Szajga
Előfordulása: A szajga Közép-Ázsia hatalmas füves síkságain él. A 17. században elterjedési területének nyugati határa még a Kárpátok vonalával esett egybe. 1919-ben helyezték védelem alá, azóta legalább 1,3 millió egyedre gyarapodott az állománya.
Előfordulása: A faj újra elérte Európa földrajzilag vett keleti határát. A kazahsztáni állomány egy része telente Üzbegisztánig, sőt akár Türkmenisztánig elvonul. Egy része Nyugat-Mongóliában is él, ez külön alfajhoz tartozik. Kínából az 1960-as években pusztult ki.
ÉLETMÓD: A tatárantilop társas lény, 30-40 állat alkot egy csordát. A vándorlás idején a csordák egyesülnek. Élőhelyüket éppen ezért soha nem legelik le túlságosan, hanem hagyják növekedni a sztyepi füveket. A tartós, mély hó veszélyes lehet rájuk nézve. Komoly megpróbáltatást jelenthetnek a nagy nyári hőségek és az aszályok is. Bundájuk ilyenkor ennek megfelelően jóval vékonyabb.
MEGJELENÉSE: Az állat fej-törzs-hossza 110-140 centiméter, magassága 60-80 centiméter, farokhossza 8-10 centiméter és testtömege 20-50 kilogramm. A bakok nagyobbak és nehezebbek a nőstényeknél. A nyári szőrzet gyapjas és világosbarna, a téli fehér, hosszabb és tömöttebb, még a szajga állát borító szőrök is hosszabbak lesznek. A párzási idényben a hím szakállt növeszt a nyakára. Feje nagyméretű, rajta hatalmas, duzzadt orrüreg van, melynek orrnyílásai lefelé mutatnak. A párzási időszakban a hím orra még nagyobbra fúvódik, ormányszerűvé válik. A tatárantilop füle rövid, körülbelül olyan széles, mint amilyen hosszú.
SZAPORODÁSA: A párzási szezon december-január között van. „Ormányukat” felfújják, szem előtti mirigyeikből pedig erős szagú váladékot bocsátanak ki. Keményen harcolnak egymással, a csaták végzetesek is lehetnek. A vemhesség 6-8 hónapig tart, ennek végén rendszerint 2 borjút ellik a nőstény. Születése után a borjú 8-10 napig a földhöz simul, s csak anyja hívására kel fel onnan. Az elválasztás 3-4 hónap múlva következik be. Eléggé egyszerre szülnek, így a farkasok okozta veszteség kisebb.
Köszönöm a figyelmet!