Városi intézmények és a zólyomi polgárok hétköznapjai a 16–17. században (Szemelvények az előadásból) RADOSLAV RAGAČ

Az előadás célja a 16–17. századi zólyomi polgárok életének– vagyis az egyén és a közösség viszonyának – bemutatása annak a legfontosabb három intézménynek a háromszögében, amelyek a városban működtek és meghatározták a köz- és magánéletüket a bölcsőtől a koporsóig. Ezek a városi tanács, templom és iskola.

Zólyom már a tatárjárás előtt, valószínűleg 1238-ban megszerezte a városi privilégiumot. Középkori történelme a város felett magasodó, a 12. század elején épült királyi várhoz kötődik. A várat az ún. Szlovák Kapu északi kiszögellésén és a Garam mentén, valamint a Korpona folyó völgyén keresztül vezető régi kereskedelmi út metszéspontjában emelték, és a 12. század végéig a valószínűleg a nagymorva időkből származó Neresnicánál épült erőd védelme alatt állt.

A Szalatna és a Garam folyók mentén fekvő szláv településekből fokozatosan létrejött a váraljai vidék, ahol – feltehetőleg – a kézművesipar és a kereskedelem összpontosult.

Zólyom életének egyik kevésbé ismert időszaka a század. Fő forrásbázisa Zólyom város magisztrátusának iratanyaga, amely egy viszonylag nagy kiterjedésű fond: jegyzőkönyveket, számadás- könyveket, egyházi anyakönyveket, okleveleket, levelezéseket és más iratanyagot tartalmaz. A környező települések fondjai ugyancsak tartal- mazhatnak Zólyomra vonatkozó iratokat.

1526 után a zólyomi polgárok hétköznapi életének leghangsúlyosabb meghatározói a törökkel folytatott harc, a reformáció majd az ellenreformáció és az országrészek politikai viszálykodásai voltak, amelyek a nemesség többszöri felkeléséhez vezettek.

Esztergom elestét követően megerősítették a füleki várat (1554), a véres szécsényi csatavesztés (1562) után pedig a törökök már a bányavárosokra is közvetlen veszélyt jelentettek. A vár átépítését követően Zólyom a törökellenes harcok fontos központjává és a kapitányi székhellyé vált.

A koraújkori városközpontot a főtéren álló Szent Erzsébet plébániatemplom körül, a középkortól kezdve fokozatosan kiépülő épületegyüttes jelentette. A templom mellett állt a városháza, a középkori óratorony és a középkori Szent Test Kápolna, amelyet ispotályos házzal és temetőkerttel bővítettek.

A főtéren állt a régi városi iskola épülete is. A 16. század ’40-es éveiben a templomra tornyot emeltek, amely erődítési szerepet is betöltött, és ide helyezték a városi órát is. A toronyhoz a város Jacobi Jakab Pál kőműves- és Kristóf kőfaragómestereknek összesen több mint 400 aranyat fizetett és még építőanyagot is vásárolt.

A torony tetejére állandó őrséget helyeztek. A torony belsejében lévő őrszobát (a hypocaustum- ot) kályhákkal fűtötték fel. A középkori fa óratorony, amely korábban a városi temető haranglábjaként funkcionált, átkerült a sekrestye mögé, szembe a parókiával ig az óra is ezen volt elhelyezve.

Eredeti formáját Willenberg 1599-ben készült tájképén láthatjuk. Egy többszintes fatorony volt, magas, zsindellyel fedett toronysüveggel. Több harangnyílás volt rajta. A tér régi elrendezését is Willenberg ismert és sokat idézett 1599-es ábrázolásából ismerjük.

1610-ben a templom körüli teret kifosztották és felégették ben kezdődött el az épületek folyamatos felújítása reneszánsz stílusban. A főtértől délre állt a piac 15. századi emeletes faépülete, amelynek földszintjén a mészárszékek voltak. A piac mellett kapott helyet a pellengér is.

A templom Zólyom a 16. században tért át luteránus hitre. Az 1770-es évekig a parókia is az ő kezükben volt. A város majdnem egésze az evangélikus vallást követte.

A 16. században vándorprédikátorok és német nyelvű prédikátorok is érkeztek a városban élő német közösséghez. A 16. század közepén a 14. században épült Szent Test Kápolna funkciója is megváltozott, amelynek alagsorát addig ossariumként, ún. csontházként használták, ahova új sírok ásása alkalmával a temető szentelt földjében talált csontokat hányták.

Az átépítés után ez ispotályos-házként működött. A 17. század végéig használták az épületet, a Szűz Mária Kápolna felépítése után, 1700 körül megszűntették. Az 1611-től vezetett ún. templomi regesztrumok, a Regestri ecclesiae számos információt tartalmaznak plébánia történetéről a 16. századtól kezdve.

A valaha valószínűleg igen gazdag plébániai könyvtárból mára csak néhány példány maradt fent. Számos jelentős személyiség nyugszik a kriptákban, családi sírboltokban vagy a városi temetőben. A templomban fennmaradt néhány reneszánsz epitáfium (díszes keretű sírkőlap).

1611 után a megrongálódott templomot helyreállították. Az építési munkákon túl felújították az orgonát, új keresztelőkutat és új oltárt emeltek – mely utóbbi a 18. századi rekatolizáció során elpusztult.

A 18. század utolsó harmadát a zólyomi evangélikusok életét plébániájuk megtartásáért folytatott sikertelen küzdelmük jellemzi, amelyet erőszakosan megszüntettek és rövidebb epizódoktól eltekintve a türelmi rendeletig nem állították helyre.

A városháza A városháza a középkortól lett a városi élet központja. Az egyedülálló módon a plébániatemplom sekrestyéjéhez és hajójához kapcsolt épületet valószínűleg a század fordulóján építették.

A földszinten a templommal kapu kötötte össze. A templom mellett a középkorban egy fatorony állt, amelyen a város óráját is elhelyezték. A sekrestye a korai időszakban a városi kincstár szerepét is betöltötte és a középkorban minden bizonnyal itt őrizték a városi levéltárat is.

A fennmaradt bírói iratok a korabeli élet problémáinak és konfliktusainak széles skáláját tárják elénk a vagyoni és szomszédokkal folytatott perektől kezdve a szóbeli csatározáson sőt tettlegességeken keresztül egészen a halálos ítéletekig. A városházán őrizték a városi mérlegeket, a fegyvereket és minden bizonnyal a pincéje tömlöcként is szolgált.

Találhatunk zászlóvásárlásra, pecsét- és címerkészítésre nyújtott adományokról készült feljegyzéseket, illetve festményekre és szobrokra adott megrendelő leveleket. A város támogatta a lelkészeket, a városi iskolát és a tanárokat, több esetben segítette a diákok egyetemi tanulmányait. Maradtak ránk a városnak ajánlott irodalmi alkotások is.

Iskola A városkönyvek először 1466-ban említik a városi iskolát. A középkori „scolasticus” városi jegyző is volt egyben, illetve egy esetben az orgonista tisztét is betöltötte. Az említett 1599-es látképen látható a városi iskola négyszögletű épülete.

Az iskola a templomtól északra feküdt, a mai út helyén. Épületét már 1599 előtt fa cölöpsorral erősítették meg. Az oszlopsor elzárta a teret, körbehatárolta az iskolaudvart és valószínűleg védelmi célokat is szolgált.

Jelentős tatarozásra 1611-ben került sor. Az iskola tere a 17. században fokozatosan beilleszkedett a több épületből álló komplexumba. Az építkezés fázisait ez idáig csak részlegesen ismerjük es adatok alapján tudjuk, hogy legalább négytermes volt.

A legérdekesebb adat a 17. század ’40-es éveiből maradt ránk. Ebben az időszakban többször is „a nagy iskola”-ként említik. Az épület legalább egy tanteremmel bővült. Az iskolai termekben táblák voltak és egy, a könyvek számára fenntartott rész.

A tanítás magas színvonaláról tanúskodik a zólyomi lakosság széles rétegének műveltsége, a magán- könyvtárakról fennmaradt számos adat és a végzett diákok nagy száma, akik külföldi egyetemeken folytatták tanulmányaikat.

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy a zólyomi polgárok köz- magánéletét jelentősen meghatározták a közintézmények, amelyek működésére is viszonos hatással volt a városlakók életszemlélete, műveltségi szintje. Szlovákról fordította: Bánszki Hajnalka