J. Henry Dunant halálának 100 éves évfordulója 2010. Október 30. J. Henry Dunant halálának 100 éves évfordulója

Jean Henri Dunant 1828. május 8-án Genfben született. Buzgó kálvinista családból származott, ahol az emberek iránti szeretet gyakorlattá vált. Olyan emberek voltak, akik nagyobb súlyt fektettek a jótékonyságra, mint a javak felhalmozására, és szívesen segítettek a szegényeken. Apja, Jean Jacques Dunant a Gyámügyi Kamara önkéntes tagja volt. Többször magával vitte gyermekét börtönlátogatásaira.

A fiatal évek Tizennyolc éves korára komoly vallásos érdeklődés alakult ki benne. Családja csatlakozott az „Ébredés Egyházához”, amely a jótékonyságban testet öltő hitet hirdette. „Mert éheztem és ennem adtatok; szomjaztam és innom adtatok; jövevény voltam és befogadtatok engem. Meztelen voltam és felruháztatok; beteg voltam és meglátogattatok; fogoly voltam és eljöttetek hozzám.” /Máté: 25. 35-36./

Dunant és a Y.M.C.A. 1849-ben szülei akaratának engedve egy bankban kezdett el dolgozni. Aktívan részt vett a Keresztyén Ifjak Világszövetségének (Y.M.C.A) megalapításában. 1855-ben felvetette a Y.M.C.A. Egyetemes Szövetsége megalapításának gondolatát. Ő volt a Y.M.C.A alapokmányának fő szerzője.

Üzleti ügyek - Algéria 1853-ban Algériába utazott, hogy Sétif svájci kolóniát irányítsa. Belekezdett egy malom építésébe, de nem tudta beszerezni a koncessziót, amely a malom működéséhez nélkülözhetetlen volt. Előbb Tunéziába utazott, majd visszatért Genfbe, ahol elhatározta, hogy III. Napóleontól kéri a szükséges okmányok kiadását.

Olaszország - 1859 Ebben az időben III. Napóleon a francia – szárd seregeket vezette az osztrák birodalom Ferenc József vezette seregei ellen Itália északi részén. Itt próbálta őt felkeresni Henry Dunant.

Solferino - 1859. június 24. 1859. június 24-én a hajnalban a francia-szárd csapatok meg- támadták a fáradt osztrák csapatok katonáit. A harc 15 órája alatt a katonák küzdöttek az ellenséggel, az éhséggel, a szomjúsággal és a kimerültséggel.

A csatát követő események Az ütközetben 320 000 katona harcolt 3 marsall, 9 tábornok, 1566 tiszt, és 20 000 közkatona vesztette életét a harcokban. 40 000 volt a sebesültek, illetve a halottak száma.

Dunant munkához lát „Mindnyájan testvérek vagyunk.” Dunant szemtanúja az eseményeknek. Nagyon megviselték a látottak. Még a császárral megbeszélt találkozójáról is elfelejtkezett. A sebesültek szenvedésének csökkentése érdekében önkéntes segítőket toborzott a környező települések lakói között. 3 napon keresztül ápoltatta a sérülteket. Jelmondata ez volt: „Siamo tutti fratelli” „Mindnyájan testvérek vagyunk.”

Solferinoi emlék Dunant hazatért Svájcba, ahol továbbra is lidérces álomként gyötörte amit Solferinonál látott. 1862-ben megírta a Solferinoi emlék című könyvét, amelyet az év novemberében saját költségén adott ki. Könyvét elküldte Európa királyainak és emberbarátainak, ezzel is felhívva figyelmüket a háború borzalmaira. A könyv váratlan sikert aratott.

Dunant javaslatai Minden országban létre kellene hozni egy segélyszervezetet, amely olyan önkéntesekből áll, akik háború idején a sebesülteket ápolják. Nemzetközi egyezményt kellene kötni a harcmezőn maradt sebesültek, valamint ápolóik védelméről olyan módon, hogy részükre semleges státuszt biztosítanak.

1863 – Genf - Ötök Bizottsága Genfben ebben az időben működött a Közjóléti Társaság. Meghívták Dunant-t, hogy megvitassák a könyvében leírt javaslatok megvalósítását. Ennek eredményeként jött létre egy öt főből álló bizottság, melynek tagjai: Henri Dufour tábornok, Gustave Moynier ügyvéd, Dr. Louis Appia orvos, Dr. Theodore Maunoir orvos és Henry Dunant.

Az ügy, amelyért dolgozunk, nemzetközi kell, hogy legyen, H. D. : Solferinoi emlék Az ügy, amelyért dolgozunk, nemzetközi kell, hogy legyen, mivel egyetemes érvényű. Ez embertársaink javát szolgáló ügy, amely mindenkire kell, hogy vonatkozzon.

A Vöröskereszt megalakulása 1863 októberében 16 ország képviselői érkeztek az öt tag meghívására Genfbe. A konferencia ideje alatt a résztvevők megfogalmazták a segélytársaságok megalapításának feltételeit és elfogadtak egy megkülönböztető emblémát – fehér alapon vörös keresztet – a svájci zászló fordított színeit, a sebesült katonákat ápoló önkéntesek azonosítására és védelmére. 1863. október 23. a VÖRÖSKERESZT SZÜLETÉSE

1864. I. Genfi Egyezmény 1864. augusztus 8-28. között a Svájci kormány segítségével diplomáciai konferenciát rendeztek Genfben. 16 állam és négy emberbarát intézmény képviseltette magát küldöttekkel a konferencián, mely azzal a céllal ült össze, hogy állandó normákat állapítson meg a hadseregek harcoló katonái egészségügyi ellátására. A Nemzetközi Bizottság által előterjesztett tervezet alapján 1864. augusztus 22-én 12 ország képviselői aláírták a harctéren megsebesült katonák körülményeinek javításáról szóló Genfi Egyezményt.

Dunant és az üzleti ügyek – Teljes csőd – Veszteségek Dunant-nak 1867-ben nemzetközi sikerei csúcsán, csődbe mentek algériai vállalkozásai. Svájci házát, ingóságait, teljes készpénzét, és minden családi vagyonát el kellett adnia, hogy rendezni tudja adósságait. Bár üzlettársai is hibásak voltak a polgári bíróság bűnösnek találta hűtlen kezelés és megtévesztés vádjával. 39 éves korára morálisan és anyagilag teljesen összeomlott. Elvesztette a genfi polgárok bizalmát. Megfosztották vöröskeresztes titkári pozíciójától. A következő 30 év során nem tudta visszanyerni presztízsét.

A nyomor évei Dunant Párizsban élt, egy szerény szálláshelyen húzta meg magát. 1867-ben a párizsi világkiállításon amelyen a Vöröskereszt is helyet kapott kiállították a babérkoszorús mellszobrát. Ezt ő akkori szerény helyzetére való tekintettel eltávolíttatta. A párizsi Kommün idején Dunant többször élete kockáztatásával segített. Felemelte szavát a rabszolgaság és a hadifoglyokkal való embertelen bánásmód ellen. Később Dunant adományokból tartotta fent magát, miközben beutazta a kontinenst.

Henry Dunant: „Az ellenség – igazi ellenségünk – nem valamely szomszédos ország, hanem az éhezés, a fázás, a szegénység, a megszokás, a babona és az előítéletek. Ahelyett, hogy összefognánk a szegénység és a tudatlanság legyőzésére, a rivalizálásnak, az elvakult sovinizmusnak, az értelmetlen vérontásnak és a gyilkos vandalizmusnak adunk teret …és békeidőben a tudomány vívmányait igyekszünk a pusztítás mestersége szolgálatába állítani.”

Öregkor 1887-ben egy Heiden nevű svájci faluba költözött. Később megbetegedett. Egy helyi kórházban talált rá Georg Baumberger újságíró 1895-ben. Róla írt cikke bejárta egész Európát.

Dicsőség 1901-ben megkapja a Nobel Békedíjat. A cikk megjelenése után, együtt érző üzeneteket kapott a világ minden részéről. Ismertté és tiszteltté vált. 1901-ben megkapja a Nobel Békedíjat.

Az utolsó évek Élete alkonyán elismerték munkáját. Záporoztak a kitüntetések. A Nobel Békedíjjal járó összeget adósságai törlesztésére, és heideni szanatóriumi szobájának fenntartására fordította, melyet egy rászoruló szegény sorsú ember kaphat meg.

A vég Jean Henry Dunant 1910. október 30-án halt meg. Kívánságára hamvai a zürichi köztemető egy jeltelen sírjában pihennek.

Dunant eszméje világméretű mozgalommá fejlődött! A mai napon a világon 186 nemzeti társaság tagjai és önkéntesei emlékeznek meg róla.