Árindex, gazdasági növekedés, termelékenység Előadó: Hüttl Antónia Korreferens: Cseh Timea

Bevezetés A probléma az 1960-80-es években, elsősorban amerikai szakmai körökben artikulálódott. A teljes tényezőtermelékenység (TFP) becslése során merült fel a kérdés, hogy kétféle elvi alapon is felbontható a beruházási-/állóeszközök értékváltozása volumenváltozásra és „tiszta” árváltozásra. Egységesen elfogadott megoldást máig nem találtak, de fontos melléktermékként ekkor vált széles körben ismertté a hedonikus árazás, amely segít abban, hogy megalapozottabb becslést készíthessünk a technológiai fejlődésnek erősen kitett termékek ár- és volumenváltozásáról. Marton Ádám már 1962-ben készített erről ismertetést a Statisztikai Szemlében. A beruházási árindex piaci alapú becslése nyilvánvalóan nem volt időszerű téma a korabeli magyar gazdaságban.

Volumenindex = Értékindex /Árindex A beruházási javak/állóeszközök endogén kategóriái (outputja és inputja) a nemzetgazdasági összefüggéseknek Volumenindex = Értékindex /Árindex Kétféle gazdaságelméleti elv alapján is szétválasztható a volumen- és az egységár változása. Az állóeszköz termelésekor: volumenváltozás, ha változik az eszköz használatából a jövőben nyújtott tőkeszolgáltatás hasznának jelenértéke (összhangban a nemzeti számlák általános szabályaival). Az eszköz használatakor: akkor változik a tőkeinput volumene, ha fizikai értelemben több eszköz kerül felhasználásra.

A beruházási eszközök volumenváltozása input vagy output szemléletben Output/Termelő szolgáltatás szemlélet: az állóeszköz termelésben való használatától várt haszon nagysága mutatja az eszköz volumenét. Árindex: a változatlan volumenű eszköz egységárának változása. A költségmentes minőségváltozás az eszköz volumenváltozása. Input/Tényező költség szemlélet: a több termelési tényező felhasználásával előállított beruházási eszköz jelent nagyobb volumenű eszközt. Árindex: az adott eszköz előállításához felhasznált termelési tényezők árváltozása. A költségmentes minőségjavulást nem mutatjuk ki az eszköz értékében.

A fogyasztói árindexek esetén: a HICP output szemléletű (A fogyasztói haszon változása volumenváltozás.), a megélhetési költségindex input szemléletű (Hogyan változott változatlan nagyságú fogyasztói haszon megszerzésének költsége.) Fogyasztók helyettesítenek, ezért Output szemléletű fogyasztói árindex > Input szemléletű fogyasztói árindex Technikai haladás költségkímélő, ezért Output szemléletű beruházási árindex < Input szemléletű beruházási árindex

Input szemléletben: Output szemléletben: 1. Példa: Tegyük fel, hogy egy költségmentes technológiai újítás következtében a gumiabroncsok élettartama megkétszereződik. A gumiabroncs piaci ára nem változik. Input szemléletben: A gumiabroncs termelése során változatlan marad a gumiabroncs volumene és egységára. A gumiabroncs tőkeinputot jelent a szállítási ágazatban. Nem változik a gumiabroncs felhasználás volumene. A szállítás termelékenysége emelkedik (mert változatlan tőkeinput több/hosszabb idejű szolgáltatást nyújt). Output szemléletben: A gumiabroncs volumene megkétszereződik (mert az élettartama megkétszereződik), az egységára a felére csökken. (Mivel egy abroncs piaci ára nem változik.) A gumiabroncs által nyújtott tőkeinput megkétszereződik (arányos az eszköz volumennövekedésével), a szállítás termelékenysége nem változik.

Input szemléletben: Output szemléletben: 2. Példa: Tegyük fel, hogy egy másik technológiai újítás következtében ugyanazon gumiabroncs előállításához az eredeti erőforrások fele is elegendő. Ennek következtében a termelő a gumiabroncs piaci árát a felére csökkenti. Input szemléletben: Az abroncs volumene a felére csökken, az (egységnyi volumen) egységára változatlan. A szállítás ágazat termelékenysége nő (mert csökken a tőkeinput volumene).   Output szemléletben: A gumiabroncs volumene változatlan marad, az ára felére csökken. Az olcsóbb gumiabroncs használat ellenére a szállítás ágazat termelékenysége nem változik (mert a tőkeinput volumene sem változik.)

Melyik a megfelelő módszer? A nemzeti számlák következetesen az output-szemléletet alkalmazzák. Összhangban azzal, hogy a beszerzési áras GDP a fogyasztók/felhasználók preferenciákkal méri a keletkezett új értéket és így a felhasználói preferenciák változása volumenváltozást jelent. De: Egyes amerikai szakértők javasolták, hogy: a beruházási javak termelésének volumenét output szemléletben mutassuk ki; a termelékenységi számításokban a tőkeinputot (a beruházott eszközök használatának volumenét) viszont input szemléletben kell mérni. A kétféle árindex lehetővé tenné, hogy a nemzeti számlákban reális mértékű gazdasági növekedést mutassunk ki, ugyanakkor a termelékenységi számításokban kimutatható legyen az eszközök minőségjavulásának betudható TFP.

Statisztikailag megfigyelhető-e a beruházási javak „felhasználói haszna”? A beruházási eszközök felhasználói haszna az eszköz használatának teljes ideje alatt várt összes profit (bruttó működési eredmény) jelenértéke. De A várható profit csak a termelési folyamat egészére becsülhető. Nem osztható fel az egyes eszközfajtákra. A hedonikus árindex alkalmazható arra, hogy kimutassa a termékek/ eszközök minőségi jellemzői és az árak közötti kapcsolatot. De ez csak az output minőségi jellemzőit (kapacitás, élettartam stb.) tudja beárazni. Fontos minőségi jellemző az eszközök használata során a változó költségekben (anyagok, munkaerő stb.) elért megtakarítások mértéke. Ez függ az eszköz használatakor alkalmazott technológiától, ami az eszköz termelése idején nem ismert. Az állóeszközök felhasználói haszna a jelenleg használt statisztikai módszerekkel kellő pontossággal nem becsülhető.

Hogyan becsüli a statisztika a beruházási javak árindexét? A termelő jelenti az árakat, nem a beruházó. (Aki egyáltalán ismerhetné a az eszköz használatából várható profitot.) A beruházási javak egyedi jellegűek, az árreprezentánsok lazán specifikáltak. A termelő változatlannak tekinti az árreprezentánst, ha nem változik jelentősen a termelés költsége. A lényegében „költségmentes” folyamatos technikai fejlődést nem veszi figyelembe, mint minőségjavulást. Ezért az ennek betudható kismértékű árnövekedést „tiszta” árváltozásnak kezeli. Szokásosan azt feltételezzük, hogy az új termékek árváltozása megegyezik a meglévő termékek árváltozásával. Holott a termelő a minőségjavulás egy részét többnyire nem érvényesíti az új eszközök áraiban (pl. piacszerzés érdekében). Vélelmezhető, hogy a beruházási árindex szisztematikusan felülbecsült.

Következtetések A statisztika által rendszeresen előállított beruházási árindex köztes jellegű, de inkább input, mind output szemléletű. Az eszköz termelésekor ez alulértékeli a gazdasági növekedést. Nem veszi figyelembe a költségmentes vagy a költségnövekedést meghaladó haszon/profit növekedést, mint az eszköz volumennövekedését. Ez a technológiai fejlődés lényege. Az eszköz termelésben való használata során a termelékenységi maradékban a beruházási eszköz volumenbecslésének hibája mutatkozik meg. Torzítja a GDP volumenindexével mért fejlődési rangsorokat, elsősorban az élenjáró technológiai eszközöket előállító országok kárára. Kevésbé torzított a nettó hazai termék (NDP) volumenindexe (az árindex szempontjából), mert ha nagyobb volumennövekedést mutatunk ki az eszközökre, akkor az értékcsökkenés is nagyobb lesz.

Köszönjük a figyelmet!