Mocsárrétek növényvilága

A mocsárrétek A mocsárrétek mindenekelőtt abban különböznek a láprétektől, hogy alacsonyabb talajvízszintjük miatt levegőellátottságuk jobb, és így nem képződik bennük tőzeg. Nyáron a lápréteknél mélyebben kiszáradnak. A láprétekkel ellentétben kevés moha fordul elő bennük. Gyakran az ártéri ligeterdők helyén jöttek létre fakitermelés és az azt követő rendszeres kaszálás vagy legeltetés hatására. Gazdaságilag igen fontosak; takarmányértékük növelésére gyakran nagyobb tápértékű fajokkal felülvetik őket. Fontosabb társulásaik az alföldi mocsárrét (Agrostetum stoloniferae), a dunántúli mocsárrét (Deschampsietum caespitosae) és az ártéri mocsárrét (Alopecuretum pratensis) . Fajaik között - a névadó fehér tippan (Agrostis stolonifera), gyepes sédbúza (Deschampsia caespitosa) és a réti ecsetpázsit (Alopecurus pratensis) mellett - említésre érdemes a pelyhes selyemperje (Holcus lanatus), a sovány perje (Poa trivialis), a kúszó boglárka (Ranunculus repens), a fehér here (Trifolium repens), a korcs here (T. hybridum), a mocsári gólyahír (Caltha palustris), a réti sás (Carex distans), a réti kakukkszegfű (Lychnis flos-cuculi), és a pasztinák (Pastinaca sativa). Védett növényfajaik a nyári tőzike (Leucojum aestivum) és a kockásliliom (Fritillaria meleagris) .

Réti sás

I. Rendszertani besorolás: Ország:Növények  Törzs:Zárvatermők Osztály:Egyszikűek  Rend:Perjevirágúak  Család: Palkafélék Nemzetség: Sás

II. Morfológia A virágzat a szár felső felét vagy még nagyobb részét foglalja el. Az 1 (2) végálló porzós füzérke mindkét vége felé keskenyedő hengeres, 15-30 (-40) x 2-5 mm. A 2-3 (-5) termős füzérke elliptikus, rövid hengeres, 10-30 (-35) x 6-8 mm, a legfelső a porzós füzérke alatt legalább füzérke hossznyira ered, a többi egymástól távol áll. Ritkán a 3 felső füzérke összeér. A legfelső ülő, a többiek lefelé hosszabbodó nyelűek, a nyél gyakran a murva hüvelyébe rejtett vagy a füzérkék hosszú nyelükön lecsüngők. A murvák 7-25 mm hosszú hüvelyűek, a legfelső kivételével, ami gyakran pelyvaszerű, zöld lemezük van, ez hosszabb lehet a füzérkéjénél, de a virágzat csúcsát nem éri el. A legalsó murva (és a szárlevelek) hüvelyének nyílásában, a lemezzel szemben 2-3 mm vagy rövidebb, levágott végű, hártyás hüvelyfüggelék található. A termős pelyva jóval rövidebb a tömlőnél, tojásdad, tompás vagy hegye, sötétzöld vagy barna, néha fűzöld, máskor pirosló, széles, legtöbbször érdes-tüskés, zöld középerű, ami rövid szálkaként kilép a lemezből. Csúcsa és széle gyakran pillás-rojtos.. Szár:  A szár (5-) 20-60 (-100 cm = f. major Kneucker, de a f. maxima Todor 1-2 m ! magas), tompán háromélű, sima, a porzós füzérke alatt érdes lehet, csak alsó részén van hüvelyes szárlevél. A tőhüvelyek halványabb vagy sötétebb barnák, épek.

Mérete: 10-40 (-50) cm; Életforma: He-Ge. Levél:  A levél (1,5-) 2-5 (-6) mm széles, lapos, bőrszerű, szürkészöld (ritkán sárgás- vagy élénkzöld), sima, csak csúcsa felé érdes, hosszan, finom, hegyes, lapos csúcsba keskenyedik, sokkal rövidebb a szárnál. A levéllemez merev, a nyelvecske tompa, 2-3 mm hosszú. Tömlő:  A tömlő 3-bibés, (3,5-) 4 -5 mm, tojásdad, felálló, tompán háromélű, csupasz, fénytelen, barna vagy sötétzöld, gyakran piros vagy barna foltokkal pontozott, vagy sárga és a növény élénkzöld (f. pseudoflava (Schur) A. et G.) színe nem különbözik feltűnően a pelyváétól. 2 kiugró szegélyerén kívül sok erős erű. Csőre 0,7-1 mm, negyed-ötöd tömlő hosszúságú, határozott, szétálló 2-fogú, a fogvilla belső oldala a külsőhöz hasonlóan aprón tüskés-érdes, nem hártyás. Mérete: 10-40 (-50) cm; Életforma: He-Ge.

II. A növény ökológiai igénye Mészkedvelő, sótűrő, síksági-dombvidéki, eurázsiai (mediterrán-kontinentális) faj. Mocsárréteken, lápréteken, szikes laposokon, főleg az alföldi szikes réteken társulásképző , de nedves legelőkön, kövér, kötött agyag-, homok-, szikes- vagy tőzegtalajon is gyakori. Hazánkban mindenütt megtalálható, de különösen a Duna-Tisza köze és a Tiszántúl szikes laposain elterjedt és gyakori társulásalkotó növény. 

Kockásliliom

II. Morfológia: 10-25 cm magasra megnövő hagymás, évelő növény. Hajtásai kopaszak, mogyoró nagyságú hagymája kopasz, gömb formájú, mérgező alkaloidokat tartalmaz. Tőlevelei hosszúak, keskenyek. El nem ágazó, termésérés idején megnyúló, sötétzöld vagy barnás szárán 3-5 szálas-lándzsás, kihegyesedő, kissé csatornás, szórt állású, húsos levél található, melyek mérete a száron fölfelé haladva csökken. Tulipánra emlékeztető, bókoló, harang alakú, 3–5 cm-es virágai magányosak, néha párosával fejlődnek április-május környékén. Színük bíbor vagy rózsaszínű, néha fehér (f. alba változat), igen látványosak. A 6 egyforma lepellevél szabadon áll, rózsaszín vagy néha fehéres alapszínüket sakktáblaszerűen barnásvörös foltok tarkítják. A belső leplek a külsőknél szélesebbek. A leplek tövénél, a harang belsejében nektármirigy található (hártyásszárnyúak porozzák). Magháza felső állású. Termése felálló, 3 rekeszű, hártyás falú toktermés, rekeszenként sok maggal.

I. Rendszertani besorolása: Ország:Növények  Törzs:Zárvatermők Osztály:Egyszikűek  Rend:Liliomvirágúak  Család:Liliomfélék Nemzetség:Kockásliliom

IV. Túlélési stratégiája: áttelelő szerveik száraz talajban rejtőznek V. Ökológiai igénye: A talaj mésztartalmára nézve közömbös, nedves vagy váltakozó vízállású termőhely igényű faj. Láprétek, láp- és ligeterdők, ártéri rétek és cserjések virága. III. Életformája: Geophita Talajban telelő

Mocsári gólyahír I. Rendszertani besorolás Ország:Növények Törzs:Zárvatermők Csoport:Valódi kétszikűek Rend:Boglárkavirágúak Család:Boglárkafélék Nemzetség- csoport:Caltheae Nemzetség:Gólyahír  II. Morfológia Elfekvő, majd felemelkedő, ritkábban felálló szárú, 15-50 centiméter magas évelő növény. Fényes, bőrnemű, szórtan álló, egyszerű, illetve enyhén karéjos leveleinek széle csipkés (néha ép), a válla szíves. A tőlevelek nyele hosszú, a szárlevelek ülnek. Virágai alatt nincsenek murvalevelek, az egykörű virágtakaró 5 (ritkán 7) élénksárga csészelevélből áll. A virágok átmérője 3-5 centiméter, de élénk sárga színük miatt még ennél is nagyobbnak tűnnek. A mézfejtő szirmok hiányoznak, helyette bőséges virágport, azonkívül nektárt is kínálnak a rovarnak – a nektárt a magház választja ki. Tüszős terméscsoportjában az 5–8 tüsző csillag alakban rendeződik el, bennük a magvak két sorban ülnek. A magtokok karom alakúak. Számos alfaja, illetve változata ismert – ezeknek főleg levele, illetve virágaik mérete tér el egymástól.

V. A növényi ökológiai igényei: Csak magas talajvízszintű területeken tenyészik: mocsarakban, lápréteken, fű- és égerligetekben, nedves réteken, patakpartokon él – a Kárpát-medencében mintegy 1000 m magasságig. Évelő. Márciustól május végéig virágzik, sőt, részben később is virít; virágait sok rovar kedveli. Bármilyen fényviszonyú helyen elél.

III. A növény életformája Hemikryptophita/A talajszintben telelő évelő gyomfajok Az ide tartozó fajok több alcsoportba tartoznak. Áttelelő szerveik – törpe szár, gyöktörzs – függőleges állásúak. Földbeli szerveik segítségével vegetatív úton önállóan nem képesek szaporodni. Bojtos gyökérzetűek H1– Ezek a gyomok bojtos gyökérzetűek, törpe gyöktörzsesek, sem föld feletti, sem föld alatti szaporodásra nem képesek; elsősorban gyepterületek gyomjai pl. Caltha palustris – mocsári gólyahír, IV. Túlélési stratégiái: Rovarmegporzású, magjait a víz terjeszti

Nyári tőzike

II. Morfológia: A nyári tőzike 35–60 cm magas, többnyire csoportosan tenyésző hagymás évelő növény. Levelei 30–50 cm hosszúak, legfeljebb 2 cm szélesek, kékeszöld színűek, számuk növényenként 3-4. A tőkocsány rendszerint nem hosszabb a levélnél, többnyire 3-5 virágú. A hagyma 25–40 mm átmérőjű. Virágában a 6 szabad lepellevél egyenlő hosszú (10–18 mm), harang alakban összehajló. Csúcsukon sárgás vagy zöldes folt van. A virágok bókolók, melléklepel nélkül. A legnagyobb virágzat is hosszabb mint a fellevél. A magház alsó állású 1 bibeszállal, a porzók száma 6. Rovarmegporzású. Termései húsos toktermések. I. Rendszertani besorolás: Ország:Növények  Törzs:Zárvatermők Osztály:Egyszikűek  Rend:Spárgavirágúak Család:Amarilliszfélék Alcsalád:Amarilliszformák Nemzetség- csoport:Galantheae Nemzetség:Tőzike 

IV. A növény túlélési stratégiája : A kriptofitonok áttelelő szervei a föld felszíne alatt vannak. - A geofitonok a kedvezőtlen időszakot átvészelő rügyeiket föld alatti hagymáikon, gumóikon vagy rizómáikon viselik.  V. A növény ökológiai igényei: Napos helyet, jó vízáteresztő képességű, humuszban gazdag talajt igényel. III. A növény életformája: Kryptophyta (K):az áttelelő rügyek a talajban, vízben vagy talajvízben helyezkednek el. Ezen belül geofita : földbeni raktározó szervekkel (hagyma, rizóma, szárgumó, gyökérgumó)

Réti kakukkszegfű

I. Rendszertani besorolás Ország:Növények Törzs:Zárvatermők Csoport:Valódi kétszikűek Csoport:Core eudicots Rend:Szegfűvirágúak Család:Szegfűfélék Nemzetség:Kakukkszegfű

II. Morfológiai jellemzők 30-70 cm magasra nővő, elágazó szárú szegfűféle. A szár kissé szőrös,vékony, egyenes felálló. Levele kétféle: az alsók lándzsásak, nyelesek, finoman szőrösek lehetnek, a felsők szálasak, ülők, kopaszak. Mindkét levél széle ép, és keresztben átellenes állásúak. Virágai laza bogernyőben virítanak. Halvány rózsaszínek, átmérőjűk 3-4 cm, mélyen (majdnem tövig) hasadtak, négy keskeny sallangra osztottak. Termése 5 foggal nyíló tok, fekete magokkal. Május- július hónapokban találkozhatunk vele nedves réteken, üde erdőkben, mocsarakban, patakparton.

A kakukkszegfű ökológiai igényei: Nedvességigényes faj, tápanyaggazdag, humuszos talajú üde mezők nedvesebb részein , illetve mocsaras, lápos réteken fordul elő.