Murakami Haruki – A norvég erdő Kedvenc könyvem Murakami Haruki – A norvég erdő

ノルウェイの森

Részlet: „Szép májusi délután volt, ebéd után Kizuki rábeszélt, hogy lógjunk az iskolából, menjünk billiárdozni. Engem sem érdekeltek különösebben a délutáni órák, kilógtunk hát az iskolából, lesétáltunk a hegyről, egészen a kikötőig, ahol egy billiárdszalonban lejátszottunk négy menetet. Az első játékot könnyen megnyertem, aztán kizuki komolyan összpontosítani kezdett, és a következő hármat mind ő nyerte, ezért a megállapodásunkhoz híven én fizettem. Míg játszottunk, Kizuki egyetlenegyszer sem tréfálkozott, ami nála igen szokatlan volt. A játék után elszívtunk egy cigarettát. - Ma különösen jól sikerünt koncentrálnod, nem gondolod? - kérdeztem. - Ma semmi képpen sem akartam veszíteni – közölte elégedett mosollyal az arcán. Aznap este meghalt a garázsunkban.”

Idézetek - Mennyire szeretsz? - Eléggé ahhoz, hogy a világ összes dzsungelének minden tigrisét kezes báránnyá varázsoljam ennyi szeretettel. Azzal, hogy éljük az életünket, egyre a halál felé haladunk. De ez csak egy a rengeteg igazság közül, amelyet meg kell tanulnunk. Naoko halálából a következőt tanultam: semmilyen igazság nem vigasztalhat abban a fájdalomban, melyet a szeretett lény halálakor érzünk. Nincs az az igazság, őszinteség, erő, kedvesség, amely kigyógyíthatna a szomorúságból. Nem tehetünk mást, mint túléljük valahogy a szomorúságot, tanulunk belőle valamit, aztán rájövünk, hogy amit tanultunk, annak semmi hasznát nem vesszük a következő, váratlan ránk törő fájdalommal szemben. Vannak ezek a nagy sütisdobozok, amikben többféle aprósütemény van összeválogatva. Van köztük olyan, amit szeretsz, és olyan is, amit nem annyira. Először kieszegeted belőle azokat, amiket szeretsz, végül nem marad benne más, csak amit nem szeretsz. Én mindig erre gondolok, amikor valami rossz dolog történik velem. Ha most ezeket szépen lenyelem, utána minden rendben lesz. Mert az élet egy sütisdoboz.

- Mennyire kedvelsz. - Mint egy tavaszi macit. - Tavaszi macit. ( - Mennyire kedvelsz? - Mint egy tavaszi macit? - Tavaszi macit? (...) Az meg mi, a tavaszi maci? - Hát sétálsz a mezőn át, egyedül, és egyszer csak eléd jön egy bársonyos szőrű, csillogó gombszemű, cuki kis medvebocs. És azt mondja neked: "Kis hercegnő, nincs kedved ma hemperegni velem egy kicsit?" Akkor összeölelkeztek, és egész nap csak hemperegtek a lóherével borított domboldalban, és rettenetesen jól szórakoztok. Csodás, nem? - Isteni! - Hát ennyire kedvellek. Sokkal türelmesebb vagyok másokkal, mint saját magammal szemben, és sokkal könnyebben elő tudom hozni a jót másokból, mint magamból. Olyan vagyok, mint az a csiszolópapír a gyufásdoboz oldalán. De nem bánom, nem érzem, hogy ez nekem rossz lenne. Inkább legyek elsőrangú gyufásdoboz, mint másodrangú gyufa.

Néha körbenézek a világban, és felfordul a gyomrom Néha körbenézek a világban, és felfordul a gyomrom. Miért nem erőltetik meg magukat az emberek egy kicsit? Semmit sem tesznek, mégis folyton csak elégedetlenkednek. Vannak dolgok az életben, amik félelemmel töltenek el. Ez természetes, nem? Csakhogy én ezeket a dolgokat nem fogadom el csak úgy. Mindent beleadok százszázalékosan, és addig megyek előre, ameddig bírok. Ami kell, elveszem, ami nem kell, azt nem. Én így élek. Ha valami nem jól sül el, majd akkor ott elgondolkozom, hogyan is tovább. Néha rettenetesen magányosnak érzem magam, mégis igyekszem élni az életem. Ugyanúgy, ahogyan te gondoskodsz minden reggel a madarakról, végzed a dolgod a kertben, én is összeszedem magam minden reggel. Míg kimászom az ágyból, megmosom a fogam, borotválkozom, reggelizem, felöltözöm, elindulok az egyetemre, legalább harminchatszor kell apró csavarokkal összerakni magam: gyerünk, egy új nap áll előttem. Ne légy türelmetlen. Ha már elviselhetetlenül összeguban- colódnak a szálak a kezeink között, és megpróbáljuk vala- hogy kibogozni a csomót, az semmiképp sem segít, ha reménytelennek érezve, türelmetle- nül kapkodva ráncigáljuk őket. Rá kell szánni az időt, lassan, egyenként kell kibontani azokat a szálakat.

Az érzelmeket ki kell adnunk magunkból Az érzelmeket ki kell adnunk magunkból. Akkor szenvedünk, ha nem tudjuk szabadon engedni őket. Olyankor csak gyűlnek a bensőnkben, míg teljesen megkeményednek, meghalnak bennünk. Borzasztó, ha ez történik. Ha azt olvasnám, amit a többi ember, gondolkodni is csak úgy tudnék, mint ők. A kedvenc könyveimet újra és újra elolvastam, néha csukott szemmel beszívtam ismerős illatukat. Elég volt ez az illat, a könyvek lapjainak érintése, hogy boldognak érezzem magam.

A Beatles Norvég erdő című legendás dala Toruban felidézi az első szerelem emlékét, azt az időszakot, amikor beleszeret elveszett barátja szerelmébe, Naokóba. Egyszeriben visszacsöppen a húsz évvel korábbi Tokióban töltött diákéveire, abba az életbe, amelyet viharos barátságok, szeszélyes fellángolások és szakítások, alkalmi szeretkezések, érzelmi zűrzavarok, veszteségek és beteljesületlen vágyakozások tettek emlékezetessé. Újraéli a találkozást a szókimondó, öntörvényű lánnyal, Midorival is, aki a felnőtté válás határán arra késztette, hogy válasszon múlt és jövő között. Könnyednek tűnő, rafinált történetében Murakami megidézi az 1960-as évek diáklázadásainak hangulatát, a szabad szerelem, a nagy ivászatok, az élvezetek kamaszos, provokatív hajszolásának popzenés világát. Ám a felszín alatt leheletfinom érzékenységgel ír életéről, haláláról, és a felnőtté válás mélypontjai és magaslatai közt hányódó fiatalság sebezhetőségéről.

Murakami Haruki Murakami Haruki 1949-ben született Kiotóban. Milliós példányszámban megjelent regényeit és elbeszéléseit több mint 20 nyelvre fordították. 1987 óta sikert sikerre halmoz, rangos irodalmi díjak birtokosa, hívei fanklubokba tömörülnek. A kritika a nemzetközi rangú írók élvonalába sorolja, a legfiatalabb írónemzedék számos tagja pedig már példaképnek tekinti. Hosszú ideig a Világvége és a keményre főtt csodaország című regénye volt az egyetlen magyarul is megjelent könyve. A Geopen gondozásában azóta rendszeresen olvashatók sajátos történetei. A Kafka tengerparton új rajongókkal gazdagította az író híveinek táborát. A Birkakergető nagy kaland és a Világvége és a keményre főtt csodaország új kiadása után a Norvég erdő címűregény- nyel folytatják a magyarul is olvasható Murakami-művek sorát.

Világvége és a keményre főtt csodaország Könyvajánló Világvége és a keményre főtt csodaország A talányos című regény cselekménye két szálon fut. Páratlan és páros fejezetei talán egymásról mit sem tudva és egymás elébe vágva fonódnak össze, hogy minden fordulat a meglepetés erejével hasson. A krimiszerű stílusban megírt, szenvtelen, ironikus hangvételű „keményre főtt csodaország indul előnnyel. Matematikus-numerátor főhősének nincs neve, noha az író az ő ürügyén mondja a magáét, miközben a csodaország mélységeibe és bonyolult, megtévesztő kalandokba sodorja őt. A „Világvége” a lélek elszivárgásának lírai története, amely az önmagukba visszatérő belő erővonalak mentén kering jövő, lélek, emlékek és akarat nélküli emberek társaságában. Csodaország hősét sorra kíméletlenül tereli a párhuzamos világ felé, és kalandjai végén be is lép az ismeretlenbe. De hogy mi vár rá, az sejtelmem marad. A filozófiai, történelmi, biológiai, régészeti esszébetétekkel váltakozó kalandtörténet Murakamira jellemző módon bővelkedik irodalmi illusztrációkban, zenei utalásokban, rejtelmes világában békésen megfér egymás mellett Bob Dylan és Dosztojevszkij.

Birkakergető nagy kaland Egy különleges, misztikus-mitologikusirodalmi thriller keltette fel a világ figyelmét Murakami Haruki könyvei iránt, és alapozta meg írói tekintélyét a nemzetközi könyvszakmában. Története murakamisan egyszerűen kezdődik: Egy alig harmincéves reklámszövegíró férfi képeslapot kap eltűnt barátjától, és azt felhasználja az egyik biztosítói társaság hirdetéséhez. Csupán akkor szerez tudomást arról, hogy a hegyi levegőt ábrázoló képen látható a nyájban egy mutáns birka csillaggal a hátán, amikor felkeresi egy furcsa, fekete ruhás férfi, és ultimátum elé állítja: vagy megtalálja az állatot, vagy meghal. A fiatalember unalmas élete egy csapásra megváltozik. Fölkerekedik barátja és a nem minden napi birka felkutatására, és ezzel kezdetét veszi a birkakergető nagy kaland, amelynek során hősünk megismerkedik a juhtudományok professzorával, elvetődik Japán északi hegyvidékének legelhagyottabb zugába, ahol nemcsak a mitikus birkával néz farkasszemet, hanem a hagyományok szorításában önmaga démonaival is. Murakami, ahogy szokta, úgyfent meglepi, lehengerliés elképeszti az olvasót.

ディ・エンド Vége