A biztonsági környezet változásának eredete és “építőkockái” 1967 Harmel-doktrína (párhuzamos politika: megfelelő védelem mellett a Kelet-Nyugat közti feszültség enyhítése) 1969 Keleti politika/Ostpolitik (Pozitívabb kapcsolatok kiépítése a kelet-európai országokkal és a Szovjetunióval) 1975 Helsinki záróokmány (EBEÉ) 1987 Washingtoni Szerződés (a két szuperhatalom megállapodása a földi telepítésű középhatósugarú atomrakéták felszámolásáról) 1989 Új fegyverzetkorlátozási tárgyalások (Bécs: EBESZ, NATO, VSZ) – NATO csúcsértekezlet. Válasz a szovjetizált blokk lebomlására: igazságos, egységes és békés európai rend célkitűzése 1990 A német egység helyreállítása nemzetközi szerződés keretében. “Párizsi Charta az új Európáért” 1991/92 Római Nyilatkozat – Az Észak-atlanti Együttműködési Tanács (NACC) megalakulása (“NATO + 9”, 1992-től “NATO + 12”) – Helsinki Dokumentum: “A változás kihívásai”

A Szövetség átalakulása - a NATO kapunyitása Motiváció • Korszakváltás • A kétpólusú világrend “entrópiája”/lebomlása (1985 – 1992) • Új európai biztonsági környezet – európaizáció (“tágabb Európa”) • Euroatlantizmus újbóli felértékelődése • Új “törésvonalak” megjelenése a nemzetközi társadalomban • Növekvő intenzitású globalizmus

A posztbipoláris korszakra való átmenet Euroatlanti dominancia Célok: • demokratikus béke felépítése Európában és a világban • a biztonsági, stabilitási kihívásokra adott új válaszok, új normák bevezetése • szubetatikus konfliktusokból eredő fenyegetések megszüntetése • konfliktusátalakító mechanizmusok kimunkálása, alkalmazása • államösszeomlások megelőzése • konfliktusba került államok, államcsoportok és nemzeti kisebbségek közötti bizalomépítés • a nemzetközi terrorizmus elszigetelése, felszámolása Eszközök, végrehajtási formák • preventív diplomácia • konstruktív intervenciók • rövid és hosszú időtartamú missziók • erő alkalmazása / háborúk

Az Európai Unió – európai egyesülés A főbb közös politikák integrációja (gazdasági, monetáris, kereskedelmi, agrár-, közlekedési és környezeti politika) Bővítések / “Tágabb Európa”-terv 1973 Új tagok: Egyesült Királyság, Dánia, Írország 1981 tizek: Görögország csatlakozása 1986 Spanyolország és Portugália csatlakozása 1990 a volt NDK taggá válása (egyesült Németország) 1995 Ausztria, Svédország, Finnország csatlakozása 2004 Ciprus, Csehország, Észtország, Lettország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia taggá válása. EU-alkotmány létrehozásáról szóló szerződés elfogadása. (Az alkotmány nem lépett hatályba.) 2007 Románia és Bulgária csatlakozása A Schengeni Egyezmény (1995) kiterjesztése. Reformszerződés elfogadása – lisszaboni “quasi alkotmány” Intézményi reform – az integráció elmélyítése – “EU-izáció” Az európaiság megteremtése – európaizáció

Európa régi és új normái Az európai interetatikus kapcsolatok normatív keretének revíziója •“Régi” (A) és új (B) normák: • A) szuverenitás; önrendelkezés; be nem avatkozás • B) a demokrácia iránti közösségi elkötelezettség • legitim és illegitim állami viselkedés megkülönböztetése; a beavatkozásra való felhatalmazás bevezetése • államközi együttműködés a bel- és külpolitikában • a hatalom kollektív elrendezése • alkotmányozás / reformszerződés / új európai közrend

A CSCE az új Európában (1986–) I. • állandó intézményi keret létrehozása ( : bécsi utótalálkozó, nov. Párizsi Charta) • bizalom- és biztonságerősítő intézkedések • a várható krízisek modellezése (1990/91: Helsinki tárgyalások, 1992: stockholmi értekezlet) • a Kelet és Nyugat közötti alapvető különbségek áthidalása az emberi jogok terén • új közrend proklamálása Európa számára (1990. márc.-ápr. bonni konferencia; jún.: koppenhágai konferencia) • Konvenció a CSCE-n belüli “Megbékélésről és Döntőbíráskodásról” (1992) II. A CSCE új iránya • Nemzeti Kisebbségek Nagykövete / High Commissioner on National Minorities (HCNM) • Hosszútávú Missziók • Konstruktív intervenció - kollektív mechanizmus a szubetatikus konfliktus megelőzésére • Az intervenció extenzív formái (közvetítés, konfliktusmegelőzés, válságkezelés, a helyreállítás segítése különféle módon, kollektív legitimáció)

Biztonság a 21. sz. elején A biztonságfogalom és a biztonságpolitika korszerű jegyei, multidimenzionális jellege •politikai biztonság (nemzeti és nemzetközi dimenziók, európaizáció) •gazdasági biztonság (a globalizációs környezet hatásai) •technológiai biztonság (infrastruktúra-fejlesztés és -fejlődés) •katonai biztonság (elégséges védelmi képesség) •közbiztonság (terrorizmus, szervezett bűnözés, nem állami fenyegettség) •szociális biztonság (új, felértékelődő tényező, demokratizáció) •ökológiai biztonság (ökoszisztéma fenntartása)

Biztonság a 21. sz. elején A biztonság kritikus területei •kedvezőtlen természeti változások •energia biztosítása •nukleáris katasztrófa megelőzése (proliferáció) •környezetszennyezés •államok összeomlása, képlékeny államiság •tömeges migráció •demográfiai “robbanás” •regionális konfliktualitás (hatalmi átrendeződések) •centrum–periféria ellentét mélyülése •etnikai, kisebbségi, vallási és emberjogi feszültségek •nemzetközi terrorizmus •értékrendek lebomlása, válsága, átalakulása •intézményiesítés (reformok, terjeszkedés, hálózatok)

Biztonság a 21. sz. elején A korszakváltás főbb biztonságpolitikai “kihívásai” –Öböl-válság –német újraegyesítés –a szovjetizált blokk és Szovjetunió összeomlása –iraki háború –jugoszláv/balkáni válság és háborúk –az európaizáció/Tágabb Európa-terv végigvitele –globalizáció intenzitása

Biztonság a 21. sz. elején A Közös kül- és biztonságpolitika (CFSP) kialakítása  kormányköziség mint elv és mozgáskeret  Intézmények, szervezetek, szerződések –Nyugat-európai Unió (NYEU/WEU) 1984–1987 –EU Maastricht-i Szerződése (1992., V. fej., CFSP) –Europol –NATO (nyitás, bővítés, modernizálás – 1994, 1997) –“Többnemzetiségű Alkalmi Harci Kötelék” koncepció (NATO, 1994) –“Eurohadtest” (1995) –A NYEU/WEU integrálása az EU-ba (Amszterdam, 1997) –Európa Tanácsi döntés az EU közös stratégiájáról –Közös Európai Biztonság- és Védelempolitika (CESDP – 1999)

Biztonság a 21. sz. elején NATO szintű kezdeményezések –Partnerség a Békéért (PfP) –Együttműködés erősítése, a NACC (1991) és az EBESZ (1994) kooperáció –Európai hagyományos fegyveres erők konvenciója (CFE) – 1990 (NATO + VSZ tagállamok) –Preventív diplomáciai és intervenciós irányultság

Biztonság a 21. sz. elején A preventív diplomácia eredői •Ú•Új, mélyülő együttműködő környezet igénye •n•növekvő politikai, gazdasági és kulturális kényszerek •a•a korszakváltás biztonságpolitikai “kihívásai” •a•a foganatosított intervenciók visszahatásai és tanulságai

Az euroatlanti együttműködés kettős tartalma napjainkban a demokratizálás és modernizáció keretében •Közös biztonság (az 1980-as évektől kezdődően) •a hidegháborút követő korszak világrendjének kialakítása