Az ittas járművezetéssel kapcsolatos bizonyítást segítő nyomozati cselekmények Kaposvár, 2010. 09. 23.

Tényállásszerű magatartások „Járművet az vezethet, aki a vezetési képességre hátrányosan ható szer befolyása alatt nem áll, és a szervezetében nincs szeszes ital fogyasztásából származó alkohol”. 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rend. (KRESZ) 4. § (1) bekezdés b.) pont „Aki vasúti vagy légi járművet, gépi meghajtású vízi járművet, úszó munkagépet, továbbá közúton vagy a közforgalom elől el nem zárt magánúton gépi meghajtású járművet úgy vezet, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol van, vagy a jármű vezetését ilyen állapotban lévő személynek engedi át, vagy nem gépi meghajtású járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezet vagy hajt…” 218/1999. (XII. 28.) Korm. rend. (Szabs. R.) 42. § (1) bekezdés a.) és b.) pontja „Aki szeszes italtól befolyásolt állapotban vagy a vezetési képességeire hátrányosan ható szer befolyása alatt vasúti vagy légi járművet, valamint gépi meghajtású vízi járművet vagy úszó munkagépet, avagy a közúton gépi meghajtású járművet vezet, vétséget követ el…” 1978. évi IV. tv. (Btk.) 188. § (1) bekezdés

Befolyásolt állapotban történő járművezetés Ittas járművezetés vétsége – Btk. 188. § (1) bekezdés Ittas vezetés szabálysértés – Szabs. r. 41. § (1) bekezdés b.) pontja Az élet- és vagyonbiztonság veszélyeztetése nélküli járművezetésre való alkalmasság romlik. A 13. számú módszertani levél által vélelmezetten 0,8 g/l (ezrelék)-t meghaladó véralkohol koncentráció mellett már szükségszerűen jelentkezik a képességcsökkenés. 0,5 -1,5 g/l (ezrelék) - igen enyhe befolyásoltság mellett romlik a mélységérzet-, és ezzel a távolságok megítélése, lassul a szemmozgás, és nehezedik a mozgó tárgyak észlelése, és mozgásuk követése a gátlások felszabadulnak, az önbizalom növekszik, figyelő- vigyázó készség csökken Dr. Basch András: „Cselekménykori véralkohol koncentráció „biztonságosabb” meghatározása egyéb mérések előtti LION alkoholszonda (aktív állapotban is) közbeiktatásával.” (Az egységes és hatékony közlekedési jogalkalmazásért – tanulmányok a gyakorlat aktuális kérdéseiből 2006.) Aranyos Judit közlekedés pszichológus előkészítő anyag

1,5-2,0 g/l (ezrelék) – közepes befolyásoltság mellett kézremegés, akadozó beszéd, szótévesztés tapasztalható a reakció-, és cselekvési idő megnő szenzomotoros koordinációs zavar jelentkezik (kéz és láb együttmozgatásának nehézségei) előfordulhat elalvás a vezetés közben 2,0-3,5 g/l (ezrelék) – közepes és súlyos befolyásoltság mellett eltompulás, lehangolódás tapasztalható egyértelmű egyensúlyzavarokat okozhat (az ittas személy behunyt szemmel képtelen egyhelyben megállni) kettős-látás, színtévesztés, térlátási zavarok jelentkeznek Dr. Basch András: „Cselekménykori véralkohol koncentráció „biztonságosabb” meghatározása egyéb mérések előtti LION alkoholszonda (aktív állapotban is) közbeiktatásával.” (Az egységes és hatékony közlekedési jogalkalmazásért – tanulmányok a gyakorlat aktuális kérdéseiből 2006.) Aranyos Judit közlekedés pszichológus előkészítő anyag

A befolyásoltság bizonyításának jellemzői A befolyásoltságra csak közvetett bizonyítékokból vonható következtetés A bizonyításon belül biztosabb pontok: Egységnyi tiszta alkohol az adott személy fiziológiai adottságainak függvényében meghatározott alkohol koncentrációt eredményez Ez az alkohol koncentráció a test különböző pontjain adott időpontban eltérő Az alkohol anyagcserének van felszívódási- és lebomlási túlsúllyal rendelkező szakasza A bizonyításon belül bizonytalanabb pontok: Az alkoholhatás élettani tünetei A felszívódási szakaszban az alkoholkoncentráció változása Több időpontban történő alkoholfogyasztás anyagcsere folyamatainak találkozása

Az alkohol hatásának élettani tünetei A befolyásoltság megállapíthatósága tanúvallomásokra támaszkodva

Élettani tünetek és a befolyásoltság megállapíthatósága Az egyes konkrét elkövetők tekintetében a 0,8 g/l (ezrelék)-hez képest akár 30-40 %-kal eltérő lehet az a véralkohol koncentráció, amely már befolyásoltságot eredményez. BH 2001. 156. Ha a járművezetés időpontjában a járművezetőnél a véralkohol-koncentráció 0,8-0,9 g/l (ezrelék) érték között volt, abból teljes határozottsággal nem vonható le olyan következtetés, hogy a járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette. BH 2004. 98. A járművezető vérének 0,8 g/l (ezrelék) alatti alkoholkoncentráció esetén a bíróságnak vizsgálnia kell a klinikai tüneteket, (…) az elkövetés körülményeit és ezek ismeretében kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e járművét. A korábbi gyakorlat ezzel ellentétes volt (BH 1983. 101.: az elkövető nagyobb alkoholtűrő képességének nincs jelentősége a bűnösség és a büntetés megállapításánál.)

Élettani tünetek és a befolyásoltság megállapíthatósága BH 2004. 98. A járművezető vérének 0,8 g/l (ezrelék) alatti alkoholkoncentráció esetén a bíróságnak vizsgálnia kell a klinikai tüneteket, az elkövető által tanúsított magatartást, az ittasság szemmel látható megnyilvánulási formáit, valamint az elkövetés körülményeit és ezek ismeretében kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a vádlott szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e járművét. BH 1998. 163. A szeszes italtól befolyásolt állapoton olyan állapotot kell érteni, amely a véralkohol koncentráció foka, valamint a klinikai tünetek együttes értékelése alapján megállapítható, hogy a szeszes ital fogyasztása következtében a járművezető már nem képes a biztonságos vezetésre. BH 1984. 302. Véralkohol-vizsgálat hiányában a klinikai tünetek, az elkövető által tanúsított magatartás és az ittasság külső (szemmel látható) megnyilvánulási formái alapján kell állást foglalni abban a kérdésben, hogy a járművet szeszes italtól befolyásolt állapotban vezette-e. ELLENTÉTESEN: BH 2001. 262. Az ittas járművezetés vétségének a megállapítása szempontjából a fizikális tünetekből az alkoholos befolyásoltságra – a klinikai tünetek megbízhatatlansága folytán – még az orvos sem képes következtetéseket levonni

Az elkövetés körülményei, avagy a tipikus másodlagos szabályszegések, és a befolyásoltság megállapíthatósága 207 büntetőügy, ahol a másodlagos szabályszegés és ennek az ittassággal való közvetlen okozati összefüggése megállapításra került A feldolgozott ügyek 85,52 %-ában a másodlagos szabályszegés az alábbi négy szabályszegés valamelyike szerint tipizálható 1. Sebességtúllépés (abszolút, relatív) 17,54% 2. Képtelenség az út vonalvezetésének tartására 43,86 % * 94 a Szentendrei Városi Bíróság 2007. és 2008. évre lajstromozott büntetőügy, 75 a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2001. és 2005. évben lajstromozott büntetőügy, 38 a Budakörnyéki Bíróság 2007. és 2008. évre lajstromozott büntetőügy

4. A közlekedési környezet, -szituáció felismerésének hiánya Az elkövetés körülményei, avagy a tipikus másodlagos szabályszegések, és a befolyásoltság megállapíthatósága 3. Észlelési késedelem (megnövekedett reakció idő akadály előtti megállást illetően (közlekedési okból előtte megállásra kényszerülő jármű, áthaladó gyalogos, előtte kisebb sebességgel haladó jármű) 9,65% 4. A közlekedési környezet, -szituáció felismerésének hiánya Elvártan könnyen felismerhető közlekedési szituációk, amelynek helyes – balesetmentes – megoldása nincs közvetlen összefüggésben a reakcióidővel (elsőbbségadásra való kötelezettség, gyalogos átkelőhely, forgalomterelés, stb.) 14,47%

Klinikai tünetek gátlástalan viselkedés kézremegés akadozó beszéd A befolyásoltság bizonyításához jegyzőkönyvben vagy jelentésben rögzítendő Klinikai tünetek gátlástalan viselkedés kézremegés akadozó beszéd szótévesztés alkoholos lehelet kettős-látás, színtévesztés kéz és láb nehézkes együttmozgatása egyensúlyzavarok

Elkövetés körülményei A befolyásoltság bizonyításához jegyzőkönyvben vagy jelentésben rögzítendő Elkövetés körülményei (kiemelten a másodlagos szabályszegések) Sebességtúllépés (abszolút, relatív) KRESZ 25. § (1) bekezdés, 26. § (1) bekezdés Pályaelhagyás KRESZ 25. § (1) és (2) bekezdés megnövekedett reakció idő akadály előtti megállást illetően KRESZ 3. § (1) bekezdés c) pontja Elvártan könnyen felismerhető közlekedési szituációk fel nem ismerése, vagy azokban helytelen döntés

A befolyásoltság bizonyításához jegyzőkönyvben vagy jelentésben rögzítendő A vérvételi jegyzőkönyvön kívül jelentésben is rögzítendő minden olyan körülmény, amely a befolyásoltságon kívül, vagy amellett a klinikai tünetek, vagy a másodlagos szabályszegés oka lehet. A járművezető általános állapota (betegség, fáradtság, étkezés hiánya, felindult lelkiállapot, stb.) Járművezető által szedett gyógyszerek A közlekedési környezet sajátosságainak olyan alapossággal történő rögzítése, amely a nem befolyásolt járművezető észlelési, úttartási, stb. képességeit is hátrányosan befolyásolhatja

Járművezetés a felszívódási szakban

Járművezetés a felszívódási szakban I. Jogeset (BH 2001. 262.) A terhelt előadása szerint 21 óra után 1 üveg fél literes sört, 21 óra 45 perckor 1 dl vodkát és 1 l sört fogyasztott, majd 22 óra 10 perckor a község külterületén a közúton úgy vezetett személygépkocsit, hogy szervezetében szeszes ital fogyasztásából származó alkohol volt. 2 km megtétele után a rendőrök igazoltatták, majd vérvételre állították elő. A terhelt előadása szerint még 2-300 métert kívánt vezetni. A 22 óra 41 perckor történt vérvétel idején a vádlott vérében 1,86 g/l (ezrelék), míg a 23 óra 12 perckor történt vérvételkor 1,69 g/l (ezrelék) volt a véralkohol koncentráció.

Járművezetés a felszívódási szakban Az orvosszakértői vélemény szerint a mért véralkohol koncentráció megfeleltethető a terhelt által előadott italfogyasztásnak. Mivel más adat nem állt rendelkezésre, a terhelt bűnössége az ittas járművezetés vétségében -bizonyítottság hiányában – nem volt megállapítható.

Járművezetés a felszívódási szakban II. Jogeset A terhelt előadása szerint a délutáni óráktól kezdődően 23:00 óráig 0,8 l sört, majd 00 óra 45 perckor 2-2,5 dl 80 %-os fekete abszintot ivott narancslével higítva. Előadta, hogy nem szokott alkoholt inni, és a baleset előtti napokban erős hashajtót használva „tisztítókúrát tartott”. 00 óra 55 perckor a terhelt halálos közúti baleset okoz, amelyben maga is megsérül. Sérülése okán csak 03 óra 50 perckor vesznek vért tőle, a mintában az alkohol koncentráció 1,53 g/l (ezrelék). Az ismételt, 04 óra 04 perckor végzett mintavétel 1,44 g/l (ezrelék) véralkohol-koncentrációt mutatott.

Az orvosszakértői vélemény szerint a mért véralkohol koncentráció pontosan megfeleltethető a terhelt által előadottaknak. Azonban utalt arra, hogy az ilyen körülmények között történő alkoholfogyasztás mérgezéses vegetatív tüneteket „akár heveny keringés összeomlást, eszméletvesztést, járásképtelenséget” okozhat. A terhel társaságában szórakozó tanúk, a mentőápoló, majd később a vérvételt végző orvosok csak a szokványos részegség tüneteit észlelték. Többek között erre tekintettel utasította el a bíróság a terhelt előadását.

Járművezetés a felszívódási szakban Mindkét jogesetnél: Segítette volna a bizonyítást, ha a nyomozó hatóság a helyszínen aktív állapotú elektromos alkoholszondával is végzett volna mérést, amely a légalkohol szintjét is méri. Ilyen esetekben két, egymást 15 perccel követő alkalommal szükséges a mintavétel, ugyanis a mérést esetlegesen 10-15 perccel megelőző alkoholfogyasztás estén a szájüregben a kilélegzett levegőénél nagyobb koncentrációjú alkohol lelhető fel, amely torzíthatja az eredményt. A nagyobb szájalkohol koncentráció azonban gyorsan visszaesik, ezért szükséges a kétszeri mérés, amely a terhelt előadását cáfolhatja/támaszthatja alá.

Járművezetés a felszívódási szakban Az elektromos alkoholszondákkal végzett méréseket a jogalkalmazás elfogadhatóak ítélte. BH 1998. 468., BH1994. 645., BH2000. 435 Nem következetes a gyakorlat a kilélegzett levegő alkoholtartalmának a véralkoholértékre való átszámítását illetően. Az egyik felfogás szerint nem feleltethető meg pontosan a légalkohol-koncentráció 2,1-es szorzó mellett sem a véralkohol-koncentrációnak, ezért a későbbi vérvételek eredményével történő összevetésre sem. BH2000. 435

Járművezetés a felszívódási szakban Az alkoholfogyasztás időpontjához közeli légalakohol koncentráció méréssel utóbb, az első egyidejű vér és vizeletvétel idején – a két érték összevetésével – már pontosan megállapítható lett volna, hogy valóban a járművezető elmondásának megfelelően történt-e az alkoholfogyasztás (idejét, mennyiségét tekintve) és az alkohol felszívódásának szakaszában, tehát nem befolyásolt történt-e a járművezetés. Mindkét jogesetnél fontos továbbá: Annak pontos rögzítése, hogy a terhelt mikor, mekkora idő alatt, mennyi és milyen típusú alkoholt fogyasztott, esetlegesen a terhelt testsúlyára vonatkozó nyilatkozat Annak pontos rögzítése, hogy a terhelt előadása szerint mekkora távolságot kívánt megtenni a járművel

Járművezetés a felszívódási szakban A I. jogesetnél: Az esetleges klinikai tünetek jelentésben történő rögzítése szintén segítette volna a befolyásoltság bizonyítását. A felszívódási szakban történő járművezetésre történő hivatkozás mellett kiemelten fontos lehet az első intézkedéskor – a nyomozó hatóság tagjai, mint laikusok által – tapasztalt klinikai tünetek rögzítése. Az éhgyomorra történő, rövid idő alatt elfogyasztott nagy mennyiségű, tömény alkohol, rövid időn belül jellemzően mérgezéses tüneteket okoz, amelyek eltérnek a szokásos ittasság tüneteitől. izzadás hideg, nyirkos tapintású bőr vérnyomás esés A klinikai tünetek rögzítése segítheti az orvosszakértőt annak megállapításában, hogy a járművezető által előadott időben és mennyiségben történt-e az italfogyasztás, mivel vizsgálható, hogy annak jellemző következménye-e.

Bizonyítás a járművezetést követő alkoholfogyasztásra Több időpontban történő alkoholfogyasztás anyagcsere folyamatainak találkozása Bizonyítás a járművezetést követő alkoholfogyasztásra

Alkoholfogyasztás a járművezetést követően (is) I. Jogeset: A 94 kg testsúlyú terhelt előadása szerint 14:00 óra és 14 óra 10 perc között 4 dl bort és 0,5 dl unicumot fogyasztott, majd járművébe szállva 14 óra 15 perckor közúti balesetet okozott, előadása szerint ettől megrémülve visszatért az italmérésbe és 14 óra 30 perckor még 2 dl bor és 1 dl unicumot fogyasztott A 15 óra 58 perckor levett vizeletmintában 2,78 g/l (ezrelék), 16 óra 05 perckor levett vérmintában 1,93 g/l (ezrelék), 16 óra 25 perckor ismételt vérvétel vérmintájában 1,88 g/l (ezrelék) volt etilalkohol koncentráció, A rendőri jelentés szerint a terhelt „látványosan ittas volt”.

Alkoholfogyasztás a járművezetést követően (is) Az orvosszakértő megállapítása szerint: A terhelt által előadott alkoholfogyasztás nem eredményezheti a mért alkohol koncentrációt. Amennyiben 14:00 óra és 14 óra 10 perc között a bemondott értéket fogyasztja el, a 16 óra 05 perckor levett vérmintában 0,36-0,42 g/l (ezrelék) alkohol koncentrációt eredményezett volna 1,93 g/l (ezrelék) helyett, és ez szükségszerűen nem járt volna klinikai tűnetekkel Amennyiben 14 óra 30 perckor még a bemondott értéket is elfogyasztja, a 16 óra 05 perckor levett vérmintában 0,41-0,46 g/l (ezrelék) alkohol koncentrációt eredményezett volna 1,93 g/l (ezrelék) helyett,

Alkoholfogyasztás a járművezetést követően II. Jogeset: A terhelt 11 óra 40 perckor gépkocsijával elütötte a kerékpáros sértettet. A terhelt a helyszínt megállás és segítségnyújtás nélkül elhagyta. Előadása szerint nem észlelte, hogy balesetet okozott, a „koppanásra” azt hitte, hogy egy kutyát ütött el. Ezért hazaérkezése után, 11 óra 50 perckor 0,5 liter sört és „egy húzásra” 1 dl házi vegyes pálinkát fogyasztott. 14 óra 45 perckor levett vérminta alkoholkoncentrációja 1,81 g/l (ezrelék) volt, míg A 15 óra 45 perckor levett vérmintáé 1,67 g/l (ezrelék) A kiérkező rendőrök az erős ittasság tüneteit észlelték rajta. A bíróság rendelkezésére állnak tanúvallomások mely szerint a terhelt 11 óra körüli időben „sörözött”, de már annak megvásárlásakor is láthatóan ittas volt

Alkoholfogyasztás a járművezetést követően Az orvosszakértő szerint a mért értékek megfeleltethetőek a terhel által előadottaknak. A bíróság azonban – többek között – a terhelt balesetet megelőző fiziológiás állapotára, és észlelt alkoholfogyasztására vonatkozó tanúvallomások alapján utasította el a terhelt előadását az alkoholfogyasztás tekintetében.

Alkoholfogyasztás a járművezetést követően Mindkét jogesetnél: Segítette volna a bizonyítást, ha a nyomozó hatóság a helyszínen aktív állapotú elektromos alkoholszondával is végzett volna mérést, amely a légalkohol szintjét is méri. Az I. jogesetnél alátámasztotta volna az orvosszakértő megállapításait, a II. jogesetnél pedig nem kényszerült volna a bíróság kizárólag a tanúvallomásokra támaszkodást, hanem orvosszakértői eszközökkel is megállapítható lett volna, hogy az ott mért alkohol-koncentráció megfelel-e a terhelt által előadottaknak az alkohol fogyasztás idejét és mennyiségét tekintve.

dr. Fülöp Natasa Katalin, Szentendrei Városi Bíróság Köszönöm megtisztelő figyelmüket!