Pályaorientáció és tanácsadás az iskolában

A tanácsadó tanár tevékenysége 1. A tanár és a tanulók közös tevékenységei: - felvilágosítás - előadás - filmvetítés - látogatások szervezése - csoportos foglalkozások szervezése - csoportos beszélgetés - csoportos tanácsadás - egyéni tanácsadás

2. Tanári önálló feladatok: - tanácsadói tevékenység bemutatása, ismeretterjesztés; - iskolai rendezvények adta lehetőségek kihasználása (pl.:pv. napok); - tanterv- és tanmenetkészítés, eszközkészítés, -beszerzés; - kapcsolattartás külső intézményekkel; - jelentések, összefoglalók a pályaorientációs tevékenységről; - szakirodalom gyűjtése, dokumentációs központ létrehozása; - ismertetők, szóróanyagok készítése;

3. Tanári közösségben végzendő feladatok: - tanári kapcsolattartás a tantárgyak és a pályaorientáció kapcsolatának kialakítása céljából; - tanári kapcsolattartás az osztály vagy az egyes tanuló pályaválasztási problémájá- nak megoldása céljából; - továbbképzések – kollégák számára és önmaga fejlesztésére; Speciális tevékenységforma: szülői értekezlet

A tanácsadó tanárral szemben támasztott követelmények: Pozitív megközelítés szabálya Folyamatos körforgás szabálya Pozitív csoporthatás szabálya

Az etikai felelősség vállalását segítő szabályok: Saját felkészültség határainak ismerete; Olyan légkörben és időintervallumban foglalkozzon tanácskérőivel, amilyenben szeretné, hogy vele is foglalkozzanak. Ne szolgáltasson ki bizalmas információkat; Ne kérdezősködjön irreleváns részletekről!

Szakterületek és szakmacsoportok: humán egészségügy szociális szolgáltatások oktatás (oktatás, pedagógia) művészet, közművelődés, kommunikáció (zene-, tánc-, képző- és iparművészet, színművészet-bábművészet, színházművészet, sajtó, közművelődés) egyéb szolgáltatások (személyi, biztonsági, polgári védelmi, rendészeti szolgáltatások, honvédelem, tűzvédelem, munkavédelem, kis- és kézművesipar)

műszaki gépészet (gépgyártás, gépszerelés, gépkezelés, bányászat, kohászat, finommechanika, anyagvizsgálat, automatika, hegesztés, felületkezelés, minőségbiztosítás) elektrotechnika – elektronika (elektrotechnika, elektronika és távközléstechnika) informatika (szoftver) vegyipar (vegyipar, laborvizsgálatok) építészet (építészet, építőipar, építőanyag-ipar, közlekedés-építő) könnyűipar (ruha-, textil-, bőr-, szőrme- és cipőipar) faipar nyomdaipar közlekedés (közlekedéstechnika, közlekedés-üzemvitel) környezetvédelem – vízgazdálkodás

gazdasági-szolgáltatási közgazdaságtan ügyvitel kereskedelem, marketing és üzleti adminisztráció (kereskedelem-marketing üzleti adminisztráció, menedzselés, nem gazdasági ügyintézés, szervezés) agrár mezőgazdaság (növénytermesztés, kertészet, állattenyésztés, erdészet, vadászat, halászat, térképészet) élelmiszeripar

A pályaválasztás pályaalkalmasságra alapozó megközelítése („régi”) Minden ember személyiségjegyei fejlettsé- güknek megfelelően alkalmassá teszik őt egy pályára. - Azonos pályán ténykedőket meghatározott, a pályára jellemző képességek és szemé- lyiségjegyek jellemzik.

A sikert és elégedettséget az alkalmassági követelmények és az egyéni jegyek meg- egyezőségének mértéke határozza meg. A pályaválasztás meghatározott időpontra korlátozott egyszeri esemény. Egy pálya választása lényegében tudatos, racionális problémamegoldási és döntési folyamat. (A személy vagy a szakember választ.)

Életkori szakaszok a karrier szempontjából (D. Super pályafejlődési elmélete alapján): növekedés fázisa 0-14 év között kibontakozás, felfedezés, pályaválasztás 15-24 év között (15-17 év a puhatolódzás, 18-21 év az átmeneti fázis, 22-24 a próbálkozás fázisa, napjainkban kitolódnak e szakaszok későbbre az alapképzés meghosszabbodása miatt, ami nem baj, mert érettebben választanak életpályát a fiatalok)

megállapodás, életpálya kiépítésének fázisa 24-44 év között kipróbálás 25-30 év stabilizáció 31-44 év megőrzés, fenntartás 45-60 év között, majd hanyatlás 60 év felett lelassulás 65-70 év között visszavonulás 70 év felett (Az adott munkahely szervezetének modifikáló hatása jelentős.)

Az egyes életpálya szakaszok eltérő képzési szükségletei: Próbálkozás: különböző munkaköri tevékenységek (önmegvalósítás) Megszilárdítás: megfelelés a munkaköri kihívásoknak Előrejutás: kompetenciafejlesztés speciális területeken, kreativitás és innovációs készség fejlesztése, képesség 3-5 évenként új területekre mozogni

Középső karrierszakaszok: technikai naprakészség, képességfejlesztés mások képzésében való részvételre, megfelelés a különféle munkaköri kihívásoknak és munkahelyi igényeknek, látókör szélesítése a szervezeten belül Késői karrierszakaszok: terv a nyugdíjba menetelre, hatalmi pozícióból tanácsadói (oktatói) pozícióba mozdulás, képesség a sikeresség azonosítására, tevékenységek megkezdése szervezeti kereteken kívül

A karrier régi és új felfogása Naggyá a ranglétrán felemelkedve lehet válni, mások ellenében A hagyományos vállalatokban a karriernek csak egy iránya van- felfelé, minél több előléptetésen keresztül. Mindenki arra törekszik, hogy minél több embert tudjon maga alatt. A jó szakembereket vezetői szerepkörbe kényszerítik azért, hogy őket megillető bért tudjanak nekik fizetni, a produktív feladatokért ugyanis a bértarifák szerint nem jár annyi. Ez a gyakorlat sokszor olyan embereket "eredményezett", akik nem voltak jó vezetők, de már jó szakemberek sem, és így ezrek estek áldozatául a karcsúsítási törekvéseknek.

Új: A karrier a jövőben a következőt jelenti: naggyá válni a személyes kompetencia növelésén keresztül- mások hasznára. Az ún. know-how karrier célja: értékesebbé válni piacképes kompetencián keresztül, ami a többszörös kvalifikációt, a kommunikatív képességeket és a felelősségvállalásra való készséget jelenti. Mindenkinek be kell látnia, hogy csak a piacképes know- how és a teamképesség képes megadni a foglalkoztatás biztonságát.

Az ember magától öregszik, a feladat viszont értékesebbé válni Az ember magától öregszik, a feladat viszont értékesebbé válni. Ehhez ma már nem elegendő megszerezni egy alapképzettséget és erre építeni fel a pályafutást. Az élet ma már túl hosszú egy hivatáshoz. A jövőben mindenkinek 3-6 szakmát vagy komplex szakmakombinációt kell elsajátítania és megélnie. A vállalatok a dinamikus változások világában már nem képesek többé szavatolni egész életre a munkahelyek biztonságát. Kötelességük azonban az egész életen át tartó tanulás és az "élethosszig való foglalkoztatást" felváltó "élethosszig tartó foglalkoztathatóság" számára kedvező körülmények megteremtése.