SSD Tartalom: 2. oldal - Mi az az SSD? 3., 4., 5. oldal – Az SSD története 6., 7. oldal – Az SSD fajtái Utolsó dia

Mi az az SSD? Az SSD (magyarul: szilárdtest-maghajtó) egy félvezetős memóriát használó, mozgó alkatrészek nélküli adattároló eszköz, ami a memóriájában tárolja az adatokat. Az SSD a Solid State Drive szavak rövidítése. A szilárdtest szó arra utal, hogy ez a technológia elektromágneses hatások alapján működik. Tartalom

Az SSD története Az első SSD-k már a számítástechnika őskorában megjelentek: az elektroncsöves számítógépek ferritgyűrűs memóriája szilárdtest-tárolónak tekinthető. A ferritgyűrűs tár nagyon drága volt, ezért és az eleinte mágneshengeres, később mágneslemezes külső tárolóegységek megjelenése miatt a ferritgyűrűs memória kiment a divatból. Később, az 1970-es és 1980-as években az IBM, Amdahl és Cray korai szuperszámítógépeiben félvezetős memóriaelemekből kialakított SSD-k voltak, de ezek a megrendelésre készült eszközök a megfizethetetlen áraik miatt elég ritkán használt termékek maradtak. 1978-ban a StorageTek cég kifejlesztette az első modern szilárdtest-meghajtót. Az 1980-as évek közepén a Santa Clara Systems bemutatta a BatRam nevű terméket, amely 1 megabites DIP RAM tömbből és egy kontrollerből állt, ami merevlemezt emulált. A csomag egy tölthető elemet is tartalmazott, ami arra szolgált, hogy a memória-áramkörök tartalmát megőrizze akkor is, amikor az eszköz nincs feszültség alatt. Az 1983-as Sharp PC-5000 128 kilobájtos szilárd tároló kazettákat használt, ezekben buborékmemória volt. Tartalom

Az SSD története Az 1980-as években a RAM „disk” népszerű indítóeszköz (boot media) — a merevlemez drága volt, a floppy lassú, és egyes rendszerek, mint például az Amiga sorozat, az Apple IIgs és később a Macintosh Portable támogatta a RAM-diskről való indítást. A központi memória egy kis részéért cserébe a rendszer másodpercek alatt képes volt elindulni így. Néhány rendszerben elem is volt, így a memória képes volt megőrizni a tartalmát a gép kikapcsolt állapotában is. 1995-ben a M-Systems bemutatta a flash-alapú szilárdtest meghajtót. Az M-Systems-et megvette a SanDisk 2006 novemberében. Ettől fogva a SSD-k sikeresen felváltják a merevlemezeket a katonai és repülőiparban és egyéb nagy megbízhatóságú alkalmazásokban, ahol rendkívül alacsony MTBF-re (hibák közötti átlagos idő) van szükség, amit a szilárdtest-meghajtó képes biztosítani. Tartalom

2007-ben a néhány gigabájtos SSD-k nagy népszerűségnek örvendenek a netbookok és subnotebookok tárolójaként. 2008. június 20-án a Mtron Storage Technology dél-koreai cég Szöulban egy kiállításon bemutatott egy SSD-t, aminek az írási sebessége 240 MB/s, olvasási sebessége 260 MB/s, teljes kapacitása 128 GB volt. A cég nyilatkozata szerint ilyen eszközökkel már a 2009-es évben megjelennek a piacon.[2] 2010-ben a Samsung bemutatta vállalati környezetbe szánt SSD-it, 64, 128, és 256 GB-os kapacitással. Modern SSD Tartalom

Az SSD fajtái -DRAM SSD Tápellátást igénylő (annak megszűnése esetén törlődő) memóriaelemeket tartalmazó tömbökből épül fel, mint például a számítógépek központi memóriája. Ez rendkívül gyors írást, olvasást és keresést biztosít. Nagy adatbázisok és grafikus alkalmazások sebességének növelésére használják. Ezek a meghajtók akkumulátorral rendelkeznek az adatvesztés megakadályozására, a drágább modelleket mentőlemezzel is ellátják, az áramkimaradás esetén fellépő adatvesztés kivédésére. Előnyük a gyorsaság és az egyszerű felépítés. Hátrányuk a magas ár — 80-800 USD/gigabájt —, valamint a nagy energiafelvétel, magas fogyasztás és ennek következtében a melegedés. Felhasználásuk ipari és katonai téren jelentős. Tartalom

-Flash SSD A nem felejtő memórián alapuló SSD-k (NAND SSD) nem régen jelentek meg, de az alacsonyabb ár miatt — 3-10 USD/gigabájt — egyre nagyobb szerepet kapnak. A flash memória leglényegesebb tulajdonsága, hogy áramfelhasználás nélkül is megőrzi az adatokat. Sebessége elmarad a DRAM mögött. A memóriacellák csak korlátozott számú írás-olvasást képesek elviselni, így ez a paraméter határozza meg az eszköz élettartamát. A flash memóriás tárolók szervezése bonyolultabb a DRAM-énál, a különböző gyártók különféle fizikai felépítéssel, kontroller- és hibajavító algoritmusokkal igyekeznek elkerülni a flash memóriacellák „halálából” adódó adatvesztést, valamint a cellák egyenletes terhelését biztosítani. A flash alapú SSD-knél három technológiát lehet megkülönböztetni, a SLC (Single Level Cell), MLC (Multi Level Cell) és a TLC (Triple Level Cell) technológiákat. SLC technológia esetén egy memóriacellában egy bit tárolódik, az MLC esetén 2, míg a TLC esetén 3. Az SLC gyorsabb, hosszabb életű és drágább, mint az MLC, valamint az MLC előnyei ugyan ezek a TLC-vel szemben. Tartalom

Horváth Róbert VÉGE! Köszönöm a figyelmet: További információk: www.ssd.hu Tartalom