Magyar politikai gondolkodás története 1. félév

Eredet, hagyomány, közösség az Árpád-korban 2. téma Eredet, hagyomány, közösség az Árpád-korban

A 2. téma felépítése Elméleti bevezetés: a múlt politikai funkciója A múlt leírására a középkori emberek rendelkezésére álló nyelvi eszközök áttekintése A magyar múlt politikai szerepben az Árpád-korban és az Anjou-korban

Miért érdekes a múlt politikai szempontból? Quentin Skinner (1940-) szerint: az egyik legtöbbet vitatott politikai kérdés egy adott közösség múltja. Jan Assmann (1938-) szerint: a múlt megőrzésének és feldolgozásának a különböző társadalmak eltérő technikáit dolgozzák ki. kommunikatív emlékezet – kb. 80 évet lefedő, szóban, generációsan átadható emlékezet kulturális emlékezet – az azt megelőző múlt, amelyet műalkotások, tudományok őriznek, dolgoznak fel, alakítanak a maguk képére pl. egyiptomi templomok, ószövetség stb.

Kinek a múltja? A modern történeti gondolkodás általában a nemzethez köti a történelem fogalmát. De mi egy nemzet? Vitatott, a nacionalizmuskutatás számos elméletet halmozott fel. Ma az úgynevezett modernista elméletek vannak többségben, amelyek szerint a modern nemzet bizonyos régi fogalmi előzmények után a 18-19. század szülötte. (ellentéte a perennializmus)

A modern nemzet fogalma Három klasszikus elmélet a modern nemzetek létrejöttének okaira: Hans Kohn (1891-1971): francia forradalom hozza létre az egyenjogú állampolgárok politikai közösségeként értett modern nemzetet, minden más nemzetfogalom (főleg a német) a forradalmi francia hódításokra adott válasz Ernest Gellner (1925-1995): a modern ipari társadalmak létrejötte szétrombolja a hagyományos közösségi tudatformákat és új társadalmi kohéziós igényt teremt Eric Hobsbawm (1917-): a 19. század hozza létre a modern nemzetet (gazdasági okai vannak), s ez szüli az igényt a nacionalizmusokra, amelyek egyik leghatékonyabb eszköze a múlt „feltalálása”

Klasszikus magyar szerzők a nemzetfogalom történetéről Jászi Oszkár (1875-1957) – a gazdasági okokat hangsúlyozza Szekfű Gyula (1883-1955) – a nemzetet történetileg kialakult, kulturálisan meghatározott egységnek tekinti Bibó István (1911-1979) – a „nemzeti karakter” fogalmának történeti-társadalomlélektani alternatíváját kínálja Szűcs Jenő (1928-1988): gentilizmus – rendi-nemesi nemzetfogalom – modern nemzetfogalom hármasát különbözteti meg

A közösség múltjának leírására szolgáló középkori fogalmi eszközök 1. Ószövetség: teremtés, bűnbeesés, vízözön/Noé-családfa, kiválasztott nép (zsidók), gyakori isteni beavatkozások, Dániel próféta könyvében említett „4 birodalom”

A közösség múltjának leírására szolgáló középkori fogalmi eszközök 2. Újszövetség: megváltás, térítés, Krisztus második eljövetele, végítélet várása, apokalipszis

A közösség múltjának leírására szolgáló középkori fogalmi eszközök 3. Késő-antik elképzelések: Róma mint a 4. birodalom vs. Róma mint a keresztény birodalom a pogány gentes gyűrűjében vs. a világi hatalom nem érdekes, a mennyei város a fontos

A közösség múltjának leírására szolgáló középkori fogalmi eszközök 4. kereszténnyé vált népek saját hagyományai, történetei, keresztény műfajok: annalesek, gesták, krónikák (pl. világkrónikák), 12-13. században translatio imperii, szentek történetei

Az Árpád-kor Európájában jellemző elképzelések 11. század előtt: egyes népek történetei és római folytonosság III. Ottó kora, ezredforduló: apokaliptikus várakozások 12-13. század translatio imperii és alternatívaként az egyes népek saját őstörténetei

Magyarok történetei az Árpád-korban Hol jelenhet meg a múlt? történeti művek; feltűnő, hogy szinte nincsenek annalesek az Árpád-kori Magyarországon, csak gesták és krónikák – Hóman Bálint (1885-1951) hívja fel erre a figyelmet; legendák: szentek kerekre csiszolt történetei pl. Szent István 3 legendája, Gellért-legenda, Szent László legenda, Margit-legenda stb. oklevelek: számontartják a hősi tetteket, amiért a jutalmakat kapják - Mályusz Elemér (1989-1989) szerint feltűnő a magyar oklevelek narratióinak nagy terjedelme – szerinte ez magyar sajátosság, a hajdani hősi énekek utódja és krónikaforrás

Magyarok történetei az Árpád-korban 2. Hol jelenhet meg a múlt? (folyt.) külföldi feljegyzésekben (ezek gyakran krónikák) – sokszor ellenségesek, nem véletlenül szóbeli hagyományban – feltételezi, léteztek hősi énekek erre utaló jel Arany szerint a krónikák néhány részének eposzszerű felépítése, illetve Anonymus megjegyzése az énekesek „csacska énekeiről” tárgyi emlékekben: templomi falfestményekben (pl. Szent László ábrázolások), szobrokban, síremlékekben, és ún. nemzetségi templomokban

Fontos történetek 1. Szent István államalapítása: Szent László idején készül a Kisebb és a Nagyobb legenda, ekkor van a szentté avatás – saját hatalom legitimálása Kálmán király idején készül a Hartvik-legenda, amely a pápával szemben a magyar királyok jogait védelmezi, a Szűz Máriának ajánlott országgal és az apostoli királysággal 13. században a kialakuló nemesség szabadságait Szent Istvántól eredezteti, ez egyfajta „ősi szokás” kifejezése és a nemesi regnumot (ország) a külföldtől megkülönbözteti a Szent Istvántól eredő hazai szokásokkal, vö. „Országunk nemeseinek, mind másoknak is Szent István királytól alapított szabadsága” (Aranybulla) 14. század eleje a „beata stirps” ideológia az Anjou királyok kezében önlegimációs eszközzé válik, anyai ágon Árpád-háziak - Klaniczay Gábor (1950-)

Fontos történetek 2. Szent László uralma III. Béla avattatja szentté, ő fiatalon bizánci trónörökös, mert László lánya révén a gyermektelen bizánci császár László leszármazottja és amikor Béla magyar király lesz, kell egy erős szimbólum, amit itthon elfogadnak – ekkor születi a gondolat, hogy László az I. kereszteshadjárat kiszemelt vezére lett volna és Béla majd maga is kereszteshadjáratra küldi fiát, a későbbi II. Andrást Anjouk és Luxemburgi Zsigmond a szentkirályok egyikét és a lovagi erények képviselőjét tisztelik benne

Fontos történetek 3. honfoglalás: Anonymus és Kézai 13. század krónikái az előkelő nemzetségeket (fiktíven) a honfoglaló vezérektől ill. nemzetségekből származtatják, ekkor jelenik meg az „első foglalás joga”, ami a 19. századig létező nemesi jogcím - erről ír Szűcs Jenő

Fontos történetek 4. Hun-magyar rokonság: a 13. századi krónikákban jelenik meg, logikus, mindkettő sztyeppei nép, a szkítáktól volt szokás eredeztetni őket a Párizsban tanult Anonymus (III. Béla jegyzője) tudós alapon, Jordanes és mások műveinek felhasználásával jelzi a hun-magyar párhuzamot (művel 18. századig lappang, nincs hatása addig – ez Kertész Balázs szerint nem egészen igaz, pl. Laskai Osvát 15. századi prédikációiban felhasználja) az Itáliában jogot tanult Kézai Simon (IV. László híve) direkten állítja a hun-magyar rokonságot, Attilától származtatja a magyar királyokat, két ideológiai ok: IV. László félig kun, neki a keleti eredet nagyon fontos, másrészt az előkelő ősöktől származtatás a magyar király szuverenitásának megszokott alátámasztása a korban

Fontos történetek 5. Hun-magyar rokonság (folyt.): Szabados György (1972-) szerint Kézai óriási hatást gyakorol, későbbi krónikák átveszik, Werbőczy 15. században beépíti a Hármaskönyvbe, az Attila-származás eszméje a 18. század közepéig meghatározó 1746-ban felfedezik Anonymust, ezután jön a honfoglalás-divat, a történész Katona István „feltalálja” az Árpád-házat és egy Szent István-divat is jön

Fontos történetek 6. Noéi családfa Mályusz Elemér hívja fel a figyelmet a magyar krónikahagyomány egyik elemére: a Képes krónikában azt írják, hogy „nem igaz, amit egyesek mondanak, hogy a magyarok Hámtól származnak”, mert a valódi ősük Jáfet Mi a jelentősége? Jáfet az európaiak őse, Hám azt afrikaiaké, a korban alacsonyabbrendűnek, idegennek tartják a bőrszínük miatt. Mályusz szerint a krónikaszerző egy korábbi krónikaváltozattal vitatkozik, amelyet talán még egy német szerzetes írt a 11. században

Fontos történetek 7. szkíta származás Mályusz hívja fel a figyelmet, hogy a magyar krónikaszerkesztményben egymás mellett két, egymásnak ellentmondó jellemzése van a szkítáknak, a magyarok őseinek, egy pozitív és egy negatív. Ő ebben egy elitélő korábbi és egy pozitív későbbi változat véletlen fennmaradását látja.

Kortörténet Közismert tény, hogy a középkori krónikáink egymásba épülve maradtak fent, több átírást megőrizve, elszenvedve. Kristó Gyula (1939-2004) szerint számos politikai célú manipuláció tetten érhető a szövegben, pl.: Szent Istvánt fel kell menteni unokaöccse megcsonkítása alól, mert az utódai tőle származnak és Szent Istvánra szükségük van Salamon vesztesként kerül ki a Géza és László hercegekkel való polgárháborúból, de van egy erős pozitív hagyomány körülötte, ami beépül a krónikákba, ami ellentmondásokat okoz Könyves Kálmánt púpos szörnyeteggé színezik át a krónikaírók, mert őt fia halála után az általa megcsonkított öccse (Álmos herceg) ága követi halvány nyomai vannak annak, hogy ez az ág nem problémátlanul kerül hatalomra II. Bélával, hanem Saul herceg akár király is lehetett, mielőtt vesztett rokonával szemben (két hónnap „lyuk” van II. istván halála és II. Béla megkoronázása között). De a krónikák úgy tudják II. istván már életében kibékül a leendő II. Bélával – tudatos manipulációnak tűnik

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!