DEPRESSZIÓ Az elvált és partnerüktől külön élő férfiak nagyobb arányban szenvednek depresszióban, mint a kapcsolatban élő férfiak vagy akár mint az elvált vagy külön élő nők - állítja a Kanadai Statisztikai Hivatal (SC) egyik tanulmánya. A tanulmány szerzői egy országos lakossági egészségfelmérés adatait elemezték és megállapították, hogy a házasságuk vagy élettársi kapcsolatuk felbomlásán átesettek 12 százaléka depressziós, míg az együtt élő emberek esetén ez a szám mindössze 3 százalék. A férfiakat azonban a nőknél sokkal mélyebben érintette kapcsolatuk felbomlása. Az elemzés megállapította, hogy a 20-64 év közötti férfiak, akik elváltak vagy külön éltek, hatszor gyakrabban számoltak be depresszióról, mint a házas férfiak, míg az elvált vagy különélő nők "csak" 3,5-szer gyakrabban jeleztek depressziót, mint a házas nők. A tanulmány szerzői szerint a férfiak különösen sebezhetőek, ha elvesztik társuk támogatását egy szakítás után. A nők általában széles társadalmi kapcsolatrendszerrel bírnak, míg számos férfi kizárólag a partnerére támaszkodik.

„Eddig mindig élni szerettem A kínszenvedést félretettem És most hónapjaim nem nyitnak egy kicsiny ablakot Ahol legalább képzeletben szabad vagyok Nem tudom éveim vannak-e hátra Vagy csak napjaim De élni nem kívánok Úgy szorongat a kín. Körülfog és kibélel a depresszió” . -Weöres Sándor: Vers a pokolból-

Álomszövők 8.rész „Mintha minden gyász, amit általéltem, Csöndes titokban fojtogatna most, Mintha a ködök e magányos téren, Lelkembe hamvaznák a bánatot, Mely kihalt utcák során tovalézeng, Mely szitáló közönnyel csepereg, Magam vagyok ébren. Most ki se véd meg, - Maradjatok itt szürke verebek!” -Juhász Gyula: Budapesti ősz-

A mai tudomány a depresszió tüneteiről és okáról A ma érvényben lévő diagnosztikai rendszer alapján a depressziót 9 tünetből álló skálával azonosítják. A tünetek rendre a következők: depressziós hangulat, az érdeklődés beszűkülése, örömtelenség, jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás, azaz étvágytalanság vagy farkasétvágyúság, alvászavar (kevés, nyugtalan alvás, vagy túl sok alvás), lelassultság, gátoltság (vagy nyugtalanság, agitáltság), fáradtság (testi, lelki gyengeség), érdektelenség, kóros önvádolás, bűntudat, csökkent szellemi képességek (gondolkodási, összpontosítási, döntési), a halál, az elmúlás gondolata, öngyilkossági eszmék, visszatérően is. A fent részletezett tünetikép még kiegészülhet testi tünetekkel, csapongással, fejfájással, mellkasi, hasi panaszokkal, vegetatív izgalmi jelekkel stb. Ami az okok földerítését illeti, a modern tudományos álláspont a különböző okok egyidejű jelenlétét (multikauzalitását) vallja. Ebben helyet kaphat a genetikai hajlamtól a központi idegrendszer biokémiai folyamatainak elváltozásán keresztül a személyiségfejlődés rendellenességéig számtalan tényező. A legfontosabb külső, exogén faktorok közé tartoznak a beteg közelmúltjában történt negatív események (romló testi egészség, konfliktusok, közeli hozzátartozó halála stb.).

Túlzott teljesítményelvűség A depressziót a férfiak viselik nehezebben A depresszió egyre inkább népbetegséggé válik a fejlett országokban – olyannyira, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) előrejelzése szerint 2020-ra a kóros kedélyállapot a második munkaképtelenséget okozó betegségnek fog számítani a fejlett világ amúgy is öregedő és csökkenő lélekszámú társadalmaiban. A pszichés zavarok a legfontosabb egészségi problémát jelentik világszerte a negyvenöt évnél fiatalabb népesség körében. Ez a probléma egyfajta gazdasági bombaként ketyeg, hiszen az érintettek ellátása és a munkaerő-csökkenés igencsak megterheli majd a központi költségvetéseket

A megelőzés jegyében a WHO a 2001 A megelőzés jegyében a WHO a 2001. évet a lelki egészség évének nyilvánította, s a világszervezet égisze alatt számos prevenciós program indult, megelőzendő a lelki betegségek kialakulását. A SOTE Magatartástudományi Intézetében megrendezett sajtótájékoztatón az is elhangzott: az elsődleges megelőzés fő terepének a középiskolát tekintik, ahol a diákokkal a megfelelő probléma- és kudarckezelési módszereket szeretnék megismertetni. Az immár kortünetnek számító depresszió kialakulása szorosan összefügg az emberek elmagányosodásával, egyáltalán nem mindegy, hogy milyen közegben él a veszélyeztetett egyén: szükségessé vált a különféle szervezetek bevonásával vagy létrehozásával a közösségi kohéziót minden szinten erősíteni. Elhangzott az is: a megelőzés költségei sajnos ma hiányoznak a hazai egészségügy-finanszírozó rendszerből. A magyarországi adatok kapcsán az intézetvezető felhívta a figyelmet arra, hogy jelenleg a lakosság közel tíz százaléka szenved enyhébb vagy súlyosabb depresszióban. Különösen veszélyeztetettek a leszakadó rétegek: az iskolai végzettség és a foglalkoztatottság függvényében alakul a kedélybetegek száma, óriási különbség van az alsó és felső szociális rétegek között.  A depresszió élettani kockázati tényező: szenvedélybetegségek, közvetve pedig szív, érrendszeri és daganatos megbetegedések előidézője.

A mi kultúránkban általánosan elfogadott szorongásoldó eszköznek számít a cigaretta, az alkohol, s mindez párosulva a mozgásszegény életmóddal, tragikus egészségi állapotot eredményez. A professzor asszony hangsúlyozta, hogy a leszoktató terápiák és kampányok mindaddig nem lesznek eredményesek, amíg csak a tünetekkel, s nem a dohányzás (alkoholizálás) mögött húzódó pszichés problémákkal foglalkoznak. Hozzátette: igencsak aggasztó, hogy a fiatal nők körében vészesen növekszik a dohányosok száma. Belgyógyász szakorvosok tapasztalatai alapján kijelenthető, az előfordult esetek túlnyomó többsége pszichés zavarokra vezethető vissza. Számos munkacsoport azon dolgozik, hogy a tünetekre koncentráló orvoslásban és orvosképzésben végre teret nyerjen egy komplexebb szemléletmód, amely nem kezeli külön a betegek testi és lelki állapotát, s pszichoterápiás módszereket is alkalmaz. Külön figyelmet érdemelnek a magyar férfiak lelkiállapotát és halálozási arányát tükröző adatok: a 45–64 éves férfiak közül ma többen halnak meg évente, mint az 1930-as években. Ennek hátterében lelki tényezők és mintakövető, helytelen szokások egyaránt megtalálhatók. Egy 1995-ben végzett hazai felmérés szerint a 16 évesnél idősebbek között a férfiak 12,1, a nők 14,5 százaléka klinikailag depressziósnak tekinthető. Ezen belül a diplomás és érettségizett depressziósok 6, illetve 7 százalékos arányán messze túltesz a szakmunkások és képzetlenek közel 17, illetve 26 százalékos aránya. Kimutatták: az érettséginél magasabb végzettség?, 75 évnél fiatalabb férfiak halálozási aránya 9,3 ezrelék, míg a nem érettségizettek között 16,6 ezrelék.

Az utóbbi a harmadik világra jellemző arány, az előbbi a rossz nyugat-európai átlagnak felel meg. Különösen a férfiaknál tapasztalták azt, hogy a depresszió enyhe formája kétszeresére, súlyos változata négyszeresére növeli a tíz éven belüli halálos infarktus veszélyét – még akkor is, ha nincs káros szenvedélye vagy szív és érrendszeri megbetegedése az illetőnek.  A kutatók: több okból sem értenek egyet azzal a megállapítással, hogy a magyarok különösen hajlamosak lennének a depresszióra. Egyrészt azért, mert ez a megállapítás, ha sokat hangoztatják, önbeteljesítő jóslatként is működhet. Másrészt és legfőképp azért, mert nem igaz az állítás: a leszakadó rétegekhez tartozók lelkiállapota ugyan aggasztó, viszont bizonyos társadalmi rétegeknél éppenséggel javulás tapasztalható. Nemzetközi összehasonlításban sem támasztják ezt alá az adatok, például az öngyilkosságok tekintetében az osztrákok vagy a németek nem egyszer megelőztek minket. Az viszont megállapítható, hogy a magyarok másokhoz képest nehezebben viselik a frusztrációt, teljesítményelvűbbek, magasabbak az elvárásaik önmagukkal szemben. Ez a "magyar virtus", bizonyítani akarnak, de míg az ötvenes-hatvanas években ez az ambíció kimerülhetett a magyar sportteljesítményekben, addig mára uralkodóvá vált a pénzközpontú szemlélet: az viszi valamire, aki mindenek előtt anyagilag jól boldogul A nálunk szerényebb viszonyok közt élő görögöknél vagy oroszoknál például megfigyelhető, hogy többnyire könnyebben elfogadják a helyzetüket, és kevésbé akarnak bizonyítani – fűzte hozzá a szakember.

Ha fáj a lélek… Felmérések szerint az országban idén a lakosság 15 százalékán mutatkoztak depressziós tünetek. A szakértõk úgy vélik, ez csak a jéghegy csúcsa, ugyanis a levert, kedvetlen, gyakran élni sem akaró emberek zöme nem kér orvosi segítséget. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a depressziós betegek ötven százalékát nem kezelik. „A lelki fájdalom a legborzasztóbb – állítja egy 53 éves nő. – Három gyereket szültem, háromszor műtöttek, egyszer pedig súlyos balesetet szenvedtem. Ám az átélt fájdalom nem hasonlítható össze azzal, amit most érzek. Bár fél éve kezeltetem magam, s állapotom valamelyest javult, nem tapsolhatok. Úgy érzem, mintha a betegség várna rám valahol – mondja. – Munkahelyi stresszel kezdõdött. A cég, amely alkalmazott anyagi nehézségekbe került, megkezdõdtek az elbocsátások, és az elsõ hullám az idõsebbeket érintette. Rettegni kezdtem attól, hogy sorra kerülök én is, ezért három ember munkáját végeztem. Fáradt voltam, de nem lazítottam. Ráadásul a családomon belül is rám szakadtak a gondok. Súlyosan megbetegedett az anyósom, megnõsült a fiam és meghalt az édesapám... A depreszszió alattomosan támadt rám. Alvászavarral és gyakori szívdobogással kezdõdött, ehhez társult a félelem, az étvágytalanság, a fejfájás és az ízületi bántalmak. Elszállt az életkedvem, hirtelen kiveszett az életembõl az öröm. Aztán már egy tea megfõzésére is képtelen voltam. Kórházba kerültem akut depresszió diagnózissal.

A második világháború óta egyre emelkedik a depresszióban szenvedõ betegek száma. A pszichiáterek szerint az ember élete során háromszor válik veszélyeztetetté. Elõször 19-20 éves korban, másodszor a nyugdíjkorhatár elérésekor (nõknél a változókor) és harmadszor az öregség beköszöntével. A stressz, a nehéz élethelyzet válthat ki depressziós reakciót. A kutatók viszont azt is bejelentették, hogy találtak néhány gént, melyek "felelõsek" lehetnek a bipoláris affektív zavar kialakulásáért, amikor – váltakozva – a beteges levertség ok nélkül euforikus örömmé csap át. Mónika esetében az orvosok veleszületett hajlamot állapítottak meg, apai nagyapja, – bár a család tabuként kezelte a történteket – öngyilkosságot követett el. Noha a depressziós betegek többsége nõ (az arány 3:1), a férfiak lassan behozzák a lemaradást. Az öngyilkosságok terén – évente kétezren vetnek véget életüknek – viszont már vezetnek. Az endogén depressziónál az öngyilkossági kísérlet a betegség elsõ tünete. Szó sincs holmi ijesztgetésrõl, a beteg valóban meg akar halni. Tudni kell azt is, ha tíz napnál hosszabb ideig tart a szomorú, melankolikus hangulat, búskomorság, szakemberhez kell fordulni. Mert a depreszszió egy ördögi kör, amelybõl segítség nélkül nem lehet kitörni. A beteg õrlõdik, kizárólag a kudarcaira emlékezik, önmagát vádolja és marcangolja. Nincsenek elfogadható, biztos tanácsok a beteg viszszazökkentésére, óvakodni kell attól, hogy frázisokkal könnyítsünk a helyzeten. Nem szabad megjegyzéseket tenni (lesz még rosszabb is, mindenki a saját szerencséjének a kovácsa) a beteg kárára, mert pl. az autószerencsétlenség következtében családját elveszítõ családtagban éppen ezek válthatják ki az öngyilkossági szándékot.

Szakemberhez kell fordulni! Kevés szó esik arról, hogy az aktív, sikeres emberek is depressziósak. Sokan önmaguk elõtt a munkába, a sportba menekülnek, mert a semmittevés számukra kínokat jelent. Vannak nõk, akik depressziós rohamaikat vásárlással gyógyítják, akadnak, akik takarításba fognak. Mindkét esetben orvosi tanácsra szorulnak. A pszichiáterek figyelmeztetnek arra is, hogy az alkohol a depressziósok legádázabb ellensége. A földrajzi fekvés, az éghajlat is fontos tényezõ a depresszió kialakulásában. Nem véletlen, hogy az izlandiak elsõk az antidepressziós gyógyszerek fogyasztásában. Legkevesebb öngyilkosságot viszont a napsütötte Spanyolországban és Olaszországban követnek el. A nappali fény csökkenése a depressziós tünetek súlyosbodásával jár, tájainkon õsszel növekszik a betegek száma. Állítólag azért, mert ebben az évszakban szervezetünkben jelentõsen kevesebb melatonin (hormon) termelõdik. Az orvosok szerint a depresszióban szenvedõk épp a karácsonyi ünnepek táján érzik magukat a legrosszabbul, amikor szinte mindenki igényli a családi hátteret, a barátok közelségét. Szakemberhez kell fordulni! Pszichoterápiás Rendelő E-mail:  info@menesirendelo.hu

Se célunk, se örömünk Nem tudunk mit kezdeni magunkkal, se célunk, se örömünk. Ráadásul gyengének, elesettnek érezzük magunkat. Az sem vigasz, hogy kimagasló történelmi személyiségekrõl tudható: hasonló bajtól szenvedtek. A depresszió – vagy köznapi néven búskomorság – az ember testi-lelki bajainak egyik legõsibb jelensége. E betegségnek számos megjelenési formája van: egyebek között ilyen az úgynevezett hipolaris depresszió, amikor az ember felhangolt állapotát a letörtség, szomorúság, örömtelenség követi. Kimutatták, hogy a Nobel-díjasok nyolcvanöt százaléka szenvedett ebben, de más híres emberek is, például Napóleon, Luther Márton, Abraham Lincoln vagy éppen Széchenyi István, József Attila, Latinovits Zoltán, akiknek élete öngyilkosságba torkollt. Ugyanis a depresszió egyik megnyilvánulási formája a halálvágy, öngyilkossági gondolatok. A depresszió világjelenség, jóllehet országonként más-más a betegek aránya. Magyarországon mintegy egymillióra tehetõ a számuk, köztük 2000-2400 válik öngyilkossá. E hajlam az északi országokban vagy Közép-Európában erõsebb, mint délen: például százezer magyar közül negyven választja ezt a "megoldást", míg Görögországban csupán öten.

Lehetséges, de nem bizonyított, hogy a klimatikus környezet is befolyással bír. Ugyanis a depresszió egyik úgynevezett epizodikus változataként tekintik az õszi-téli depressziót, amit a fényhiánnyal, a borús, esõs, havas idõjárással is kapcsolatba hoznak. Ezért egyes kezelési módok között szerepel a fénykúra. Ennek során 2000 lux fényerejû teljes spektrumú fényt alkalmaznak, persze annak, aki megteheti, napsütötte tájakra való utazást ajánlanak. A depressziót ma már számos gyógyszerrel, úgynevezett antidepresszánsokkal kezelik. Ezek az agyi ingerületátvivõ anyagok például a szerotonin és a noradrenalin koncentrációját változtatják meg. Nem könnyû felismerni a depreszszió különféle változatait. Sajnos – a szakemberek szerint – még a háziorvosok fele sem képes erre. Mindenesetre a beteg és környezete felfigyelhetnek bizonyos jelekre, amelyek a depresszióra utalhatnak. Ilyen a már említett örömtelenség, nyomott kedélyállapot, alvászavar, például 12-14 órás alvás után az illetõ fáradtabban ébred, mint mikor lefeküdt aludni. Az õszi-téli depressziónál rendkívüli étvágy, falánkság is felléphet. Gyakori a súlyos ingerlékenység, feledékenység, a depressziósoknál erõs alkoholigény is mutatkozhat. Az alkoholisták legalább fele így próbálja enyhíteni a depresszió kínzó élményét. Az õszi-téli depresszió kísérõi a testi tünetek: így például a fejfájás, a reumás fájdalmak, fõleg a nyaki és ágyéki gerinc területén, a szexuális érdeklõdés csökkenése, szorongás. Jellegzetes az is, hogy reggel rosszabbul érzik magukat, nehezen tudják felvenni a napi ritmust. A depresszió létrejöttében örökletes tényezõk és környezeti hatások egyaránt közrejátszanak

A genetikai hajlam: ha mindkét szülõ depressziós volt, 75 százalékos, ha csak egy, 25 százalékos az esély a depresszióra. A krízishelyzetek, a magány, súlyos betegség, hozzátartozók halála, hozzájárul a depreszszió kialakulásához. Az egyetlen megoldás, szakemberhez fordulni és nem belenyugodni a letört hangulatba, mint megváltoztathatatlan istencsapásba. Európában a legmagasabb a depressziósok aránya, a szenvedõk 60 %-a orvosi segítség nélkül harcol a betegséggel

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) statisztikai adatai szerint a világ lakóinak 16 százaléka életében legalább egyszer depresszióba esik, 5 százalékuknál a civilizációs betegség ismételten fordul elõ. A száraz számok mögött emberi sorsok, gyakran egyéni szenvedések és családi tragédiák rejtõznek, éppen ezért fontos a betegség mielõbbi kezelése. Örvendetes, hogy a szakorvosok szerint nincs olyan depresszió, amelyet gyógyszerezéssel ne lehetne legyõzni! - A depressziót, fõleg a könnyebb változata többféle módon gyógyítható: A reaktív depressziónál a pszichoterápiai módszereket vetjük be, miközben az elsõrendû feltétel az, hogy a beteg beleegyezzen a kezelésbe. A súlyosabb kórtüneteknél a közvélemény által elektrosokkos kezelésként ismert eljárást használjuk. A gyógyulási folyamat nagyon jó, gyors és biztonságos. Mindezek ellenére a legjelentõsebb gyógyítási forma a gyógyszerezés, az antidepresszívumok napi adagjának pontos meghatározása. Tagadhatatlan, hogy már a 60-as évek óta használatos gyógyszerek is óriási segítséget nyújtanak a depressziós betegeknek, ám nem hallgatható el az sem, hogy hatásuk csupán 2-4 hét elteltével (általában a 16. napon) jelentkezik, és különféle kellemetlen mellékhatásai is lehetnek. Ezek a tünetek – vérnyomáscsökkenés, szájszárazság, emésztési zavarok, fejfájás, szívdobogás – a betegeknél azt a látszatot keltik, hogy az orvosság nem segít, sõt hatására állapotuk, közérzetük romlik. Ezért is fordul elõ, hogy a páciensek rendszertelenül, vagy egyáltalán nem szedik. Az új gyógyszerek generációja kivédi a kellemetlen mellékhatásokat. Hatóanyaguk az agyban lejátszódó folyamatokban játszik szerepet, tehát csökkenti a depresszió kialakulásánk lehetõségét.

Nemrég fejezõdött be egy európai felmérés, melynek eredményei megdöbbentetők: A tanulmány szerint világviszonylatban Európában a legmagasabb a depressziósok aránya, s a szenvedõk 60 százaléka orvosi segítség nélkül harcol a betegséggel! Ez azért is szomorú, mert – a betegek elmondásából tudom, – a depresszió egyes szakaszait óriási kínként élik meg. A vallásos páciensek felgyógyulásuk után gyakran azt mondják, hogy megismerték a poklot. Egy másik beteg, aki depressziós állapotában öngyilkosságot kísérelt meg – a vonat elé vetette magát, és mindkét lábát amputálni kellett – kijelentette: a testi fogyatékosság kisebb szenvedéssel jár, mint a depresszió. Ezért fontos a mielõbbi segítségnyújtás. A gyógyításban nemcsak az orvosokra, egészségügyi dolgozókra hárul nagy szerep, hanem a hozzátartozókra is. Ha vállalják, hogy a "lelki támasz" mellett ügyelnek a gyógyszer pontos szedésére, a páciens otthon gyógyulhat. Mert kár tagadni, sokan az elmeosztályon történõ kezeléstõl is tartanak. Fõleg a közvélemény miatt. A depresszió kialakulása többnyire hosszan tartó folymat, jellegzetes tünete a beteges szomorúság, búskomorság. Ha megfigyeljük, hogy a környezetünkben élõk egyre kedvetlenebbé válnak, érdeklõdésük, önbizalmuk csökken, félelmük szorongássá fajul, ha befelé fordulnak és önvádaskodással gyötrik magukat, ne késlekedjünk, irányítsuk, kísérjük szakorvoshoz az illetõket. Hiszen a gyors segítség gyors gyógyulást eredményez!

Figyelmeztető jelek Vége a 8.résznek - állandó levertség, rossz hangulat; - érdektelenség, apátia, szomorúság; - étvágytalanság, illetve -farkasétvágy; - álmatlanság; - általános fáradtság -(fejfájás, ízületi fájdalmak, gerincfájdalom, emésztési zavarok); - libidócsökkenés; öngyilkossági gondolatok, kísérletek, halálvágy Gyógyítás: - szakorvosi vizsgálat; - gyógyszerezés; - rendszeres ellenõrzés (akkor is, ha a beteg már jól érzi magát!); Fontos: - zavartalan alvás; - kikapcsolódás; - barokk vagy ezoterikus -zene hallgatása; - séta, sport; - a család, a barátok megértése, segítsége Vége a 8.résznek