5. Csehszlovákia külpolitikája 1938-ig Csehszlovákia története 1918–1948

A külpolitika fő jellemvonásai Fő célja a Párizs környéki békerendszer megvédése a lengyel, magyar, osztrák (majd a német) határrevízió elhárítása továbbá az Anschluss és a Habsburg-restauráció meggátlása mindezek érdekében a vesztes államok elszigeteltségben tartása ezek sikerén állt vagy bukott Čs. puszta fennmaradása is: túl mohó volt 1919-ben, (szinte) minden szomszédjával területi vitában állt a kisebbség- és a külpolitika kibogozhatatlanul összekapcsolódott Sajátosságai örökös külügyminiszter: Edvard Beneš (1918–1935) (elnökként 1938-ig is!) a Vár legfőbb szövetségese és támogatója, nyugati orientáció (főleg Fro.) humanizmus, demokrácia melletti kiállás, antikommunista irányvonal Čs. a cordon sanitaire legfőbb bástyája, mely maga is támogatásra szorult fontos feladata a csehszlovák propaganda koordinálása és vezetése példátlanul nagy külpolitikai aktivitás A húszas évek legfőbb külpolitikai feladatai mivel Németo. ekkoriban nem jelentett veszélyt, a fő ellenség Magyaro. volt Magyarország elszigetelése, szövetségi rendszer kiépítése (kisantant) további kétoldalú szerződések létesítése aktív Népszövetség-beli munka, a nemzetközi rend stabilizálása érdekében

A kisantant létrehozása Átmenetileg magyarbarát francia külpolitika 1920 nyarán Millerand és Paléologue lengyel–magyar–román szovjetellenes blokkot akart magyar–francia gazdasági közeledés, lengyel–magyar tárgyalások is Beneš attól tartott, hogy Párizs területi kedvezményeket is adna Mo.-nak román–jugoszláv–cs. szövetséget akart, de Párizs távol tartotta ettől Ro.-t 1920. aug. 14. čs.–jug. kétoldalú szerződés, Belgrád: nem provokált magyar támadás esetén segítségnyújtásra kötelezi a feleket 1920 őszén személycserék Fro.-ban, újra támogatják Beneš terveit IV. Károly puccskísérletei és következményei 1921. márc. Károly Budapesten tárgyal Horthyval, aki elutasította terveit Beneš Mo. blokádját szorgalmazza, ultimátumot akart átadni 1921. ápr. 23. ro.–čs. szerződés; jún. 7. ro.–jug. szerződés is létrejött 1921. okt. Károly ismét Mo.-on, „csapatai” a budaörsi csatában vesztettek Čs. (és Jug.) mozgósított, teljes trónfosztást, Mo. lefegyverzését követeli Horthy korrekt magatartása miatt Beneš ultimátumát a nagyhatalmak ellenzik (de ő rákényszeríti Bp.-re, hogy az összes Habsburg trónfosztását mondja ki) A kisantant működése és Beneš további tervei 1933-ig lépéseit a 3 külügymin. évente rendezett konferenciája egyeztette Beneš próbálta bevonni Lo.-ot és Au.-t is a szervezetbe

Kétoldalú szerződések Ausztria Burgenland ügye és a királypuccsok közeledést hoztak Au. és Čs. között eredetileg Beneš akart közvetíteni a soproni–burgenlandi ügyben (végül Olo.) 1921. dec. lány-i szerződés: Au. elfogadja a határokat, tiltja a revíziós szerve-zeteket; idegen támadás esetén a felek semlegességet vállalnak; čs. kölcsön Beneš nagy sikere: bezárult a gyűrű Mo. körül Lengyelország Teschen és a szovjet–lengyel háború alatti čs. magatartás terhelte a viszonyt 1921 őszétől tárgyalnak, a viszony normalizálódik (de hűvös marad); az ekkor megkötött pol.-i szerződés nem is lépett hatályba mindketten Fro. szövetségese lett: kölcsönös félelem a háborúba sodródástól (Lo. Čs. miatt No.; Čs. Lo. miatt a SzU ellen); 1925: keresk.-i szerz.-t kötnek Franciaország Beneš nem volt könnyű partnere Párizsnak, keményen védte Čs. érdekeit Fro. németellenes szöv.-i rsz.-t akart; 1921-ben Lo.-gal szerződött is, de Čs. erre nem volt hajlandó 1923: Beneš alkudozik: vegyék be a szerz.-be, hogy az Mo. ellen is érvényes 1924. jan. 25. fr.–čs. egyezmény, amely Beneš ellenállása miatt nem tartal-mazott katonai klauzulákat (csak barátsági és szöv.-i szerződés) Fro. annyit ért el, hogy a két küm. külön levelet csatolt a szerződéshez, melyben a vezérkarok együttműködését, a közös ellenség elleni tervek kidolgozását írta elő

Nemzetközi aktivitás A kollektív biztonság eszméje a Népszövetségben és másutt sikertelen közvetítési kísérletek Nbr. és Fro. között 1922-ben a rapallói német–szovjet megegyezés figyelmezteti Benešt fegyverkezési egyenjogúság kontra leszerelés ügye Beneš és Magyarország népszövetségi csatái Károly puccsai idején Bethlen kénytelen volt visszavonni csatl.-i kérelmét, de 1922 szept.-ben már Beneš sem tudta meggátolni ezt 1923 febr.–dec. között sikerrel akadályozta Mo. kölcsönfelvételét is tagként Mo. fő célja a kisebbségvédelem fejlesztése, Beneš pedig a propa-ganda, a bojkott és az ellentámadás eszközével védekezett ez ellen indítvány a kisb.-k viselkedésének vizsgálatára, jogaik tágabb értelmezése ellen Locarno, 1925 – csehszlovák kudarc és következményei 1924, genfi protokoll: Beneš a szövegező biz. elnöke, de ez nem lép hatályba ehelyett kötik Locarnot, Beneš főszereplő helyett előszobáztatott személy lett a paktum garantálta No. nyugati határait, de a keletit nem bár No. aláírt egy döntőbírósági egyezményt Čs.-val és Lo.-gal, de ennek csekély jelentősége volt (e szerződéseket senki sem garantálta) Fro. újabb egyezményt kötött Lo.-gal és Čs.-val, kölcsönös segítségnyújtást ígérve, ha No. bármelyiküket megtámadná No. 1926-ban a Népszövetség tagja lett, ekkor Au. eltávolodik Prágától, No. pedig egyre kevésbé tekinti egyenrangú partnernek Čs.-t

Beneš és Magyarország Megegyezési kísérletek kontra sikeres elszigetelés 1921-es gazdasági tárgyalások: a puccsok idején megszakadt, csekély eredményt hozott (szén–liszt csere); Mo. területi kérdéseket is felvetett Beneš és Masaryk határrevízió-ajánlata, 1921 vége és 1923: taktikai okokból, kisebb területeket ajánlanak, tudva, hogy Bethlen ezt nem fogja elfogadni 1923-ig kettős magyar külpolitika, majd Bethlen beilleszkedési kísérlete; 1927-ig Beneš mégis sikeresen gátolta meg hogy Mo. bárkivel szövetkezzen bővülő gazdasági kapcsolatok 1927–30 közt: 1927. máj. 31-én kereskedelmi szerződés; a válság miatt Prága 1930-ban nem hosszabbította meg (sőt, felemelte az agrárvámokat is): emiatt vámháború egészen 1936-ig 1927–28: Čs.-ra nézve veszélyes fordulatok olasz–magyar szerződés: kitörés az elszigeteltségből a Rothermere-ügy: Beneš tiltakozott, nyilvánosan is vitázva a sajtómágnással, félve a hivatalos brit vélemény megváltozásától (London végül kiállt Trianon sérthetetlensége mellett) Válasz: a kisantant első megerősítése, 1929 a bilaterális szerződések lejáratát szinkronizálták, majd trilaterálissá tették szorosabb katonai együttműködés is (éves vezérkari találkozók, Mo. elleni közös védelmi és preventív támadó tervek) gazd.-i együttműködés; a kisebbségi jogok bővítése ellen együtt lépnek fel

A világválság hatása 1. Közép-európai gazdasági együttműködési tervek (kudarca) hiba volt a Monarchia közös piacának szétrombolása számos terv ennek (részleges) helyreállítására, ált. vámuniókat javasolva Aristide Briand fr, min.eln. Páneurópa-javaslata (1930. máj.) az első ilyen mindegyik nagyhatalomnak volt saját terve a térség befolyás alá vonására pl. Brocchi-terv, 1931. ápr.: Olo.–Au.–Mo. összefogása a fr. és nm. befolyás ellen a Foreign Office hat dunai állam vámszövetségét tervezi (1932. jan.) mindegyik terv egy másik érdekelt nagyhatalom ellenállásán bukott meg A tervek sajátosságai csehszlovák szempontból a francia terveket kivéve mindegyik súlyosan fenyegeti Čs.-t pl. német–osztrák vámunió, 1931: fenyeget az Anschluss lehetősége No. bilaterális preferenciális javaslatai: Čs.-ra nem vonatkoznak, a többi állam mg.-i termékeit korlátlanul átveszi; a kisantant bukásának veszélye 1931-ben Beneš minden ügyessége (és 1-1 francia kölcsön) kellett, hogy (ekkor még sikerrel) meggátolja Ro. és Jug. keresk.-i szerződését No.-gal Beneš saját terve (1931. júl.) kizárná a vámunióból No.-ot Berlin tiltakozik; Au. pillanatnyi célja is inkább a No-gal való vámunió; Mo.is gya-nakszik, a Kassa környéki ter.-i ígéretek ellenére (ua. Bethlen után fr. orientáció) 1932. márc. Tardieu-terv: öt dunai állam preferenciális vámrendszere (No. és Olo. kizárása, Fro. kísérlete a térség befolyás alá vonására) – Beneš támogatja

A világválság hatása 2. Németország felemelkedése és Beneš defenzívába szorulása No. békülékeny pol.-ja már 1929–30 fordulóján megváltozott (Brüning kancellár és Curtius küm. alatt), revíziós jellegű és fr.-ellenes lett. gazd.-i offenzíva Kö- és DK-Eu. felé, ami külpol. nyomásgyakorlást is okoz 1930. nov.-ben Bethlen Berlinben már a revíziós célokról is egyeztethetett. Kiderült, csak Čs. esetében esnek egybe a két ország érdekei, ua. súlyos vitát keltett No. lengyel revíziós terve és az Anschluss kérdése is 1932, Genf, leszerelési konferencia: súlyos kudarcok Fro. „nemzetközi” hadsereget akart, amit mindenki ellenzett No. fegyverkezési egyenjogúságot, amit Olo. és Nbr. is támogatott; Fro. ellen-zi, No. ki is vonult a konf.-ról, ennek ellenére dec.-ben mégis elfogadták azt Hitler ezt követő hatalomra jutása (1933. jan.) már Čs. létét is fenyegette Magyar–csehszlovák viszony és a kisantant Gömbös fokozottan lépett fel a kisebbségek mellett, Hitlerrel is együttműködik Čs. kereskedelmi előnyöket ígér Mo.-nak „gazdasági és politikai fegyver-szünetért” cserébe 1932. dec., Belgrád: a kisantant létrehozza az Állandó Tanácsot, ill. Titkársá-got (sőt Gazdasági Tanács is létesült) ennek ellenére a szervezet bomlani kezdett: előbb Jug., majd Ro. is kereskedel-mi és klíring egyezményt írt alá Németo.-gal

Hitler hatalomra jutása után Lengyelország és Csehszlovákia a 30-as években Beneš ismét megpróbált szövetséget kötni Lo.-gal (Józef Beck küm.) a négyhatalmi paktum Lo.-t is veszélyezteti ugyan, de Varsó jobbnak látta, ha Berlinnel köt megnemtámadási paktumot (1934. jan.) 1936-ban Fro. tudakolta, Čs. segítené-e Lo.-t német támadás esetén. Beneš egyértelmű igennel felelt, de Lo. nem vállalt reciprocitást. aug.-i közeledését is visszautasították (kat. előkészületek nm. agresszió ellen) Varsó Mo.-hoz, ill. az 1934. márc.-ban kötött római paktumhoz (Olo., Au., Mo.) is közeledett, kisantantba való bevonása végleg kudarcba fulladt Mussolini javaslata egy négyhatalmi paktumra, 1933. márc. Nbr., Fro., No. és Olo. együttműködését javasolja minden fontos eu.-i kér-désben, pl. fegyverkezés és revízió terén is, szakítva a Versailles utáni renddel Beneš hevesen tiltakozik: a kisebb országok a nagyok játékszerévé válnának júl.-ban parafálták (később nem ratifikálták, mert No. kilép a NSz-ből) létrejött az appeasement elvi alapja (a majdani müncheni forgatókönyv) Louis Barthou és a keleti paktum terve, 1934 Beneš és a francia küm. is a multilaterális paktumok híve inkább Barthou terve egy „keleti Locarno” volt, a SzU bevonását is feltételezve No. és Lo. is elveti, Barthou meggyilkolása (a marseille-i merénylet) után le is került a napirendről

Közeledés a Szovjetunióhoz Előzmények: Prága és Moszkva kapcsolatai a 20-as években 1920-ban Csicserin javasolta a követcserét júl.-ban Prágába érkezett egy Vöröskeresztesnek álcázott szovjet kémcsoport (elérte azt is, hogy Čs. semleges maradt a Lo.-gal folyó háborúban) hivatalos elismerést nem ért el, kémtevékenysége miatt ki is utasították 1922. jún. csak arról egyeztek meg, hogy missziót létesítenek a másik félnél 1924: sok ország elismerte a SzU-t, de Prága ekkor sem, sőt, a fehér emigrán-sok fő emigráns központja lett (sok szovjet ügynök próbált beépülni) mindezek hatására 1933-ig fagyossá váltak a kapcsolatok Beneš külpolitikai megújulása a náci fenyegetés miatt és Barthou javaslatára enged a szovjet nyomásnak Barthou halála után Pierre Laval nem paktumot, hanem kétoldalú kapcs.-t javasol 1934-tól új szovjet misszióvezető (Alekszandrovszkij) 1934. jún. 9., Genf: Beneš és Litvinov aláírta az elismerésről szóló okmányt Kramář és pártja súlyosan kritizálja a bolsevikok elismerését Alekszandrovszkij nagykövet lett, Čs. a volt légióst, Bohdan Pavlůt delegálta katonai attasékat is cseréltek, Moszkva kat.-i szövetséget is javasolt 1935. márc.-ban kereskedelmi egyezmény; (május: fr.–sz. kat. szerződés) 1935. máj. 16-án kölcsönös seg.nyújtási egyezmény: nem provokált támadás esetén érvényes, de csak Fro. támogatása esetén lép életbe

A Hodža-terv Az új külpolitikai orientáció oka és tartalma Beneš 1935. dec.-ben közt. elnök lett, távoznia kell a küm.-i posztról utóda Milan Hodža, aki Fro. helyett Nbr.-ra alapoz; jó lengyel kapcsolatai voltak; szovjetellenes; híve az Au-val és Mo.-gal való megegyezésnek A Hodža-terv meghirdetése és fő elemei 1936 febr.-ban teszi közzé (Schuschnigg-gal való jan.-i tárgyalása után) hat dunai állam (Au., Čs. Mo., Ju., Ro., Bg.) fokozatos vámunióját, közös agrárirányítást, a hitelek könnyítését, közl. és posta összehangolását javasolja A tervhez szükséges támogatás megszerzésének kudarca nagyhatalmak: Anglia és Fro. jóindulatúan semleges a tervvel; No. és Olo. ellenzi, bár Hodža igyekszik meggyőzni őket, hogy nem ellenük irányul a kisantant tagjai: eleinte támogatták, de Berlin figyelmeztetésére visszalépnek (erős nm. gazd.-i behatolás, No. piacai bezárásával fenyegeti őket) Magyarország: hajlandó volt tárgyalni, de csak Olo. bevonásával és revízió esetén; a vámháború óta itt is nm. és ol. érdekeltségek épültek ki Ausztria: eleinte egyedüliként érdeklődött, de Hitler rajnai bevonulása után óvatossá vált, márc. végén pedig Mo. és Olo. nyomására vissza is táncolt Következmény: a terv bukása Hodža mint küm. bukását is hozta febr. végén Beneš felmenti, utóda Kamil Krofta (akit Beneš már tud irányítani)

Növekvő elszigetelődés Csehszlovák reakció a rajnai bevonulásra (1936. márc.) Németország a remilitarizálás mellett felmondta Locarno-t is Fro. nem mozgósított, ami hiba volt; Čs. hajlandó lett volna erre és No.-ellenes gazd.-i szankciókat is követelt. Fro. ua. csak Anglia és a NSz lépései esetén kívánt retorziót alkalmazni (a fr.–čs. katonai szövetség értéke ezzel jelentősen csökkent) Beneš összehívta a kisantantot márc. 11-ére Genfbe, de látnia kellett, hogy sem Jug., sem Ro. nem támogatja a szankciókat a NSz-ben is egyedül maradt Prága a szankciók követelésével! Újabb nyitási kísérletek az ellenfelekkel közeledik No.-hoz, amit Hitler (látszólag) támogatott; megnemtámadási szerz.-t javasolt, amit Beneš multilaterálisan (kisantant–No. között) akart 1936 végére Beneš is rájött, hogy Hitler célja Čs. megsemmisítése; a No.-hoz való közeledés lekerült a napirendről ezután Beck lengyel küm. ismét elutasítja Prága közeledését 1937 jan.-ban a kisantant államok megnemtám.-i szerz.-t javasoltak Mo.-nak, cserébe kat.-i egyenjogúságot ajánlva. Kánya Kálmán ezt visszautasította Jug.-val tárgyalás indult, de Jug. Olo.-gal is egyeztetett 1937 ápr. Belgrád, kisantant-konferencia: Beneš eléri, hogy Mo.-gal a tagok csak a szövetségen belüli egyeztetés után szerződjenek aug.–szept.: sikertelen tárgyalás a kisantant és Mo. között (kisebbségi ügyek) Krofta bilat. egyezményt kínál Mo.-nak, amely épp Čs.-val nem akart ilyet

Nemzetközi propaganda A külföldi sajtó/véleményformálók megfizetése a „Zamini” 3. osztálya szervezte és pénzelte ezt; megfigyelte az európai sajtót és kiadókat, s ha Čs.-ellenes anyagokat talált, beavatkozott csak Fro.-ban 28 laphoz küldtek pénzt; pechjükre a francia sajtó igen korrupt volt, és más államok is hajlandóak voltak fizetni neki (akár jóval többet is) a teljes pol.-i spektrumban megfizettek néhány jó újságírót, időnként a kisantant-államok együtt is parl.-i képviselőket, tudósokat hívtak Čs.-ba ösztöndíjjal, de fizettek nekik hazai munkájukért is, ill. külf.-re küldtek sok čs.-ot is tanulni + prop. célból támogatták cseh műv.-i kiállítások, koncertek szervezését Londonban Jan Masaryk szervezte mindezt, Seton-Watson és Steed volt ennek központja, de számos csehbarát tudós dolgozott az SSEES-nél is Könyvkiadás (Orbis kiadó és társai) vegyes témák: útikönyvek, atlaszok, irodalmi művek, kisebbségi jogok, életrajzok, de a cs.-k és szlk.-ok mindig pozitív fényben tűnnek fel ezekben Cecil Street East of Prague c. „útleírása”: a nm.-ekkel jól bánnak, a m.-ok lusták, elnyomók, a čs-i m. kisebbség panaszai alaptalanok Henry Baerlain Here are Dragons c. regénye a cseh határvidéken játszódik cs. és nm. szereplőkkel; a fiatal nm.-ek megértők, elfogadók az új állammal az Orbis könyveit az oktatási tárca is terjesztette bel- és külföldön is