A közszolgálat és a pártszolgálat határa Pós Péter előadás-vázlat a A bajban orvosság kell című nemzetközi konferencia A befolyásolás eszköztára tárgyú témaköréhez 2009. február 28.

Bevezető Előre bocsátom, hogy szándékosan mellőzök minden olyan megfogalmazást, amelyet a magyar nyelven ki sem fejezett PC („píszí”)-elv, azaz „politikailag korrekt”(?) ködösítés jegyében manapság, az EU-szerte elvárt önkéntes cenzúra jegyében divat alkalmazni. Előadásomban nem kizárólag, de - hazánk mai helyzetére tekintettel – hangsúlyosan a közszolgálat és a pártszolgálat média területén való ütközéséről lesz szó.

Miért időszerű a téma? Hogy érzékeljük, a „mi kutyánk kölyke” iránt elnéző, hazug elhallgatás is végzetes lehet! Elnézésünk - a sajnos már csak büntetőjogi értelemben nem létező(!) – politikai bűnözők néma cinkosává tesz. Ideje elkezdeni magyarul, a könnyű megértés érdekében a maga nyers valójában, pőrén, a tárgyalt pártoktól függetlenül igazat mondani. Lesznek, akik kifejezéseimet, felvetéseimet helyenként már-már szemtelenül sértőnek érzik. A taglalt helyzet, s így minden elnéző, enyhítő megfogalmazás súlyosan közérdeket sértő!

Mióta időszerű a téma? Az 1989-90-es események óta, amelyeket a magát politikai elitnek dicsérő pártpolitikai osztály irányította köznyelv módszerváltás helyett rendszerváltásnak hív. 2008. november 4.-én (talán csak érzéketlenség miatt az ’56-os forradalom vérbefojtásának napján) jelent meg - szép csendben, a parlament honlapján az egyik legszemérmetlenebb kísérlet az áldemokráciává színpadiasított diktatúra visszatérítésére a közvetlen diktatúra felé. Nem kevesebbről van szó, mint a média pártállami jellegű visszaállamosításáról egy új médiatörvény útján!

Rögtön sikerült? Nem, az első kísérlet csúfosan megbukott! A média megpuccsolásának kísérlete olyan visszhangot váltott ki, hogy az azt addig támogató öt parlamenti párt - színleg - egymással versengve határolódott el tőle. Még a pártpuccshoz legmakacsabban ragaszkodó médiapolitikus is csak sértődötten tudott alkotmányellenes butaságokat nyilatkozni, arra vágyódva, hogy hagyjunk fel a szemforgatással, adjuk a politikának azt, ami (szerinte) rá tartozik. Olyat akart a pártpolitikára bízni, amihez annak még a hatályos Alkotmány szerint sincs semmi ráhatási joga: a közszolgálati elektronikus sajtót.

És a „másik oldal” mit szólt? A kormánypárt szószólói egyenesen azt állították, hogy ők nem is látták az általuk is támogatottként nyilvánosságra hozott tervezetet. Pedig az nem egy kocsma falán, hanem parlament világhálós felületén tűnt fel. Azt ígérték, szóba sem jöhet, hogy ezt a vállalhatatlan fércmunkát még 2008. folyamán javítgatással a tekintélyes képviselőtestület elé terjeszthetővé tegyék. Aztán december 23.-án, nyilván karácsonyi ajándékként, már ott dicstelenkedett az újabb változat a honlapon. Ennyit a politikai „elit” megbízható ígéreteinek műfajához. A karácsonyi ajándék megérkezett!

Karácsony, Újév a pártok ünnepe? „A 2008. november 4-én vitára bocsátott szakmai munkaanyaghoz érkezett észrevételeket, véleményeket az országgyűlési frakciók által delegált szakpolitikusok és szakértők áttekintették. A szakértők által átdolgozott tervezetet ismételten vitára bocsátjuk, a véleményeket újra várjuk a mediaszabalyozas@parlament.hu címre 2009. január 9-ig.” Az ismételten öt frakció általi támogatottságot sugalló szöveg talán az ünnepekre is tekintettel most teljes 17 naptári napot biztosít a felelős állampolgárok részére. A jogalkotási törvényre pedig tesznek, mint eddig!

Jogalkotás Magyarországon… A demokratikusnak álcázott részletekkel nem untatok senkit, csak a csemegével, pontosabban a lényeget jelentő maszlaggal: „43. § Ha a miniszter, az államtitkár az országos hatáskörű szerv vezetője, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, a legfőbb ügyész, a társadalmi szervezet vagy az érdekképviseleti szerv azt észleli, hogy a jogszabály előkészítésére vagy a jogalkotási eljárásra vonatkozó szabályt megszegték, intézkedés végett a Kormányhoz fordulhat.” A meglopott meg forduljon a tolvajhoz!

Demokrácia Magyarországon(?) Éppen oda lehet fordulni panasszal, ahol a legfőbb szinten felelősek a jogszabály semmibe vételéért. Ez ám az EU-tagállamhoz való jog! A Kormánynál is feljebb, nincs hová fordulni! Várjuk, amíg a parlamenti képviselőknek kedvük lesz lassan 20 év után megalkotni azt a törvényt, amelynek alapján az Alkotmány 2. § (3) bek.-ben tiltott erőszakos hatalomgyakorló törekvésekkel szemben (melynek egyik jó példája a jogalkotási törvény semmibe vétele) törvényes úton mindenki jogosult (lenne) és egyben köteles fellépni. Addig 4 évente szavazgassunk, aztán a következő 4 évben mindig csak „coki nekünk”?!?

Miért csonkul az alkotmányos igény? A hatályos törvénnyel ellentétben az új médiatörvény-tervezetnek már a bevezetőjében leírt legfontosabb céljai közül is kihagyják az Alkotmány 61. §-ában leírt legfontosabb követelmények teljesítését. Lássuk, mi az, ami már nem fontos a pártoknak: 61. § (1) A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze. (2) A Magyar Köztársaság elismeri és védi a sajtó szabadságát.

Mit hagynak meg a pártok? A saját döntési jogaik sérthetetlenségét: „61. § (4) A közszolgálati rádió, televízió és hírügynökség felügyeletéről, valamint vezetőinek kinevezéséről, továbbá a kereskedelmi rádió és televízió engedélyezéséről, illetőleg a tájékoztatási monopóliumok megakadályozásáról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.” Ne mondja senki, hogy alkalmatlanok! Saját jogaikra nagyon is tudnak vigyázni!

Mennyit ér a mi jogunk a pártoknak? A médiatörvény egy ország alkotmánya után talán legfontosabb, az egyesülési és a gyülekezési jog mellett a leglényegesebb demokratikus alapjogokat szabályozó jogszabály, és most éppen ennek gyökeres megváltoztatásáról van szó, szép csendben! Egy olyan ügy megvitatására, aminek megnyugtató szabályozása nélkül még hozzávetőleges demokráciáról sem lehet beszélni, a magyar áldemokráciában (Karácsony körül) 17 naptári napot szánnak!

Van jó is a médiatörvény-tervezetben! 53. § (4) A közszolgálati médiaszolgáltató központi ügyvezetésének helye csak a Magyar Köztársaság területén lehet, és az általa nyújtott médiaszolgáltatással kapcsolatos szerkesztői döntéseket a Magyar Köztársaság területén kell meghozni. Talán szóba került más is? Hisz’ nálunk – ki tudja miért – az Alkotmány a köztársasági elnökön kívül nem írja elő pld. az alkotmánybírók magyar állampolgárságát, a legfőbb ügyész és a legfelső bíróság elnöke pedig bármilyen állampolgár lehet! Derék dolog, hogy ezt a jogot az Alkotmány azért a bennszülött magyaroknak is biztosítja! Kettős állampolgár meg nálunk bármivé válhat, igazi befogadó nemzet vagyunk!

Egy példa a hazai médiajogra…

egy kétharmados elnökválasztás…

…érvénytelenségéről

A Magyar Rádiót „emer”-ré tevő… …Such György, akinek előzetes támogatásában a párthátterű kurátorok megegyeztek, mégis elnökként funkcionál, és a magyar jogállam azóta sem tette lehetővé, hogy érdemben megvizsgálják a szavazatok érvényességét. Senki nem gátolhatná meg az azóta regnáló új kuratóriumot, és Ellenőrző Testületét, hogy saját hatáskörében elvégezze az ellenőrzést, és kimondja, semmis a választás, nincs elnök, meztelen a király! A pártoknak alkalmas, vannak akik azt bánják, hogy nincs több mindenre vállalkozó Such-juk! Önök is így látják?

Azért gondolkodjunk el egy picit Azért gondolkodjunk el egy picit! …minek is kell nekünk közszolgálati média? I. Talán valós híreket, vitatkozó jogi értékeléseket akarunk a közelmúltban felvett nemzetközi hitelek egyelőre átláthatatlan jogi hátterének jogszerűségéről? Talán a politikai körökben hétköznapi virtuskodásnak számító hűtlen vagy hanyag kezeléssel megvalósuló ingatlan-panamákról szeretnénk többet tudni? Persze, csak ha nem sikerül a fehérgalléros politikai bűnözők szándéka, hogy szinte alkotmányos politikusi jogukká váljon paloták bagóért, haveroknak való elkótyavetyélése!

…minek is kell nekünk közszolgálati média? II. Talán azért, hogy ne felejtsük el követelni a lakásmaffia módszerváltás óta, komoly jogi háttértámogatással, szinte zavartalanul folyó üzelmeinek felszámolását, a bűnözők azonosítását, megbüntetését, a károsultak kártérítését? az országot áthálózó köztörvényes olajügyek és kapcsolódó bűntettek (csalás, sikkasztás, okirat-hamisítás, hatalommal visszaélés) sorozatára vonatkozó, 85 éves titkosításának feloldását, s az érintettek felelősségre vonását – a hatalomnak a közszolgálati médiában rendszeresen tükröt tartva?

…minek is kell nekünk közszolgálati média? III. Talán szeretnénk a képzetlen cigányok munkalehetőségeinek szinte teljes megszűnéséről, ma folyó rejtett holokausztjáról, ennek a bűnözéssel való összefüggéséről, és az ügynek az egész országot is veszélyeztető voltáról nyílt, az érintettekkel, és nem kéretlen prókátoraikkal folyó párbeszédet folytatni?

…minek is kell nekünk közszolgálati média? IV. Talán annak az okát is szeretnénk elemezni, miért járatódott úgy le a pártpolitikai osztály, hogy ezzel lehetővé tette egy Seres Mária nevű kisgyermekes anyának, hogy pártok, szakszervezetek és civil tömörülések támogatása nélkül is a szükséges aláírások háromszorosát tudta összeszedni, hogy a politikusokat kötelező erejű népszavazással emlékeztesse népfenséget sértő, bizonylat és más érdemi ellenőrzés nélküli költségelszámolásaik erkölcstelenségére?

…minek is kell nekünk közszolgálati média? V. Talán, egy valóban közszolgálati médiát alkalmazva követni akarnánk az eredményes példát, és akár: még fontosabb területeken is érvényesíteni tudnánk a népfenség lényegét?

Folytassuk a gondolkodást Folytassuk a gondolkodást! Miért is nem kell a pártoknak a közszolgálati média? Mert a pártok érdeke szerint például a fenti témákról legjobb hallgatni, nehogy kiderüljön, hogy azért van olyan sok megoldhatatlannak látszó probléma ebben az országban, mert ezekre vonatkozóan a hangadó politikusoknak – saját érdekeik hajtása mellett – tulajdonképpen nincsenek is figyelemre érdemes megoldási javaslataik! Nekünk viszont az az érdekünk, hogy ez végre kiderüljön!

Egyértelműen kiderült, a fű alatt becsempészni akart médiatörvény-tervezetnek az alapvetése is alkotmányellenes, olyan demokratikus alapjogokat épít le, vet a pártok martalékává, amelyek nélkül a jövőben itt bármiféle maradék demokráciáról sem lehet a szó. Pártoktól független sajtó nélkül: sem egészségügyi, sem közbiztonsági, sem közoktatási kérdést, semmi fontosat nem lehet a közérdeknek megfelelően megtárgyalni. Akkor hiába lehet majd kimenni az utcára akár tüntetni, akár petíciókat átnyújtani, ezekről a pártérdekű sajtó semmit nem fog közvetíteni, azok fognak tudni róla, akik éppen ott voltak!

Az Alkotmány nem érvényes a MÉDIATÖRVÉNYRE? Sólyom László a hatályos médiatörvény parlament általi, 2008. végén megszavazott módosításáról az Alkotmánybíróság előzetes normakontrollját kérte. Az államfő az alkotmányos pártfüggetlenség szempontjából a médiahatóságra nézve súlyosan aggályos, párthatáskörbe helyezett döntési mechanizmust kifogásolt. Ugyanezt akarják a pártok a médiatörvény új tervezetében immár 3 testületre is alkalmazni. Evés közben jön meg az étvágy, és jogsértés közben a pártok demokráciasértő érdekérvényesítési kedve!

Közszolgálatról pártszolgálatosok A közszolgálati média jogi szabályozásának gyökeres megváltoztatása nem az az ügy, amelyet határozott politikai állásfoglalás nélkül, annak megfogalmazását névtelen, szakértői apparátusra bízva, pilátusi kézmosás mellett lehet – a választók torkán lenyomva – végrehajtani. Ha nem akarnak egymással felcserélhető arctalan lárvákká válni, a parlamenti pártok vezetőinek határozottan meg kell nyilvánulniuk abban a kérdésben, igaz-e, hogy az alkotmányos előírásokkal is szembe menve, újra államosítani, azaz megszüntetni akarják a közszolgálati feladatú médiát.

Egyéb példák a pártszolgálatú államra Az Alkotmányban szereplő minden végső jogi garancia már ma is értéktelen alibi-intézmény, a pártok eszköze, martaléka. Senki nem szégyelli a köztársasági elnök megválasztásának a jelölés szempontjából megalázó, a titkosságot pedig megcsúfoló botrányát, az alkotmánybírók, az ombudsmanok, a Legfelsőbb Bíróság elnökének megválasztása körüli ismétlődő színjátékot? Minden lényeges döntés pártmutyi, pedig – az Alkotmány szerint – minden hatalom a népé! Muszáj ezt a mocskot nekünk tűrnünk, vagy kötelességünk nem tűrni?

…példák a pártszolgálatú államra Természetesen minden további fontos intézmény vezetésének kinevezése is az alkotmányellenesen a pártok által uralt parlament hatásköre. Bár jogszerűen a képviselők szavazatát senki sem befolyásolhatja, a képviselők (akik komoly információkkal és szakértelemmel – nem véletlenül –nem, vagy csak véletlenül rendelkeznek) pártfrakcióik alkotmánysértő parancsára szavaznak. Ez a parlament, mint nem véletlenül gyorsított üzemű törvénygyár „szokásos üzemmenete”!

Hogyan változtassunk? Akarja-e Ön, hogy az országgyűlési választásokon több egyéni képviselő jusson a parlamentbe? Akarja-e Ön, hogy az országgyűlési választásokon érdemben ne mindig csak két lehetőség között választhassunk? Akarja-e Ön, hogy jellemzően semmiről sem tudó, bekiáltott parancsra gombot nyomogató bábok helyett valóságos képviselők legyenek az Ország Házában? Akkor keresse mindig a közös pártérdekből elhallgatott híreket, és tegyen, majd ha tehet!

Az előadásnak VÉGE, de az országunk még áll Az előadásnak VÉGE, de az országunk még áll! Vigyázzunk rá, a miénk, nem a pártoké, nem is a mi pártunké! Megtisztelő figyelmüket köszönöm!