Az utolsónak szánt költemény Tragédia bírálójához elküldöm versemet…
„Tömérdek bút küldött reám az ég…” ,,Érinte elválás…” – egykori nejem, Fráter Erzsébet nincs velem ,,…börtön ismerős velem…” – Kossuth Lajos titkárát bújtattam, s ezért börtönbe kerültem Alsósztregován gazdálkodni kényszerültem ,,…halálnak árnya…” – sokat betegeskedém mostanság
„Sokan szerettek és sokat szerettem…” Közgyűléseken vevék részt Szécsényben, Nógrádban Balassagyarmaton megválasztottak az országgyűlés képviselőjévé ,,A felirat vagy határozat kérdésében” beszédem igen nagy sikere az országgyűlésen A politika viszont háttérbe szorította az irodalmat életemben
„Ragyogó csillagom is volt elég…” ,,…mig reng dalom fénye…” – A civilisator; Mózes; Tragédia megírása ,,Küzdtérre …szívem sohsem lép…” – szolid (lelkű) ember levék ,,…bár gyöngy lenne mindenik dalocskám…” – dicsőséget alkotásimnak! ,,Elzengte akaratlan mint madárka…” – szívem szabadon száll
„Ki gondol a költőre, hogy mi sorsban él?” ,,Csak azt hallgatják, hódító-e hangja…” – személyemmel nem törődnek, kik műveim olvassák ,,…veszhet már a kagyló…” – nem magam vagyok fontos, csupán alkotásim ,,…örök ifjúság akkor jut nekem.” – vágyom a halhatatlanságot ,,Míg szent eszmékért ember harcol, érez, /Mindebből osztályrész jutand nekem.” – költői hitvallásom; hiszem, hogy emlékeznek majd rám