Vojtina ars poeticája Versterv
Ki Vojtina? Valahogyan Pestre keveredett „rímfaragó”. „Egy kis halál? Nem tesz semmit. Őseinknek szintúgy volt.” „Egyszer a róka magát nagy ehetném lyukba bebújta Dombos az oldala lett, nem lehet ám gyere ki.” Valahogyan Pestre keveredett „rímfaragó”. Kollégájának gondol minket. Bernát Gáspár inasa, ő terjeszti „művészetét”. Nem régiben mutatták be nekem. Néhány megnyilvánulása:
Az ö nevében írom versemet, mert Úgy gondolom finom gúnnyal a tudtára hozhatom, hogy menyire ellenzem, hogy a hozzá hasonló rossz poéták elárasszák a sajtót. Versemben, persze saját magam vagyok. Úgy gondolom magam sem vagyok nagy. A mocskot, a rútat egy az egyben nem szabad a versbe emelni. A hazug pátosz sem jó, az ömlesztett mocsok sem jó
„Aurea Mediocritas” újragondolva: Gondolj csak a fővárosra: messziről vagy alkonyatban szép, közel hajolva koszos és bűzös Az író feladatának tekintem, hogy a valós látványról írjon, de megszépítő tükörben A poétának hazudnia kell!
Fontos a természet, a történelem szépítése is: A természet szépítve hasznára van a költőnek. Mátyás mondáit igazként adom. Tiborc létezését mutatom példaként.