„(RE)INTEGRÁLÓ KÖZÖSSÉGEK” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA PÉCS, 2011 „(RE)INTEGRÁLÓ KÖZÖSSÉGEK” TUDOMÁNYOS KONFERENCIA PÉCS, 2011. SZEPTEMBER 9. A MEZŐ ELHAGYÁSA: A „METALÉPÉS” LEHETŐSÉGE AZ ADDIKTOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ SORÁN Mándi Nikoletta

AZ ADDIKTOLÓGIAI REHABILITÁCIÓ, MINT REINTEGRÁLÓ KÖZÖSSÉG Emberek ideiglenes életvilága, akik a társadalom által felkínált életvilág lehetőségeit elutasították, majd az ideiglenes életvilágban - a rehabilitáció átmeneti terében - tanulási, mimetikus folyamatokon keresztül jutnak el az elutasított életvilág transzformációjáig, hogy aztán újra elfoglalják benne helyüket, azzal a lehetőséggel, hogy a társadalom általuk újrakonstruált képét képessé váljanak elfogadni. (Mándi, 2010) A kutatás módszere: résztvevő megfigyelés, felépülő szenvedélybetegekkel készített életút interjú, félig strukturált interjú A kutatás helyszíne: Mérföldkő Rehabilitációs Otthon Kutatói kérdés: Mi biztosítja a metalépés lehetőségét a rehabilitáció terében?

A 9 PONTOS REJTVÉNY: A METALÉPÉS Instrukció: Kösd össze az ábrán látható 9 pontot, 4 egyenes vonallal úgy, hogy közben nem emeled fel a ceruzát a papírról!

A METALÉPÉS, AVAGY A MÁSODFOKÚ VÁLTOZÁS Az „átalakítás nemes művészete”: az „átalakítás” a különféle helyzetek felfogása érzelmi vagy konceptuális keretének megváltoztatása, melynek eredménye a helyzethez rendelt jelentés, s annak következményeinek megváltozása. (Watzlawick, Weakland és Fisch 1990; Sárvári, 1999) Változáskoncepciójuk központi kategóriája, az „osztály”, olyan szellemi termékként konstituálódik, amely más valóságszinten helyezkedik el, mint a tárgy maga. Egy tárgy eredeti osztály-hovatartozása: a tárgy „realitása”. Ha érzékelhetővé válik az alternatív osztály-hovatartozás, ez az átalakítási művelet válhat a változás hatásos eszközévé. A szenvedélybetegek esetében a szerhasználatukra vonatkozó eredeti osztály-hovatartozás „megfogalmazása” egyhangú képet mutat. A szerhasználó életét elsősorban az imagináriusban (a képek birodalma) való mozgás jellemezi, a szimbolikus formák iránti igény elenyésző, a függőség, a szerhasználat, mint tárgy realitása nem aktualizálódik a mindennapok során. („Csak csináltuk, de nem beszéltünk róla.”) A segítők feladata az imagináriusból a szimbolikusba való átlépés lehetőségének megteremtése, az érzelem és értelem nyelvhasználatban való megvalósulásának elősegítése.

A NARRATÍVÁK ÁTALAKÍTÁSÁNAK „NEMES MŰVÉSZETE”: A „BÉTÉ” Az AA betegségmodellje és a Minnesota modell adaptációja szerint: a betegségtudat előhívása és annak fenntartása a sikeres terápia egyik kulcsa. Az alkoholizmus: multifaktoriális betegség, fiziológiai, pszichológiai, szociális és spirituális összetevőkkel. Másik lényeges eleme a betegségből való felépülés lehetőségének elfogadása, ugyanakkor a teljes gyógyulás megvalósulásának kizárása. Az egyik ún. „terápiás tényező” (Yalom, 2001) az információ átadása: az egészséggel, betegséggel, függőséggel, pszichodinamikával kapcsolatos információk. A „betegségtudat” csoporton kívül az összes többi csoportforma a lelki tényezők prioritását, az azokkal való foglalkozás elsődlegességét akceptálja. Ennek ellenére a betegség tudat ismeretelméleti háttérként konceptualizálódik, a rendszert és a kezelési módot meghatározó identikus elemként rajzolódik ki, sőt egyfajta paradigmaként annak indoktrinálása történik. A függőség medikalizálásának, egyben gyógyszer nélküli kezelésének paradoxona: két ellentétes irányú paradigma együttes érvényesülése. Az AA „radikális biológiai betegségelméletet fogad el ideológiának, de ezt csak az absztinencia biztosítására használja, egyébként minden szabálya és gyakorlata a társas hálózat által megerősített személyes autonómia erősítését célozza.” (Buda, 1992:84)

INTERJÚ RÉSZLET „A betegségtudat csoport 8 tematikusan felépített alkalomból áll. Az első három a neurokémiai összefüggéseket mutatja meg a függőség szempontjából. Anatómia és biológia van benne nagy mennyiségben, merthogy előbb megnézzük, hogy hogyan működik tulajdonképpen az emberi test, szervezet sejtszinten, milyen neurotranszmitterek, vagy idegi átvivőanyagok, hormonok befolyásolják akár a mi biológiai funkcióinkat, illetve akár a viselkedésünket. Ez az átütő része. Az eleje, az első három elég ütős, ott csak tényeket közlünk, információkat adok, utána jön a kommunikáció. Utána adott a folyamatos azonosulásra való lehetőség. Azt, hogy ezzel együtt kell élni egy életen keresztül, hogy ez egy betegség, ráadásul halálos, progresszív, azt itt hallják először. A harmadik csoport után pedig rátérünk arra, hogy igazából egy interaktív csoporttá válik ez a dolog, mert onnantól kezdve folyamatos azonosulások vannak a házszabályoktól kezdve, frusztrációkkal, mi a megküzdési stratégia, hol jön be a felismerés, beismerés. Ami nagyon lényeges ebben az egészben, hogy mi egy rendszerben nézzük az egészet, a biológiai, lelki és szociális folyamatokat, minden mindennel összefügg. Azt már az elején tisztázzuk, hogy ez nem egy eleve elrendelt dolog. Biopszichoszociális lény az ember, a szerhasználati függőség rengeteg mindentől függ. A genetikai hozadékra és hogy kinek milyen apja, anyja van, erre tényleg nincsen ráhatásunk. De az, hogy ilyen felelőtlenségig jutottunk, ez igenis a mi részünk a történetben, s ezért nekünk előbb-utóbb szembesülnünk kell a következményekkel. Ami ugye meg is szokott történni, mert jönnek vissza a bírósági papírok, az elvetélt családok, a haragos viszonyok, tehát ezek mind mind visszaköszönnek, meg az öngyűlölet, önutálat. Hogy megloptam, hogy feltörtem egy kocsit, hogy megerőszakoltam nem tudom, hány nőt, elmentem kurvának, hát ezekről ki tehet, ha nem te.” (F, 42 éves nő, függő segítő)

A függőség társadalmasítása A betegségtudat kialakítása révén a függőségből „halálos” betegség válik. A függőség társadalmasítása (annak betegséggé transzformálása, mint reintegráló tényező): annak tudatosítása, hogy ez a betegség nem gyógyítható ugyan, ám tünetmentessé tehető, kezelhető, „megszelídíthető”. „A függőség biológiai meghatározása, hogy ingerület-átvivő anyagcsere-zavar. Gyakorlatilag ez úgy néz ki a mi esetünkben, hogy nem vagyunk képesek megélni olyanfajta örömfokot szer nélkül, mint például a normi. Illetve érzéseinket tekintve végleteket élünk meg, vagy gyűlölünk valakit, vagy nagyon szeretjük és idealizáljuk. Állandósult a szorongásunk és a feszültségünk. Az szinte állandó. Ezért az érzéseink kezelése a terápia lényege.” (F, 42 éves nő, függő/ segítő) „…A BT segít meghozni a döntést. Amikor bejönnek, akkor le akarnak állni, ez egyértelmű. Igen ám, csak utána kiderül számukra is, hogy változás és változtatás nélkül nincs tartós józanság. Na, az már ugye gondot okoz, és kiderül, hogy csupa olyan dolgon kéne változtatni, amin nem is akarok, tehát szándékomban sem állt soha, mert én ugye csak leállni jöttem…A BT szűrőként is működik. Gyógyíthatatlan, halálos, progresszív, változtatni kell - eddig jutunk el az első három alkalomkor, és utána jön az, hogy miben kellene változtatni… Merthogy az nem akarati tényező egyébként, a leállás. Tehát ha nem dolgozol azokon a folyamatokon, meg azokon az érzéseken, akkor te hiába akarsz bármit. Ha változás nincs az életedben, akkor nem történik meg. Változás akkor van, ha tudatosan munkálkodsz. Nem is változás ez, hanem változtatás. A hozzáállásodban, mindenhez: önmagadhoz, emberekhez, világhoz. Ez hosszú és fájdalmas munka”. (F, 42 éves nő, függő segítő)

A reintegráció folyamata I.

A reintegráció folyamata II. 1. A MEZŐ, MINT A MINDENNAPI ÉLETVILÁG: DISZFUNKCIONÁLIS MŰKÖDÉSMÓD, KÍSÉRLETEZÉSEK ANNAK MEGVÁLTOZTATÁSÁRA, AZAZ ELSŐRENDŰ VÁLTOZÁSOK. 2. A MEZŐ ELHAGYÁSA: SZERHASZNÁLAT, MINT ÖNGYÓGYÍTÓ MEGOLDÁSI KÍSÉRLET. MÁSODFOKÚ VÁLTOZÁS. A DISZFUNKCIONALITÁS TARTÓSULÁSA. KILÉPÉSI KÍSÉRLETEK, A SZERHASZNÁLAT ABBAHAGYÁSÁNAK VÁGYA: ÚJABB ELSŐRENDŰ VÁLTOZÁSOK. 3. A MEZŐ ÚJBÓLI ELHAGYÁSA: DÖNTÉS A REHABILITÁCIÓBAN VALÓ RÉSZVÉTEL MELETT. SZELF REFLEKTIVITÁS ÉS BETEGSÉGTUDAT, MINT MÁSODFOKÚ VÁLTOZÁS. 4. VISSZATÉRÉS A MINDENNAPI ÉLETVILÁGBA.

A „beszéd-átalakítás” A rehabilitáció terében megvalósuló „beszéd-átalakítás” a függőség érzelmi, vagy konceptuális keretének megváltoztatásával, új premisszacsoportra való áttérés lehetőségének biztosításával zajlik, mely által a függőséghez rendelt jelentés és annak következményei megváltozhatnak. A szenvedélybetegek reintegrációja a „normik” társadalmába, a józan kultúrába való visszailleszkedés oly módon valósul meg a narráció szintjén, hogy a függőség irreverzibilitása (a kezelhetőség ellenére fennálló visszafordíthatatlanság), örök tulajdonságként, jellemvonásként artikulálódik én-elbeszéléseikben.

A 9 PONTOS FELADVÁNY MEGOLDÁSA

Sikertelen megoldási kísérletek, mint elsőrendű változások: olyan feltevést teszünk a megoldásba, amely lehetetlenné teszi azt. (Feltevés: hogy a pontok négyzetet alkotnak, így azon belül kell a megoldást megtalálni. Ez a feltevés a megoldás keresőtől származik, az instrukció nem tartalmazza azt.) Sikertelenség, mely nem a feladat megoldhatatlanságának a következménye, hanem a megoldás kísérleté. Megoldás: másodfokú változás, amely a mező elhagyásából áll: azonos logikai szinten lévő premisszák egyik csoportjáról áttérünk egy másik premissza csoportra, eggyel magasabb logikai szintre, mint ahol az elsőfokú változás található.

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET! Az előadás a K 68619 sz. OTKA kutatás támogatásával készült.