem kellene megpróbálni átverni sem az ügyfelet, sem a nyilvánosságot, sem magunkat… talán merni kellene vállalni azt, ami vállalható – hogy ne kelljen rituálisan bevállalni minden más illuzionista bűvészetet…

N ÉHÁNY BANÁLIS ALAPELV … munkát nem lehet „adni” valakinek, munkát mindenki magának találhat – ha keres… a munkakereséshez sok mindenre szükség van: önbizalom, önismeret, bátorság, kudarctűrés, realitásérzék, ismeret, stb. a munkakeresés támogatásához is sok mindenre szükség van: a segítés kompetenciáin és motiváltságain túl, ismeretek munkaerőpiacról, jogról, lehetőségekről a segítés erkölcsileg csak akkor vállalható, ha az érdekek érvényesítésében segít a segítő – és nem azok ellenére akarja rávenni ügyfelét valamire: tényleg megéri dolgozni?

K ÉTELYEK A BANALITÁSOK BELÁTÁSÁRÓL … van-e elég idő rávenni valakit a keresésre? vannak-e utak és részeredmények a munkakeresésben? vannak-e módszerek és eszközök (valamire)? Vagy, csak úgy inkább önmagukért? (v.ö. tréning alsó, tréning felső) akarja-e valaki, hogy dolgozzanak? Hogy ott és úgy dolgozzanak, ahol lehet – és ne valamilyen álommunkát találjanak az álomvilágban? Na és, a pizzafutárok?

J Ó LENNE MEGPRÓBÁLNI … NÉVEN NEVEZNI mit is csinálunk akkor, amikor motiválunk, bátorítunk, tájékozódásra ráveszünk, belehajtunk állásinterjús kalandra, és kudarcokat dolgozunk fel… milyen módszereink mire valók… mire mennyi időt kell rászánni – annyit, amennyi még van, és annyit, amennyi már érdemben eredményt hoz… miért vállalhat felelősséget a segítő – az ügyfélnek, a főnökének, az adófizető állampolgárnak…

P RÓBÁLKOZUNK, PRÓBÁLKOZUNK … vannak kísérletek, ilyen a HERFOP 2.2. meg mások, korábbiak is, még futók is… és, mindenki újabb kísérleti programokra, projektekre vár – TÁMOP mintha azért, hogy ne változzon túl sokminden – akkor talán lesz még újabb projekt is. Nem biztos, hogy akár ezek jó utak lennének a munkához…

Köszönöm a figyelmet!