Introduction to neurosciences for Cognitive MSs. Neurobiology Introduction to neurosciences for Cognitive MSs.

Fonyó & Ligeti – Az orvosi élettan tankönyve 6., 25., (43.) fejezetek

Homeosztázis Az élő szervezetnek a változó külső és belső körülményekhez való alkalmazkodó képessége, amellyel önmaguk viszonylagos biológiai állandóságát biztosítják. Walter Cannon vezette be 1932-ben A belső környezet dinamikus állandósága és stabilitása alatt a megfelelő tápanyag-ellátottságot, a légzési gázok szükséges mennyiségét és minőségét, a testfolyadékok megfelelő mennyiségét, minőségét (térfogat, ionösszetétel, kémhatás, hőmérséklet, ozmotikus nyomás) és a védekező módok meglétét, megfelelő működését értjük. Ezzel egyidőben Cannon bevezeti a negatív visszacsatolás (feedback) szabályozást A visszacsatolás fontos részét az autonóm idegrendszer szabályozza a hipotalamuszon keresztül. Az intersticiális tér, mint a sejtek belső környezete Többsejtű szervezetekben a sejtek többsége nem érintkezik közvetlenül a külvilággal, ezek közvetlen környezetét az interstíciális (sejtközötti) folyadék (nyirok) alkotja. A nyirok a vérplazmából ultrafiltrációval (féligáteresztő membránon vagy bármilyen szűrőn keresztül történő filtráció (szűrés)) szűrődik ki. Állandóan recirkulál, mivel az időegység alatt képződött ultrafiltrátum teljes mennyisége visszajut az intravazális térbe (érpályán belüli) (egy része a kapillárisok vénás végén reabszorbeálódik (visszaszívódik), más részét a nyirokkeringés vezeti el). A folyamatos recirkuláció biztosítja a sejtműködések optimális belső feltételeit, a belső környezet állandóságát, amit homeosztázisnak is nevezünk. Az állandóság ellen ható tényezők a következők: a sejtek bizonyos anyagokat felvesznek az intersticiális térből, így azok mennyisége csökkenne, míg más anyagokat kiválasztanak, melyeknek a mennyisége növekedne, ha nem lenne folyamatos kicserélődés a vérplazma és az intersticiális folyadék között. A homeosztázis a következő paraméterek szabályozottságát jelenti: a testfolyadékok konstans térfogata (isovolaemia) a testfolyadékok ozmotikus koncentrációjának állandósága (isosmosis) a hidrogénion koncentráció állandósága (isohydria) állandó ionösszetétel (isoionia) a testhőmérséklet állandósága (homoiothermia) A felsorolt paraméterek értékei fiziológiás körülmények között csak szűk sávban változnak (de azon belül változnak), ezáltal biztosítják az enzimek optimális működését és a sejtanyagcsere zavartalanságát. A szabályozó mechanizmusok közvetlenül a vérplazma állandó összetételét biztosítják, de ezen keresztül az extracelluláris tér többi komponense is szabályozottá válik, mivel a vérplazma diffuzibilis komponensei számára a kapillárisfal nem jelent gátat, tehát egyensúly alakul ki az extra- és intravazális tér között.

Homeosztázis - egyensúly Homeosztázis változója: ionháztartás, hőháztartás..stb. Stimulus hatására változás következik be a változóban. Receptor érzékeli a változást Az információ afferens úton keresztül a szabályozó központba jut A központból efferens úton információ halad az effekrhoz Az effektor válasza: csökkenti a stimulus hatását és a változó a homeosztázisnak megfelelő szintre áll vissza.

Autonóm/vegetatív idegrendszer A vegetatív idegrendszer feladata az optimális vegetatív háttér biztosítása a szomatikus aktivitáshoz és a homeosztázis fenntartása. Funkciók: fenntartják a dinamikus, belső környezetet; változatos kondíciók és követelmények alatt is megfelelően kell működnie a sejteknek, szöveteknek, szerveknek. Viscerális=zsigeri

Autonóm idegrendszer Viscerális és főleg akaratlan motoros rendszerek Három fő osztály: (A)Szimpatikus: Harc & menekülés & ijedtség. Vészhelyzet szituációk, amikor hirtelen változás következik be vagy a belső vagy a külső környezetben. Sportolás, izgalom vagy vészhelyzet aktiválja (B)Paraszimpatikus: Pihenés és emésztés. Energia tárolása, konzerválása (C)Enterális: Emésztőrendszer falában lévő ideghálózat Az autonóm idegrendszernek három tagozata van. Ezek közül kettőben, a paraszimpatikus és a szimpatikus idegrendszerben valamennyi terminális neuron közvetlen synapticus összeköttetésben áll a központi idegrendszerben elhelyezkedő neuronokkal. Az autonóm idegrendszer harmadik tagozata, az enteralis idegrendszer önállóan is szervez reflexeket, az effektorneuronok mellett nagy számban tartalmaz szenzoros és interneuronokat, és a neuronok többségének nincs közvetlen kapcsolata a központi idegrendszerrel.  C

Autonóm idegrendszer Elsődlegesen effektor rendszer Irányítja: Simaizmokat Szívizmot Exokrin mirigyeket Neurontranszmitter: Preganglionális axonokból acetilkolin szabadul fel Posztganglionális axonokból adrenalin vagy noradrenalin (sz) vagy acetilkolin (psz) Két idegsejtes rendszer Preganglionális rost Sejttest a központi Idegrendszerben Postganglionális rost Sejttest a környéki idegrendszerben Az idegrendszert alkotó neuronok nagy részének sejttestje a központi idegrendszeren belül, az agy- és gerincvelőben helyezkedik el. Az autonóm idegeknél a sejttest a központi idegrendszeren kívül, ganglionokban vagy plexusokban található. A preganglionáris axonok kilépnek a központi idegrendszerből, és synapticus kapcsolatot létesítenek a központi idegrendszeren kívül elhelyezkedő posztganglionáris neuronokkal. Az autonóm idegrendszerhez tartozó idegekben olyan afferens rostok is futnak, amelyek vagy a központi idegrendszerben végződnek, vagy az autonóm ganglionokban csatolódnak át. Exokrin mirigy = külső elválasztású mirigy = olyan mirigy, amely az általa termelt váladékot külső felszínre üríti, azaz nem a vérbe (az a belső elválasztású- vagy endokrin mirigyek ismertetőjegye) Ganglion = dúc = sejtcsoportosulás, környéki idegrendszer sejtjeinél használatos (központi idegrendszerben magokat különböztetünk meg) Varikozitás: transzmitter felszabadulás helye az axonon (nem az axonvégen!)

Anatómiai különbségek a szimpatikus és paraszimpatikus rendszerben A központi idegrendszer különböző régióiból ered Szimpatikus – másnéven thoracolumbáris divízió Paraszimpatikus – másnéven craniosacrális divízió Az autonóm idegrendszer paraszimpatikus és szimpatikus tagozatában a pálya egyaránt a központi idegrendszeren belül (agytörzs vagy gerincvelő) elhelyezkedő preganglionáris neuronnal kezdődik. A két tagozatot anatómiai szempontból a preganglionáris sejttestek központi idegrendszeren belüli elhelyezkedése különbözteti meg. Cervical = nyaki régió Thoracal = háti régió Lumbar = ágyéki régió Sacral – keresztcsonti régió Copyright © 2005 Pearson Education, Inc., publishing as Benjamin Cummings

Szimpatikus vs központi mozgató ideg Autonóm: van átkapcsolás a periférikus idegrendszerben Szomatikus rendszerben nincs átkapcsolás A szimpatikus preganglionáris rostok a szomatomotoros axonokkal együtt az elülső gyökön keresztül hagyják el a gerincvelőt, majd mint fehér összekötő ág (ramus communicans albus) csatlakoznak a szimpatikus határlánchoz.

Szimpatikus idegrendszer Pre-ganglionális sejt intermediolaterális szarv sejtjei Th1-től L2 vagy L3-ig elsősorban acetilkolin szabadul fel (nikotin receptor) Másodsorban neuropeptid is felszabadul (pl. LHRH) Post-ganglionális sejt Paravertebrális vagy Prevertebrális ganglionok Legtöbb rost noradrenalint szabadít fel neuropeptideket is ürítenek (pl. NPY) LHRH = luteinizáló hormont felszabadító hormon NPY = neuropeptid Y A szimpatikus idegrendszerhez tartozó preganglionáris neuronok sejtteste a gerincvelő thoracalis szakaszán (Th.1.-Th.12.), továbbá a lumbalis szakaszon (L.1.-L.2. és esetenként L.3.) az intermediolateralis szürkeállományban van (thoracolumbalis idegrendszer).  A posztganglionáris neuronok sejtteste vagy a páros paravertebralis (gerinc mellett, határlánc), vagy a páratlan praevertebralis (gerinc előtt) szimpatikus ganglionokban helyezkedik el. A szimpatikus preganglionáris rostok rövidek, a posztganglionáris rostok viszonylag hosszúak. A preganglionáris és posztganglionáris neuronok közötti synapticus átcsatolódás mechanizmusa mind a két tagozatban azonos. A preganglionáris és a posztganglionáris neuronok közötti „klasszikus értelemben vett” átcsatolódás kivétel nélkül mindig kolinerg: a preganglionáris idegvégződésekből felszabadult ACh a posztganglionáris neuron neuronalis típusú nikotinos ACh-receptoraihoz kötödik. Az ACh-felszabadulást gyors EPSP követi, és amennyiben az EPSP-k összegeződése eléri a neuron ingerküszöbét, akciós potenciál váltódik ki, és vezetődik tovább a posztganglionáris axonon. A „klasszikus” preganglionáris bemenet mellett a szimpatikus posztganglionáris sejteken még más végződések is konvergálnak. A posztganglionáris sejteken az enteralis idegrendszerből jövő primer kolinerg afferens rostok is végződnek, hatásukat m-ACh-receptorok közvetítik (lassú EPSP). A posztganglionáris sejtek egy további bemenetét a szomatikus idegrendszer afferenseinek kollaterálisai képezik, amelyek valószínűleg P-anyag (SP) transzmitterrel működnek: a P-anyag a posztganglionáris neuron késői lassú depolarizálódását váltja ki, neuromodulátor hatású, a neuron ingerlékenységét változtatja. Egy további neuromodulátor a szimpatikus ganglionokban kimutatható és felszabaduló LHRH-szerű peptid. Az áttevődést még további központi idegrendszeri eredetű peptiderg axonok is módosítják. Mindezek szigorúan specifikus pályák, csak adott lokalizációjú neuronokat idegeznek be. A szimpatikus ganglionokban a posztganglionáris neuronok 90%-a tartalmazza a katecholamin bioszintézis enzimeit, és az idegvégződésekben noradrenalint tartalmazó granulumok vannak. A neuronok egy részében a noradrenalin az egyedüli transzmitter. Más noradrenerg szimpatikus neuronok a különböző peptid kotranszmitterek egyikét tartalmazhatják; a szubpopulációkat a sejttestekben kimutatható neurotranszmitter peptidek jellemzik. Az egyes szubpopulációk a ganglionokon belül anatómiailag is elkülönülnek. Egy-egy elkülönült neuroncsoportban a noradrenalin mellett szomatosztatin, valamelyik opioid peptid (enkefalinok), vazopresszin vagy az ún. Y-neuropeptid (NPY) található. Ezek a transzmitterek a sejttest mellett a posztganglionáris rostban, ill. az axon végkészülékében is jelen vannak, és ingerlés/ingerület hatására felszabadulnak. Más szimpatikus noradrenerg rostokban ATP a kotranszmitter (purinerg transzmisszió). A szimpatikus posztganglionáris neuronok kb. 10%-a kolin-acetil-transzferáz enzimet tartalmaz, ezek szimpatikus kolinerg neuronok.

Szimpatikus beidegzés Szimpatikus – hosszú postganglionális rostok Szimpatikus axonok – fokozottan elágazó végbunkó Több szervre is hat Szimpatikus postganglionális axonok – főleg noradrenalint ürítenek Copyright © 2005 Pearson Education, Inc., publishing as Benjamin Cummings

Normális szimpatikus tónus 0,5 – 2 impulzus / Mp Elegendő kontrakciót okoz a vérerekben, hogy limitálja az áramlást A legtöbb szimpatikus axonvég noradrenalint ürít A noradrenalin ürítése függ az axonvég funkciójától, ami az idegi növekedési faktortól függ

Mellékvesék - a kivételek Vesék felett Mellékvese velő (belső rész) cromaffin sejtjei a szimpatikus idegrendszer egyik fő szerve A mellékvesék kéregállományának sejtjeitől körülvett velőállomány chromaffin sejtjei a szimpatikus posztganglionáris neuronokkal közös eredetűek, a chromaffin sejteknek azonban nincs axonja.

Mellékvesék - a kivételek Szinapszis a velőben (Ca++,Na+) Testszerte szétáradó adrenalin és noradrenalin felszabadulást képes okozni extrém vészhelyzetben (adrenalin roham) A chromaffin sejtekben található chromaffin granulumok megfelelnek a szimpatikus posztganglionáris noradrenerg végződések vesiculáinak, de a bennük lévő összetevők különböznek a noradrenerg végződésekben található összetevőktől: a chromaffin sejtek két katecholamin hormont, noradrenalint és adrenalint tartalmaznak. A katecholaminok szekréciója, azaz a chromaffin granulumok exocytosisa a chromaffin sejteket beidegző szimpatikus kolinerg preganglionáris axonok akciós potenciáljainak következtében jön létre. Az ACh a chromaffin sejtek membránjában lévő n-ACh-receptorokra hat, depolarizálja a chromaffin sejteket, Ca2+-ok áramlanak be, de minthogy a sejteken nincsenek feszültségfüggő Na+-csatornák, akciós potenciál nem fejlődik ki. A Ca2+-koncentráció emelkedése a granulumok exocytosisához vezet, a katecholaminok a vérkeringésbe kerülnek.

Összesített szimpatikus hatás Artériás nyomást növeli Tágítja a pupillát, Csökkenti a véráramlást, hogy szerveket/szöveteket inaktiváljon Sejtmetabolizmust serkenti Serkenti a vércukor anyagcserét Serkenti a glikogenolízist a májban és a vázizmokban Fokozza a vázizmok erejét Fokozza a mentális aktivitást Serkenti a véralvadást Szájszárazság, szapora légzés

Paraszimpatikus idegrendszer Preganglionális neuronok Némely craniális ideg az agytörzsben lokalizált Edinger-Westphal mag (III) superior salivatory mag (VII) inferior salivatory mag (IX) dorsal motor nucleus (X) (secretomotor) nucleus ambiguus (IX, X) (visceromotor) intermediolaterális régiók: S2,3,4 (sacrális) Acetilkolin a neurotranszmitter (nikotinos receptoron) A paraszimpatikus idegrendszerhez tartozó preganglionáris neuronok egy része az agytörzsben azoknak a magoknak a része, amelyekből a III., VII., IX. és X. agyidegek efferens rostjai erednek. A preganglionáris neuronok másik része a sacralis gerincvelő 2., 3. és 4. szegmentumában helyezkedik el. Az anatómiai elhelyezkedés alapján a paraszimpatikus idegrendszert craniosacralis idegrendszerként is említik. Ebben a tagozatban a preganglionáris axonok hosszúak (ezért akár ingerlésük, akár róluk akciós potenciál elvezetése technikailag könnyű), a posztganglionáris neuront tartalmazó paraszimpatikus ganglion a beidegzett szervhez (pl. nyálmirigy, szív stb.) közel helyezkedik el, a posztganglionáris axon ezért rövid, nehezen felkereshető. A preganglionáris és a posztganglionáris neuronok közötti „klasszikus értelemben vett” átcsatolódás kivétel nélkül mindig kolinerg: a preganglionáris idegvégződésekből felszabadult ACh a posztganglionáris neuron neuronalis típusú nikotinos ACh-receptoraihoz kötödik. (mint a szimpatikusnál)

Paraszimpatikus idegrendszer Postganglionális sejtek craniális ganglionok ciliáris ganglion pterygopalatine submandibular ganglionok otic ganglionok A többi ganglion a viscerális szervek falában található a thoracális, abdominális és pelvicális üregekben. Acetilkolin a neurotranszmitter + VIP(muszkarinos receptoron) A paraszimpatikus posztganglionáris kolinerg neuronok végkészülékeiben ACh-tartalmú vesiculák vannak. A paraszimpatikus posztganglionáris neuronok egy részében az ACh mellett kotranszmitterek is szerepelnek, így a vazoaktív intestinalis peptid (VIP, érrtágító). 

Paraszimpatikus beidegzés Paraszimpatikus – rövid posztganglionális rostok Paraszimpatikus axonok – néhány elágazás Lokalizált hatás Paraszimpatikus posztganglionális axonok – acetilkolint ürít Copyright © 2005 Pearson Education, Inc., publishing as Benjamin Cummings

Paraszimpatikus idegrendszer A vagus idegek innerválják a szívet, a tüdőket, a hörgőket, a májat, a hasnyálmirigyet és az összes emésztőrendszer traktust a nyelőcsőtől a vastagbél bal hajlatáig. A vastagbél további részeit és a végbelet, a húgyhólyagot, a reproduktív szerveket a sacrális preganglionális idegek innerválják a pelvicális idegeken, illetve a posztganglionális pelvicális ganglionokon keresztül.

Összesített paraszimpatikus hatás Szűkíti a pupillát, Növeli a véráramlást, hogy szerveket/szöveteket aktiváljon Stimulálja a szekréciót és a perisztaltikát Serkenti az emésztést, az epe termelést Stimulálja a nyálmirigyeket Stimulálja a húgyhólyagot

Szimpatikus és paraszimpatikus hatás Szem: Sz pupillák tágulnak Psz- pupillák szűkülnek, összehúzódik a ciliáris izom és a lencse közelre fókuszál Mirigyek : általánosságban a Psz stimulálja őket de a Sz hatás miatt kialakuló csökkenő véráram koncentrálni fogja a szekréciót. A verejték mirigyek különösen innerváltak Sz kolinerg rostokkal GI traktus: Sz -, Psz + (enterikus idegrendszer mediálja) Szív: Sz +, Psz - Vérerek: Sz összehúzódás, Psz ált. nincs jelen GI traktus= gasztrointesztinális traktus = emésztőrendszer

Stimuláció hatása Légző simaizmok: Sz tágulás Psz összehúzódás Kivezetőcsövek: Immunrendszer: Sz gátol, Psz ??

Összehasonlítás Parakrin jelátvitel: a kibocsátott hírvivõ anyag a forrás közelében, de azért már nagyobb körzetben terjed szét. A távolság tehát néhány mikrométer, sõt akár milliméter is lehet, de itt már nem minden sejt fogja fel az üzenetet, csak azok, amelyeknek az adott molekulára vonatkozó jelfogója, receptora van. 

Paraszimpatikus Szimpatikus Adrenerg receptor

Enterális idegrendszer GI traktus falában lokalizált (100 millió neuron) Aktivitást az autonóm idegrendszer szabályozza Az enteralis idegrendszer – a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer mellett – az autonóm (más néven vegetatív) idegrendszer harmadik tagozata. Az enteralis idegrendszerben mintegy 108 neuron van, ez nagyjából megfelel a gerincvelői szürkeállományt alkotó neuronok számának. Az enteralis idegrendszer az oesophagus alsó harmadától egészen a rectum végéig, a belső anussphincterig húzódik, és magában foglalja az epeutak és a pancreas idegelemeit is. A neuronok sejttestjei részben a külső hosszanti és a körkörös simaizomrétegek között (plexus myentericus, Auerbach-féle plexus),részben a submucosában (plexus submucosus, Meissner-féle plexus) helyezkednek el. A két plexus között számos axon biztosítja az összeköttetést; bár a plexusok effektorneuronjainak beidegzési területe elkülönül, a két plexus egységes enteralis idegrendszerként működik.

Enterális idegrendszer Preganglionális paraszimpatikus rostok projektálnak a gyomor, a vastagbél és a végbél enterális ganglionjaihoz a pelvicális zsigeri idegegeken és a vagus idegeken keresztül. Fokozza a bélmozgást és a tónust Relaxálja a záróizmokat Stimulálja a szekréciót Az enteralis idegrendszer minden külső idegi kapcsolattól függetlenül is képes működni. A szervezés reflexekre épül: a szenzoros neuronok aktiválódása határozza meg a beidegzett simaizmok, hámsejtek (közöttük endokrin és parakrin sejtek) működését. A helyi mechanikai és kémiai változások helyi motoros, szekréciós, véráramlási és immunreakciókat indítanak meg. A neuronalis kapcsolatokban preformált reflexmintázatok, neuralis programok rögzültek: adott afferens ingerekre meghatározott motoros, szekréciós és vazomotor válasz jön létre. Az önálló működés nem zárja ki a központi irányítást: a központi idegrendszerből – a szimpatikus és a paraszimpatikus idegeken keresztül – érkező utasításokat az enteralis idegrendszer közvetíti a végrehajtó sejtekhez.

Enterális idegrendszer Myenteric Plexus (Auerbach’s) Hosszanti és körkörös izmok között Irányítja a bélmozgást Koordinálni tudja kioperált intesztinális traktusban a perisztaltikát Serkentő motoneuronok Ach-t és P anyagot bocsátanak ki Gátló motoneuronok Dinorphin-t és VIP-et ürítenek

Enterális idegrendszer Submucozális Plexus (Meissner’s) Szabályozza: Ion és víztranszport az intesztinális epitéliumon keresztül Mirigy szekréció myenteric plexus-al kommunikál Neuropeptideket ürít Jól szervezett idegi hálózat

Visceralis afferens rostok Autonóm idegekben viscerális motoros idegek mellett futnak Zsigeri szenzoros információt szállít Sose éri el a tudatosság szintjét Visceroviscerális és visceroszomatikus reflexek afferens végtagjáért felel Fontos a homeosztatikus szabályozás és a külső ingerhez való alkalmazkodáshoz A gyomor-bél rendszerben találhatók olyan szenzoros neuronok is, amelyek nem az enteralis idegrendszer afferensei, hanem axonjuk elhagyja a gyomor-bél rendszert, és vagy a központi idegrendszerben, vagy valamelyik perifériás ganglionban csatolódik át (visceralis afferensek). Azok az afferensek, amelyek sejtteste az intervertebralis ganglionban van, spinalis afferens neuronok, és a központi idegrendszer viscerosensoros afferenseit képezik. Ezek az afferensek hosszú pályás viscerosomaticus vagy viscerovisceralis reflexeket közvetítenek. Néhány ilyen visceralis afferens axon elágazik, és visszakanyarodó kollaterálisokat küld az enteralis idegrendszerhez: így ezek az ingerületek részesei lehetnek az enteralis idegrendszer saját reflexeinek.

Visceralis afferens rostok Sok serkentő neurotranszmittert is kibocsát, mint pl glutamátot Sok neuropeptideket is tartalmaz Nociceptorokból is futnak “zsigeri fájdalom” Üreges zsigerekben szétterjedve Az enteralis idegrendszer neuronjainak nagy részét a szenzoros és az effektorneuronok közötti kapcsolatot biztosító interneuronok teszik ki. Az interneuronok axonjai gyakran ágaznak el, ingerületelosztó szerepük van. Az interneuronok közötti synapsisok – hasonlóan a központi idegrendszer synapsisaihoz – ingerlőek (excitálóak) vagy gátlóak.

Neuropeptidek (Visceralis afferens rostok) Angiotension II Arginine-vasopressin bombesin calcitonin gene-related peptide cholecystokinin galamin substance P enkephalin somatostatin vasoactive intestinal peptide

Központi szabályozása az enterális idegrendszernek A központi idegrendszer szerepe alárendelt, inkább csak módosító funkcióval bír. Elsődlegesen a rágásban, nyelésben, nyálelválasztásban, gyomor raktározó funkciójában és a székelésben van kiemelt szerepe. Hosszúpályás reflexekkel vesz részt a szabályzásban.

Autonóm Reflexek Cardiovasculáris GI autonóm reflexek Baroreceptor –megemelkedett vérnyomás csökkenti a szívritmust. A csökkent szívritmus csökkenti a vérnyomást és a baroreceptorok aktivációját, ami majd növeli a szívritmust, ami pedig visszaállítja a vérnyomást. Bainbridge reflex- szívrimtus nő ha a vénás nyomásemelkedés nő GI autonóm reflexek Étel illata paraszimpatikus hatásra emésztő enzimek kiáramlását idézi elő a GI traktus szekretoros sejtjeiből Végbélben lévő ürülék erős perisztaltikát indukál a mihamarabbi ürítésért. (nagynomyású) Baroreceptor: Nem közvetlenül a nyomást érzékelik, hanem a nyomás hatására bekövetkező feszülést. Az artériás nyomás fokozódásával nő a feszülés, a baroreceptorok aktivitása megnő, így az általuk leadott akciós potenciálhullám frekvenciája megnő. Normál vérnyomásnál is aktívak, így a vérnyomás csökkenéséről és növekedéséről is informálják a központi idegrendszert. Segítik beállítani az artériás középnyomást. Bainbridge reflex Receptorai a nagy vénák falában és a jobb pitvarban található feszülésérzékeny receptorok, melyek fokozott vénás telődés esetén jönnek ingerületbe. Vago-vagalis reflexnek tartják, ugyanis mind az afferens szár, mind az efferens szár a n. vagusban fut. Alacsony szívfrekvencia mellett a reflexválasz a vágusztónus gátlása miatt bekövetkező szívfrekvencia növekedés, amely a perctérfogat növelésén keresztül a vérnyomás emelkedését váltja ki. Puffer-reflexként is működhet, ugyanis magas szívfrekvencia esetén frekvenciacsökkenést okozhat, ami a vénás telődésre rendelkezésre álló időtartamot – ezáltal a pulzustérfogatot – megnyújtva szintén növeli a perctérfogatot. A belégzés alatt megfigyelhető szívfrekvencia növekedésben tulajdonítanak szerepet a reflexnek.

Autonóm idegrendszer magasabb szabályozása Különböző területek különböző autonóm funkciókat szabályoznak (nyúltvelő nucl. tr. solitarius-a, híd, középagy, hipotalamusz) Autonóm idegrendszert aktiváló és szabályozó központok: Gerincvelő, agytörzs, hipotalamusz, magasabb központok (limbikus rendszer, agykéreg)

Központi Autonóm Szabályozás Agyban lévő fő relé sejtcsoportok afferens és efferens információt szabályoznak Az autonóm információ különálló agyi magokba konvergál Az autonóm funkciókat modulálja a szimpatikus preganglionális szinapszis, paraszimpatikus tónus és/vagy neuroendokrin rendszer effektorainak változása

Központi Autonóm Szabályozás A különböző központi autonóm rendszerek reciprokan innerváltak Parallel pályák más struktúrákhoz viszik az autonóm info- t. Többféle kémiai anyag mediálja a neurális információ terjedését

Fontos Központi Autonóm területek Nucleus Tractus Solitarius – agytörzs (n. VII., IX., X) Parabrachial Nucleus – hídi FR Locus Coeruleus Amygdala Cerebral Cortex Hypothalamus Circumventricular Organs (fenesztrált falak)

Központi szabályozása az autonóm idegrendszernek

Formatio reticularis idegsejt csoportokból, a sejtcsoportok közötti laza elrendeződésű idegsejtekből és az ezeket elválasztó fehérállományból (rostnyalábok) áll. Az egyes magcsoportok kapcsolatban vannak egymással, ezáltal egy hálózat alakul ki. legközvetlenebb hatás az autonóm funkciókra a szívfrekvenciát, a légzésszámot és a vérnyomást szabályozó központokat találjuk itt.

Hipotalamusz fő integráló központ Homeosztázissal kapcsolatos info-t integrálja Rendszerezi a homeosztázis fenntartásához szükséges válaszokat (autonóm, endokrin, szomatikus komponensek) A hypothalamus struktúrái azonban csak „kilépési kapu” gyanánt szolgálnak a komplex válaszreakciók végrehajtásában; a reakciók sorozatát a központi idegrendszer magasabb szintjei indítják vagy akadályozzák meg.

HT működése és sérülése

Amygdala (mandulamag) érzelmek fő limbikus területe Szimpatikus aktivitás, főleg előzetesen tanult félelem-asszociált viselkedés Lehet akaratlagos, amikor félelmetes élményt idézünk fel – agykéreg az amygdalán keresztül cselekszik A félelmi reakció: Vérnyomásemelkedés, pupillatágulat(sz) légzésfokozódás (sz) GI fekélyek, vizelés, székelés (psz) Ledermedés Félelmet sugárzó arckifejezés Stresszhormonok szekréciója (ACTH) A „félelem”, „szorongás”, „aggódás” a humán pszichológia fogalmai. Ennek ellenére jogosult a fogalmakat a kísérleti pszichológiában és a neurofiziológiában is használni: egyes kellemetlen vagy fájdalmas ingerek mind emberekben, mind állatokban hasonló viselkedési (szomatomotoros), továbbá azonos autonóm (cardiovascularis, légzési stb.) válaszokat váltanak ki. ACTH= adreno-kortiko-trop hormon