Semmelweis terv - Értékek, alapelvek, célok és megvalósíthatóságuk feltételei Önkormányzati Egészségügyi Napok 2011. január 18. Orosz Éva tanszékvezető egyetemi tanár, ELTE TáTK Egészségpolitika és Egészség-gazdaságtan Tanszék „

Az elemzés szempontjai A Semmelweis Terv (ST) értékei, alapvető céljai összhangban vannak-e a társadalom hosszú távú érdekeivel és az egészségügyi rendszer jelenlegi problémáival? Tervezett változtatások, intézkedések összhangban vannak-e az alapvető célokkal? A megvalósíthatóság feltételeit (és kritikus pontjait) tartalmazza-e a terv?

Általános megjegyzések A ST megfelelő kiindulópontot jelent: Értékközpontú, célvezérelt (nem cseréli fel az alapvető célokat és eszközöket) Az értékek, rendszer-célok összhangban vannak a magyar társadalom hosszú távú érdekeivel; és az EU és WHO egészségpolitikai stratégiájával A vitaanyag további munkát igényel Nagyobb hangsúlyt a politikai, gazdasági és társadalmi tényezőkre (problémák okai és megvalósíthatóság feltételei) Az egyes rendszer-célokban elérendő jobb teljesítmény pénzügyi, ösztönzési, intézményi, és információs feltételeinek együttes, konzisztens megfogalmazása A kritikus kérdések markánsabb megfogalmazása A Népegészségügyi Program és az állami egészségszervezési intézményrendszer kapcsolatának világosabb bemutatása

Értékek, alapvető célok ST értékei, alapvető céljai: az egészség önmagában érték hatásosság, eredményesség esélyegyenlőség a hozzáférésben forrásteremtés: szolidaritás megerősítése hatékonyság betegjogok Javaslat: kiegészítés Az egészségi állapot egyenlőtlenségeinek csökkentése; a társadalmi tényezők befolyásolása Kiegészítést igényel a stratégia, intézkedési terv is Jó minőségű szolgáltatás: hatásos terápia, betegbiztonság, fogyasztói elégedettség javítása

A ST megvalósításának feltétele: az egészségügyi ellátásra fordított közkiadások növelése „Kezdeményezzük egy „társadalmi szerződés” megkötését, amely a gazdaság jövedelemtermelő képességéhez igazodóan határozza meg az egészségügyi ellátásra fordított közpénzeket.” Javaslat: Konkrétabb megfogalmazásra van szükség Az egészségügyi közkiadások kérdésében kormányzati stratégiára, kormányzati döntésre lenne inkább szükség

A közkiadások alakulására szcenáriók kidolgozása lenne célszerű (a gazdasági növekedés függvényében) ST: … hosszabb távon cél az uniós átlagnak megfelelő egészségügyi közkiadások elérése, valamint a magánkiadások arányának visszaszorítása, szerkezetének átalakítása (célérték a teljes egészségügyi kiadás cca. 25%-a). Javaslat Szcenáriók: az elmaradásunk milyen mértékű, milyen ütemű csökkentése a reális? Tisztázandó: az EU átlag a GDP százalékára vagy az egy főre jutó közkiadásra vonatkozik-e? A magánkiadások arányának a visszaszorítása – nem tűnik reálisnak Helyette: fokozott figyelem az alacsony jövedelmű, krónikus betegekre (pl. jövedelemhez kötött éves co-payment maximum)

Hogyan csökkenthetők a hozzáférésben, minőségben mutatkozó nagy különbségek? ST: „Cél tehát, hogy mindenki, betegségétől és anyagi helyzetétől függetlenül, egyforma eséllyel férjen hozzá a szükséges egészségügyi ellátáshoz” Fő eszköz: szakterületi ellátás-fejlesztési programok A szolgáltatáscsomagból kizárhatók a nem egészségi állapot javítását célzó beavatkozások A rendelkezésre álló források …szükségessé tehetik öngondoskodás kiterjesztését, kiegészítő jelleggel Kritikus kérdések: A szakterületi ellátás-fejlesztési programok, a forrásallokáció (finanszírozási rendszer) és az egészségszervezési intézményrendszer működése egymást erősítő vagy gyengítő hatást vált-e ki? Nincs elég forrás arra sem, hogy a hatásos terápiákhoz mindenki időben hozzáférjen Egyes – pl. finanszírozhatóság szempontjából célszerű - intézkedések a hozzáférés különbségeinek a növekedését idézhetik elő Pl. világosabb megfogalmazásra van szükség a „fizetős” ellátásokra vonatkozóan

A hatékonyság javításának feltételei ST: „ a hatékonyság javításának kulcsfontosságú feltétele, hogy a hatékonyságjavulás eredményeképpen felszabaduló forrásokat ne vonják ki az ágazatból” Fő hangsúly: intézményi / szervezeti keretek megváltoztatása (kapacitástervezés, menedzsment-koordináció, betegút-szervezés) Kritikus kérdések: A hatékonyság-növelő döntéseket hozó intézmények vagy intézmények csoportja (és azok dolgozói) részesüljenek a felszabaduló forrásokból A forrásallokáció (finanszírozási ösztönzők), az intézményrendszer és a minőségfejlesztés összehangolt változtatása

A hatékonyság javításának feltételei A finanszírozási rendszerben és tulajdonviszonyokban tervezett változások összhangban vannak-e az intézményi változásokkal? Pl. a kapacitás átalakítás, betegút-szervezés más eszközöket igényel önkormányzati vs központi kormányzati tulajdon esetén Milyen ösztönzők fogják érdekeltté tenni az egészségszervezési intézményeket és a szolgáltatókat? Pl. lehetséges eszközök: fejkvótán alapuló stratégiai forráselosztás; minőségi elemek beépítése a finanszírozási rendszerbe, stb. Fő hangsúly: intézményi / szervezeti keretek megváltoztatása

A politikai, gazdasági és társadalmi tényezők szerepe A változás alapvető feltétele: a felelősség és a bizalom erősítése Egyaránt és egyidejűleg van szükség az egészségügy minden szereplője (kormányzat, piaci szereplők, szolgáltatók, egészségügyi dolgozók és az egyének) felelősségének az erősítésére (az egészségi állapot javítása, az egészségügyi rendszer teljesítményének javítása érdekében) Egyaránt és egyidejűleg van szükség a közkiadások és a magánkiadások (a társadalombiztosítás és a magánbiztosítás) szerepének a növelésére