Magyarországi kisebbségek, magyar kisebbségek 1945-1988

Lakosságcsere és kollektív felelősségre vonás - Magyarország és a környező országok nemzetiségi viszonyainak rendeződése 1945 után - 1949-ig 376 ezer magyar költözött vagy menekült vissza az elcsatolt területekről - A potsdami szerződés értelmében a magyarországi németeket hazatelepítik - A potsdami konferencia befejezése után Vorosilov marsall újra és nyomatékosan felszólította a magyar kormányt a SZEB-et (Szövetséges Ellenőrző Bizottság, hogy készítse el 450 ezer magyarországi német kitelepítésének tervét.)

Sváb kiköltöztetés

A Nemzeti Parasztpárt támogatta a kiköltöztetést („ Egy szál batyuval jöttek, egy szál batyuval menjenek.” Kovács Imre) Csehszlovák- magyar lakosságcsere-egyezmény; 100 ezer magyar települt haza, kb. 73 ezer szlovák hagyta el az országot Magyarországi nemzetiségek - Csökkent a nemzetiségek száma (német, román, szlovák, délszláv) - XIX. – XX. Században a nemzetiségekkel kapcsolatos társadalmi és politikai feszültségek megszűnni látszottak

Magyarországi romák A XX. Század második felében a romák (cigányok) lettek a legnagyobb kisebbség. ( A mai romák 8-10%-a ún. beás cigány ( régi román nyelvváltozatot beszélő, 20%-a oláh (romani /cigány/ nyelv valamelyik dialektusát beszélő, 70%-uk magyar anya- nyelvűnek vallja magát.) - A politikai vezetés tagadta, hogy a cigányság nemzetiség lenne, beolvasztásra, radikális életmódváltásra törekedtek - Megszűntek a hagyományos cigánymesterségek(lókupec, teknő- vájás, vályogvetés stb.) a nehéziparban, helyezkedtek el. - Életszínvonaluk javult, de még így is jelentősen különböztek a többi társadalmi rétegtől.

- A romákkal szembeni előítéletek nemhogy csökkentek volna, sokkal inkább tovább nőttek. Az állam előírta nekik a beilleszkedést, ám a környezetük ezt nem támogatta, könnyítette meg. - 1964-ben párthatározat született a cigánytelepek felszámolásáról, és az ún. „Cs- lakások” (csökkentett komforzatú) építéséről. A rendelet szerint ezeket a nem cigány házak közé, szétszórva kellett volna építeni, ehelyett inkább egy utcába, a település többnyire külső területén húzták fel.

Cigányputrik

Határon túl élő magyarok 15- 16 millió magyar élt az 1970-80-as években, ebből 10 millió az ország határain belül 1945 után; - Szerb partizánok (az 1942-es újvidéki mészárlás megtorlásaként) 20- 30 ezer magyart gyilkoltak le - Erdélyben több száz áldozata volt a „megtorló akciónak”, itt szovjet közbeavatkozás vetett véget a gyilkosságoknak - Kárpátaljáról szovjet hatóságok deportáltak több mint 30 ezer magyart - Csehszlovákiában Beneš köztársasági elnök dekrétumai alapján, kollektív bűnösként kezelték a magyarokat, megfosztották őket állampolgárságuktól. A 40-es évek végére fokozatosan visszakaphatták állampolgári jogaikat, de nemzetiségi jogaik csak korlátozottan érvényesülhettek.

A magyar nemzetiség helyzete Romániában volt a legrosszabb. A magyar állam a 70-es évekig nem emelt nyilvánosan szót a magyar nemzetiségek, kisebbségek érdekében, utána is csak visszafogottan, tárgyalásokon. Nyilvánosan leginkább a szomszédos országokban élő magyarok, egyes értelmiségiek, ellenzékiek és népi írók emeltek szót. (Pl.: Barsi Dénes,Darvas József,Erdei Ferenc,Erdélyi József,Féja Géza,Gombos Gyula,Gulyás Pál,Illyés Gyula,Juhász Géza,Kodolányi János,Móricz Zsigmond,Nagy Lajos,Németh László,Sinka István,Szabó Pál,Tamási Áron stb.)

Magyar kisebbségek Románia (Erdély)

Szerbia (Vajdaság)

Szlovákia (Felvidék)