A hidegháború kezdeti szakasza 1945-1953 2017. április 2.

1944/45: Új világrend épül A tengelyhatalmak feletti győzelem ekkor már csak „a túlerő megfelelő alkalmazásának módszerén” múlott – ez közös siker Új világrend: „4 csendőr” elmélete (USA-Kína, CCCP-UK) Unipoláris (USA-központú) világ elképzelése ENSZ Bretton Woods

Súrlódások a szuperhatalmak között az USA 1945 augusztusában leállítja a szállításokat a Szovjetunióba, sőt, a lend lease törvény alapján majd kéri a törlesztést az USA nem számolja fel az atomfegyvereit, sőt, tovább fejleszti azokat (1946: Bikini-szigetek) a Szovjetunió nyilvánvalóan előkészíti az általa „felszabadított” területek szovjetizálását szovjet-török konfliktus (Dardanellák, 1945) szovjet-brit/amerikai konfliktus (Irán, 1946) görög polgárháború (1946-1949) a németországi megegyezések be nem tartása

A konfliktus dokumentálása 1946: Kennan „hosszú távirata” 1946: Churchill (Fulton); Byrnes (Stuttgart) 1947. március 12/13.: Truman elv (feltartóztatás; brit érdekeltségek átvétele) 1947. április: GATT létrejötte (Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) 1947. június 5. Marshall-terv (feltartóztatás $$$) 1947. szeptember 22-27.: Zsdanov tézise: két tábor (Szklarska Poreba; Tájékoztató Iroda – Kominform) 1947: CIA létrehozatala (Központi Hírszerző Ügynökség) az NKVD ellensúlyaként 1948: Csehszlovákiával elkezdődik a szovjetizálás

Mi a hidegháború? Az USA és a CCCP, mint két szuperhatalom globális szembenállása 1945/7-1989/91 között ideológiai-politikai társadalmi katonai gazdasági vallási Mitől hideg? Mert nem vívták meg. A „keresztapa”: Walter Lippmann

A hidegháborús rendszer jellemzői A két szuperhatalom közötti háború nem robbanhat ki az atomfegyverek (atompatt) miatt A nemzetközi kapcsolatok szereplői a két szuperhatalom köré rendeződnek, a hagyományos birodalmi érdekszférák eltűnnek Washington végig, minden téren jelentős fölényben van a Szovjetunióval szemben, ugyanakkor 1945-ös helyzetéhez képest a világ egészével szemben folyamatos a relatív hanyatlása (máig)

Szövetségi rendszerek kiépítése 1947: Riói-paktum (Inter-American Treaty of Reciprocal Assistance); továbbfejlesztése 1948: OAS 1948: Szovjetunió és a csatlós államok szerződései 1948: Brüsszeli szerződés / 1949: NATO (Észak-Atlanti térség) 1951: ANZUS (Csendes-óceáni térség) 1954: SEATO (Dél-Kelet-Ázsia) 1955: CENTO (Közép-Kelet) 1955: Varsói Szerződés (azért jön létre, hogy „kölcsönösen” megszűnjön a NATO-val együtt) Fontos: Direkt összeütközés nincs – amerikai és szovjet csapatok szinte sosem lőnek egymásra a hidegháború folyamán – az világháborút jelentene

Szövetségi rendszer a hidegháborúban

Rió Paktum – 22 tagállam (1947-)

A NATO – 12 tagállam (1949-)

Az ANZUS – 3 tagállam (1951-)

A SEATO - 8 tagállam (1954-1977)

A CENTO – 5 tagállam (1955-1979)

Varsói Szerződés (1955-1991)

Az USA körbezárja a Szovjetuniót

Szövetségi rendszer a hidegháborúban

1948/49 – készülődés a háborúra A KGST megalakulása, erőteljes fegyverkezés a Szovjetunióval szövetséges országokban is A NATO megalakulása Sikeres szovjet atombombakísérlet Kínában győznek a kommunisták Megalakul az NSZK és az NDK Létrejön az első COCOM lista (célja a szovjet technológiai háttér fenntartása – ez sikeres is) HELYI KONFLIKTUSOK KIÉLEZŐDÉSE

A berlini válság (1948-1949) A nyugati szövetségesek egyesítik Németország három övezetét (Trizónia), és a Marshall-terv végrehajtása érdekében pénzreformot hajtanak végre 1948. június 18-án – önálló államalapítás kezdete A Szovjetunió megpróbálja ezt megakadályozni: a közösen megszállt Berlinben képes zavart kelteni: 1948. június 24.: műszaki nehézségekre hivatkozva lezárják a teljes vasúti, közúti és vízi közlekedést Nyugat-Berlin és a szovjet zóna területe között „berlini blokád”

A nyugati szövetségesek légihidat állítottak fel: bő egy év alatt 277 A nyugati szövetségesek légihidat állítottak fel: bő egy év alatt 277.728 berepülést hajtottak végre a szovjetek nem merték lelőni az amerikai és brit (katonai) repülőgépeket sikerült megoldani a város ellátását élelemmel, szénnel, nyersanyaggal (2 millió tonna áru) 1949. március: a nyugati szövetségesek kiterjesztették a valutareformot Nyugat-Berlinre is 1949. május: lezárul a nyugati zónákban létrehozandó német állam alkotmányozási folyamata A szovjetek belátták, hogy a blokád értelmetlen, tevékenységük a nyilvánosság előtt többet árt mint használ

1949. május 12.: a szovjetek feloldották a blokádot A Szovjetunió 1949. május 4-én négyhatalmi szerződésben ismerte el (ismét) a szövetségesek jelenlétét Nyugat-Berlinben Egyezményben rögzítették az országúti, vasúti és vízi közlekedés jogait (eddig ilyen nem volt) a Szovjetunió elfogadta a nyugati valutareform kiterjesztését Nyugat-Berlinre A „berlini blokád” véget ért, négyhatalmi megszállásában fennmaradt a status quo

A koreai háború (1950-1953) Korea – korábban Japán megszállás alatt A potsdami egyezmény alapján kéthatalmi szovjet-amerikai megszállás a 38. szélességi fok mentén 1948 folyamán külön választások; a fejlettebb, iparosodottabb északon a kommunista Kim Ir Szen, az agráriusabb délen Li Szi Man vezérletével külön államok szervezése indul el (Koreai Népi Demokratikus Köztársaság, Dél-Korai Köztársaság; egymást nem ismerik el. A szovjet (1948) és amerikai (1949) csapatokat egyaránt kivonják, de a tanácsadókat nem.

A háború menete 1950. június 25 sikeres északi katonai támadás (Kína, Szovjetunió és további 5 ország támogatásával), szeptemberre csak Korea délkeleti csücske (Pusan város és környéke) maradt a déliek kezén ENSZ felhatalmazással (BT 82. határozata) ellenakció 22 ország részvételével; Pusan erősítése amerikai csapatokkal MacArthur vezetésével 1950.09.15.: Inchonnál sikeres ENSZ partraszállás 1950.10.19: Phenjan elfoglalása, Jalu folyó elérése 1950.10.25.: a kínai „önkéntesek” támadása, mely visszaveti az ENSZ csapatokat a 38-as szélességhez

Állóháború és fegyverszünet 1951 január-június között a 38-as szélességi fok körül dúlnak a harcok, majd 1953 júliusáig állóháború következik. 1953. július 27.: panmindzsoni fegyverszünet, mely a 38-as szélességi fok mentén egy demilitarizált övezetet hozott létre Katonai veszteségek: USA: 40.000 halott, kínai önkéntesek: 400.000 halott, Észak-Korea: 500.000 halott, Dél-Korea: 400.000 halott. További résztvevők: 30.000 halott. Civil áldozatok száma: kb. 2 millió fő

Az első indokínai háború 1946-54 A japánokat a háború végén a 17. szélességi foktól délre brit, északon Kuomintang csapatok fegyverzik le. 1945 szeptemberében kikiáltják a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. A briteket azonban a visszatérő francia gyarmati haderő váltja fel, akik az egész ország megszállására igényt formálnak – ellenállás északon. Franciaország elismeri a déli „Kokinkínai Köztársaság” franciabarát kormányát: függetlenségi háború robban ki Vietnam, de Laosz és Kambodzsa területén. Eleinte francia katonai fölény érvényesült, 1949-től azonban kínai és szovjet segítség a franciaellenes erőknek. 1950-től amerikai támogatás Dél és a franciák részére (költségek 80 %-át állják). Franciaország Dien Bien Phu-nál vereséget szenved (1954). 1954. július 21.: genfi konferencia – felosztás a 17-es szélességi fok mentén. 1955: Északon megalakul a kommunista Vietnami Demokratikus Köztársaság, délen azonban a francia báb Bao Dai elnöktől Ngo Dinh Diem vette át a hatalmat, és kilépett a Francia Unióból – a francia csapatokat teljes egészében kivonják. 1956: Genf értelmében Északon és Délen is választásokat kellene tartani az egyesítés céljából, ezt azonban Délen Diem elszabotálja – a konfliktus folytatódik.

A kelet-berlini felkelés (1953. június 17.) 1952: SED 2. Kongresszusa – további lépések a szocializmus útján „A szocializmus a kapitalizmushoz vezető leghosszabb és legnehezebb út” a költségvetés 11 %-a katonai kiadás, további csaknem 10 % jóvátétel a Szovjetuniónak (1953-ig) a lakosság ellátása katasztrofális, jegyrendszer 1958-ig, nagyságrendje a fele a háború előttinek „Mehr Arbeit für gleichen Lohn“ – normaemelés 1953 májusában – nyilvánosságra június 15. Sztálin halála szimbolikusan is hozzájárult a zavargásokhoz

A kormány lemondását, SZABAD VÁLASZTÁSOKAT követeltek a demonstrálók Június 16.: építőipari sztrájk, munkásgyűlések – a normaemelést még aznap visszavonták A kormány lemondását, SZABAD VÁLASZTÁSOKAT követeltek a demonstrálók Június 17.: szerte az NDK-ban 500 helyszínen sztrájkok, tüntetések, majd összecsapások Tucatnyi párt- és kormányzati épületet foglalnak el szerte az országban A résztvevők számát 500.000 – 1.500.000 közé tehetjük A legnagyobb megmozdulások Kelet-Berlinben; nyugat-berliniek is jöttek

Otto Grotewohl: A zavargások kirobbantói „provokatőrök és külföldi hatalmak fasiszta ügynökei, valamint az őket támogató német kapitalista monopóliumok“ „az ellenforradalom” leverése érdekében rendkívüli állapotot hirdettek és beavatkoztak a szovjetek (ehhez minden jogi alapjuk rendelkezésre állt) nagyjából 20.000 szovjet katona több száz páncélossal – nincs komoly ellenállás (55 halott) 6000 embert ítéltek el a zavargások miatt; 330.000 fő menekül nyugatra (1953)

1953/54 - korszakhatár Sztálin halála (1953. március 5.) Utódlási harc a Szovjetunióban Átmeneti háborús kimerültség mindkét oldalon Igény van mindkét oldalon több évek óta megoldatlan kérdés tárgyalásos rendezésére Mindkét fél észleli az „atompatt” tényét; az erőegyensúly miatt taktikai jellegű tárgyalásokban érdekeltek a felek