Saját magunkat mindig arról próbáljuk meggyőzni, hogy mennyivel boldogabb lesz az életünk majd, ha megházasodunk, megszületik az első gyermekünk, majd a második. De elégedetlenek vagyunk, mert a kisgyerekkel sok gond van, és majd ha megnőnek sokkal könnyebb lesz az élet. De azután , megint nem vagyunk elégedettek, mert kamaszodó gyermekeinkkel rengeteget kell harcolnunk. Biztosan boldogabbak leszünk, ha kinövik ezt a kort. Azt mondjuk, hogy sokkal boldogabb lesz az életünk, ha megoldódnak anyagi gondjaink, ha a házastársunkkal rendezzük a problémáinkat, ha jobb autónk lesz, ha majd el tudunk menni nyaralni, ha majd végre nyugdíjasok leszünk. Az igazság az, hogy a boldogságra nincs megfelelőbb pillanat, mint az amelyik éppen most van. Ha nem most, akkor mikor? Az életed mindig tele lesz megoldandó helyzetekkel. Okosabb, ha ezt tényként kezeled, és eldöntöd, hogy mindezek ellenére, te boldognak fogod érezni magad.

S megérti azt is, hogy a boldogsághoz vezető út nem létezik. Sokszor úgy tűnik, hogy az igazi életnek már rég el kellett volna kezdődnie, de valami mindig megakadályozta azt: egy magasabb erő, valamilyen munka, amelyet be kellett fejezni, amire időt kellett szánni, valamilyen számla, amit ki kellett egyenlíteni. Majd azután kezdődik az élet... Aztán az ember megérti, hogy ezek az akadályok: maga az élet. S megérti azt is, hogy a boldogsághoz vezető út nem létezik. A boldogság csak maga az út, az útonjárás lehet. Vagy tudjuk boldogan élni az utat a jelenben, kíváncsisággal, felfedezőkedvvel (pl. „vajon mit tudok ebből a helyzetből kihozni“) - vagy nem, de akkor a boldogságot is folyton a jövőbe fogjuk tolni. Ezért élvezd ki minden pillanatát, és kincsként őrizd a legkisebb ajándékot is, amit az élettől kaptál! Ne várj addig, míg befejezed az iskolát, míg lefogysz vagy meghízol, míg munkába állsz, míg megházasodsz, míg megszületnek a gyerekeid, míg megoldod a házastársi konfliktusokat, ne várj a péntek estére, a vasárnap délelőttre, az új autóra, a tavaszra, a télre, a halálra és az újjászületésre. Amíg te várakozol, és tervezgetsz, a boldogság elhalad melletted, és te észre sem veszed, hogy már elszalasztottad a megfelelő pillanatot.

A boldogság az út maga lehet csak és nem a cél, hisz sosem mondhatjuk, hogy célbaértünk, hogy nincs tovább, hogy többé nem lesznek megoldandó helyzetek. A tapasztalatszerzés vágya hajt mindnyájunkat tudat alatt, hiszen csak a tapasztalat érhet bölcsességgé. Nincs megfelelőbb idő arra, hogy boldog légy, mint éppen most! Ne hagyd, hogy egy általad elképzelt szebb jövő elrontsa a jelen boldogságát! Az élet túl rövid ahhoz, hogy lemondj akár egyetlen boldog pillanatáról! Ha nem tanulod meg élvezni a MOST-ot, az aktuálisan megoldandó helyzeteivel, akkor holnap, holnapután sem fogod tudni élvezni az akkori MOST-ot az akkori megoldandó helyzeteivel! Benneragadsz a boldogságot a jövőben váró érzelmi mintában. Ráadásul negatív érzelmi állapotod önmagában is akadályozza vágyaid megvalósulását (vonzás törvénye). Éld és élvezd a jelent! Vagy úgy, hogy élvezetes mozzanatokat fedezel fel benne (mindig létezik minden pillanatban olyan részlet, nézőpont, ami élvezetes lehet számodra) - vagy úgy, hogy élvezetes mozzanatokat „csempészel“ bele (pl. zenehallgatás)!

Íme néhány pozitív gondolat segítségül a jelen megfényesítéséhez: Hívom és beengedem a jót az életembe. Megtalálom életemben, ami hálára okot adó. Azt várom, hogy csak a legjobb történjen és (egyre inkább) az is történik. Meghallom a szívem bölcsességét. Követem a szívemet. Önbecsülést, belső békét, szeretetet, jó közérzetet és boldogságot sugárzok ki – és ezért egyre inkább az áramlik felém is. Mindaz, amit teszek, szépséggel, harmóniával, renddel és fénnyel gyarapítja az univerzumot. Szeretetet és pozitív hozzáállást viszek mindabba, amit teszek. Olyan dolgokkal veszem magam körül, amelyek tükrözik az örömömet és az energiámat. Értékelem mindazt, ami vagyok és mindazt, amim van. Hálát adok mindenért, amim van, mert tudom, hogy mindez egy lépcsőfok minden egyébhez, amire vágyom. Az én boldogságom felvirágoztat másokat is. Egy interneten keringő lánc-emailből átdolgozta: Tormási Kati www.BosegMindenTeren.hu