Hölgyek és urak a várban Továbbításhoz kattintani kell

Női öltözet: Ebben a korban igen nagy szerepe volt a díszes fejfedőknek a tehetősebb hölgyek körében. Hosszú hajukat tekercsekbe, szarvacskákba csavarták, melyet fátyollal letakartak. A leglátványosabb a ”pillangó” volt, drótszerkezete lepkeszárny alakú fátylat tartott.

Válltól a csípőig szűkített, onnan fokozatosan bővülő, hosszú és feszes ujjú felsőrészt viseltek. Rögzítéshez csatokat, kapcsokat használtak. A fölső ruhák egyszínű anyagból készültek. Az alsó ruhák díszítetlenek maradtak. Fejükre fehér vászon vagy selyemkendő került.

A nők feladatai A vár úrnője a háztartásért felelt. Felügyelte a konyhát, irányította a szolgákat, lakomákat, ünnepségeket szervezett. Részt vett a vadászatokon is.

Férfiak "Robe"-nak hívták a teljes ruházatot, amihez férfiaknál alsóruha, házikabát, és köpeny vagy felsőruha tartozott. A félkör alakú köpeny, amely mindkét vállat takarta, többnyire elütő színnel volt bélelve, a a XII. és XIII. században hordták. Az egyik felöltő ugyanolyan hosszú volt, mint az alatta lévő ruhadarab, ujja nem volt, csak karkivágása, s ha felhasították, látni engedte a drága prémbélést, ez volt a sucenie. Övet az alsóruhán használtak, s varázserőt tulajdonítottak neki.

A XIV-XV. században férfiak lábszárközépig érő, lószőrrel, vagy törekkel kitömött, buggyos gömbnadrágot viseltek. Ezen nadrágok, hatalmas méretük miatt, a köpenyt alul egészen széttárták. Vállban a köpeny ujját is kitömték, míg alatta szorosra szabták. Főleg Spanyolországban terjedt el a magas nyakfodor divatja A kivattázott nadrág fokozatosan szűkült. Körgallért is hordtak, de az öltözethez hozzátartozott a tőr is. Mindezt kiegészítette a divatos barettsapka. A cipők laposak voltak.

A trubadúrok a középkor énekmondói közé tartoztak A trubadúrok a középkor énekmondói közé tartoztak. A szigorú vallásos felfogás sokáig elnyomta a világi muzsikát. A trubadúrok az eszményi udvari szerelmet és a lovagi erényeket énekelték meg. Műveik elsősorban lírai alkotások voltak, de ismerünk epikai témájúakat, sőt vallási tárgyúakat is. A trubadúrok nagy része nemes ember volt, mint Oroszlánszívű Richárd angol király, vagy IX. Vilmos, Aquitánia hercege. Gyakoriak voltak a dalnokversenyek is. Az utókor számára 2600 dalszöveg, 300 dallam maradt fenn.

A lovagi kódexben eligazítást adtak a lovagnak, hogy miként szabad viselkednie szíve hölgyével. A lovag minden lehető módon ostromolta a kiválasztott hölgyet: szerelmes versek, levelek és az elmaradhatatlan szerenád. Csak távolról illett kifejeznie imádatát a hölgy iránt. Vele egyenrangú, vagy magasabb társadalmi rétegbe tartozó hölgy kegyeit kereste.

Megveted szerelmemet? Meghalok… Szerelmed őszinte? Nem csalsz meg? Remélj! Az udvari szerelem irodalmi műfaja a reménytelen szenvedélyt szólaltatja meg. Persze csak virágnyelven, az érzelmeket, gondolatokat körülírva, hasonlatokkal fejezi ki. A személyt sem nevezi meg akiről szól, vagy akinek szól, de az érintett megérti, a hallgatóság pedig gyönyörűségét leli az ékes szóhasználatban. Megveted szerelmemet? Meghalok… Szerelmed őszinte? Nem csalsz meg? Nem! Mert tövises. Fehér rózsa Piros rózsabimbó Sárga rózsa Rózsaszár

A lakomák alatt zenészek énekmondók, udvari bolondok, medvetáncoltatók szórakoztatták a népes társaságot. A lakomákon mindent felszolgáltak ami szem-szájnak ingere. Különleges ínyencségeket, egzotikus fűszerekkel készült ételeket. A sülteket nagy fatálban középre helyezték. Még nem létezett a szalvéta, ingük, ruhájuk ujjába törölték a kezüket. A borivás szertartására a pohárnok felügyelt. Ő töltötte ki díszes kőkorsókba a finom borokat. A hölgyek éppúgy fogyasztottak belőle, mint az urak.

Készítette: Nagy Nikolett