Kognitív szempontok a dialóguskutatásban Tudat és elme. MAKOG XIV. Tihany, 2006. január 25-27. Készítette: Boronkai Dóra, PTE IGYFK

A dialógus mint szövegtípus szintaktikai, szemantikai és pragmatikai jellemzők verbálisan megformált cselekvéssor – beszédaktus (kommunikatív kompetencia - pragmatika) szekvencia párokba tömörülés: replikastimulus és replikareakció → szemantikai és szintaktikai összefüggés

A dialógus mint szövegtípus a beszélő és a hallgató mint két különböző szubjektum állandóan fölcserélt szerepei → a deiktikus centrum elemei folyamatosan változnak minden szöveg struktúra és procedúra, statikus és dinamikus jelenség → kognitív műveletek az intertextualitás mint komplex kommunikációs tevékenység → konnexitás, kohézió, koherencia

A közlő és a befogadó kognitív tényezői és műveletei a háttérinformációk, a háttértudás elrendezése és előhívása keret = frame séma = schema forgatókönyv = script hiedelem = belief nézőpont (perspektíva) kommunikatív kompetencia

A tipológia elméleti kerete a spontán beszéd alkotása és megértése - tervezett szövegek terv: a szövegtípus-ismeretekből eredő séma elvárás: a beszédhelyzetből, a szövegtípusból és annak stiláris jellemzőiből eredő előfeltevés intertextualitás: → az összehasonlítás kognitív művelete a kategóriákat a prototípushoz való állandó hasonlítással alkotjuk moduláris és holisztikus értelmezés

A tipológiák szempontjai a nyelvi-pragmatikai szempontú tipológia: a közlemény közege, jellege, az információ iránya, a domináns funkció, és a szituáció a kommunikációorientált szövegtipológia: dichotómiák (pl. beszélt/írott) dialógusfajták kognitív keretben: kifejtettség, nézőpont, színterek, értelemszerkezet, szövegfajta, stílus

A szövegértelem szintjei strukturalista leírás (Morris szemiotikai rendszere): szintaktikai, szemantikai és pragmatikai szintek – tisztázatlan kérdések, pl. névelő, ellipszis, aktuális tagolás a kognitív felfogás: a szintek a szövegjelenség kiterjedése és jellege alapján különíthetők el – mikro-, mezo- és makroszint

A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban- a perspektíva váltása az aktuális beszélő mindig saját szemszögéből teremti meg és értelmezi a szövegvilágot origó: az „itt” és „most” helyzete a nézőpont változásai mikroszinten kifejtett, de makroszinten ható nyelvi elemek határozószók, igekötők, bizonyos igék, igepárok és a különböző deiktikus viszonyok az integrált beszélő/hallgató mentális műveletei segítségével képes interpretálni

A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - a tér és az idő jelölése a mindenkori beszélő: a középponti személy (én – ego) a beszélés helye: (itt – hic) középponti hely a társalgás középpontja a beszélés ideje: (most – nunc) a középponti idő társadalmi középpont

A dialógus térszerkezete a folyamatos térkijelölés: a fordulók váltásakor a viszonyítási pont is állandóan változik mikroszintű elemek segítségével történik, de a teljes szöveg értelemszerkezetének és koherenciájának kialakulásához járul hozzá nyelvi reprezentációi: a résztvevők és az implikált dolgok helykijelölései és helyváltoztatásai, a fordulók váltásaiból eredő kiindulópont-változások és a rövid távú memória korlátai

A dialógus időszerkezete idősíkok: a beszédidő - a referenciális központhoz tartozó, a mindenkori beszélő szerinti jelen idő az eseményidő - az elbeszélt eseményben érvényesülő idő a referenciaidő - az előzőektől különböző, hivatkozott idő síkja bonyolítja a temporalitás és a modalitás aspektusa és az igék akcióminősége és aspektusa kifejezőeszközei: időjelek, esetragok, névutók, igeképzők, igekötők, határozószók, szókészletbeli elemek

A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - a szövegfókusz és szövegtopik megoszlása szövegtopik (DT) ismert, már említett jelöletlen a tudáskeretből vagy a szövegből könnyen hozzáférhető alapszerű a háttér jellemző eleme

A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - a szövegfókusz és szövegtopik megoszlása szövegfókusz (DF) még nem említett jelölt és kevésbé hozzáférhető figuraszerű elem a szövegprodukció és percepció során az előtérbe (foregrounding) kerül

Narratív szövegek [1] És akkor most szeretnék beszélni a döntéshozó stratégiákról. [2] Ez alapján az embereket általában három fő csoportba oszthatjuk. [3] Vannak a dominánsok, az objektívek és a szociálisak. [4] A dominánsokra az jellemző, hogy ők nyíltak a világra. [5] Ők szeretnek döntéseket hozni. [6] Döntéseiket az érzelmeik alapján hozzák, és ragaszkodnak hozzájuk.

A narratív szöveg mondattopik (TM)-mondatkomment (KM) viszonyai [1] TM1 – KM1 [2] TM2 – KM2 (TM2=KM1) [3] TM3 – KM3, KM4, KM5 (TM3=KM2) [4] TM4 – KM6 (TM4=KM3) [5] TM4 – KM7 [6] TM5 – KM8, KM9 (TM5=KM7)

A Daneš-féle lineáris és végigfutó tematikus progresszió ábrázolása TM1 – KM1 ↓ TM2 – KM2 TM3 – KM3, KM4, KM5 TM4 – KM6 TM4 – KM7 TM5 – KM8, KM9

Nyelvi példák az eltérésre döntéshozó stratégiák (1) : MF és DF döntés (5): MF de DT döntés (6): MT és DT domináns (3): MF és DF domináns (4): MF de DT

Dialógusok [K1] Ez folyami ponty vagy tavi? [K2] Nem ízlik, Döncikém? [K1] De, de, finom. [K3] Krumplisalátát is… Te mért nem eszel, Vanda? [K4] Ez hal? Tele van szálkával. [K3] Azért egyetek hozzá sok pürét. A püré lenyomja a szálkát. [K5] Jaj, most jut eszembe, Dönci, te nem ehetsz halat! [K2] Nem ehet halat? [K1] Ezerszer mondtam már, hogy halat ehetek. [K3] Halat mindenki ehet. (Szakonyi 1976: 137-8)

Topik- és fókuszviszonyok [1.] 1. ponty [2.] 2. E/3. (=1.); 3. Döncikém [3.] 4. E/3. (=1., 2.) [4.] 5. E/2. (=3.) vagy T/3.; 6. te; 7. Vanda (=6.) [5.] 8. hal; 9. E/3. (=8.) [6.] 10. T/1.; 11. püré [7.] 12. E/1.; 13. Dönci, 14. te (=13.) [8.] 15. E/3. (=13.) [9.] 16. E/1. (=13.) [10.] 17. mindenki

A szövegértelem makroszintű eszközei a dialógusokban - szituáció – szövegtípus – stílustípus a stílus viszonyfogalomként való értelmezése: nem díszítő, hanem értelemképző szerep a beszédhelyzet → résztvevők egymáshoz való viszonyulása, a szituációhoz fűződő céljai, elvárásai→ szövegtípus kiválasztása nyelvi interakció és szövegtípus → stílus a tudáskeretünkben már létező és előhívható típusokhoz hasonlítjuk az új megnyilatkozásokat → stílustulajdonítás → a szituáció: a szöveg-és a stílustípus összefüggése

A stílus mint viszonyfogalom dimenziói feltűnőség / semlegesség dominancia / kiegyensúlyozottság / hiány azonosság / ellentét egyszerűség / összetettség linearitás / hierarchizáltság

Összegzés: a szövegvilág mezo-és mikroszintje mezoszint: a szövegelemek hatóköre közepes méretű tartományra (pl. bekezdés vagy néhány forduló) terjed ki, viszonyai összetettebbek a mezoszint egyéb koherenciatényezői: mellérendelések, a fogalmi sémák diskurzusszervező funkciója mikroszint: az elemi egységek szövegtani kapcsolata egyéb kifejezői: a határozottság, személyragok és személyjelek, névmások, egyeztetés