EU költségvetési szabályozás Pénzügyi jog EU költségvetési szabályozás

Az európai unió költségvetési joga Alapvető kérdések - a költségvetési jog alapvető jogszabályai - a költségvetési szabályozás alapelvei - az EU pénzügyi tervezési keretidőszakai - a költségvetés szerkezete - a költségvetés bevételei - a költségvetés kiadásai - a költségvetés megalkotása - a költségvetés végrehajtása - a költségvetés ellenőrzése

Az EU költségvetésről általában Olyan finanszírozási rendszer kereteit teremti meg, amely az uniós politikák céljai megvalósításának, elérésének alkalmas eszközként működik. Mutat bizonyos hasonlóságot mind egy nemzetközi szervezet, mind egy állam költségvetésével, de mindkét fajta költségvetési rendszertől, a bennük foglalt finanszírozási céloktól, és a bevételek rendszerétől sok szempontból különbözik. Nem helyettesíti a tagállamok költségvetését, és nem is függ azoktól, hanem egy önállóan működtetett rendszer. Önálló bevételekből, és saját céljait finanszírozó kiadásokból épül fel.

Az EUMSz rendelkezései Az Európai Unió működéséről szóló Szerződés (EUMSZ.) 310-325. cikke szabályozza az Unió költségvetésére vonatkozó alapvető kérdéseket, a költségvetés készítési kötelezettséget, a költségvetés finanszírozására vonatkozó alapvető szabályokat, a költségvetési felhatalmazás időszakát, a költségvetés elkészítésének rendjét, az átmeneti gazdálkodás szabályait, a költségvetés végrehajtásának alapvető kritériumait, az elszámolás kérdéseit, és a Közösségek pénzügyi érdekeit sértő csalások elleni fellépés alapvető szabályait. A pénzügyi ellenőrzés feladatát az Unión belül a Számvevőszék látja el, amelyre vonatkozó alapvető szabályokat szintén az EUMSz. tartalmazza. (285-287. cikk)

A másodlagos jogforrások A legfontosabb másodlagos jogforrások: az 966/2012/EU, Euratom rendelete az Unió általános költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról, (az EU „államháztartási törvénye”) A Tanács 1311/2013/EU, Euratom rendelete a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről (valamint az Intézményközi Megállapodás), a Tanács 2014/335/EU, Euratom határozata az Európai Unió saját forrásainak rendszeréről

A költségvetési rendelet A költségvetési rendelet struktúrája: költségvetési alapelvek; a költségvetés megállapítása és szerkezete; a költségvetés végrehajtása: a végrehajtás módszerei, a pénzügyi szereplők, a pénzügyi szereplők felelőssége, a bevételi műveletek, (a saját források rendelkezésre bocsátása, az esedékessé váló követelésekre vonatkozó becslések, az esedékessé váló követelések megállapítása, a behajtás engedélyezése, a behajtás), a kiadási műveletek (a kiadásokra vállalt kötelezettség, a kiadások érvényesítése, a kiadások engedélyezése, a kiadások kifizetése), a belső ellenőr; a közbeszerzés; a vissza nem térítendő támogatások: a támogatások fajtái és hatályuk, a támogatások alapelvei, az odaítélési eljárás, a kifizetés és ellenőrzés, a végrehajtás; a pénzügyi eszkézék beszámolók és könyvvezetés; külső ellenőrzés és mentesítés; az Európai Mezőgazdasági Garanciaalapra vonatkozó szabályok; a strukturális alapokra, a Kohéziós Alapra, az Európai Halászati Alap és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra vonatkozó szabályok; a kutatásra vonatkozó végrehajtási szabályok külső fellépésekkel kapcsolatos előirányzatokra vonatkozó végrehajtási szabályok; az igazgatási előirányzatokra vonatkozó végrehajtási szabályok.

A költségvetési szabályozás alapelvei az egységesség és teljesség elve az éves költségvetés elve az egyensúly elve az elszámolási egység elve a globális fedezet elve az egyediség elve a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve az átláthatóság elve

Az EU pénzügyi tervezési keretidőszakai Az EU éves költségvetéseit egy középtávú (hét évre szóló) pénzügyi terv keretei között határozta meg az EU három e témában is fontos hatáskörrel rendelkező intézménye az Európai Parlament, a Tanács, valamint a Bizottság. A középtávú megalkotott pénzügyi tervben lényegében meghatározzák összességében és a főbb kategóriák szerint az adott időszak által lefedett költségvetési évek éves kiadási kereteit, valamint a következő időszak költségvetési prioritásait. Mindez azonban semmilyen egyéb szempontból nem befolyásolja az érintett intézmények költségvetéssel kapcsolatos hatásköreit és nem érinti az éves költségvetés elvét. A középtávú pénzügyi terv nagyban különbözik egy egyszerű előrejelzéstől, tekintettel arra, hogy az ebben rögzített keretösszegek az Intézményközi megállapodásban részes intézményekre nézve kötelezően alkalmazandók.

Többéves pénzügyi keret 2013-ig A 2007-2013 közötti költségvetési időszak fontos alapdokumentuma az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között 2006. májusában megkötött Intézményközi Megállapodás a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről. Ez a megállapodás képzeti az alapját a 2007 és 2013 közötti időszakban az EU aktuális hét évre szóló költségvetési tervezetési időszakának, rögzítve a középtávú költségvetési tervezés kereteit és az éves kiadási sarokszámokat, és alapját adva az éves költségvetések tervezésének és elfogadásának.

Többéves pénzügyi keret 2014-től 2014-től a középtávú pénzügyi terv elfogadása a Tanács és a Parlament által rendeleti formában történik!

A költségvetési bevételek A költségvetés bevételeinek túlnyomó részét az ún. saját források jelentik. A saját források rendszere lényegében három fő részből áll, amelyet a tagállamok bocsátanak az Unió rendelkezésére: - a mezőgazdasági lefölözések, és a nem tagállamokkal folytatott kereskedelmet terhelő vámok, - a tagállamok által beszedett forgalmi adók meghatározott része, - a tagállamok GNP-je alapján meghatározott negyedik forrás. Az Unió saját forrásai mellett a költségvetés bevételei közé tartoznak az egyéb bevételek: a közösségi alkalmazottak jövedelemadója, az intézmények működési bevételei, a késedelmi kamatok és bírságok; valamint az előző évekről származó költségvetési többlet összege. Az Uniónak nincs adókivetési joga, ebből adódóan nincs uniós adó- és vámhatóság sem, amely bármilyen adót beszedhetne.

A saját források rendszere A saját források rendszere jelenleg harom fő részből áll: (1) tradicionális saját források: a lefölözések, díjak, kiegészítő vagy kompenzációs összegek, kiegészítő összegek vagy tényezők, a közös vámtarifa szerinti vámok és egyéb olyan vámok, amelyeket a harmadik országokkal folytatott kereskedelem tekintetében az Unió intézményei már megállapítottak vagy meg fognak állapítani, az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó, hatályát vesztett szerződés hatálya alá tartozó termékekre kiszabott vámok, valamint a cukorágazat piacának közös szervezése keretein belül megállapított hozzájárulások és egyéb illetékek; (2) az ÁFA forrás: azon bevételek, amelyek egy minden tagállamra egységesen alkalmazott mértéknek a harmonizált többletértékadó adóalapjára vetített az alkalmazásából erednek (jelenleg 0.3%); (3) a GNP forrás: a tagállamok GNP-je összegének – a költségvetési eljárás során az összes egyéb bevétel függvényében – meghatározott része.

A finanszírozási rendszer kialakulása Az ESZAK költségvetés: a kezdetektől fogva egy saját forrással, az ESZAK illetékkel történt (a szénre és az acélra kivetett értékarányos illeték) Az általános költségvetés bevételeit 1970-ig a tagállami hozzájárulások képezték. Az EGK és az Euratom Szerződések azonban már a kezdetekkor is utaltak a költségvetés saját forrásokból történő finanszírozásának lehetőségére. 1970-ben Luxemburgi Szerződés: döntés a saját források rendszerének bevezetéséről. 1985-ben új szabályozás csökkentette ezáltal az Egyesült Királyságot terhelő saját forrás fizetési kötelezettséget. (Kompenzáció) 1988 Reform: a saját források összegét a Közösség éves GNP mértékéhez kötötték emellett új, a tagállamok GNP-jén alapuló forrás bevezetésére is sor került 2004 Bizottsági javaslat az egységesített kompenzációs rendszerre 2011 Bizottsági javaslat az ÁFA forrás átalakítására, illetve a pénzügyi tranzakciókat terhelő adó bevezetésére. 2018 új javaslatok a 2021-27 közti időszakra

A költségvetési kiadások A költségvetés kiadási oldala 10 fejezetre oszlik: az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága az Európai Ombudsman, az Európai Adatvédelmi Biztos, és az Európai Külügyi Szolgálat fejezetére. A kiadási fejezetek előirányzatai kizárólag működési előirányzatok a Bizottság fejezetet kivéve, amely két fő részre oszlik: - a Bizottság működési előirányzatai, - az uniós politikák (mezőgazdaság, strukturális politika, stb.) finanszírozására vonatkozó előirányzatok.

A kiadási oldal legfontosabb tételei A költségvetés kiadási oldala első sorban az intézmények fejezeteire oszlik, amely fejezetek döntően az intézmények adminisztrációs, működési kiadásainak fedezetéül szolgáló előirányzatokat tartalmaznak. Az Unió politikai céljai, műveletei fedezetéül szolgáló előirányzatok nem önálló részben, hanem a Bizottság fejezetben találhatók. Ebben a fejezetben a Bizottság operatív működését fedező előirányzatokon túl az alábbi hét fő kategóriára oszlanak az Unió politikáinak finanszírozására szolgáló előirányzatok: - közös agrárpolitika (KAP); - strukturális alapok és kohéziós politika; - egyéb belső politikák; - a külső – harmadik államokkal kapcsolatos – műveletek (+ előcsatlakozási eszköz); - adminisztrációs előirányzatok; - tartalékok.

A mezőgazdasági kiadások 1. A közös mezőgazdasági politika az Uniós politikák legköltségesebb szeletét alkotja. A közös mezőgazdasági politika céljai közé tartozik a mezőgazdaság versenyképességének növelése, a mezőgazdaságból élő népesség számára megfelelő életszínvonal biztosítása, a piacok stabilizációja, az ellátás és a fogyasztók számára megfelelő árak biztosítása, továbbá a mezőgazdasági árak világpiaci árakhoz való közelítése, a vidékfejlesztés, - a többlettermelés csökkentése, a környezet védelme.

Közös Agrárpolitika működtetésének alapelvei az egységes piac elve, amely a mezőgazdasági termékek Közösségen belüli egységes piacának létrehozását, valamint a versenyszabályok, a piaci rendtartások, illetve az árszabályozás rendszerének egységesítését jelenti; a közösségi preferencia elve, amely az jelent, hogy a Közösség agrárpiacának védelmet kell élveznie a külső versennyel, valamint a világpiaci árak változásával szemben; a pénzügyi szolidaritás elve, amely szerint a közös agrárpolitika finanszírozására közös pénzügyi alapot kell létrehozni. (E pénzügyi alap az 1962-ben létrehozott Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap lett)

A KAP finanszírozása A KAP finanszírozásának közvetlen eszköze 2006-ig az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap (EMOGA) volt. 2007-től az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap szerepét két új finanszírozási eszköz: az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) vettei át. Az EMGA finanszírozza többek között az export-visszatérítéseket, a közvetlen támogatásokat és a piaci intervenciókat. Az EMVA az EU pénzügyi hozzájárulását finanszírozza a különböző vidékfejlesztési programokhoz. Sem az EMGA, sem az EMVA nem része a strukturális alapoknak. 2007-től a tengeri halászat finanszírozása kikerült a strukturális politikai eszköztárból, és az újonnan létrehozott – a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz helyébe lépő – Európai Halászati Alap finanszírozza tengeri halászati szektor részére nyújtott támogatásokat.

A KAP finanszírozása 2. A KAP finanszírozása a jelenlegi rendszerben alapvetően a közös költségvetésből történik. Eszközei: Európai Mezőgazdasági Garancia Alap Jogforrások: Az Európai Parlament és a Tanács 1306/2013/EU rendelete a közös agrárpolitika finanszírozásáról, irányításáról és monitoringjáról Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló 1305/2013/EU rendelet

Strukturális és kohéziós kiadások A regionális politika a szolidaritás közösségi elvének gyakorlati megvalósulása. Az Unió fontos célja a fejlettségbeli különbségek csökkentése, az elmaradott tagállamok és fejletlenebb régiók társadalmi és gazdasági felzárkózásának elősegítése, amelyet a regionális politikán keresztül valósít meg. A fejlesztés és felzárkózás érdekében a tagállamok és/vagy a régiók a közös költségvetésből különféle támogatásban részesül(het)nek. E támogatásokat – amelyek a költségvetés második legnagyobb kiadási egységét jelentik – az Unió a strukturális alapokból és a kohéziós alapból folyósítja.

A regionális politika eszközei - a Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) első sorban az elmaradott, a gazdasági változások alatt álló és strukturális nehézségekkel küzdő régiók támogatásában működik közre, a célja a regionális különbségek csökkentésével és a régiók fejlesztésével elősegíteni a gazdasági és társadalmi kohéziót; - az Európai Szociális Alap (ESZA) a foglalkoztatás elősegítésének és a munkanélküliség csökkentésének fontos eszköze; - a Kohéziós Alap, amelyet 1993-ban hozta létre az Európai Unióról szóló szerződés –a Maastrichti szerződés – a közösségi fejlesztési eszköztár kiegészítésével azon tagállamok támogatására, amelyek GNP-je a közösségi átlag 90%-át nem éri el. Az Alap támogatásait – amelyek az adott beruházás 80-85%-át fedezik – a környezetvédelmi, és a közlekedési infrastruktúra fejlesztésére és ezáltal a tagállamok közötti gazdasági és szociális kohézió és szolidaritás elősegítésére lehet felhasználni.

A regionális politika eszközei 2. A 2000-2006 közötti tervezési időszakkal szemben a 2007-2013 és 2014-2020 közötti időszakban nem része már a strukturális alapoknak az EMOGA Orientációs Része, illetve annak utóda az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), valamint az Európai Tengerészeti és Halászati Alap (EHA). A vidékfejlesztési és a halászati politika végrehajtásának eszközei ugyanakkor sok szempontból hasonlóak maradtak regionális politikáéhoz.

A regionális politika jogforrásai Horizontális rendelet: 1303/2013/EU rendelete (közös rendelkezések: ERFA, ESZA, KA, EMVA, ETHA) Az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1301/2013/EU rendelet Az Európai Szociális Alapról szóló 1304/2013/EU rendelet A Kohéziós Alapról szóló 1300/2013/EU rendelet Az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapról szóló 1305/2013/EU rendelet

A strukturális alapok finanszírozási célkitűzései A 2014-2020 közti költségvetési tervezési időszakra a strukturális alapok számára 11 fő tematikus célkitűzést fogadtak el: (1) a kutatás, a technológiai fejlesztés és az innováció erősítése; (2) az IKT-hoz való hozzáférésnek, azok használatának és minőségének a javítása; (3) a kkv-k, (az EMVA esetében) a mezőgazdasági, illetve (az ETHA esetében) a halászati és akvakultúra-ágazat versenyképességének a növelése; (4) az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság felé történő elmozdulás támogatása minden ágazatban; (5) az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a kockázatmegelőzés és -kezelés előmozdítása; (6) a környezet megóvása és védelme és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása; (7) a fenntartható közlekedés előmozdítása és szűk keresztmetszetek megszüntetése a kulcsfontosságú hálózati infrastruktúrákban; (8) a fenntartható és minőségi foglalkoztatás, valamint a munkavállalói mobilitás támogatása; (9) a társadalmi befogadás előmozdítása és a szegénység, valamint a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem; (10) az oktatásba, és a képzésbe, többek között a szakképzésbe történő beruházás a készségek fejlesztése és az egész életen át tartó tanulás érdekében; (11) a hatóságok és az érdekelt felek intézményi kapacitásának javítása és hatékony közigazgatáshoz történő hozzájárulás.

Támogatási arányok Az operatív programok társfinanszírozási aránya nem lehet magasabb, mint: a) 85 % a Kohéziós Alap esetében; b) 85 % azon tagállamok kevésbé fejlett régióiban, amelyekben a 2007–2009-es időszakban mért egy főre jutó GDP nem érte el az említett időszakban az EU-27 átlagának 85 %-át, valamint a legkülső régiókban, c) 80 % a b) pontban említettektől eltérő tagállamok kevésbé fejlett régiói és mindazon régiók esetében, amelyeknek az egy főre jutó, támogathatósági kritériumként alkalmazott GDP-je a 2007–2013 közötti programozási időszakban nem érte el az EU-25 átlagának a 75 %-át, de meghaladja az EU-27 átlagos GDP-jének a 75 %-át, továbbá a 2007–2013 közötti időszakban átmeneti támogatásban részesülő régiók; d) 60 % a c) pontban említettektől eltérő átmeneti régiókban; e) 50 % a c) pontban említettektől eltérő fejlettebb régiókban. Az alapokból származó hozzájárulás nem lehet kevesebb, mint az elszámolható közkiadás 20 %-a. Egy operatív programon belül olyan különálló prioritási tengely is kialakítható, amelynek társfinanszírozási aránya elérheti a 100 %-ot is.

A strukturális támogatások alapelvei (1) Koncentráció Korábban: a Közösség által nyújtott támogatás a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő területekre koncentrálódik ; Ma: tagállamok a támogatást az alapspecifikus szabályokkal összhangban az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiával kapcsolatban a legnagyobb hozzáadott értéket teremtő beavatkozásokra összpontosítják. Programozás: több éven át tartó finanszírozási programok keretében, a tagállamok kezdeményezésére a Közösség által elfogadott Közösségi Stratégiai Iránymutatásokon belül valósul meg; Partnerség: a támogatások a Bizottság és a tagállamok/régiók szoros együttműködésével jutnak el a kedvezményezettekhez; Addicionalitás: a támogatások kiegészítő jellegűek és támogatás csak olyan projektekhez nyújtható, amelyet az adott tagállam is támogatásban részesít.

A strukturális támogatások alapelvei (2) - összhang és koordináció az uniós szakpolitikákkal - szubszidiaritás - arányosság az adminisztrációban - megosztott végrehajtás - hatékony és eredményes pénzgazdálkodás - kedvezményezettek adminisztratív terheinek csökkentése - az EU és nemzeti jognak való megfelelés - nemek közötti egyenlőség - a hátrányos megkülönböztetés tilalma - fenntartható fejlődés

A támogatás többszörözésének és visszamenőleges nyújtásának kizárása, valamint a társfinanszírozás elve és a nonprofit elv A támogatások nem lehetnek halmozottak, nem ítélhetők oda visszamenőlegesen és odaítélésük feltétele a társfinanszírozás biztosítása. A társfinanszírozás azt jelenti, hogy egy fellépés költségének, vagy egy szerv működési költségeinek egy részét a támogatás kedvezményezettje, vagy más, nem közösségi hozzájárulások fedezik. Ezzel szorosan összefügg az önerő biztosításának követelménye is, a támogatás ugyanis nem finanszírozhatja a projekt teljes költségét. Alapvető szabály, hogy valamely kedvezményezett tevékenységre a költségvetésből csak egy támogatás ítélhető oda. Ugyanaz a költség a költségvetésből kétszer nem finanszírozható. A támogatások célja vagy hatása nem lehet nyereség termelése a kedvezményezett számára. Csak olyan projekt támogatható, amelynek megvalósítását még nem kezdték meg, illetve kivételes esetben olyan projekt is, amelyet ugyan már megkezdtek, de még nem fejeztek be. A már megkezdett, de még be nem fejezett projekt csak abban az esetben támogatható, ha a pályázó bizonyítani tudja, hogy szükség volt a projekt megkezdésére a támogatás odaítélése előtt. Támogatható költségek azonban ilyen esetben sem merülhetnek fel a támogatás iránti pályázat benyújtása előtt. Befejezett projekt visszamenőlegesen nem támogatható.

Egyéb belső politikák finanszírozása Az egyéb belső politikák közé sorolt kiadások köre igen vegyes képet mutat. E körbe tartoznak többek között - a kutatásra és műszaki fejlesztésre elkülönített összegek, - a transz-európai közlekedési, energiaszállítási és telekommunikációs hálózatok fejlesztésének támogatása, - az oktatás, és a képzés területeinek támogatása. Mindezeken túl van még számos belső politika, amelyek finanszírozását a közös költségvetés biztosítja, mint például a környezetvédelem, az audiovizuális média és kultúra, vagy a kommunikáció területei.

A bővítés finanszírozása A bővítés előkészítésére, az új tagok felkészülésére az Unió programokat dolgozott ki, és e programok keretében jelentős összegeket juttatott a tagjelölt országoknak, hogy államszervezetüket és gazdaságukat az Unió normáinak megfelelően át tudják alakítani és egyúttal ezek jelentős modernizálására is sor kerülhessen. A Phare program forrásait gazdasági és társadalmi modernizációra és a közösségi jogszabályok átvételére való felkészülés finanszírozására lehet felhasználni. Az ISPA program keretében az EU a tagjelöltek közlekedési infrastruktúrájának fejlesztéséhez és környezetvédelmi beruházásainak finanszírozásához járul hozzá. A SAPARD program a tagjelöltek mezőgazdaságának modernizálásához, a mezőgazdasági termékek minőségének javításához, bizonyos vidékfejlesztési műveletekhez járul hozzá. E programok – egy rövid átmeneti időtől eltekintve – a 2004/2007-es csatlakozás időpontjáig álltak a tagjelölt országok rendelkezésére. Jelenleg: egységes előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA II) áll rendelkezésre a tagjelölt országok számára.

A költségvetés megalkotása A költségvetés megalkotásával kapcsolatos feladat és a hatáskörök megoszlanak az az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között. A Bizottság feladata a költségvetés megtervezése és az előzetes költségvetési terv elkészítése. A költségvetés elfogadásának specifikuma, hogy az elfogadás jogköre megoszlik a két másik intézmény az Európai Parlament és a Tanács között. Az Unió költségvetését mindkét intézménynek el kell fogadnia.

Hatáskör a költségvetés megalkotására 1975 óta az elfogadás jogköre megoszlik a két másik intézmény az Európai Parlament és a Tanács között. Korábban a költségvetést a Parlamenttel való konzultáció után a Tanács fogadta el. A magyar költségvetési eljárástól eltérő jellegzetessége az EU költségvetési eljárásának, hogy az Európai Parlament és a Tanács megtárgyalja és ezt követően fogadja el a költségvetést. Az eljárás végén az Európai Parlament elnöke nyilvánítja a költségvetést véglegesen elfogadottá.

Kötelező és nem kötelező kiadások Lisszabon előtt A Parlament és Tanács egyes költségvetési előirányzatokra vonatkozó módosítási lehetőségeit, hatáskörét alapvetően befolyásolta, hogy milyen jellegű kiadásokat érintett a módosítás. A Parlament saját hatáskörben a költségvetési tervezet nem kötelező kiadásai vonatkozásában hajthatott végre módosításokat, a kötelező kiadások tekintetében azonban csak – változtatási javaslatok alapján – javaslattételi joga volt, ezekről a javaslatokról a Tanács döntött.

A költségvetési eljárás Az eljárás megindulása: valamennyi intézmény július 1-je előtt megtervezi kiadásait, amelyeket a Bizottság a költségvetési tervezetbe foglalja. A Bizottság a költségvetési tervezetet tartalmazó javaslatot szeptember 1-ig az Európai Parlament és a Tanács terjeszti. A Tanács megtárgyalja és álláspontját október 1-éig az Európai Parlament elé terjeszti. A Tanács teljeskörűen tájékoztatja az Európai Parlamentet az álláspontjának elfogadásához vezető okokról. Ha az álláspont közlésétől számított 42 napon belül az Európai Parlament egyetért a Tanács álláspontjával, vagy nem foglal állást, a költségvetést elfogadottnak kell tekinteni. Ha a Parlament tagjainak többségével módosításokat fogad el, a módosított tervezetet továbbítja a Tanácsnak és a Bizottságnak. Az Európai Parlament elnöke a Tanács elnökével egyetértésben haladéktalanul összehívja az egyeztetőbizottságot, kivéve ha a Tanács valamennyi módosításával egyetértett. Amennyiben a 21 napon belül az egyeztetőbizottság a közös szövegtervezetet illetően nem jut megállapodásra, azt jelenti, hogy a tervezetet elutasították, és ebben az esetben a Bizottság új költségvetési tervezetet nyújt be. Ellenkező esetben az eljárás lezárását követően az Európai Parlament elnöke állapítja meg, hogy a költségvetést véglegesen elfogadták

A költségvetési eljárás 2. A Lisszaboni Szerződés 3 módosítást tett a költségvetési eljáráson: a kötelező és a nem kötelező kiadások megkülönböztetésének megszűntetése; az egyeztető bizottság bevezetése hasonlóan a rendes jogalkotási eljáráshoz és a Tanács felruházása a költségvetés elutasításának jogával, amely által a költségvetési eljárásban a Tanács és a Parlament egymással teljesen megegyező jogokkal tud részt venni

A költségvetés végrehajtása A költségvetés végrehajtásának felelőssége a jóváhagyott előirányzatok keretei között a Bizottságot terheli. A költségvetés végrehajtására azonban – gyakorlati okokból – többféle módon kerülhet sor: - központosított módon, ahol a Bizottság közvetlenül saját intézményein keresztül teljesíti a végrehajtási feladatokat; - a tagállamokkal megosztott módon, amikor a Bizottság egyes végrehajtási feladatokat átruház a tagállamokra; - decentralizált módon, amikor a végrehajtási feladatok harmadik államokat – is – terhelnek; - nemzetközi szervezetekkel közös gazdálkodás keretében. Fontos alapelv, hogy a költségvetés végrehajtásához szükséges egy, a költségvetéstől elkülönült rendelkezésben meghatározott jogalap (pl. közösségi program). Noha a költségvetés végrehajtása a Bizottságot feladata, gyakorlati szempontból azonban a Bizottságon, illetve a többi intézményen belül is a végrehajtással kapcsolatos hatáskörök átruházhatók azzal, hogy a felelősség továbbra is a Bizottságot terheli.

Központosított végrehajtás A központosított végrehajtás azt jelenti, hogy a Bizottság teljesen önállóan, valamely tagállam, vagy tagállamok formális közreműködése nélkül hajtja végre a költségvetést érintett előirányzatait. A központosított végrehajtás is lehet közvetlen és közvetett. Közvetlen végrehajtás esetén maga a Bizottság (mint intézmény és nem mint a biztosok testülete) jár el. A költségvetés közvetett végrehajtása történhet pl. végrehajtó hivatalok által, ha a végrehajtással megbízott szervek rendelkeznek átlátható, megkülönböztetés és összeférhetetlenség mentes beszerzési és támogatás odaítélési eljárásokkal, hatékony és eredményes belső ellenőrzési rendszerrel, a források helyes felhasználásának ellenőrzését lehetővé tevő elszámolási rendszert működtetnek, biztosított a külső ellenőrzés, az információkhoz való nyilvános hozzáférés, valamint a kedvezményezettek jegyzékének évenkénti közzététele.

Tagállamokkal megosztott végrehajtás 1. A tagállamok közreműködését a végrehajtásban már maga EK-Szerződés is rögzíti, az EUMSz pedig a korábbi szabályokat kiegészítve kiemeli a tagállamok és a Bizottság együttműködését a végrehajtás tekintetében. A tagállamokkal megosztott módon kerül sor különösen az Európai Mezőgazdasági Garancia Alap (EMGA), az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA), az Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA), az Európai Szociális Alap (ESZA), a Kohéziós Alap (KA), valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) előirányzatainak végrehajtására.

Tagállamokkal megosztott végrehajtás 2. A megosztott végrehajtás körébe tartozó támogatások lebonyolítása érdekében nem működik önálló uniós intézményrendszer. A konkrét végrehajtási feladatokat a megfelelő tagállami intézményrendszer látja el. E rendszerben – a Bizottság felügyelete alatt – a tagállamok felelősek a napi végrehajtási cselekmények elvégzésért, a támogatási rendszerek monitoringjáért, és a támogatás-felhasználás közvetlen ellenőrzéséért. A tagállamok feladata, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a költségvetésből finanszírozott intézkedések végrehajtására valóban és a megfelelő módon sor kerül; megelőzzék, illetve kezeljék a szabálytalanságokat és a csalásokat; visszaszerezzék a tévesen kifizetett, helytelenül felhasznált vagy elveszett pénzeszközöket; biztosítsák a költségvetési forrásokból részesülő kedvezményezettek jegyzékének évenkénti közzétételét.

Végrehajtás harmadik országokkal, nemzetközi szervezetekkel A harmadik államok és nemzetközi szervezetek bevonását a végrehajtásba az EU olykor jelentősebb pénzügyi támogatásokat magában foglaló nemzetközi szerepvállalásai indokolják. A nemzetközi szervezetekkel való közös végrehajtásra akkor kerülhet sor, ha a Bizottságot és a nemzetközi szervezetet olyan hosszú távú keretegyezmény kötelezi, amely együttműködésük tekintetében igazgatási és pénzügyi szabályokat állapít meg; a Bizottság és a nemzetközi szervezet közös projektet vagy programot dolgoz ki; több adományozó pénzösszegét összevonják, és ezek tekintetében nem határoznak meg konkrét jogcímeket vagy kiadási kategóriákat, azaz többadományozós fellépések esetén. A nemzetközi szervezetekkel való közös végrehajtás feltétele, hogy e szervezetek elszámolási, audit, belső ellenőrzési és beszerzési eljárásaikban olyan szabványokat alkalmazzanak, amelyek nemzetközileg elfogadott szabványoknak megfelelő garanciát kínálnak. Az EU külső pénzügyi kötelezettségvállalásai 2fő célra összpontosítanak: a humanitárius segítségnyújtásra, másrészt a fejlődő országok részére folyósítandó fejlesztési támogatásokra. (A kelet-európai, a mediterrán és a közép-ázsiai térség, ill. az előcsatlakozási támogatás keretében a tagjelölt és csatlakozni szándékozó államok, valamint Latin-Amerika, Ázsia, Közép-Ázsa, a Közel-Kelet és Dél-Afrika fejlődő államai által használhatók fel.)

Költségvetési ellenőrzés 1. A költségvetés végrehajtásában fontos szerepet játszanak mind a belső, mind a külső ellenőrzést végző intézmények. A belső ellenőrzés működtetése az EU valamennyi, közösségi forrásokat felhasználó intézményének kötelessége. Az intézmények belső ellenőrzési szervezetének feladata az intézmény gazdálkodásának figyelemmel kisérése és véleményezése, a gazdálkodás feltételeinek javítására, ajánlások készítése az intézmény vezetése számára, valamint a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elve alkalmazásának elősegítése. A külső ellenőrzés feladatát az Unió három intézménye látja el: a Számvevőszék, a Parlament és a Tanács.

Költségvetési ellenőrzés 2. A Számvevőszék az Unió önálló intézménye, amelynek feladata a bevételekkel és kiadásokkal való – az uniós pénzügyi szabályoknak megfelelő – gazdálkodás ellenőrzése. A Számvevőszék hatásköre kiterjed - minden uniós bevételi és kiadási pénzügyi művelet ellenőrzésére; - az Unió és intézményei által készített pénzügyi beszámolók ellenőrzésére. A Számvevőszék az eseti és éves jelentéseket készít az ellenőrzéseiről, amelyeket az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában közzé is tesz. Hasonlóan a magyar megoldáshoz az Európai Számvevőszék sem rendelkezik sem igazságszolgáltatási (bírói) jogkörökkel, és nem terjed ki arra sem a hatásköre, hogy büntetéseket szabjon ki, vagy egyéb határozatokat hozzon.

Költségvetési ellenőrzés 3. A parlamenti ellenőrzés a költségvetés végrehajtásának folyamatos ellenőrzését jelenti. Eszerint a Bizottság a Parlamentnek nemcsak utólag, a költségvetési év lezárulta után számol be a költségvetés végrehajtásáról, hanem havonta, illetve negyedévente tájékoztatást nyújt a Parlament részére. Az EP Költségvetési Ellenőrző Bizottsága az a szerv, amely a parlamenti ellenőrzés során – magán a Parlamenten belül – a legfontosabb szerepet játssza. A parlamenti ellenőrzés legfontosabb mozzanata a felmentvény megadása a Bizottság számára, amely a magyar fogalmak szerint a zárszámadás megvitatásához és elfogadásához hasonlítható. A felmentvény megadása azt jelenti, hogy a költségvetési év lezárultát követően az Európai Parlament a Tanács ajánlása alapján, a költségvetés végrehajtásáért felelős Bizottságot mentesíti a költségvetési gazdálkodásból minden további felelőssége alól, és az adott költségvetési időszakot minden vonatkozásban befejezettnek és lezártnak tekinti.