Városökológia, zöldfelületek I. félév

Településökológia településökológia a településsel (várossal) mint összetett környezeti rendszerrel, az itt található élőrendszerekkel, -együttesekkel és az élettelen környezeti elemekkel való kapcsolatrendszerekkel foglalkozik; település fogalom, a görög oikosz szó értelmében nem tesz különbséget város és falu, nagyváros, megalopolisz és tanya között; amikor településökológiáról beszélünk, akkor nagyobb hangsúlyt kapnak a városok, melyek számottevő környezeti hatással rendelkeznek;

Településökológia a településökológia vizsgálati területét többnyire az erősen módosított biotópok képezik, ahol a természetes társulási folyamatok alig, vagy kis mértékben jellemzőek, az alapvető ökológiai folyamatok itt is meghatározóak; bioszférát számtalan ökoszisztéma alkotja; település is különböző ökoszisztémák bonyolult, összetett rendszere, amelyben azonban az abiotikus környezeti elemek sokkal nagyobb szerepet játszanak;

A település, mint ökológiai rendszer.

A település - ökológiai rendszer sajátos ökoszisztéma, amelynek fizikai alapját és kereteit: átalakított természet, az épített környezet és a benne élő emberi közösségek együttesen alkotják; település a bioszféra alárendelt helyzetben lévő sajátos alrendszere, ökoszisztémája

Fenntarthatóság a településeken A települések jelenlegi természeti erőforrás igényének biztosítása fenntartható módon; Olyan településszerkezet, amely hatékony földhasználaton keresztül csökkenti az ökolábnyomot; Olyan települési infrastruktúrák kifejlesztése, amelyek minél alacsonyabb természet-használatot eredményeznek; Környezetkímélő, energiatakarékos közlekedési rendszerek létrehozása;

A település - méret kérdés, hogy mekkora egy optimális városméret? méretnövekedés: csökken az energiahasználat, a hulladékkezelés és az újrahasznosítás költsége; méretnövekedés: nő a károsanyag kibocsátás, zaj, stressz és a bűnözés; Nincs ideális méret, nagyvároson belül is lehet emberi léptékben, valódi életminőségben egészségesen élni

A városok szerkezete, tértípusai és ökológiai térképeik

A város sajátos környezeti rendszer, mely jelentős hatással van a bioszféra működésére; állandó kiegyensúlyozatlanság állapotában vannak, önszabályozó képesség pici; függetlenedés az eredeti termőhelytől; csökken a növényzet és nem fogyasztásra való a többség; az ember a főfogyasztó és a főszabályozó; a tápanyag beérkezése ás hasznosítása után hulladék; lebontók szinte teljes hiánya;

A város a NAP-ot más energiaforrás helyettesíti; élővilág diverzitása csökken; a megmaradt természetközeli természetes élőhelyek: zsugorodás és átalakulás; eredeti klíma, talajvízszint, talaj stb. megváltozik; emberi zsúfoltság növekszik; sajátos tértípusok alakulnak; szennyező anyagok;

A város lakosság nagysága, sűrűsége jellemezheti a várost; intenzív, sokrétű emberi beavatkozás; nagy anyag- és energia bevitel; eutrofizáció - tápanyag feldúsulás; talajváltozás (szerkezet, süllyedés, tömörödés); talajvíz szintjének csökkenése; élővilág összetétele is változik;

A fenntartható város pillérei Integrált életmód munkahely és lakás közti közvetlen kapcsolat decentralizált ipari és mezőgazdasági termelés gépjárműközlekedés csak települések közt Autonómia, decentralizáció - autonóm közműhálózat, decentralizált energiaellátás és szennyvízkezelés önigazgatás Fenntarthatóság környezetterhelés csökkentése: Input-Output önfenntartó képesség egyensúly

A fenntarthatóság indikátorai I. Klimatikus fenntarthatóság: olyan beépítési sűrűség és építménymagasság, mely esetén a terület ligetes erdőként viselkedik (10-20%, 4 emelet) Energetikai fenntarthatóság: fűtésre rendelkezésre álló biomassza-mennyiség (MTA adat) és meglévő lakásszám alapján számítva egy lakás fenntartható hőenergiaigénye: ~ 55 kWh/m2év (meglévő lakásállomány értékei: 200-400) egy lakás fenntartható áramigénye: ~ 3 kWh/nap (meglévő átl.: 10).

A fenntarthatóság indikátorai I. Fenntartható vízellátás: ivóvízigény minimum: víztakarékosság, visszaforgatás és esővízhasznosítás révén 60 l/fő (mai városi átlag: 150-200 l/fő), esővízigény minimum: 30 l/fő, ez min. 34 m2 telek/fő ill. min. 300 fő/ha laksűrűség mellett biztosítható; Fenntartható szennyvízkezelés: emisszió minimum: 90 l/fő (mai városi átlag: 150-200 l/fő) kezelés, visszaforgatás: helyben, természetközeli technológiákkal, energiaigény nélkül

A fenntarthatóság indikátorai II. helyigény: min. 3 m2/fő zöldterület, tisztított szv. hasznosítás: párologtatás 30-100%, öntözés, stb. Fenntartható közlekedés: a közlekedés volumene az integrált életmód alkalmazásával minimalizálható; a helyi közlekedés arányát növelni kell (kerékpár, gyalogos); a környezetterhelés megújuló energiákkal csökkenthető. Fenntartható hulladékkezelés: emisszió minimalizálása, szelektív gyűjtés;

A települések éghajlat-módosító szerepe

A TELEPÜLÉSI KLÍMA A NAPSUGÁRZÁS (1) 15-20%-kal alacsonyabb, mint a település környezetében tapasztalható (1 m²-re eső energiamennyiség). Ennek okozója a városok erősen szennyezett levegője (a korom- és porszemcsék több napsugarat vernek vissza).

A TELEPÜLÉSI KLÍMA Ennek ellenére A HŐMÉRSÉKLET (2) magasabb a környezeténél mert: a beérkező hőmennyiség „érdes” felületre érkezik (épületek) és a felmelegedés így erősebb a sík terepinél; a lokális légtérben található üvegházhatású gázok koncentrációja magas és ez is relatíve melegedést okoz; sok az importhő (lakások, ipar, járművek)

A TELEPÜLÉSI KLÍMA Az ÉVI KÖZÉPHŐMÉRSÉKLET (2/a) átlagosan 0,5-2 °C-kal magasabb a környezetnél, de napsütéses, szélcsendes időben a napi különbség akár 5-6 °C is lehet. Vannak a városon belül ún. „melegedési gócok” (az ipari üzemek, hőközpontok, nagy kiterjedésű, sűrűn beépített lakótelepek rengeteg a hulladékhő) és vannak területek, ahol a növényzet hatása érvényesül (ún. parkklíma-hűvösebb, kiegyenlítettebb)

A TELEPÜLÉSI KLÍMA A lehulló csapadékmennyiség 60%-a gyorsan elfolyik ezért: a PÁROLGÁS (3) mértéke jóval kisebb a párolgás által elvont hőmennyiség is kevesebb a települési hőmérséklet további relatív emelkedése

A TELEPÜLÉSI KLÍMA A CSAPADÉKKÉPZŐDÉS (4/a) gyakorisága 5-10 %-kal magasabb, mint a település környezetében. A szilárd csapadéké (hó) viszont 5-10%-kal alacsonyabb. Ennek oka a hősziget jelenség. Ami csapadék a városon kívül (-1) – (-5) °C között hullik le (hó), az a városon belül már esőként ér talajt. A hősziget a fagymentes időszakot is meghosszabbíthatja, extrém esetben akár 8 héttel is. A csapadékvíz gyorsan elfolyik a párolgás csökken a relatív páratartalom csökken. ún. városi sivatag (magas hőm. - alacsony páratartalom)

A TELEPÜLÉSI KLÍMA A gyorsan elfolyó csapadék és a talajvíz hiánya (talajszint sincs!) miatt a relatív páratartalom 8-10 %-kal alacsonyabb. Viszont a levegőben több a kondenzációs mag (por, korom, stb.) amin a túlhűléskor kicsapódó víz mennyisége nagyobb. Ez nagyobb felhőborítottságot okoz megnő a KÖD (4/b) gyakorisága. Télen akár duplája is lehet a városon kívüli területekkel összehasonlítva.

A TELEPÜLÉSI KLÍMA Ha köd levegőszennyezéssel párosul SZMOG (4/c) (füstköd) két jellemző megjelenése van: -redukáló szmog (londoni-típusú füstköd), -oxidáló szmog (los angelesi-típusú füstköd)

A városi környezet indikálása, indikátor élőlények.

Indikálása a városi környezetnek bioindikátorok olyan élőlények ill. élőlényközösségek, melyek életfunkciói adott környezeti faktorokkal szoros korrelációban állnak, így ezek kimutatására alkalmazhatóak; passzív monitoringnál egy adott hely, adott élővilágából választják ki a tesztpéldányokat. Ennek előnye, hogy így a helyspecifikus flóra illetve fauna vizsgálható; aktív monitoring alkalmával bizonyos kritériumok alapján kiválasztott pontokra adott időtartamra indikátornövényeket helyeznek ki;

Indikálása a városi környezetnek aktív monitoringnál: alkalmazott tesztélőlényeknél annak alapján, hogy az a légszennyezésre külső jól látható elváltozással pl. foltosodással vagy bizonyos anyag felhalmozásával reagál, beszélhetünk 1. reakciós- vagy hatásindikátorokról és 2. akkumulációsindikátorokról; reakciós indikátor: standardizált zuzmóexpozíció – SO2 paradicsom – etilén kardvirág – fluor

Bioindikátorok 2. Akkumulációs indikátor: zöld káposzta – nehezen illó szerves vegyületek, standardizált fűkultúra – fluor, kén, nehézfémek; bioindikátor lehet: szervezet, szövet, sejttenyészet, sejtmentes kivonat, enzim, sejtalkotórészek;

Indikálása a városi környezetnek zuzmók kitűnően jelzik a levegőminőséget, az egyes légszennyező anyagok koncentrációját; zuzmótérkép: áll sivatagi, I. küzdelmi, II. küzdelmi és normál zónából; zuzmó indikátorszervezet, nem él meg olyan helyen, ahol kén-dioxiddal szennyezett a levegő; a szélsőséges környezeti feltételek többségével szemben ellenállók, de a zuzmók egy része - különösen a fák kérgén élő leveles telepű fajok - nagyon érzékenyek a szennyezésekre;

Az ózon kimutatása alkalmas növények: dohány, bokros bab, kis csalán, spenót, nyárfa – Populus x euramericana var. Gelrica, valamint a búza, a mályva és a lóhere;

Az ózon kimutatása dohányt ózonindikátorként Európában a ’60-as évek eleje óta alkalmazzák, érzékenységét mutatja, hogy már 40 ppb-s koncentráció esetén a leveleken világos, foltok – klorózisok jelennek meg, melyek hosszabb ideig tartó ózonterhelés esetén, a levélszövet elhalásával sötét színű nekrózisokká változnak;

Az ózon kimutatása károsodás elsőként az idősebb leveleken jelenik meg, majd a felsőbb, fiatalabb levelekre is kiterjed. Az ózonhatást mutató kékeszöld vízfolthoz hasonlító károsodási szimptómák még visszafordítható elváltozások; elparásodott nekrózisfoltok viszont már végleges károsodást jelentenek elöregedés; a nem ózon által okozott nekróziskárok megállapítására az indikátorállomáson dohány Bel W3 fajta mellett sokszor a dohány egy másik változatát, a Bel B-t is telepítik; ózonra érzéketlenebb, de a vírusokra, gombákra ugyanúgy reagál;

Az ózon kimutatása a dohány túlzott ózonérzékenysége miatt jelentős ózonterhelés mellett esetleg nem lehet különbséget tenni az egyes állomások között, emiatt gyakran elhelyeznek babpalántákat is; indikátornövények közül több nem csak az ózonra érzékeny, Pinto bab akkor reagál érzékenyen az ózonra, ha az nitrogénoxidokkal keveredett; kis csalán ózonra és peroxiacetylnitrátra, míg a vörös here ózonra és kéndioxidra érzékeny. Ezen növények kombinációjával tehát a teljes légszennyezettségi szituációra is következtethetni lehet;

A települések növényzete, zöldövezet szerepe. Az allergia problémája.

A települések növényzete, zöldövezet szerepe. növényzettel fedett különböző rendeltetésű területeknek közös tulajdonsága, hogy a növény-együttesek jelentős nagyságú asszimiláló, párologtató, zöld levéltömegük következtében sajátos szerepet játszanak a település környezeti adottságainak és ökológiai viszonyainak alakításában; közös tulajdonságok és sajátos szerepkör miatt a település növényzettel fedett területeit együttesen zöldfelületnek nevezzük;

A települések növényzete, zöldövezet szerepe. adott térség zöldfelülete tehát e térség növényzettel fedett, benőtt, betelepített területeinek összessége zöldfelület szó ebben az értelmezésben egy alapterületet, vagy alapterületek összességét jelenti, s így használják a településtervezési gyakorlatban; kifejezésnek egy másik értelmezése is: a zöldfelület térben kibontakozó effektív zöld növényi felszín; ezt az arányt fejezi ki az ún. levélfelület index érték= egységnyi alapterület felett az állomány szerkezetétől függően, hány egység effektív levélfelület képződhet;

A települések növényzete, zöldövezet szerepe. növények biológiai aktivitása következtében a zöldfelület környezetére nemcsak fizikai, de fiziológiai folyamatok által szabályozottan is hat; a zöldfelület biológiailag aktív felület; környezeti hatása lényegesen különbözik a holt, burkolt, beépített, azaz biológiailag inaktív felületekétől; biológiailag aktívak a szabad vízfelületek is;

A települések növényzete, zöldövezet szerepe. település zöldfelületének, kertjeinek, parkjainak, védőültetvényeinek rendeltetése többcélú: ökológiai szerep funkcionális szerep településszerkezeti szerep esztétikai szerep

A települések növényzete, zöldövezet szerepe. városokban sok növényfaj kipusztul, eredeti növényzet megváltozik; Stuttgartban az őshonos fajok 4%, Berlinben 12%, Frankfurt am Mainban 17% tűnt el; Berlinben 114 faj halt ki, budapesti agglomeráció 1300 fajából 100 év alatt 100 faj tűnt el és további 80 faj a kipusztulás szélén áll; Budapesten az elmúlt 40 évben jelentősen, pl. a II., III. és a XII. kerületben harmadával csökkent a zöldterület; Budai - hg. erdőterületei zsugorodtak, 3-4%-al kevesebb erdei növényfaj;

A növényzet esztétikai szerepe a települési környezet egyik alkotó eleme, a település képéhez, vizuális megjelenéséhez szorosan hozzátartozik; növények a közvetlen és a tágabb környezetük jegyeit is magukon hordják; a település téralkotási, -tagolási, tömegformálási és felületképző eleme, érzékeny, élő építőanyag, jelentős építészeti kompozíciós eszköz; a városképi megjelenés, a vizuális környezetélmény jelentős eleme;

A zöldfelület típusai Termesztési célú zöldfelület alatt a mező-, kert-, vagy erdőgazdasági módszerekkel művelt, közvetlen és dominánsan gazdasági célú ültetvények, termesztő - felületek összességét értjük; Kondicionáló célú zöldfelületnek nevezzük az olyan növényzettel fedett területek, ültetvények összességét, melyek az embert részint közvetlenül, részint közvetve érvényesülő közjóléti (kommitatív) hatásokkal szolgálják;

A kondicionáló célú zöldfelület típusai használat jellege és a tulajdonviszonyok szerint lehetnek közcélú és ennek megfelelően közterületen létesített zöldfelületek, ill. magántulajdonú zöldfelületek; Használatukat tekintve a zöldfelületek három csoportba sorolhatók: a) Közhasználatú zöldfelületek, b) Korlátozott közhasználatú zöldfelületek és c) Közhasználat elől elzárt zöldfelületek;

Várostűrő növények. A települések állatvilága, rendelkezésre álló életterük.

Várostűrő növények és állatok. városi biocönózisoknak, növény- és állattársulásoknak fontos szerepük van a lokális klímaviszonyok, a vízháztartási viszonyok, a levegőminőség javításában; városok élővilágára jellemző azok fokozatos fajszám-csökkenése; nagymértékű a településekben a kondicionáló zöldfelületek csökkenése is. utóbbi 30 évben a budai oldalon a beépítések következtében közel 1/3-ával csökkent az erdő és a közpark területek nagysága;

Uniformizált növényvilág őshonos fajok kipusztulnak - helyettük jövevény (adventív) növények; lepusztult területeket a ruderális gyomnövénytársulások lepik el; városklíma hatására: sok mediterrán és szubmediterrán növény: szürke madársóska, ördögcérna;

Uniformizált növényvilág több a fény-, hő- és nitrogénkedvelő faj és kevesebb a savanyú kémhatású, nedves talaj kedvelő növény a környező területekhez képest; legtöbb kozmopolita adventív növény előfordulása: szemétlerakók, utak mente, házak, kerítések, feltöltött és romos-törmelékes területek, gyárak, pályaudvarok; a gyomnövények uniformizálják a növénytakarót: gyakori belső városrészeken a zöldhúr-ezüstmoha együttese;

Uniformizált növényvilág külső városrészekben: angolperje-útifű, illetve a nyáriperje és az egérárpa társulása; kiterjedt állományok: disznóparéj, libatop, tatárlaboda; nitrogénben gazdag helyek: aprómályvás társulások; kevésbé bolygatott helyek: gyalogbodza, ördögcérna, tarackbúza; számos behurcolt cserje- és fafaj;

Uniformizált növényvilág fák túlélési aránya a településeken sokkal rosszabb; mechanikai sérülések érik a gyökereiket, sószórás, kiáramló földgáz, az olaj stb. mind károsan hatnak rájuk; utóbbi 50 évben főleg a szilfák és a juharok pusztultak; Budapest fasorainak több mint 50%-a akác, őt követi a korai juhar majdnem 20%-al; laza facsoportok több port kötnek meg, mint a sövényszerűen záródók;