Fiatalok az önkéntes munka változó világában Kiss Gabriella, Fényes Hajnalka MSZT konferencia 2010 november 5.

Vázlat  Az önkéntesség definíciója  Az önkéntességre ható tényezők, az értékek szerepe, a demokrácia hatása  Magyarázó elméletek: társadalmi eredet elmélet, demográfiai hatás (generációváltás vagy életciklus), társadalmi erőforrás elmélet, motivációs elméletek  Az önkéntesség típusai, új típusú önkéntesség  Az önkéntesség funkciói  Fiatalok és az önkéntesség  Az önkéntesség csoportképző szerepe  Konfliktus és önkéntesség  Innováció és önkéntesség

Önkéntesség definíciója Kritériumai:  anyagi ellenszolgáltatás nélküli - ezzel ki lehet zárni a fizetett munkát (bár a felmerült költségeket el lehet számolni)  mások (egyének, szervezetek, az egész társadalom) számára végzett, általában segítő célú és jellegű  önként, szabad elhatározásból, szabad akaratból végzett (ezért nem sorolható ide a régi „társadalmi munka”)  belső (szubjektív, értékorientált) vagy külső (instrumentális, de nem közvetlenül anyagi) indíttatású vagy motivációjú. Definiálási problémák:  Az önkéntes munka atipikus munka, és nem egyenlő a bérmunkával. Ezért helyes a munka triád modelljének (fizetett munka, önkéntes munka, önértékű munka) alkalmazása.  Emellett felvetődik az „önkéntes tevékenység” szélesebb terjedelmű fogalmának használata. (Czike, Kuti 2006)

Az önkéntességre ható tényezők I.  A szocio-demográfiai változók (pl. nem, kor, jövedelem, iskolázottság, társadalmi osztályhelyzet) hatása csekély az önkéntességre. (P. Dekker és L. Halman 2003)  Más jellemzők azonban, mint pl. az értékek (az altruizmus, a szolidaritás, a reciprocitás, az igazságosság, mások segítése, az egyenlőség és egyenlőtlenséghez való viszony) hatása jelentősebb.  Az értékek nem csak egyéni szinten, hanem össztársadalmi szinten is hatnak az önkéntességre, és emellett az önkéntesség vissza is hat a társadalomban érvényesülő értékekre, pl. erősítheti a demokráciát  Az önkéntességet erősen befolyásolja az individualizmus terjedése is, és ennek hatására az önkéntesség új formái terjednek el.

Az önkéntességre ható tényezők II.  Urbánus hatás: az önkéntesség erősebb városias térségekben, környezetben.  Kulturális-vallási hatás: Az észak-európai demokratikus protestáns országokban erősebb az önkéntesség, mint pl. Romániában, ahol a kommunista örökség ortodox vallási tradícióval párosulva, az ország agrár jellege, a kisebb gazdasági fejlettség, urbanizáltság és iskolázottság alacsony önkéntességet eredményez. (M.Voicu – B. Voicu 2003)

Önkéntesség és demokrácia  A demokrácia években mért hossza, és az emberi jogok helyzete az adott országban pozitív hatást gyakorol az önkéntesség gyakoriságára. (L. Halman 2003)  Ugyanakkor az önkéntesség hatása a társadalom demokratikus jellegére napjainkban csökken. (Az önszerveződés romantikus mitológiája?) Az elméleti várakozással ellentétben gyenge a kapcsolat az önkéntesség és a demokratikus attitűdök, értékek között, illetve az önkéntesség és a politizálás, a politikai kultúra terjedése között.  Tehát a demokrácia hatása az önkéntességre erősebb mint az önkéntességnek hatása a demokráciára.

Magyarázó elméletek: Társadalmi eredet elmélet (makro szint)  A mai fejlett társadalmakban csökkenő az önszerveződés, és az önkéntesség is egyre inkább formális szervezeti keretek között, állami támogatással folyik, egy ország szociálpolitikája és a szervezeti háttér fejlettsége függvényében (Putnam 2000).  Az önkéntesség tehát társadalmi- és szervezeti erők függvénye. Azokban az országokban gyakoribb, ahol fejlettebb a non-profit szektor. (L M. Salamon és S. W. Soklowski 2003)

Generációs váltás vagy életciklus  R. Putman (1995, 2000) amerikai eredményei szerint a fiatalok körében csökkent, az idősek körében viszont nőtt az önkéntesség a „tudás alapú társadalom” kialakulásával. Ennek hátterében állhat, hogy a fiatalok általában kevésbé preferálják az önkéntességet (életciklus-hatás), illetve hogy a ma fiataljai kevésbé végeznek önkéntes munkát a későbbiekben is (generációs váltás). R. Putnam ez utóbbit prognosztizálja.  R. Inglehart (2003) több országra kiterjedő vizsgálata kimutatta, hogy az önkéntesség napjainkban nem csökkent, és a fiatal önkéntesek új, rugalmasabb, kevésbé állandó szervezeti keretek között végeznek önkéntes tevékenységet (főleg karitatív és sport szervezetekben). (Vizsgálatában a generációs váltást és az életciklus hatást nem tudta szétválasztani.)  D. Wollebæk és P. Selle (2003) közvetett mérés után (az egyéni és a szervezeti életben bekövetkező változások hasonlósága miatt) azt állítják, hogy ténylegesen generációs váltás áll fenn az önkéntességben.

Társadalmi erőforrás elmélet  szerint nagyobb gazdasági tőke (pl. jövedelem, gazdagság)  a nagyobb humán tőke (pl. iskolázottság),  a nagyobb inkorporált kulturális tőke (internalizált társadalmi normák, készségek, pl. az együttműködési készség, bizalom)  a nagyobb társadalmi tőke ( pl. a kapcsolatháló kiterjedtsége, sűrűsége, az önkéntes szervezeti tagság, a politikai kötődés, a vallási aktivitás) növeli az önkéntesség valószínűségét. A társadalmi tőkén belül:  elsősorban a gyenge kötések (a távolabbi ismerősök, munkahelyi kapcsolatok, társadalmi rétegeken átívelő kapcsolatok) és az emberek közötti bizalom segíti elő az önkéntességet,  emellett a vallási gyakorlat – és nem a hit - növeli az önkéntesség valószínűségét. (M. Voicu és B. Voicu 2003)  Az önkéntesség és a politikai diskurzus és aktivitás között viszonylag gyenge a kapcsolat. ( N. Eliasoph 2003)

Motivációs elméletek  Az önkéntesség egyéni szintű motivációi lehetnek belső indíttatásúak (egyéni személyiség jellemzők pl. segítőkészség, aktivitás, nagylelkűség), de külső indíttatásúak is (pl. a körülmények, mások viselkedése). Az altruista és egoista motivációk keveredhetnek, és napjainkban egyre inkább a racionális motivációk dominálnak (megújult altruizmus).  Az önkéntesség kollektív szintű motivációja lehet a közös orientációból, értékrendből fakadó kötelezettség, és a közjó növelésének igénye.  Az új típusú önkéntesség erőteljesebben kapcsolódik az individualizált életúthoz, mint a közösségi léthez, bár az individualizáció nem feltétlenül azonos az egoizmussal. Az új típusú önkéntességet öncentrikus, önvezérelt, instrumentális attitűd jellemzi, és kevéssé altruista.

Önkéntesség típusai  Formális vagy informális (nem szervezethez kötött), foglalkoztatási vagy tevékenység jellegű, egyéni vagy csoportos, rendszeres vagy alkalmi, globális vagy lokális, belföldi vagy nemzetközi, régi vagy új típusú.  Az önkéntes munka típusában bekövetkező változások hátterében az egyéni értékek változása állhat: R. Inglehart (1977,1990) szerint a materialista értékeket a posztmaterialista értékek váltották fel, mint a demokrácia, az emberi jogok, a nemi egyenlőség, az önmegvalósítás, a környezetvédelem valamint a szabadidő fontossága, illetve vele szemben R. Putnam (1995, 2000) eredményei szerint nő a politikai apátia, csökken az alulról szerveződés, illetve a materialista és individualista értékek erősödnek a fiatalok körében. Míg az első növeli, az utóbbi gyengíti az önkéntes munka valószínűségét.

Új típusú önkéntesség  Az új típusú önkéntességet a megváltozott társadalmi- kulturális környezet, különösen a munka világának módosulása és az értékek változása befolyásolja.  Az új típusú önkéntesség specializáltabb, kevésbé ideologikus, kisebb a szervezeti követelmény a tagoktól. A tradicionális, érték alapú önkéntesség csökken, miközben a kulturális és a szabadidős önkéntesség, a sport szervezetek, a fogyatékosokat támogató szervezetek, a szomszédsági csoportok jelentősége nő, valamint megfigyelhető, hogy egyre több a lokális, helyi szervezet, országos vagy regionális központ nélkül. Az új típusú önkéntesség érdekes és értelmes elfoglaltságot ajánl, cselekvésorientált, rövid időtartamú elkötelezettséggel jár és a szervezetekben erős a fluktuáció. (D. Wollebæk és P. Selle 2003)  Napjainkban terjed a szolgáltatás-centrikus attitűd, szemben a „csak” segítő attitűddel, ahol nem feltétlenül érvényesül a reciprocitás. (J. Butcher 2003)

Önkéntes tevékenység funkciói  Gazdasági funkció: atipikus munka, anyagi és szellemi értékek előállítása, foglalkozatás bővítése, társadalmi erőforrások növelése.  Politikai funkció: politikai szocializáció: demokratikus értékek elsajátítása, terjesztése, politikai részvétel gyakorlása, a közélet erősítése, politikából élés helyett politikáért élés  Szociálpszichológiai funkciója: szocializációs funkció, mentálhigiénés funkció: anómia csökkentése, elégedettség, bizalom növelése  Egyéni funkció: erkölcsi megbecsülés, hosszú távon az anyagi megtérülés lehetősége, önaktualizáció, önkifejezés, rekreáció  Társadalmi, közösségi funkció: probléma-jelző, konfliktus megoldó, innovatív, kapcsolati tőke-képző, csoportképző, társadalmi integráció erősítő

Fiatalok és önkéntes munka A fiatalokat az új típusú önkéntesség jellemzi. Funkciói:  híd az oktatás, a munka és a szabadidő világa között, a fiatalság és a felnőtt lét között  társadalmi, szakmai, állampolgári szocializáció, szereptanulás  informális tanulás az atipikus munkavégzés közben  szakmai tapasztalatszerzés (az önkéntesség egyre professzionalizáltabb)  új típusú szabadidős tevékenységek megjelenítése  emberi kapcsolatok szélesítése. A fiatal önkéntesek motivációi:  tudatos karrierépítés (célracionális cselekvés)  új típusú karitatív motiváció (szolgáltató jelleg és reciprocitás, szemben a „csak segítő” attitűddel) (értékracionális cselekvés)  társadalmi- politikai tudatosság, egy szolidáris táradalom kialakításának igénye, a civil kontroll erősítése, a demokratikus értékrend terjesztése  a különböző tevékenységek kipróbálása („forgóajtós önkéntesség”), önkipróbálás, kísérletezés, összhangban a fiatalokra jellemző „kísérletező szocializációval”.

Az önkéntesség csoportképző szerepe I.  Az önkéntes munka nem „l’art pour l’art” tevékenység, hanem valamilyen ügy, hasznosnak tartott cél, segítendő csoport érdekében folyó tevékenység, ezáltal csoportképződést segít elő a segítők és a segítettek körében egyaránt. Ha személyre irányul akkor is csoportot képvisel (fogyatékosok, fiatalok mentális segítsége).  Korábban az önkéntes munka egyházi és társaséleti indíttatású volt, ma az önkéntes munkavégzéskor a csoporthoz tartozás rövidebb idejű, ritkán társasági jellegű, inkább programcentrikus és szerződéses.  Az önkéntesség ma individualizáltabb, de nem egoista motivációjú, terjed az új típusú altruizmus, ami nem zárja ki az önérdeket. Ez a csoportképződés új formáit hozza létre.  Bár a mai fiatalokra az individualizáltabb önkéntes munkavégzés jellemző, de azt is tulajdonképpen a csoportmunka, az együttműködés, a szolidaritás, a szociális készségek (az elfogadás, a megértés, a kölcsönösség), a konfliktuskezelés és megoldás tanulására használják, és a munkáltatók is ezt értékelik.

Az önkéntesség csoportképző szerepe II.  A növekvő reciprocitás is segítheti a csoportképződést (szemben az önkéntesség korábbi egyirányú paternalista jellegével).  Az önkéntes munka során a demokratikus értékek erősödése által a csoport és a közösség is erősödik, a közösség, a csoport iránti felelősségérzet nő.  Az önkéntesség látens funkciói is elősegítik a csoportképződést: (1) az informális tanulás, az együttműködésnek, csoportmunkára, konfliktuskezelésnek és megoldásnak a tanulása (2) az értékek terjedése (szolidaritás, bizalomerősítés, felelősségvállalás, önkéntesség, önzetlenség, összetartozás) (3) integráció erősödése (a kirekesztettség ellen)  A fiatalok és a nők inkább preferálják a csoportos tevékenységet.

Konfliktus és önkéntesség I.  Az önkéntesség tipikusan probléma- és konfliktusmegoldás: társadalmi szükségletre reagál, figyelemfelkeltő, problématudatosító szerepe van a kiválasztott önkéntes munka típusával (a segítőszolgáltatásokkal a szociális ellátórendszerek hiányosságaira reagál). Ezt mutatja hármas szerkezete: 1. társadalmi szükséglet, igény, 2. elégtelen kielégítés, hiány, 3. a hiány megszüntetése az önkéntes munka által.  Az új típusú önkéntesség még inkább probléma- és konfliktusmegoldó a lokális és globális társadalmi konfliktusok felvállalásakor, új szerepek és megoldások keresésekor (pl. ökológiai problémák megoldása), a hagyományosra a régi bejáratott feladatok, célcsoportok, válaszok voltak a jellemzők.

Konfliktus és önkéntesség II. Az önkéntesség látens funkciója:  probléma- és konfliktusmegoldás tanulása (szolidaritás, együttműködés, csapatmunka, felelősség, szolidaritás, kapcsolatépítés stb.)  társadalmi problémák enyhítése  az integráció erősítése (összetartozás, bizalom fejlesztése)  társadalmi megbékéléshez való hozzájárulás a konfliktusmegoldással Motivációja által is kapcsolódik a konfliktushoz (új típusú kihívásoknak, feladatoknak való megfelelés)

Innováció és önkéntesség I.  A problémák megoldása a mai felgyorsult világban új innovatív gondolkodást és cselekvést kíván, ezért is vonzó a fiatalok számára. Az új kihívásokra új válaszok kellenek, erre a képzett fiatalok inkább képesek. Az innovatív gondolkodás a szűkebb-tágabb környezetre is átterjedhet, és a transzfer-hatás érvényesülésével más önkéntes csoportot és korosztályt is hasonló válaszokra serkenthet.  Az új típusú önkéntesség jobban igényli és fejleszti az innovativitást: 1. a növekvő globális jelleg biztosítja a széleskörű új tapasztalat szerzését, beépítését és megosztását másokkal 2. individualizáltabb (a fiatalokra az „expresszív individualizmus” jellemző az önkéntes munkában is) 3. projekt jelleg 4. professzionalizáció: fiatalok szakmai tudásának beépítése, bővítése 5. de emellett a spontenaitás növekedése is jellemző 5. végül a sokféleség tevékenységben, résztvevőkben, célcsoportokban.  A mai fiatalokra jellemző a „kísérletező szocializáció”, ami összhangban van a „forgóajtós önkéntességgel”. (Nem egy életre elkötelezett ügyért végzett önkéntes munkákban teszik próbára magukat. Ez serkenti az innovációt, mindig új területeken kell megfelelni és megújulni.)

Innováció és önkéntesség II.  Ma erőteljes magának az önkéntes munkának a megújítására való törekvés (céljainak, jellegének, motivációs bázisának, marketingjének). Cél az önkéntes szektor továbbfejlesztése, erősítése.  Innovatív partnerség: új kapcsolatok épülnek ki a különböző szervezetek között (vállalatok, önkormányzatok, non-profit szervezetek)  Demokrácia fejlesztése, megújítása a terjesztett értékei által (felelősség, állampolgári demokratikus részvétel, közösségért és másokért cselekvés stb.)  Formális és informális tanulást jelent, így növeli a problémakezelés megújítását, új tudást szereznek, új képességet gyakorolnak, fejlesztenek, növeli a társadalmi és közösségi kapcsolatokat, új közösségeket formál  Tőkemegújítás: társadalmi tőke (kapcsolatok, normák és értékek megújítása, bővítése), inkorporált kulturális tőke (megújított, internalizált képességek, készségek), és bár ezeknek nincs közvetlen anyagi haszna, de idővel gazdasági tőkére is konvertálható.

Köszönöm a figyelmet!