A táj fogalma az európai földrajzban Dr. Probáld Ferenc professzor emeritusz ELTE A táj fogalma az európai földrajzban (történeti vázlat) Magyar Tudomány Ünnepe 2008 „Európa változó terei” Tudományos konferencia ELTE TTK Regionális Tudományi Tanszék Budapest, 2008. 11. 08.

Babits: „Tudomány és művészet … nagy dolgok: ők a világról való tudatunk legkincsesebb gyűjtőkamrái; a művészet az érzetek és érzések, a tudomány a belőle leülepedett fogalmak drága gyűjteménye.” (Nyugat, 1912)

A tájfestészet először Kínában alakult ki a kora középkorban A tájfestészet először Kínában alakult ki a kora középkorban. De a földrajzi tájfogalom az európai reneszánsz művészetből ered (újfajta természet- és térszemlélet). Yi-Fu Tuan (1990): Az európai festőművészet hagyományos, tartós érdeklődése a realista ábrázolás iránt teljesen egyedülálló. Emiatt találták alkotásait különösen értékesnek a geográfusok, elsajátítván belőlük a természet, a tájak és emberek helyes, életteli szemléletmódját.” Ma Yuan (13. század): táj. Tusrajz, selyemtekercsen, szigorú elrendezési kánon

Giotto (1267-1337): Szent Ferenc vizet fakaszt a kősziklából A reneszánsz hajnala: a táj csupán háttérként jelenik meg; a térbeliség nem érzékelhető.

Giotto: Szent Ferenc kiűzi az ördögöket Arezzóból A háttér ezúttal városkép, térbelisége alig érzékelhető.

Leon Battista Alberti (1435): A festészetről A lineáris perspektíva geometriai alapjainak lerakása; a térbeli tárgy síkba vetítése tájképfestészet, térképészet (különböző vetületek és perspektívák)

A perspektíva és képi elemek a térképi domborzat-ábrázolásban (Leonardo da Vinci, Christoforo Sorte) -térképrészlet, 1600 körül- Az ábrázolásmód hasonló formái ma is „divatosak” (pl. tengerfenék domborzata)

Tiziano (1485-1576): Európa elrablása

Annibale Caracci (1560-1605): A Szent Család menekülése Egyiptomba A táj a főtéma, önálló műfaj

Jacob van Ruisdael (1628-1682): Holland táj szélmalommal

Jacob van Ruisdael (1628-1682): Táj vízeséssel

Nicolas Poussin (1594-1665): Photiosz halála („árkádiai” táj)

Claude Lorrain (1600-1682): táj hajósokkal

Stourhead – angol kert: megtervezett ideális táj – 18. század

William Hodges (1744-1797): Cook kapitány hajói Tahitinél

Alexander von Humboldt (1769-1859)

A tájfogalom megjelenése a tudományban Humboldt: A képzőművészet, a költészet és a természettudomány között „ősi szövetség” áll fenn. Az előbbiek t.i. a teljességre törekvő megismerés legfőbb ösztönzői. „A természet mindenütt, a Föld minden kis részletében a teljességet tükrözi vissza.” „A táj egy meghatározott vidék valamennyi tulajdonságát magában foglaló jellegét („Totalcharakter”) képviseli.” Következésképpen: a táj esztétikai kategóriából a tudományos megismerés tárgyává lesz.

A földrajz tájtudományi koncepciója A földrajz útkeresése a XIX. sz. alkonyán: Elterjedéstani irányzat Kapcsolattudományi irányzat Tájirányzat Teleki Pál (1917): „A földrajznak a táj… individualitásában, egyszeriségének értékében sajátos tárgya van.” – „A földrajz legfőbb feladata, vezérelve a táj leírása.” Mendöl Tibor (1947): „A földrajz végső feladata mai felfogásunk szerint a tájak és a belőlük összetevődő egész földfelszín életének és arculatának magyarázó leírása.” (Az emberföldrajzé a műtáj leírása)

A földrajzi tájfogalom Teleki Pál (1936): „A táj a földfelszíni élet természettől való synthesise a Föld bizonyos pontján, területén… Nincs két egyforma táj a Földön… Ha a tájak egyéniségek, individuumok is, a Föld nincs belőlük sakktábla vagy puzzle-játék szerűen összetéve. A tájak csak ritka esetben határoltak egészen élesen, rendesen átmenetek vannak köztük, legtöbbször észrevétlenebbül olvadnak egymásba.” Marosi Sándor (1980): A táj a térnek a szomszédságtól elhatárolódó, egyéni sajátosságokkal rendelkező egysége. „Bár arculata a társadalom hatását is tükrözi, de térbeli alapja, határainak meghatározója a természeti tényezők összessége; ezért tudatunktól függetlenül létező objektív valóság.”

A jogalkotás tájfogalma Természetvédelmi törvény (1996) 6.§ (1): „ A táj a földfelszín térben lehatárolható, jellegzetes felépítésű és sajátosságú része, a rá jellemző természeti értékekkel és természeti rendszerekkel, valamint az emberi kultúra jellegzetességeivel együtt, ahol kölcsönhatásban találhatók a természeti erők és a mesterséges (ember által létrehozott) környezeti elemek.” Európai Tájegyezmény (2000, Mo. 2005): „A táj az ember által érzékelt terület, amelynek jellege természeti tényezők és/vagy emberi tevékenységek hatása és kölcsönhatása eredményeként alakult ki.”

A tájfogalom ellentmondásai Jelentéstani problémák a különböző nyelvekben (pl. Landschaft vs. landscape) Filozófiai kérdések: A táj objektíve létező és lehatárolható térkategória – avagy „az ember által egységes egészként érzékelt és értelmezett látvány, a szemlélő által definiált gondolati képződmény”, „intellektuális koncepció”? Létezik-e természetes (ill. az ember megjelenése előtt is létezett-e) táj – avagy a táj mindig „humanizált természet”? Alkalmas-e az egyedi jellegű táj arra, hogy tudományos kutatás tárgya legyen?

Lehetséges, hogy a táj – és a tájfogalom – csupán „zöldség”? (Itt igen: nincs térbeli kölcsönhatás a „tájtényezők” között.) Itt az út köménnyel van burkolva, borsó terem a brokkoli-fákon, és a kenyér-hegyek fölött karfiol-felhők gomolyognak.

Tájföldrajz, regionális földrajz: új lehetőségek a térinformatika eszközeivel Enyedi György (2007): „A tájban egyszerre zajlanak le a természeti folyamatok és a benne működő társadalom élete. A geográfiának mindig megmarad a feladata, hogy ezt szintézisbe hozza. Ez a szintézis, ez a térlátásmód nagy erény, és a földrajztudományt modern szereppel is felruházza.” A földrajz művészet is! (Teleki, Hart stb.)

Vermeer van Delft (1632-1675): a geográfus

Köszönöm a figyelmet!