A szövegkohézió grammatikai és jelentésbeli egységei Összeállította: Dóber Valéria

A szöveg A legnagyobb nyelvi egység Mindig teljes, kerek, egész üzenet, a kommunikáció eszköze Egymással összefüggő mondatok láncolatából áll, terjedelme változatos („Ne lépj a fűre!”- egy hosszú regény) Elhangozhat szóban, de lehet írásbeli közlés is Sokféle szempont szerint csoportosíthatjuk

A szövegösszetartó erő Szövegösszetartó erő a szövegkohézió, amely biztosítja a szövegelemek összekapcsolását A szöveg egészét összetartja a téma és a cím; a mondatokat pedig a nyelvtani (grammatikai) és a jelentésbeli kapcsolóelemek A szöveg egészére ható összetartó erő a globális kohézió A szövegegységek, mondatok láncszerű összekapcsolódása a lineáris kohézió

A szöveg szerkezete A prózai szövegek egységei: mondatok, mondattömbök, bekezdések A tételmondatnak különleges szerepe van, összefoglalják a teljes szöveg vagy egy bekezdés fő gondolatát Az egy tömbbe tartozó mondatok között megfigyelhetünk különböző tartalmi-logikai viszonyokat: kapcsolatos, ellentéte, magyarázó, következtető

A szöveg témája A témát már kihangsúlyozza a cím Folyamatosan visszautalnak rá a szöveg kulcsszavai, ezek a témajelölő szavak a globális kohézió fontos eszközei Az ezekre épülő tartalmi-logikai kapcsolatok behálózzák a szöveg egészét, utalhatnak térbeli, időbeli, logikai viszonyokra, ok-okozati kapcsolatokra

Jelentésbeli kapcsolóelemek a szövegben Kulcsszavak ismétlése, szóismétlés Rokon értelmű szavak hálózata, körülírások, metaforikus megnevezések Többjelentésű, hasonló alakú, ellentétes jelentésű szavak hálózata A téma: a már ismert közléselem a szövegben A réma: az új információt hordozó szövegrész

Grammatikai kapcsolóelemek a szövegben Előre- és visszautalások hálózata, névmások, utalószavak, kötőszavak segítségével Az igék tárgyas és alanyi személyragjai (határozott, határozatlan jelentést hordoznak) Toldalékok egyeztetése, kihagyások, hiányos mondatok Határozott, határozatlan névelő szerepe A birtokos személyjelek Szórend, mondatrend

Gyakorolj a következő szövegen! Tisztelt Uram, miután elolvastam könyvét (Les Langues dans l'Europe nouvelle), szükségét érzem, hogy a nyilvánosság színe előtt forduljak Önhöz. Nem vagyok nyelvész. Író vagyok, aki anyagával bíbelődve sokszor és szívesen eltűnődik a nyelvi jelenségekről. Itt csak egy buzgó, lelkes érdeklődő érinti azokat a kérdéseket, melyekben Ön, az összehasonlító indogermán nyelvészet tudósa, szaktekintély. Ahhoz, hogy levelem megírjam, a fájdalom ad erőt. Munkájában lekicsinyli azt a szellemi és lelki közösséget, melyhez tartozom, azt a nyelvet, melyet tizenegymillió ember beszél. Félig-meddig ezeknek a nevében szólalok fel. Ez ad bátorságot. Reánk vonatkozó fejtegetéséből - a megállapításaiból, de még inkább a célzásaiból - körülbelül az derül ki, hogy sehonnai basáskodók vagyunk, hogy mindaz, amit eddig termeltünk az irodalom terén, haszontalan holmi, hogy nyelvünk gyökértelen és bárdolatlan, hogy nincs múltja, és jövője még kevésbé van, hogy annak idején oligarcha-erőszak odázta el halálát, mely még mindig esedékes lehet, s talán kívánatos is, egy magasabb elv érdekében. Kosztolányi Dezső: A magyar nyelv helye a földgolyón