Az istenek ált. jellemzői 1. Nagyon sokféle isten volt A skála egyik végén olyan istenségek vannak (numenek, funkcionális istenek), amelyeknek nagyon szűkre szabott funkciójuk van (ill. szűkre szabott rituális kontextusban jelennek meg) – pl. Occator a boronáló, Insitor a magvető Ezek közül soknak nincs is neve, de beveszik rituális formulákba („minazoknak az isteneknek és istennőknek,akiket illet...”) Ráolvasásokban (indigitamenta) fordultak hozzájuk Augustinus: De civitate Dei 6. 9 (Hahn-nál)

Az istenek ált. jellemzői 2. A korai Rómában kb. 30 nagyobb isten volt (deus és dea): nekik voltak ünnepeik, szerepeltek a naptárban, míg a numenek csak ráolvasásokban – de ezek a nagyobb istenek is csak egy-egy (bár szélesebb) tevékenységkörrel rendelkeztek pl. Silvanus, Neptunus, Robigus, Pales, Volcanus, Terminus, Vesta, Pomona Nem ábrázolták ekkor még őket (Varro szerint az alapítástól 170 éven át nem voltak isten-szobrok), inkább fétis jellegű tárgyakkal hozták kapcsolatba: Iuppiter – egy szent kő, Mars – szent lándzsa Nem voltak genealógiák, amelyek megmagyarázták volna a különböző istenek közti különbségeket, mint Hellaszban Nem voltak tulajdonságaik, mitológiájuk

Az istenek ált. jellemzői 3. Az „evolúciós” felfogás szerint: a különböző istenek fejlődésük különféle fokán „fagytak meg” A funkcionális istenségek korai fejlődési fokot reprezentálnak, amikor a primitív ember a természeti világban lévő erőket tisztelt megszemélyesítés nélkül: animizmus – az isteni erők a numenek

Az istenek ált. jellemzői 4. Isten és ember közti köztes kategóriáknak (mint a görög hérosz) csak nyoma van: - a halottak, mivel kultikus tiszteletben részesültek a Parentalia és a Lemuria ünnepén – mint csoport, nem egyenként: di Manes v. divi parentes (~ ősök), feliratokon: D. M. (diis Manibus), a föld alatt laktak; a Palatinuson mundus-gödör, az alján lapis manalis, ami az alvilág bejáratát szimbolizálta, és amit évente 3x felemeltek, hogy feljöhessenek a halottak

Az istenek ált. jellemzői 5. Isten – ember találkozás előfordult: Mars – Rhea Silvia Numa tárgyalt Iuppiterrel, Egeria nümphával aludt Faunus és Inuus nőket kaptak el és erőszakoltak meg ligetekben Castor és Pollux veszély idején jelentek meg A beavatkozás, inspiráció nem jellemző formája az isten-ember kapcsolatnak, inkább jelek adása és értelmezése (az annalistáknál rengeteg fikció, de közvetlen isteni beavatkozás, megjelenés csodatétel nincs) Van számos szószerinti idézetünk bizonyos vallási alkalmakkor mondott szövegből (bár egy részük hamisítvány) – ezekből az istenképre és az isteneknek tulajdonított viselkedésre következtethetünk A korrekt formulák pedáns ismétlése fontos volt: ha csak egy szót rosszul mondtak, az egész rituálét meg kellett ismételni (pl. Plin. NH 28.11)

Az istenek ált. jellemzői 6. Az istenek nem mindenhatók, a tetteikért felelősök, az ember nem tehetetlen szolgájuk, de nem is kontrollálhatók az istenek v. előre jelezhetők Lehetett velük tárgyalni, emberi tulajdonságaikról: Róma isteneiben Fabula Larentiáról (Héraklésszel kockázik a szentély őre) A papok, magistratusok és a senatus szaktudása a város oldalán tudta tartani őket, a közösséghez kötötték őket lekötelezettségek, szabályok, hagyományok Emberek nem kaptak isteni tiszteletet haláluk után sem – kiv. Aeneas, Romulus, Latinus – de ezeké is homályos, nem tudjuk, mennyire lettek istenek, v. csak azonosítva lettek már meglévő istenekkel (Indiges: Aeneas; Quirinus: Romulus; Iuppiter Latiaris: Latinus)

Ianus Eredetileg a forum-patakon való átkelést védelmezte Később a Pons Subliciusnak a védője, így a városba való bemenetnek és a városkapunak is védője A cölöp híd ha nyitva van = nem lehet átmenni rajta = háború van – talán innen Ianus templomát illető szokás Minden bejárat és kezdet istene, a nap és az év kezdeté is Minden szertartást, imát, fogadalmat az ő nevével kezdtek Kultuszának papja a rex sacrorum

A családot védő istenek 1. Genius: a férfiak nemzőképességének és családfenntartó erejének megszemélyesítője (a hitvesi ágyat is védi) – személyes védelmező (nőknél személyes védő nincs, helyette Iuno); áldozat neki a családfő születésnapján: tömjén, bor, kalács, virág, de állat nem Volt az államnak is geniusa (a császáré különös tiszteletet kapott), és helyeknek is (genius loci) Ábrázolása: kigyóként Penates: a családi vagyont, az éléskamrát (penus) védték, bármelyik isten tartozhatott ide: Vesta, Iuppiter, Fortuna Voltak az államnak is Penatesei (majd a császár otthonának is): úgy tartották, hogy Lanuviumból (végső soron Trójából) valók >> a consulok hivatalba lépésükkor Iupiternek és a Penatesnek áldoztak, majd áldoztak Lanuviumban; leginkább a Dioszkuroszokkal azonosították őket, és Vesta is közöttük volt

A családot védő istenek 2. Lares familiares: Lares: az ősök szellemei – állami ünnepek voltak tiszteletükre; a családot védték Minden családnak volt egy kis szobra (rövid tunikás férfi csészével és kupával a kezében) a larariumban állt 2 Penates között az atriumban, később az ebédlőben; a családtagok egészségéről gondoskodott A lararium a házi tűzhely közelében lévő kis szentély, egy kis templom fából v. más anyagból, v. egy falba mélyített fülke; az istenségek szobrai ált. bronzból, v. csak a falra voltak festve; az atriumban volt ált, vagy a konyhában, ha a tűzhely nem az atriumban volt (v. az alaban) Volt továbbá házi oltár v. az átriumban lévő tűzhelyen áldoztak A köztársaság idején Lar familiaris (egyes szám), a többes a házi tüzhelynél tisztelt összes istent jelenti (Genius, Penates)

A családot védő istenek 3. (a korai időkban csak az átriumból állt a ház, ami fekete volt a füsttől, mivel a tűzhely is itt volt, a közepén impluvium, ahová mint medencébe a középre lejtő 4 tetőrészről az eső folyt, itt aludtak és itt fogadták a vendégeket, itt ravataloztak és őrizték az ősök képmásait is, később több mellékhelyiség lesz, az atrium pedig puszta udvarrá válik, az utcára nyíló ajtóval szemközti oldalon lesz az ajtó nélküli tablinum, díszterem, majd innen nyílik a második udvar (v. kert v. peristylium; a közepén növények) – fontos, hogy egy átlátható tengelyen legyenek ezek a helységek) Naponta imádkoztak hozzájuk, az étkezéseknél ők is kaptak; köszöntötték őket megérkezéskor, búcsúzáskor, voltak rendszeres áldozatok is nagyobb családi ünnepeken + Kalendaen, Nonaen, Iduson: kalács, méz, tömjén, bor, disznó (anyjuk: Acca Larentia, Faustulus felesége, ill. a vetőmagról és holtakról gondoskodó alvilági istennő; ill azonos Dea Diával, akinek tiszteletéről a 12 fratres Arvales gondoskodott)

A családot védő istenek 4. Lares: az elhunyt ősök szellemei, akik a családot védelmezik; viaszképmások ábrázolják őket, hozzájuk is imádkoztak; a ház atriumából nyílnak ajtó nélkül az alae, ahol az imagines maiorum fali polcokon álltak Voltak helyeket védelmező larok is (lares compitales): talán eredetileg a larok a keresztutak védelmező szellemei A halottak először lemures lettek, majd jószellemekként (lares), gonoszakként (larvae: kisértetek, akiket nem szabályosan temettek el, vagy nem áldoznak nekik; csontváz alakjában ijesztgették a rokonokat), meghatározatlanként manes Manes: halottak, „jók”, dii Manes, mivel halhatatlanok, föld alatt laknak (néha egyértelmű a laresszel)

A családot védő istenek 5. A larvae és lemures gonosz befolyásának ellensúlyozására a családfő évenként tisztulási szertartást tartott a házban és május három éjszakáján (9, 11 és 13 ). Éjfélkor megmosta forrásvízben a kezét, háznépével együtt babszemeket szórt szét a házban és kilencszer ismételték: «Ezt odaadom; e babszemekkel megváltom magamat és enyéimet.» Ezután kilencszer ezt kiáltozták: «Manes exite paterni.» (közben rézedényeket ütögettek) A monda szerint Romulus alapította Remus szellemének kiengesztelése végett a Lemuria ezen ünnepét. (Ov. fast. 5, 421 skk.) A larvae és lemures a babonás hit szerint észvesztő hatással voltak azokra, kik nem végeztek ilyen tisztulási szertartásokat. Innen másik nevük: Maniae.

A család vallása 1. Van olyan elképzelés, hogy polgárok számára inkább a családi vallásgyakorlás jelentett személyes vallási élményt, mintsem az állami kultuszok, ahol a „do, ut des” elve érvényesült, ezért az üzleti kapcsolatokhoz hasonlított az istenekkel való kapcsolat A pater familias volt a felelőse a Lares, Penates, Genius, sacra familiae (az ősöktől örökölt szent dolgok) tiszteletének Az élet állomásait a családban szertartások jelölték (rites de passage): a csecsemő befogadása a családba, felnőttkorba lépés, házasság, halál + a családi kultuszhoz tartozott: a földek megtisztítása, termékenység, védelem kérése az állatoknak, terményeknek A római vallásban talán a családi / házi kultuszból is hiányzik a személyes ima, személyes kapcsolat az istenséggel, a mély érzések és hit

A család vallása 2. Talán a római vallás nem ugyanazokra az igényekre válaszolt, mint pl. ma a kereszténység (az intézményei sem hasonlítanak a mai vallási intézményekre, és a római vallási tapasztalat, a vallás lényege a rómaiak számára egészen más lehetett) Valószínűleg nem volt fontosabb a családi kultusz a polgárok számára, mint az állami kultusz. Nem is kell mereven elválasztani a kettőt: bizonyos ünnepek állami szertartásokkal kezdődtek, majd otthon folytatódtak, pl. a Saturanalia decemberben: Saturnus templomában áldozatok, majd otthon szerepcsere rabszolgák és urak között De azért volt személyes vallásosság is: a betegek Aesculapius templomába mentek a Tiberis szigetén, a várandós anyák Carmenta (Euandrosz anyja) szentélyében imádkoztak, hogy egészséges gyerekük szülessen...

Fogadalmak 1. Fogadalmak krízisben v. évi rendes fogadalmak az állam jólétéért a consul részéről A 217-es fogadalomban (Liv. 22.10) a felaánlott viszonzás nagyon szokatlan, de jellegzetes, ahogy az isten-ember kapcsolatot felfogja: Ver sacrum ünneplést ígér: egy tavasz minden temésének felajánlása ekkor Iuppiternek (ált. Marsnak) – amit kérnek: a római nép 5 évig maradjon ép a karthágóiakkal és a csatlakozott gallokkal szmben A precíz és látszólag jogi formulák úgy mutatják, mintha szerződés kötné az isteneket: kötelességük lenne segíteni De valójában: az istenek szabadon dönthettek, hogy jóindulatúak lesznek-e – ha nem, nem kaptak viszonzást Olyan mentalitást és viselkedést tulajdonítottak az isteneknek, ami a rómaiakra jellemző volt, pl. hogy annyit várjanak el viszonzásul (ne többet és ne kevesebbet), mint amit megígértek nekik

Fogadalmak 2. Különféle fogadalmakat használtak különféle ügyletekhez evocatio: az ellenség isteneinek átcsábítása: fogadalom, hogy a kultuszukat Rómában folytatják v. esetleg még templomot is kapnak, ha nem védik tovább városukat (Róma védőistenének nevét titokban tartották, hogy ne tudja az ellenség átcsábítani) 396: Vei – Iuno evocatioja az első ismert >> Iuno Regina templom az Aventinuson devotio: a hadvezér magát és az ellenség katonáit ajánlja fel a győzelemért. (Ha az istenek elfogadják a hadvezér életét, akkor az ellenségét is el kell fogadniuk.) A hadvezér gyakorlatilag sacer-ré (szentté) tette magát: az istenek tulajdonává ~ mint egy áldozati állat – ezután lóra kell ülnie és egyenesen be kell lovagolnia az ellenség lándzsáiba (nagy sikerért nagy áldozatot kell adni)

Fogadalmak 3. pl. Decius Mus, majd fia, majd unokája: Liv. 8.9-11 (10.28-9); ugyanitt direkt kommunikáció ember-isten között: Deciust figyelmezteti egy álom, hogy mi fog történni (ez egyedülálló Liviusnál) Itt a sorrend nem szokványos, mert a fogadalom beteljesítésével (= a consul halála) kezdődik A hadvezér győzelméért templomot ajánl Maradtank ránk fogadalmak szövegei: mit kér, mit ígér cserében (áldozat, felajánlás, játékok, templomépítés...), mikor számít a kérés teljesültnek

Állatáldozat 1. Hasonlóan a görögökhöz, de a részletekben eltérések Az állat kiválasztása, vizsgálata, hogy alkalmas-e (nem, kor, szín, fajta: istenenként és alkalmanként különbözik) Körmenet az oltárhoz Ima: az áldozatot fogadó isten megnevezése Az állatot szentté tették: bort és lisztet tettek a fejére (úgy hitték, hogy ebben a pillanatben jelentek meg a belsőségeken jelek arra vonatkozóan, ha az isten visszautasította a felajánlott állatot) Egy csapással kellett megölni A haruspex megvizsgálta az exta-t Felvágták, megfőzték, megették Ha az exa azt mutatták, hogy nem fogadják el az állatot, újabb állatot áldoztak, míg a litatio-t el nem fogadták az istenek (litare = elfogadni az áldozati állatot)

Állatáldozat 2. Ha vmi. hiba csúszott be (az állat ellenkezett v. elmenekült, az exta lecsúszott), az baljóslatú volt Az áldozat teremtett alkalmat az isten és ember közti kommunikációra: figyelmeztetés, ill. elfogadás a belekben – az istenek részéről imák – az emberek részéről

Csodajelek 1. A csodajelek ált. természeti események: olyan események, melyekben vmilyen határ átlépése (v. kategóriák keveredése) történt, pl. vadállatok a város területére jöttek Liviusnál ezek listája (pl. 217-ben 22.1): a római vallási tev. stílusáról tájékoztat Nem istenek beavatkozása hozta létre a jeleket (pl. szörnyszülöttet), hanem azt jelezték, hogy vmivel, ami az istenekre vonatkozik, baj van Ha vki csodajelet látott, jelentenie kellett a senatusnak Ha a senatus elfogadta a jelet (=elismerte, hogy az esemény vmilyen törést jelent Róma és az istenek kapcsolatában, figyelmeztetésnek tekintette), akkor úgy döntött, hogy vmilyen vallási akciót igényel (remedium) >> a haruspexekhez v. duovirihez fordult A jelek nem jeleztek megváltoztathatatlan, végzetszerű eseményt (<> görögök.)

Csodajelek 2. A prodigiumok nem számítottak a divinatiohoz, mert csak szerencsétlenségeket jeleztek A remediat papok v. magistratusok v. az egész nép hajtotta végre A félelmeket ez a rendszer olyan területre fókuszálta, ahol az uralkodó rétegnek volt szakértelme + a remediaként tartott szertartások, ünnepek emelték a közhangulatot a krízis idején (Egy vélemény szerint Liviusnál a prodigiumok költői eszközök a feszültség növelésére és misztikus hangulat teremtésére – De: inkább tényszerűen említi a prodigiumokat, és nem ír horror-sztorikat)

Templomok 1. Templom = a szent körzet, az épület: fanum v. aedes v. sacellum Az állatáldozat a templumban, az épületen kívül, ált. sövénnyel elkerített terület közepén az oltár Az épületben lévő kisebb oltáron italáldozat, tömjén-áldozat A capitoliumi templom messze nagyobb és díszesebb volt a többi templomnál, sőt a legtöbb későbbi templom helyén még csak egy oltár állt, v. szent hely volt a korai köztársaságkorban A forumot már a királykorban kikövezték és pol. központ lett – templomok itt: Staurnus, Castor, Vesta, Regia (rex sacrorum + pontifexek itt) A templomoknak világi funkcióik is voltak (kincstár, senatus-gyűlésterem, iratok megőrzése, értékmegőrzés, küldöttségek fogadása)

Templomok 2. A templomokból emléktárgyakat is vittek haza az odalátogatók (az alapján különböztethetők meg, hogy lelőhelyük nagyon különböző; nem templomban kerültek elő, mint a fogadalmi tárgyak) Építésük ált. állami eseményhez kapcsolódott: legtöbbször fogadalom miatt épültek Lakóházakat is alakítottak át templommá néha Templomépítésre a senatus ad felhatalmazást Az első templomok a centrumban: forumon leginkább, majd egyre kintebb A köztársaság korában az aedilisek voltak a templom-fenntartásért felelősök, a császárkorban egy curator (aedium publicarum) A felújításokat a censorok intézték állami vagyonból Voltak magán temlomok, magán oltárok Éjjel zárva tartanak

Templomok 3. A római templomok nem voltak hatalmi központok, nem volt vagyonuk, földbirtokik, ált. nem volt személyzetük A papok (és a papnők) a templomoktól függetlenül működtek – nem tudjuk hogyan finanszírozták őket Livius részletesen tudósít a templom-alapításokról – de az utána következő időszakról (140-es évek?) csak szórványos infóink vannak A 3. század közepe és a 2. század közepe között a sikeres hadjáratokkal függgenek össze a templom-építések: a hadvezérek fogadalmai miatt épültek (+ néhány a Sibylla-könyvek miatt) a zsákmányból (de a papok, és mások ellenőrzése érvényesült: senatus, censorok, népgyűlési szavazat is kellett)

Templomok 4. Ált. a fogadalomtevő családja még generációkon át kapcsolódott szorosabban a templomhoz A fogadalom-tételt és a templom-építést is jelentős mértékben az motiválta, hogy a hadvezér győzelmének örök emléket állított; a nép győzelmét is megjelenített + az istenek folyamatos részvételét mutatta az expanzióban (pl. M. Claudius Marcellus Honos et Virtus-nak ajánlott templomot) Ki kapott templomot? A kor ízlésének megflelelően; nincs senatusi v. papi templom-építési v. hasonló vallási pol. A 3. században sokkal vakmerőbb a templomépítések jellege, mint a 2. században (ekkor csak a Magna Mater templom épült idegen istennek + a megszemélyesített tulajdonságoknak emelt templomok nagyon megritkultak)

Templomok 5. Vediovis (Kis-Iuppiter) azonosítva Iulusszal: a gens Iulia patronusa, Alba Longához kapcsolódott (amit Iulus alapított) – 2 templomot kap a 2. században (de nem egy Iulius ajánlja fel; egy álláspont szerint egy gall istennel azonosították és a felajánlás a gallok elleni harcokban tkp. egy evocatiónak felelt meg) Az egyik a Tiberis-szigeten, a másik a Capitoliumon: a központi hely mutatja, hogy rómainak (latinnak) tekintették a kultuszt A 2. század első évtizedében templomok: a praenestéi Fortuna Primigeniának, a lanuviumi Iuno Sospitának, Faunusnak, Vediovisnak: tehát helyi, latin isteneknek + Pietasnak, Felicitasnak + hagyományos isteneknek: Mars, Iup., Iuno, Diana, Fortuna, Hercules, Virtus – de a templomépítészet innovatív – a század közepétől görög művészeket alkalmaznak, görög minták, építészeti technikák, több díszítés A 2. századi konzervatívizmus az istenek személyét illetően, akiket templommal tiszteltek, az idegen istenekkel, vallásokkal szembeni növekvő fenntartást árul el

Istenszobrok A templomokban voltak isten-szobrok és az otthonokban is Lar (és más) terrakotta (és más) szobrok Az istenszobrok lakásai voltak a templomok + oltár állt a szobor előtt – itt az áldozat A közt. végén a templomok előtt is voltak istenszobrok pulvinarian (párnákon): itt is lehetett áldozni, felajánlást tenni nekik Felvonulásokon hordszékeken vitték a szobrokat, szimbólumaikat, ajándékaikat (amiket ők adtak az emberiségnek) tensae-n (szekereken) A játékokon saját helyeik voltak az istenszobroknak, ahonnan a játékokat nézhették (epulum Iovis a római és a plebeius ludin: ételáldozat/felajánlás)

Az istenek aktívan közreműködtek Róma sorsának alakításában – velük a hagyományokat és a szabályokat ismerő rómaiak tudnak tárgyalni Az isteneket a pol. döntéshozás érdekelte a leginkább, ebben vettek részt leginkább, de azért máshol is: mzg, családi élet, háb. Nincsenek olyan intézmények v. tevékenységek, melyek célja vallási jellegű, és elkülönülnek a mindennapi élettől, hanem a vallás átjárja az összes intézményt és minden tevékenységet Nem voltak vallási csoportok a közt. közepéig (akik vallási célból álltak volna össze), bár a közt. elejétől voltak collegiumok, melyeknek vallási vonatkozása is volt (pl. temetkezési, étkezési coll.) – ezek neve, patrónusa isten

>> az egyes embernek nem kellett / nem lehetett olyan tetteket végrehajtania, melyek vallási meggyőződését / elkötelezettségét nyilvánították volna ki Nem volt „vallási életrajzuk” a rómaiaknak: nem voltak mély vallási élményeik, melyek meghatározóak lettek volna vki tetteire, önképére (bár voltak, akik hittek, hálásak voltak az isteneknek, és voltak, akik nem) <> a mai embernek van „vallási identitása”, ami különbözik családi, állampolgári identitásától: a hit meghatározza döntéseit

Vallás a háborúban 1. Március: Mars hónapja: a hadviselési idény kezdete, eredetileg az év első hónapja: ünnepségsorozat Mars tiszteletére (októberben is – ekkor az idény vége) A Salius-papok (2x12: Marsnak és Quirinusnak, patriciusok, élükön: vates, praesul, magister) fontos szerepe ekkor – Numa alapította a Salii Palatinit Marsnak, Tullus a S. Collinit (lakóhelyük a Palatinus ill. a Quirinalis – innen a név) a szent pajzsok (ancilia) őrizetére, amiket a Regiaban őriztek a szent lándzsákkal együtt (egy ancile esett le az égből, amihez elkészítették 11 mását, hogy ne lehessen elrabolni << mivel megmaradásától függött Róma sorsa); Márciusban a Regiatól a Capitoliumig vonultak több napig, a templomok, oltárok előtt megállva táncoltak, énekeltek gyalogos katonai öltözetben karddal, mellvértben, kezükben egy-egy pajzs és papi bot, amivel a pajzsot ütötték; dalaikat Numa írta saturninusi versmértékben, később alig értettek belőle vmit (októberben is körülhordozták, majd megtisztitották a pajzsokat)

Vallás a háborúban 2. Triumphus: a diadalíven jött be a városba a menet, a hadvezér négylovas szekéren, fehér bikákat áldozott Iuppiternek, bíbor ruha, vörös arc, borostyán koszorú, amit Iup. ölébe tesz le; nevét felírták a fasti tiumphalesbe; a fülbe sugdosó rabszolga talán mese A Campus Martiuson, Bellona templomában fogadta a senatus a győztesen érkező hadvezért Szöveg!

Mzg. a vallásban A legtöbb ünnep mzg. munkák fázisait jelzi ill. ünnepli, a termés védelmét szolgálja Sok ünnepnek egyszerre van katonai és mzg. funkciója (<< Rómában a katona paraszt is + az isteneknek is egyszerre lehet ez a két funkciója, pl. equus October ünnep: Marsnak lovat áldoztak, hogy a vetés jobban nőjön) Az ünnepek dátuma (a naptár) sokszor nem esett egybe a munkák valós idejével (a csillagászati idővel) – főleg az interkaláció miatt, de a források nem írnak arról, hogy ez probléma lett volna

Átmenet a köztársaságkorba A rómaiak szerint a legfontosabb vallási intézményeik a királykorban jöttek létre A királyság megszünte jelentős, forradalmi változás, hiszen a királynak vezető szerepe volt a vallásban is (a változást nem lehetett könnyű elfogadtatni az istenekkel sem) Jelentős változások kellett, hogy megtörténjenek a közt. elején (bár sok a továbbélő elem: papok, szent helyek, szertartások...) A vallási változások nyilván csak lassan követik a politikait: 510 után sok idő telik el, míg a vallási intézmények „köztársasági jellegűek” lesznek

Rex sacrorum 1. A rex sacrorum választása révén oldották meg az átmenetet egy felfogás szerint: a királyra tartozó áldozatokat mutatta be (áldozó király), felesége a regina sacrorum (akivel conferratios házasságban kell élnie, és neki is ilyenből kell származnia); más latin városokból is ismerjük feliratokról A közt. végére a rex s. szertartásai feledésbe merültek, és fokozatosan a pont. max. vált a pontifexi collegium vezetőjévé (az ókori és egyes modern szerzők szerint) A rex s.-t illető két korlátozás: semmilyen pol. szerepet nem játszhatott (a senatusban sem lehetett jelen) collegai voltak (és a pontifexi coll. illetékességi köre korlátozott volt), a pont. max-nak alá volt rendelve (multával sújthatta) Kalendaen áldozott Ianusnak nejével együtt, Nonaen kihirdette a hónap ünnepeinek a dátumát az arxról Januárban kos-áldozat Ianusnak a regiában

Rex sacrorum 2. (a rex s. tekintélyét mutatják a pontifexi collegiumon belül a listák, ahol ált. nem az élen szerepel, hanem mint a többi pontifex, cooptatiójának dátuma szerint) Csak egy részét kapta meg a király vallási funkcióinak – pl. a király egyik fő funkciója volt a madárjóslás, de ezt csak a magistratusok végezték a köztársaság korában az augurok felügyelete mellett; továbbá nem volt az egész vallás feletti tekintélye Egy elképzelés szerint eredetileg a király csaknem valamennyi vallási funkcióját átvette, majd fokozatosan vesztett el belőle egyre többet a pont. max. javára (ennek oka, hogy a pont. max-nak lehetett pol. funkciója is, tagja volt a senatusnak)

Rex sacrorum 3. Egy más felfogás szerint a rex s. vallási hatalma kezdettől korlátozott volt a királyéhoz viszonyítva – ezt mutatja, hogy a pont. max. joga volt kezdettől és nem a rex s-é : új Vesta-papnő beiktatása belépni a Vesta templom legszentebb részébe; megkorbácsolni a papnőket, ha megszegték kötelességüket a bírói tárgyalást vezetni, ha bevádoltak egy papnőt szűzessége elvessztésével (a bírói testület pedig a pontifexi collegium) – ezek olyan tevékenységei a pont. max-nak, amikor nem a collegium tagjaként cselekszik, hanem a csak a saját hatáskörébe tartozó feladatát végzi Lehet, hogy a rex s. már a királykorban is létezett, azaz két király volt: pol. és vallási vezető

A köztársaság kor kezdete 1. A kontinuitás meglepően erős a királykor – közt. között (pl. a Iup. templomot Tarquinius építette – a közt. elején szentelték fel; Iup. és a templom központi szerepe megmarad: auspiciumok Iup-től, triumphus...): a továbbélés magyarázata, hogy a rómaiak a továbbéltetett királyi elemeket elsősorban rómainak érzékelték, nem királyinak v. etruszknak Ha a Kr. e. 1. századi forrásaink anyaga a királykorról nem teljesen fiktív, akkor az a tény, hogy a közt.korban a királyoknak tulajdonították a legfontosabb intézmények megalapítását, azt tükrözi, hogy nem voltak elszánt király-ellenesek (vagy pedig Augustus alatt igyekeztek a szerzők az egyeduralmat pozitívabbnak feltüntetni)

A köztársaság kor kezdete 2. (A türanniszra törők büntetése: sacerré nyilvánították = az isteneknek ajánlották = megölhető büntetés nélkül) A vallási ügyekben ugyanúgy hatalommegosztás, mint a politikaiakban, sőt már a királykorban kialakulhatott a papi collegiumok hatáskör-megosztása, hogy egy személy v. család kezében ne összpontosulhasson túl nagy hat. (de itt cooptatio és életfogytig tartó hiv.)

Új kultuszok bevezetése evocatio útján, hadvezér fogadalma révén, Sibylla-könyvek tanácsára A 3. században főleg erények megszemélyesítései lettek istenekké: Concordia (367-ben avatják fel templomát), Victoria, Remény, Fides, Spes, Honos / Virtus: ilyenek gyakran egyre „személyesebbek” lettek, egyre határozottabb egyéniséggel rendelkeztek (pl. Venus eredetileg valószínűleg absztrakció volt, később azonosították Aphroditével) Korábbi elvont istenek: Ops a legrégibb, majd Salus, Libertas