Ismeretelmélet II. Múlt alkalommal: - Hogyan ismerjük meg a világot - Tudás definíciója, megszerzésének módja - Propozícionális tudás (klasszikus): igazolt igaz vélekedés - Gettier esetek: az igazolás bevett folyamatai (megbízható képességekre hagyatkozás) nem elégségesek, h biztosítsák, h a hit nem csak a véletlen folytán igaz. - Igazolás és igazság feltételeinek összekötése, hogy ne lehessen véletlenszerű adat, ami a hitet felborítja. - Szkeptikus érvek a fallibilizmus mellett. - Propozícionális tudás: igaz kijelentésekben való hit olyan fallibilis bizonyítékok alapján, amelyek biztosítják, hogy a kijelentések igazságába vetett hit nem véletlenszerű. - Descartes módszertani szkepszise. - Münchausen trilemma: „honnan tudom, hogy p?” végtelen regresszus; körbenforgás; önevidens hitek Ismeretelmélet II.

Honnan származik a tudásunk? - 1 1. Tapasztalat: „látom, hogy…”, „hallom, hogy…”, stb. Érzékszerveim folyamatosan ismereteket szolgáltatnak. (pl.: süt a nap.) 2. Emlékezet: „Emlékszem, hogy …” (mert korábban tapasztaltam) 3. Következtetés (logika): „mivel tudom, hogy …, és azt is tudom, hogy …, akkor azt is tudom, hogy …” nem látom a napot, mert egy létrán állok a szobámban, de azt látom, hogy lent az utca nagyon fényes, az árnyékok élesek, és az emberek napszemüvegben járkálnak – mindebből arra következtetek, hogy süt a nap.

Honnan származik a tudásunk? - 2 4. Közlés, „testimónium”: „X mondta, hogy …”, „Y-ban olvastam, hogy …” Elhiszünk dolgokat, melyeket mondanak nekünk: tudom, hogy süt a nap, mert bár egy ablaktalan helyiségben vagyok, de a belépő hallgatók azt mondják, hogy kint süt a nap. E tudásszerző mechanizmusokat nem egyforma mértékben tartjuk megbízhatónak Mivel 4) megbízhatatlan, 2) működése sem hibátlan, a „valódi” tudásforrásnak 1) és 3) tűnik, ezekkel foglalkozik a klasszikus ismeretelmélet: tapasztalat + logika

A közlés mint gyanús forrás „Tudom, hogy a magyar csapat legyőzte a brazilt” Honnan tudom? 1 és 2. Mert ott voltam és láttam, és emlékszem  tévedhetek (álmodtam, hallucináltam), de általában megbízható a tapasztalat 3. Mert kikövetkeztettem: láttam, hogy a magyar szurkolók boldogan jönnek ki, a brazilok meg leverten  itt már könnyebb tévedni (pl. döntetlen lett), de ha körültekintő vagyok, elég megbízható 4. Mert valaki azt mondta  miért higgyek neki ilyen valószínűtlen dologban? Úgy tűnik, a közlés a legkevésbé megbízható forrás Viszont éppen ezzel élünk a leggyakrabban.

A közlés mint elsődleges forrás Tudáskészletünk túlnyomó többsége közlésből származik. történelmi tudás: nyilván nem voltam ott rengeteg tudás sosem látott tájakról, emberekről természettudományos tudás: szinte semmit sem tapasztaltam saját szememmel, csak elhiszem, mert mondták. (elektronok, dinoszauruszok, fekete lyukak, stb.) Rengeteg dolgot nem tapasztalhatok, sőt nem is következtethetek ki, mégis tudni vélem. Ha kivonom a tudásomból mindazt, amire közlés útján tettem szert, akkor nagyon kevés marad.

A tudományos tudás közlés alapú Jórészt a tudósok számára is: az egyedi tudós nagyon kevés dolgot tapasztalt meg (kísérlet) vagy következtetett ki: készen kapott elméletekkel, módszerekkel, berendezésekkel dolgozik, melyeket részben bizalmi alapon fogad el A tágabb társadalom számára teljes egészében: elhisszük, mert a tanár mondta, vagy könyvekben olvastuk, vagy tévében láttuk…  alapkérdés: miért bízunk a tudomány szavában?

Mikor fogadunk el egy közlést? Ha konzisztens meglevő tudásunkkal Pl. azt, hogy a macska kergeti az egeret, sokkal könnyebben hiszem el, mint fordítva…  Ez attól függ, miket tapasztaltam korábban, illetve miket mondtak: milyen kultúrában élek. Tudomány: a mi kultúránkban alapvető, eddig is elfogadtuk, így könnyen hiszünk neki. Ha megbízható a forrás: Pl. X.Y. gyakran füllent, megviccel, figyelmetlen… X.Y.-t nem érdekli a foci, de W.Z.-t igen  szakértőiség kérdése: ki a szakértő? A forrás mint intézmény bizalmat élvez: az akadémikusnak könnyebben hiszek, mint egy laikusnak.

Miért megbízható a tudomány? Nem attól lesz valami megbízható, hogy „jó módszerrel” nyertük: jó módszerrel is lehet rossz eredményre jutni, és rossz módszerrel is jóra Nem is attól, hogy a tudós okos: okos emberek sokszor butaságot beszélnek, a buták meg okosat Hanem attól, hogy sokan és módszeresen ellenőrizték: a tévedés esélyének szisztematikus csökkentése. A megbízhatóság záloga a közösségi jelleg: a tudományos tudásgyárban a minőségellenőrzés legalább olyan fontos, mint az ismeretgyártás Közösségileg ellenőrzött tudás

A tudás megalapozása Hogyan tudom igazolni, amit tudok? Az igazolás során arra építek, hogy – tudom, hogy q, r, s. Jó, de honnan tudom, hogy q, r, s? 1. Újabb és újabb bizonyítékokra kell hivatkoznom (végtelen regresszus), 2. vagy körbenforgó érvelést alkalmazok: tudom, hogy p mert q; tudom, hogy q mert s; tudom, hogy s mert p. 3. Vagy valahol önkényesen meg kell szakítanom a bizonyítás láncolatát, mert már nem vagyok képes, vagy nem tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy honnan tudom, hogy q. Ez önkényes, hacsak nem feltételezem, hogy vannak olyan állítások, amelyek nem szorulnak semmiféle igazolásra, amelyek önmagukban igazoltak. Azt, hogy 1, 2 és 3 közül kell választani, Münchausen trilemmának hívják

Logikai pozitivizmus Legfontosabb alapjellegzetességek: A nyelv vizsgálatának középpontba állítása („Nyelvi fordulat”). Felfedezés és igazolás kontextusának elkülönítése. Modern szimbolikus logika alkalmazása (Frege és Russell alapján). Tudományok egysége (nincs külön természet- és társadalomtudomány). Metafizika-ellenesség (az érzékszerveink számára elvileg is megköze- líthetetlen vizsgálati „területről” szóló tézisek és elméletek elutasítása). A megismerés alapegysége elvileg az egyén, az individuum. Verifikacionizmus Fundamentum az empíria: érzékileg bizonyos, kétségbevonhatatlan kijelentésekből kell kiindulni. Módszer: a megfigyelhető tények alapján történő indukció. Hivatalos szervezetük: Verein Ernst Mach (1928-1938) Közkeletű elnevezésük: Bécsi Kör (Otto Neurath volt a névadó) Vezető: Moritz Schlick Kiemelkedő tagok: Rudolf Carnap, Otto Neurath, Friedrich Waismann, Philipp Frank, Hans Hahn, Herbert Feigl, Kurt Gödel, Felix Kaufmann, Victor Kraft, Juhos Béla. Nem tagjai a körnek, de kapcsolatban állnak vele: Ludwig Wittgenstein, Hans Reichenbach, Carl Hempel, Karl Popper, Charles Morris, Alfred Ayer.

Logikai pozitivizmus A logikai pozitivisták verifikacionizmusának sajátosságai: Az értelmesség (jelentésesség) feltétele: A „közvetlenül adott” tapasztalatot leíró ún. protokolltételekre történő elvi visszavezethetőség. Az értelmes állítások fajtái: Tautológiák (definíció révén igaz – pl. logikai és matematikai – állítások) Kontradikciók (az előzőek tagadásai) Tapasztalati állítások (ismeretek „hordozói”) Értelmetlenség okai lehetnek: Értelmetlen szó a mondatban Grammatikai szintaxis (nyelvtani szabályok) megsértése Logikai szintaxis (azaz a szintaktikai vagy típuselméleti kategóriák) megsértése Logikai szintaxis: a grammatikai szintaxis kiegészítése logikai kategóriákkal (típusokkal), amelyek révén már formailag kiküszöbölhetők az értelmetlen állítások (látszatállítások, pszeudo-mondatok). A verifikacionizmussal kapcsolatban megkülönböztethető: verifikációs elv (Az „adott”-ra történő visszavezethetőség követelménye) verifikácós jelentéselmélet (jelentés = verifikálás módja)

Empirizmus: megbízható ismeret a tapasztalaton keresztül. Klasszikus igazolás Empirizmus: megbízható ismeret a tapasztalaton keresztül. Bécsi Kör: önevidens hitek az elemi megfigyelési állítások. De a tapasztalat egyrészt megcsalhat, másrészt tapasztalatunk függ az előzetes tudásunktól, valamint attól, hogy milyen környezetben tapasztaljuk. Azaz a megfigyelési állítások sem teljesen elmélet-semlegesek. 12

A tapasztalat kontextusfüggő 13

A tapasztalat kontextusfüggő

Az igazolás más útja: Naturalizálás A tudás megszerzése fizikai/kémiai/biológiai folyamatokból tevődik össze. Vagyis releváns, hogy mit mondanak a tudományok arról, hogy mi a tudás. A tudás egy olyan jelenség, mint a látás, a nemzeti jövedelem vagy a társadalmi rétegződés. Számtalan összefüggésben jelenik meg az életünkben. Ha valami megbízhatót meg akarunk tudni ezekről, akkor a tudományhoz fordulunk, mert a tudományt tekintjük a legmegbízhatóbb (de nem tévedhetetlen) tudásnak. Nézzünk a tudásra másképpen! A tudás egy olyan jelenség, mint a látás, a nemzeti jövedelem vagy a társadalmi rétegződés. Számtalan összefüggésben jelenik meg az életünkben. Ahogy ezeket lehet tudományos, orvostudományi, pszichológiai, közgazdaságtudományi, szociológiai, történettudományi eszközökkel vizsgálni, mint azokat. Ha valami megbízhatót meg akarunk tudni ezekről akkor a tudományhoz fordulunk, mert a tudományt tekintjük a legmegbízhatóbb (de nem tévedhetetlen) tudásnak. Tegyük ezt magával a tudással kapcsolatban is. Eddig úgy néztünk a tudásra, mint a filozófiai reflexió tárgyára, ahol az alapvető kérdés az igazság, az igazoltság kritériumai. SLIDE. Másik szemszögből: Miért lehet releváns az, hogy mit mondanak a tudományok arról, hogy mi a tudás? - empirizmus: megbízható ismeret a tapasztalaton keresztül - Klasszikus igazolás: megbízható kognitív képességekre hagyatkozás - Bécsi Kör: önevidens hitek az elemi megfigyelési állítások Ezek mind fizikai/kémiai/biológiai/pszichológiai folyamatok. Ahhoz, hogy ezekre hivatkozhassunk, ismernünk kell őket. 15

Naturalizált episztemológia A Münchausen trilemmában a XX. századig a „dogmatizmus” tűnt a legkisebb rossznak. (Az igazolás alapja lehet: első alapelvek; tapasztalati tudás; szükségszerűen igaznak tartott kijelentések) Naturalizálás: olyan természettudományos módszerrel végzett vizsgálat amely a tudás létrejöttének magyarázatához valamilyen tudományterület eredményeit, módszereit használja. A 20. század második felétől ezek a megalapozások nem tűntek elégségesnek. A naturalista felfogás szerint az ember a természet része. Az emberi megismerő tevékenységet is az empirikus tudományok módszereivel kell vizsgálni. Ma az egyik legelterjedtebben elfogadott álláspont, de sokféle változata van forgalomban. „A naturalizált episztemológia számára az ember a természet része, az ember megismerő tevékenységét tehát az empirikus tudományok módszereivel kell vizsgálni. A naturalizálás alatt általában olyan tudományos módszerrel végzett vizsgálatot vagy – tágabb értelemben attitűdöt – értünk, amely a tudás létrejöttének magyarázatához valamilyen tudományterületet - annak eredményeit vagy éppen módszereit fogadja el.” DOGMATIZMUS: bizonyos állítások elfogadása bizonyíték nélkül. A 20. századig a dogmatizmus a legkisebb rossz. A filozófia függetlenségének megőrzéséről később. A klasszikus episztemológia két programja: Válaszolni a szkeptikus érvekre; analizálni a fő episztemológiai fogalmakat. A tudás megalapozásához a külvilágról szóló állításokat az érzeteinkről szóló állításokból akarta deriválni. Biztosak lehetünk a világról szóló állításokban ha biztosak lennénk az alapállításokban és közvetlenül menne a deriválás. Quine: ez nem működik. (Láttuk a problémákat a dogmatizmussal.) KÖRKÖRÖSSÉG ELUTASÍTÁSA: ezt látni fogjuk később NEM MEGALAPOZÁS: ne azt nézzük, hogy mik azok a kétségbevonhatatlan igazságok, amikre minden egyéb tudásunkat építeni lehet, hanem azt, hogy MIT MONDANAK A TERMÉSZETTUDOMÁNYOK A TUDÁSSZERZÉS FOLYAMATÁRÓL. AZ EMBER A TERMÉSZET RÉSZE NATURALIZÁLÁS: olyan tudományos módszerrel végzett vizsgálat, amely a tudás létrejöttének magyarázatához valamilyen tudományterület eredményeit, módszereit használja. Különböző erősségű verziók: - Metodológiai: az episztemológiai kérdések megválaszolásához HASZNÁLJUK azt, amit a tudományok mondanak. - Extrém hozzáállás: HELYETTESÍTSÜK a tradicionális episztemológiát az emberi érvelés/gondolkodás pszichológiájával 16

NATURALIZÁLT ISMERETELMÉLET fajtái - 1 Erős Naturalizált Episztemológia: Csak azok a kérdések legitimek az emberi tudással kapcsolatban, amelyekre természettudományos válasz adható. Célja a hiteink keletkezésének, fennmaradásának és elmúlásának tudományos magyarázata ill. empirikus leírása. A naturalizálás hatással lehet a filozófia közbeszédben bevett kifejezések használatára, más jelentéssel ruházhatja fel azokat, redukálhatja (lecserélheti) őket természettudományos terminusokra. 17

NATURALIZÁLT ISMERETELMÉLET fajtái - 2 Gyenge Naturalizált Episztemológia – az előzőnél megengedőbb módszer A természettudomány a világ megismerésének episztemológiailag privilegizált formája, így a világunk megismerésének helyes módszere a természettudományos módszer. Sem helyettesíteni, sem teljesen átalakítani nem kell azonban az ismeretelmélet hagyományos kérdéseit, mindössze figyelembe kell venni az episztemológia megalkotásánál a természettudomány eredményeit. GYENGE NATURALIZÁLT EPISZTEMOLÓGIA: A természettudomány a világ megismerésének episztemológiailag privilegizált formája. Sem helyettesíteni, sem átalakítani nem kell azonban az ismeretelmélet hagyományos kérdéseit, mindössze figyelembe venni a természettudomány eredményeit az episztemológia megalkotásánál. 18

Milyen tudományágra alapozhatjuk legitim módon az episztemológiát? Elsődleges a természettudományok ismereteinek felhasználása: Pszichológia, kognitív pszichológia Biológia (itt főleg az evolúciós modellek játszanak nagy szerepet); Neurofiziológia, biokémia és mindezek segédtudományai De időnként társadalomtudományi diszciplínák is megjelennek: Szociológia Etnometodológia Történelem Mi a döntő: egy tudományterület metodológiája, vagy pedig az, hogy milyen jelenségeket vizsgál, esetleg, hogy milyen egyetemi karokon tanítják? A naturalizálás tehát sokféle alakban jelentkezhet, egyes episztemológiák azáltal tekinthetők naturalizáltnak, hogy a megismerőket mint a környezettel kauzális kapcsolatban álló fizikai rendszereket tekintik, a felhasznált elképzelések származhatnak az információelméletek, a mesterséges intelligencia-modellek, vagy az evolúció-elméletek területéről. Mire alapozzuk a naturalizált episztemológiát? Pszichológia, Biológia, Kognitív pszichológia, Szociológia, Etnometodológia, Történelem ETNOMETODOLÓGIA: A szociológia azon ága, amely azokat a folyamatokat és technikákat vizsgálja, amelyek révén az emberek az őket körülvevő világot értelmezik és kölcsönhatásba lépnek vele. (A kommunikáció szociológiája.) Csak természettudományos elmélet lehet a naturalizálás alapja? Melyiket használjuk, ha több tudományra is hagyatkozhatunk, de ezek viszonya nem tisztázott? Pl: pszichológia – szubjektív tudatos élmény szintje idegtudomány – biológia/kémia szintje 19

A naturalizálás egy különös formája: a Tudásszociológia Erős Programja David Bloor Klasszikus episztemológia túl individualisztikus. A szociális hatások szerepet játszanak a tudás létrejöttében. A tudásszociológia a tudás, az információszerzés szociális dimenzióit vizsgálja. A tudásszociológia a tudás-/információszerzés szociális dimenzióit vizsgálja. A klasszikus episztemológia túl individualisztikus volt. Azokat a szociális erőket és hatásokat kutatja, amelyek a tudás létrejöttében játszanak szerepet. 20

A Tudásszociológia Erős Programja A szociológus számára a tudás nem igaz vélekedés – vagy esetleg igazolt, igaz vélekedés –, hanem mindaz, amit az emberek tudásnak tekintenek. A szociológust különösen azok a vélekedések fogják érdekelni, amelyeket emberek csoportjai magától értetődőnek tekintenek, intézményesítenek, vagy tekintéllyel ruháznak fel. A világ működésére vonatkozó elképzelések a történelem során sokat változtak. Ez a változatosság képezi a tudásszociológia kiindulópontját és ezzel kapcsolatosak fõ kérdései is. Melyek a változatosság okai, és hogyan és miért következik be változás? A tudásszociológia a vélekedések megoszlására és az ezt befolyásoló különféle tényezőkre összpontosít. Például: hogyan közvetítődik a tudás; mennyire állandó; milyen folyamatok kísérik születését és fennmaradását; hogyan szerveződik különböző tudományágakba vagy területekbe. „A szociológust a tudás – ideértve a tudományos tudást is – kizárólag mint természeti jelenség érdekli. A tudás általa adott meghatározása ezért aztán meglehetősen eltér a laikus vagy a filozófus definíciójától. A szociológus számára a tudás nem igaz vélekedés – vagy esetleg igazolt, igaz vélekedés – hanem mindaz, amit az emberek tudásnak tekintenek. Azokból a vélekedésekből áll, amelyeket magabiztosan elfogadnak és amelyek szerint élnek. A szociológust különösen azok a vélekedések fogják érdekelni, amelyeket emberek csoportjai magától értetődőnek tekintenek, intézményesítenek, vagy tekintéllyel ruháznak fel. A tudást nyilván meg kell különböztetni a puszta vélekedéstől. Tartsuk fenn tehát a „tudás" szót mindarra, amit kollektíve jóváhagyunk, és az egyedit vagy idioszinkretikust tekintsük puszta vélekedésnek. A világ működésére vonatkozó elképzelések a történelem során sokat változtak. Ez éppúgy igaz a tudományban, mint a kultúra más területein. Ez a változatosság képezi a tudásszociológia kiindulópontját és ezzel kapcsolatosak fõ kérdései is. Melyek a változatosság okai, és hogyan és miért következik be változás? A tudásszociológia a vélekedések megoszlására és az ezt befolyásoló különféle tényezőkre összpontosít. Például: hogyan közvetítődik a tudás; mennyire állandó; milyen folyamatok kísérik születését és fennmaradását; hogyan szerveződik különböző tudományágakba vagy területekbe.” A tudás itt sokkal közelebb van a hétköznapi jelentéshez. A szociológust a tudás kizárólag mint természeti jelenség érdekli. A szociológus számára a tudás mindaz, amit az emberek tudásnak tekintenek. Azokból a vélekedésekből áll, amelyeket magabiztosan elfogadnak és amelyek szerint élnek. A világ működésére vonatkozó elképzelések a történelem során sokat változtak. Melyek a változatosság okai, és hogyan és miért következik be változás? Hogyan közvetítődik a tudás; mennyire állandó; milyen folyamatok kísérik születését és fennmaradását; hogyan szerveződik különböző tudományágakba vagy területekbe? 21

A Tudásszociológia Erős Programja A tudományos tudás szociológiájának az alábbi négy elvhez kell tartania magát: Okság: Azokkal a feltételekkel kell foglalkoznia, amelyek a vélekedés- vagy tudásállapotokat előidézik. Pártatlanság: Igazság és hamisság, racionalitás és irracionalitás, siker és kudarc kérdéseiben mindkét oldal magyarázatot igényel. Szimmetria: Ugyanolyan típusú okokkal kell magyarázni az igaz és a hamis vélekedéseket. Reflexivitás: A magyarázó sémáknak elvben alkalmazhatónak kell lenniük magára a szociológiára is. A TUDOMÁNYOS TUDÁS SZOCIOLÓGIÁJÁNAK az alábbi négy elvhez kell tartania magát. OKSÁGI: azokkal a feltételekkel foglalkoznia, amelyek a vélekedés- vagy tudásállapotokat előidézik. PÁRTATLAN: igazság és hamisság, racionalitás és irracionalitás, siker és kudarc kérdéseiben. E dichotómiák mindkét oldala magyarázatot igényel. (A kalssz. ep. csak az igazolt igaz vélekedéssel foglalkozott.) SZIMMETRIKUS: a magyarázat módjában. Ugyanolyan típusú okokkal kell magyaráznia, mondjuk, az igaz és a hamis vélekedéseket. (Nincs két különböző pszichológiai mechanizmus az igaz és a hamis vélekedésekre. Egységes magyarázatra van szükség.) – lásd mindjárt REFLEXÍV: A magyarázó sémáknak elvben alkalmazhatónak kell lenniük magára a szociológiára is.

A tudás autonómiája Bloor szembeszáll azzal a nézettel, mely alapvetően máshogy magyarázza az igaznak ill. a tévesnek hitt nézeteket (ez az ún. teleologikus tudásmodell). A hibás nézeteket szokás pszichológiával és szociológiával magyarázni, míg az igaz hitet a „valóságra” való hivatkozással A hagyományos tudásmodell számos ponton ütközik az erős program elveivel. Sérti az okság a pártatlanság a szimmetria kritériumait. KLASSZIKUS MAGYARÁZAT: Racionálisan vagy logikusan viselkedés: hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy tetteinket az ésszerűség vagy a logika kívánalmai vezetik. Úgy tűnhet: annak magyarázata, hogy adott premisszákból miért vonunk le egy bizonyos következtetést, magának a logikai következtetésnek az elveiben rejlik. A logika, e szerint, kapcsolatokat teremt a premisszák és a konklúzió között, és az emberi elme képes e kapcsolatok nyomon követésére. Mindaddig, amíg az érvelő értelmesen gondolkodik, maguk a kapcsolatok nyújtják vélekedéseire a legjobb magyarázatot. Ahogy a mozdony szalad a síneken, maguk a sínek szabják meg a haladás irányát. Persze amikor valaki hibásan érvel, maga a logika nem nyújt magyarázatot. A botlás vagy elhajlás egy sor különbözõ tényezõnek tudható be. Talán az érvelés túl bonyolult volt az érvelő korlátozott értelme számára, esetleg figyelmetlen volt, vagy a szóban forgó téma érzelmileg túlságosan mélyen érintette. Ha a vonat kisiklik, a baleset oka biztosan feltárható - nem indítunk azonban vizsgálatot annak kiderítésére, hogy miért nem történnek balesetek. SÉRTI AZ OKSÁG, PÁRTATLANSÁG, SZIMMETRIA KRITÉRIUMAIT: ok csak a tévedéseknél

Az empirizmuson alapuló érv ellen Ha a tapasztalataink megfelelő forrásai lehetnének ismereteinknek (elvihetnének minket az „igazsághoz”), akkor nem lenne szükség a tudásszociológiára. Tudásszociológusok szerint tudásunknak jelentéktelen része magyarázható meg kizárólag a tapasztalat alapján. Ellenpéldák a pszichológiából: illúziók, top-down folyamatok, ill. a tapasztalat fentebb említett kontextusfüggősége

Az hogy mit látok, függ az előzetes beállítódásomtól Háp, háp! Nyusz, nyusz! 25

Az hogy mit látok, függ az előzetes tudástól 26

Az empirizmuson alapuló érv ellen Az emberi észlelés (tapasztalataink forrása) kontextusfüggő. A kontextusokat nagyon gyakran társadalmi / szociális folyamatok biztosítják. Az emberi tudás alapvetően közösségi tudás. Az egyéni tapasztalás valójában általánosan osztott feltevések, standardok, célok és jelentések keretén belül megy végbe. Ezekkel a társadalom látja el az egyén elméjét, és azokat a feltételeket is biztosítja, amelyek között fenntarthatók és megerősíthetők. Tudás = kollektív vízió a valóságról. „Egy társadalom tudása nem igazán tagjainak érzéki tapasztalatait jelöli, nem is annak az összességét, amit állati tudásunknak nevezhetnénk. Inkább azt mondhatnánk, hogy a tudás a Valóságról alkotott kollektív víziójuk. Így kultúránknak a tudományban megjelenített tudása nem ama valóság ismerete, amelyet minden egyén egymagában tapasztalhat vagy megtanulhat; hanem az, amit legjobban kipróbált elméleteink és legkörültekintőbb gondolataink mondanak, bármit is sugalljanak a látszatok.”

Befejezésképp: Tanmese a rántott gilisztáról Egy koktélpartin a háziasszonytól előétel gyanánt különösen ízletes és pikáns ízű, olajban sült panírozott falatkákat kapok. Ebből többször is kérek, majd végül elkérem a receptjét. Ekkor megtudom, hogy valójában panírozott, olajban sült gilisztákat ettem olyan jó ízűen. Hányingeremmel küszködve felháborodok, hogyan lehet ilyen undorító dolgot feltálalni. Melyik a valódi érzelmem, a lelkesedés vagy az undor? Közvetlen tapasztalatom alapján valami finomat ettem (individuális episztemológia, múlt óra anyaga és Bécsi kör) A környezetemben uralkodó kontextust elfogadva azonban undorodom a gilisztától, ez az érzelmem is valódi (társas episztemológia) A közösségileg meghatározott tudás felülírja az individuális észlelést, az egyszerű empíriát. De mi is a baj a gilisztával? Fehérjében gazdag, nem hizlal, épp egy harapásnyi, és könnyű csomagolni.