Pozsony 1919-től használt csehszlovák, majd szlovák elnevezéssel Bratislava) hagyományos magyar koronázó város, jelenleg az 1993-ban létrejött Szlovák Köztársaság fővárosa, az ország kulturális, kereskedelmi és ipari központja. A Duna partján, az ország délnyugati csücskében, Ausztria és Magyarország határainak közvetlen közelében, a Kis-Kárpátok előterében fekszik.

A mai Pozsony látképe

Pozsony és a történelmi Magyarország Pozsony elhelyezkedése a történelmi Magyarországon A mai Magyarország határa Trianon után A történelmi Magyarország határa

Az 1919-es év rendkívül változatos és fordulatokkal teli esztendő volt az egy évvel korábban alakult Csehszlovák Köztársaság életében. „Különösen bonyolult volt a helyzet az iparilag legfejlettebb Duna-parti városban, Pozsonyban. Elsősorban azért, mert a város 80 százalékát alkotó német és magyar lakosok elutasították az újonnan alakult országot”.

Pozsony szerepe a magyar történelemben Pozsony városa már a honfoglalás idején jelentős szerepet játszott a magyar történelemben. 907. július 4-én a honfoglalást lezáró pozsonyi csatában a magyar sereg sorsdöntő győzelmet aratott a jelentős túlerővel felvonuló Keleti Frank Királyság serege felett. A csatában a németek hadvezére, Luitpold bajor herceg is elesett. A megsemmisítő vereséget szenvedő németek az Enns folyóig kényszerültek visszavonulni, mely ezt követően 955-ig képezte a határt.

Árpád fejedelem által vezetett, mintegy 40 ezres magyar csapatnak több mint 100 ezer emberből álló egyesített német sereggel kellett szembeszállnia. Zseniális hadszervezéssel, a két és félszeres túlerő ellenére a magyarok megsemmisítették az ellenfél dunai hajóhadát és elpusztították a seregét, a bajor királynak is menekülnie kellett. Árpád ebben az ütközetben súlyos sérülést szenvedett, s ez nem sokkal később a halálát is okozta .

A Pannonhalmi Apátság 1002-ben írott alapítólevelének záradékában Szent István a pozsonyi vám harmadát az apátságnak adományozta. Ezen alapítólevél már Poson néven említi. Az adományt 1137-ben II. Béla erősítette meg.

Búvár Kund 1051-ben a várat ostromló német hajókat a magyarok (Búvár Kund mondája) elsüllyesztették.

1077-ben a várba zárkózott Salamon király I 1077-ben a várba zárkózott Salamon király I. Géza seregei elől, aki ki akart békülni vele, de a tárgyalások közben április 25-én meghalt. 1108-ban V. Henrik német-római császár serege ostromolta, de Kálmán visszaverte őket. Várnagya volt 1354-ben Toldi Miklós. A középkorban a várpalota körül többszörös falgyűrű épült ki.

1405-ben szabad királyi város, egyetemét 1467-ben Mátyás király alapította. 1526 után az ország fővárosa lett, itt őrizték a Szent Koronát, itt koronázták a királyokat, többször volt országgyűlés színhelye. A Magyar Királyság történetében a mohácsi csata sorsdöntő változásokat hozott. Ezek egyikét az egykori főváros, Buda elfoglalása jelentette, amelynek helyére az 1530-as évektől Pozsony lépett. A Duna parti szabad királyi város egyszerre lett a török előrenyomulás miatt apadó területű Magyar Királyság közigazgatásának egyik centruma, az országgyűlések leggyakoribb színhelye, döntéshozatali és irányítási központja, röviden „belpolitikai fővárosa”. Az 1560-as évekre Pozsony emellett a Magyar Kamara székhelyeként a pénzügyigazgatás egyik országos központja, fontos egyházi, kulturális műhely is lett. Végül az egyetlen olyan magyarországi város volt, ahol Ferdinánd király 1528-tól haláláig többször megfordult.

Reformkor 1825-1848-ig A felsőtábla épülete Az alsótábla épülete

A vár

A vár udvara

A koronázó templom a várból

A Szent Márton dóm közelről Sikátor

A Szent Mihály kapu közelről A Grassalkovich-kastély