A házbelső A 19. századra egész Kárpát-medencében általánossá vált a háromhelyiséges parasztház. Soros elrendezésben az utca felől kiindulva következett egymás után a szoba, konyha, kamra. A lakóépület központja: a tűzhely volt (főzés, sütés, melegedés) Zárt tüzelőrendszer: legjellegzetesebb berendezése a kemence, már az Árpád-korban általános volt. A 15-16. században a lakóház kéthelyiségessé válásával lehetőség nyílt kívülfűtős tüzelőberendezés megépítésére. Így a szoba füstmentessé vált, mivel a kemencét vagy a kályhát a konyha felől fűtötték.

Az alföldi konyhák két részből álltak: a belső főzőhelyből (kéményalja) és a a pitvarból. A belső főzőhely fölött nyitott, szabadkémény biztosította a füst elvezetését. A főzés a kemence szája előtt történt, disznóvágáskor, lekvár főzéskor pedig a katlanon, a rézüstben. Innen fűtötték a szobai kemencét, amelyben szintén sütöttek, főztek. Ezt a részt bolthajtás választotta el az előtértől, ahová a bejárati ajtó, a szoba és a kamra ajtaja nyílott.

Az utca és az udvar felöli sarkot általában két oldalról egy-egy ablak világította meg. Ebben a sarokban állott az asztal, a falak mentén padokkal. Ide a család is csak ünnepeken ült le, s itt kapott helyet a megbecsült vendég. Ezen a részen függesztették falra a tékát, esetenként a sarokba, annak formájához igazítva. Ebben a kis fali szekrénykében tárolták az imádságoskönyvet, bibliát, orvosságokat és a pálinkás butellát. Katolikusok az asztal mögötti falra helyezték a szentképeket, feszületet, reformátusoknál a tálasfogas került ide, fölül színes tányérokkal, fogain bokályokkal, üvegkancsókkal. Ezt, az ünnepi használatra szánt és szakrális tárgyakat is magába foglaló sarkot szent saroknak tekintették.

A ház végének másik sarkába a vetett ágy került, előtte paddal, vagy székekkel. A fal mentén legtöbbször két ágy helyezkedett el. A ruhák tárolására szolgáló ládák közül a legszebbet a sarokpad és az ágy közé tették, a fő helyre, fölé került a tükör, amely egyes helyeken színes, faragott keretet kapott, s cseréptányérok vették körül. Az ajtó mögötti sarokban egyszerű ágy állott. Ezt használták alvásra, a díszes vetett ágyat csak gyerekágyas asszonynak bontották meg. Az ajtó mögötti ágy fölött, fogason lógtak a hétköznapi használatra szánt viseleti darabok.

Téka A magyar parasztház legrégibb szekrényféléje. Korai formája, a ház falába vágott fülke, amely az idők folyamán bélést és fedőlapot kapott, majd önálló bútorrá vált. A parasztházakban az asztalos készítette ládákkal egy időben terjedt el.

A becsapolt lábú ülőbútorok – a legegyszerűbb gyalogszék kivételével – már asztalosmunkák. A domború faragású vagy festett díszítésű támlásszékek olasz reneszánsz eredetűek, de hozzánk dél-német közvetítéssel jutottak el. Az egész magyarlakta terület parasztházaiban elterjedtek a 18. század folyamán. Ugyancsak ekkor jelent meg a késő reneszánsz formát viselő karosszék, mely a házigazdát illette meg, s számos példányon annak neve olvasható a ráfestett virágok között. Ez, a gondolkodószéknek is nevezett bútor különösen az Alföldön vált kedvelté.

Tetőformák: 1. Nyereg, 2. Konty, 6. Csonkakonty, 7. Vízvetős, 8. Füstlyukas, 9. Bukós

Az oromfalas házvégeken és a  homlokzaton három építészeti stílus követhető nyomon: a klasszicizmus, a romantika és az eklektika. A klasszicizmus már jellegzetes utca- és városképet hozott létre. Egységes képet adnak. Makó példája: itt a 19. század első feléből való polgárházak mindegyikén van valami szerény motívum, amely évezredes európai klasszikus hagyományokat tüntet föl. A fehérre meszelt falfelület, a klasszicista oromzat, a párkány tömeghatásban is egyszerűséget sugárzott, de a háromablakos házvég és a szobák funkciója már kisnemesi volt.

A kisparaszti házakon a timpanonos házvéget igencsak fölváltotta a deszka oromzat, de a homlokzatot uralták a szerényebb megjelenésű klasszicista párkányok.

A kiskapu fölé attikafalat építettek A kiskapu fölé attikafalat építettek. Ezzel jelentősen megnövekedett az utcai homlokzat felülete, rangosabbá vált a ház külső megjelenése. Az attikát párkánnyal látták el, falára fölkerült a ház építésének, átalakításának éve. Az attikára olykor szintén helyeztek mázas gombát

A romantikus stíluselemek a 19. század végén jelentek meg A romantikus stíluselemek a 19. század végén jelentek meg. Az oromfal csúcsa kéményformát, két oldala kis pillértoldást kapott. Az utóbbiakat mázas cserépgombával látták el.

A padláslyuk a nap – ahogy az idősek mondják, istenszöm – és abból áradnak szét a míves asztalosmunka által született sugarak.

Szentháromság Istenszem (Barokk)

A napsugaras oromzat fajtái, részei: Teljes napsugaras Osztott: fél napsugaras Középnyílás (kerek, szögletes, vagy háromszög), napsugarak Zsalugátersáv rekeszei: középen lehet mintafaragvány, vak zsalugáter (egyes, kettes, a kettes felett boltív), gérbéllés. Mindezeket oszlopdeszkák különítik el, a szélein legyezők Verébdeszka