Illés Gábor Debreceni Fotóklub december 3

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Bevezető, rövid életrajz, filmográfia (5 perc)  "Távmontázs-elv" (5 perc)  Film: A kezdet (9 perc)  Fim: Mi (10 perc a 23-ból)  Film: Évszakok (28 perc)  Idézetek (5 perc)  Film: Élet (7 perc)  Film: A vég (8 perc)  Beszélgetés december 3.Pelesjan2

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Féléves tematika: montázs  Montázs a filmben = vágás  Miért Pelesjan? december 3.Pelesjan3

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Örmény filmrendező és filmelméleti szakember  1938-ban született  Dokumentumfilm? Filmesszé?  Rövid (6-60 perc), ff, kevés szöveg  Fontos a hang  12 filmje ismert december 3.Pelesjan4

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub december 3.Pelesjan5

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  A neves moszkvai Geraszimov filmintézet, a VGIK növendékeként forgatta a filmet  Hegymászó munkásokról szól, akik a vasút biztonságáról gondoskodnak Örményország hegyszorosaiban december 3.Pelesjan6

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub december 3.Pelesjan7 • (Eizenstein) A képernyőn feltűnik egy kép, majd ezt egy másik váltja fel. A kettő együttese megerősítheti vagy megtörheti a folyamatosságot. A néző mindkét esetben önkéntelenül is megpróbál „értelmet adni” annak, amit lát. A montázsnak ebben a formájában olyan új jelentés jön létre, amely önmagában egyik képben sem volt jelen. • (Pelesjan) A filmet nemcsak képek lineáris sorozataként, hanem sorozatok sorozataként is felfoghatjuk, ahol a szekvenciák az önmagukon belüli és egymás közötti interakciók révén egyaránt hozzájárulnak a film jelentéséhez. A néző egy hosszú szekvencián át is megőrizhet emlékezetében egy-egy képet, s ha ez a kép újra megismétlődik, az új kontextus új jelentéssel töltheti meg. A néző befogadása nem pusztán az elejétől a végéig haladó folyamatként, hanem körkörös, sőt szferikus fogalmakkal írható le. Ez azt jelenti, hogy a filmen belül minden kép (vagy hang, vagy kép-hang-kombináció) potenciálisan befolyásolhatja minden más kép, hang vagy kép-hang értelmezését.

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Montázselvének lényege („távmontázsnak” nevezi) az eizensteinitől eltérően abban áll, hogy az egymás szomszédságába kívánkozó beállításokat szét kell tagolni, el kell távolítani egymástól, arra kényszeríteni, hogy távolabbról rezonáljanak egymással, más beállítások „feje fölött” szóljanak egymáshoz.  „Az én filmjeim montázstalan filmek – mondja Pelesjan. – Én arra törekszem a montázs segítségével, hogy megsemmisítsem a montázst.” Más szavakkal újfajta folyamatosságot teremt, amelyben nem az egyes montázselem a „jelentő”, nem is az egyes montázs-frázis, hanem az egész. „Nem a vízforralót mutatom, hanem a körülötte levő hőmezőt” december 3.Pelesjan8

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub Pelesjan második filmjét is még a neves moszkvai filmakadémia, a VGIK diákjaként készítette, de már megmutatkoznak benne az alkotó későbbi jellegzetes stílusjegyei. A film elején hatalmas, ember alkotta struktúrákat látunk (hidakat, vasutakat, felhőkarcolókat). Aztán Pelesjan elkezd emberi kezeket mutatni, embereket munka közben, az ember alkotta a világot. Látunk mindenféle szakmájú embereket (orvosokat, mérnököket, kétkezi munkásokat, tudósokat), napi rutinmunkájuk végzése közben. A hang hirtelen stílust vált, és a hagyományos zene helyett a legbizarrabb mechanikai zörejeket közvetíti. A film optimista tónusa is hamarosan baljósra vált, és mi rádöbbenünk, hogy nem vagyunk mesterei ennek a világnak. Látjuk, hogy az emberek valójában a saját kreálmányaik fogjai, s ez a téma fokozatosan visszavisz minket a címhez: kinek is a földje ez? Nem meglepő módon a film a Gondolkodó szoborral nyit és zár is. Pelesjan filmje szimmetrikus, mint legtöbb későbbi műve is, amelyben mind a hang, mind a képi világ a film közepének a gondolataira reflektál december 3.Pelesjan9

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub Bár Pelesjan stílusa már Az emberek földjében is érettnek mutatkozik, a hivatalos filmográfiája mégis A kezdettel kezdődik. Krónikaszerűen felsorolja századunk meghatározó történelmi eseményeit a korszakalkotó 1917-es októberi forradalomtól kezdve. A mindössze 10 perces film egy olyan "utazás", mely dobogós lenne a valaha készített legjobb politikai filmek között. Pelesjan véleményét a tömegek mozgásának olyan bemutatásával szemlélteti, mely egyetlen más filmhez sem hasonlítható. Fényképek, stúdiófelvételek és archív jelenetek eklektikus kavalkádja, megfűszerezve lassított felvételekkel, ismétlésekkel – mindez olyan zenei ritmust eredményez, akár a szovjet úttörőké. Pelesjan olyannak láttatja a közelmúltunk történelmét, mint amit kivételesen sok felkelés és vérontás jellemez. Pelesjan hangsávja is különös figyelemet érdemel. Az országúti üldözési jelenetekre jellemző zene, a fegyverropogás, a sikolyok és elnémulások kombinációi a dokumentumfilmet pillanatok alatt agit-prop filmmé, filmesszévé transzformálják. De az igazi kinyilatkoztatás a befejező jelenet, amelyben egy rövid vizuális és hangi csönd után Pelesjan a felismerés pillanatát nyújtja egy kisgyerek közeli képében, aki szigorúan a kamerába néz, miközben egy fenséges, "Imígyen szóla Zarathustra"-szerű mű szól. Vajon mit fog látni az emberiség gyermeke a jövőben? december 3.Pelesjan10

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  kb. 10 perc december 3.Pelesjan11

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub Pelesjan nem mond itt el semmilyen konkrét emberi sorsot. Voltaképpen még csak eseményeket sem ábrázol. Amikor a filmben valakinek a koporsóját viszik, az, akár egy csónak, átkel az embertengeren, amikor emberek sietnek egy modern város utcáin, fölmennek a hegyekbe, köveket emelnek, könnyesen összeölelkeznek a repülőgép lépcsőjénél, amikor a népirtás krónikájával előbukkan az emlék, akár egy vád, akár egy be nem hegedő seb, mindez történelmi és fizikai konkrétsága mellett is általánosat fejez ki. A Mi tartalma (egyébként Pelesjan más filmjeié is) az életjelenségek roppant tágasságát öleli föl. „A nagy temetés”, a „repatriálás” csupán föltételes megjelölései, vezértémái a Mi fő epizódjainak. Nem események részletei rögzítődtek itt, hanem az emberi érzések és töprengések egész rétegei december 3.Pelesjan12

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  kb. 10 perc a 23-ból december 3.Pelesjan13

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  1970-ben egyfelvonásnyi filmet forgat Pelesjan Lakók címmel az ember és a természet kapcsolatáról, az embert a természettel szemben terhelő kötelességről december 3.Pelesjan14

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Az Évszakok Pelesjan leghíresebb filmje. Mindjárt a nyitójelenetből nyilvánvaló, miért: egy férfi, egy bárányt ölelve, egy áradó folyó sodrában bukdácsol, próbálva az állattal együtt partra vergődni. Megadva a film (sőt többé-kevésbé a rendező egész életművének) alaphangját, a jelenet lényegében az ember és természet kapcsolatának ellentmondását hangsúlyozza.  A film, mint a cím is utal rá, az évszakok váltakozásáról szól. Az első részben Pelesjan az idillikus pásztorélet napfényes képeit mutatja nekünk: egy pásztorcsalád tereli a juhokat egy sötét alagúton át újra a fénybe. Aztán fiatalemberek egy csoportját látjuk, amint hatalmas szénaboglyákat húznak le a lejtős hegyoldalon, majd próbálják ezeket megállítani. Ez a jelenet ismét az ember és természet közötti, "se veled, se nélküled" kapcsolatot illusztrálja, de mégsem válik erőltetett szimbólummá vagy metafórává. Csupán az élet egy pillanata, mely inkább csak fölfed egy tényt, anélkül, hogy megmagyarázná. Ugyanez áll a következő jelenetre is, amelyben a pásztorok életük kockáztatásával menekítik ki a megáradt folyó fogságába került nyájukat. A film ezután néprajzi-dokumentarista hangra vált: tanúi vagyunk egy esküvői szertartásnak, melynek egy tehén éppolyan integráns része, mint a menyasszony és a vőlegény. Az ezt követő, meglehetősen hosszú jelenetben, mely inkább szórakoztató sportnak tűnik, néhány ember csúszik le egy havas hegyoldalon, bárányt tartva a kezükben, ügyelve rá, hogy el ne szökjenek. Egy tevékenység, amely épp oly furcsa, mint az ember rokonsága a természettel: vele együtt élni, ellene élni, érte élni, és általa élni december 3.Pelesjan15

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  A mű a juhászokról szól, életükről, gondjaikról, nem könnyű munkájukról és ünnepeikről. Az emberről, a földdel való kapcsolatáról, „amelyből vétetett”, s amelybe visszatér, s amelynek – míg él – verejtékkel adózik. Film a természetről.  „Ezúttal a természetről támadt kedvem filmet csinálni – mondja Pelesjan –, fölkutatni azokat a viszonylatokat, amelyekben az ember és a természet állnak. Izgatott a köztük levő harmónia, ami mostanság bizonyos fokig megbomlóban van. De filmem nem afféle »tiltakozás«. Nem a munka súlyosságáról, a verejtékről és a könnyről van szó, hanem a természet és az ember közti egyensúly lehetőségéről. Ha a nézőnek olyan érzése támad, hogy nehéz munka hárul az emberre – ám legyen, de számomra nem ez a lényeges. Hanem az, ha az ember a maga munkájával mintegy a saját létezése és a természet közti, megbomlott harmónia helyreállítására törekszik.” december 3.Pelesjan16

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Hegyi folyó, amely zúgóban forgatja a juhot és a juhászt, aki menteni akarja... Ezek a képek, amelyekkel az Évszakok kezdődik, nem egyszer, nem is kétszer ismétlődnek, elvesztik informatív jellegüket, fölerősítik képletes tartalmukat, zenei refrén módjára hatnak, állandóan más és más emóciót váltva ki belőlünk. Az, amit a vásznon látunk – a nyáj áthajtása a hegyeken, párviadal a hegyi folyóval, szénakaszálás napsütésben és rossz időben, juhászlakodalom –, egyidejűleg teljes életszerű közvetlenségében is előttünk van, s ugyanakkor mint töprengés a látottakról, mint a látvány általánosítása is december 3.Pelesjan17

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  kb. 28 perc december 3.Pelesjan18

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub Az ember ősrégi vágyakozásáról szól a szárnyak és a sebesség után, vakmerő próbálkozásairól, hogy kitörjön a kozmikus térségbe. Ez a téma a „távmontázs” segítségével bonyolult polifonikus módon bontakozik ki. A képi általánosítások monumentális ereje az alapvető plasztikus motívumok fejlesztésének következetessége, az időben, térben és stílusban különböző anyagok ötvözése, dinamikus beillesztésük az általános képi kompozícióba, a prímet játszó képi „melódia” drámai dinamikája – mindez lebilincseli a nézőt, hipnotikus szeánsz vagy afféle „katedrális-hatás” érzését váltja ki december 3.Pelesjan19

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub Az ő filmjeit... nem lehet elmesélni még akkor sem, ha frissen látta az ember. Ahogy nem lehet elmesélni a zenét, nem lehet elmesélni egy verset: hallani kell. A jelen esetben: látni. Mert Pelesjan filmjei: mozivászonra írt muzsika, anyaguk pedig a filmszalagon rögzített fizikai valóság. Mindegy, mikor és ki rögzítette. Egy részüket maga Pelesjan és operatőrei. Más részüket (esetleg egészüket, mint A kezdetben) lelkiismeretes híradósok nemzedékei, akiknek a filmszalagon megmaradt tanúvallomásait manapság az archívumokban őrzik december 3.Pelesjan20

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub Pelesjan... nem „tanúságtétel” okán veszi elő őket. Ezek az anyagok, ahogy maga Pelesjan mondja, nem a korsó cserépdarabjaivá töredeznek össze a kezében, hanem képlékeny agyaggá alakulnak vissza, hogy új és váratlan kapcsolatokra lépjenek egymással, s eredeti jelentésükből, eredeti információtartalmukból pusztán valami távoli „moraj” marad meg, ámde éppenséggel ez itt a fontos. Az egyik jelentés „moraja” összekeveredik a másikéval, visszhangként felel a harmadikéra december 3.Pelesjan21

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Első (egyetlen?) színes filmje  Rövid (7 perc)  Nagyközeli képek egy vajúdó anyáról  Talán a legmegindítóbb filmje  Fájdalom és extázis kapcsolata  Két hangsáv: Verdi Requiem és szívritmus  Elsöpör minden esetleges pesszimizmust  Zárókép: anya gyermekével a fényes jövőbe néz december 3.Pelesjan22

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  kb. 7 perc december 3.Pelesjan23

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  Bár az Élet szép befejezése lenne egy tartalmas filmográfiának, A vég (1994) mégis jobban lekerekíti. Egy suhanó vonaton, különböző korosztályú, etnikumú, érzelmi állapotú utasokról készült jelenetek sorozata. A vonat mintegy a teljes világ mikrokozmosza, melynek minden teremtménye halad a saját végzete felé, miközben valójában együtt, ugyanabba az irányba mennek.  Külső jelenetek is megjelennek a filmben, hegyekről (ismét), és a napról. Ha az Élet befejező jelenete úgy tűnt, hogy Pelesjan emberiségbe vetett hitének bizonyságtétele, akkor A vég zárójelenete visszacsempészi Pelesjan műveinek állandó jellemzőjét, az egész életét végigkísérő dialektikát cinizmus és optimizmus között. Látjuk, amint a vonat, az alagút hosszú sötétségén áthatolva, hirtelen kitör a vakító fénybe. Mielőtt rájönnénk, mi van a fényben vagy a fényen túl, megjelenik a vége főcím. Mi ez? Egy ember általi apokalipszis, mint amit A föld népe előrevetít? A nagy örmény földrengés? Vagy az emberiség végső megváltása, mint amit az Élet sugall? Pelesjan életművére visszatekintve, alighanem az utóbbi december 3.Pelesjan24

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub  kb. 10 perc december 3.Pelesjan25

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub december 3.Pelesjan26

Illés Gábor, Debreceni Fotóklub   peleshian.html peleshian.html  artavazd-peleshian/ artavazd-peleshian/  es.html es.html    december 3.Pelesjan27